Vadászat
A nagy kan története
2007. II. 28. után, a vadászati üzemterv lejártával, különböző érdekek és ellenérdekek felszínre jutásával társaságunk sorsa megpecsételődött. Kettéválni kényszerültünk. A szakhatóság felfüggesztette a területen folyó összes vadászati tevékenységet, míg egyezségre sor nem kerül, ami jogerőre emelkedik.
Így teltek-múltak a hónapok vadászat és a szórók üzemeltetése nélkül. Az elvonási tünetek már kezdtek egyikünkön-másikunkon mutatkozni (egy vadásztársamnál ez olyan fokú volt elmondása szerint, hogy már a tengeri malacot is féltette tőle a család ). De a sors közbeszült jelenlegi elnökünk személyében, aki egy gyors körtelefonnal összeívott bennünket megbeszélésre. Őszinte örömmel jelentette, hogy május 23-ától lehet vadászati tevékenységet folytatni az új területünkön, amelynek igazán megörültünk.
Nyomban nekiláttunk a szórók létesítésének, ki-ki ideje és energiája szerint. Én magam is ekként cselekedtem. Fölraktam a motoromra egy zsák csöves kukoricát, és elindultam az általam kiszemelt helyre, ahol kiürítettem a zsákom. Kétnaponként néztem a szórót, egy hét múlva megdobbant a szívem valami a felét megette a kukoricának. Nem tudtam, hogy kire vagy kikre fogjam, eső nem lévén a száraz földön nyomot nem lehetett látni.
Elindultam a szórótól a lehetséges csapán, s a legnagyobb meglepetésemre és örömömre pár méterre találtam kukoricacsutkát és félig lerágott kukoricát. De az alkalmi étterem vendégének névjegyét nem találtam. Újra megterítettem a vendégnek, remélve, hogy ismét eljön vagy eljönnek lakomázni. Másnap újra ellenőriztem a szórót, volt-e vendég az éjszaka leple alatt? Bizony volt, de már a névjegyét is otthagyta az esti zápornak köszönhetően. Akkor úgy döntöttem, lesz ami lesz, én kiülök a lesre.
Este nyolc óra tájban már kinn voltam, vártam, távcsövezgettem a búzatáblákat, hátha látok valami érdekeset a lemenő nap fényénél. A lestől jobbra a nádasból alig hallható neszezéssel kiváltott egy bak, körbenézett, majd komótosan elindult a nádas szélén a szóró irányába. Szépen, lassan, de biztosan haladt a célja felé, majd gondolt egyet, és egyenesen a lesem felé vette az irányt.
Óvatosan a szememhez emeltem a távcsövemet és azon keresztül néztem, próbáltam megsaccolni, mekkora súlyú lehet a fejdísze. Már annyira közel jött, hogy a „messzelátó” inkább akadály volt, mint segítség. Nézegettük egymást, ő megunva a bámészkodást lassan továbbállt. Én vigyázva, hogy ne csapjak zajt, átültem a les másik lócájára, és tovább figyeltem a távolodó bakot, aki, mint aki jól végezte dolgát, egykedvűen távolodott.
A nap már a látóhatár alá bukott, gondoltam is, na innen még egy óra és lehet szedelőzködnöm. Szememhez emeltem a távcsövet, hogy újra körülnézzek, a búzában számolgattam a legelésző őzeket. A tőlem jobbra és kissé előre lévő táblában észrevettem három őzet, akik igen nyugtalanok voltak, sűrűn nézegettek a tábla jobb széle felé. Én is arra távcsöveztem, ahol valami nagy fekete haladt a búza közepén. Jobban megnézve nem hittem a szememnek. „Az én vendégem” gondoltam.
De hát akkor miért nem a szórót közelíti? Bizakodtam, hátha kerülővel jön. Tizenegy óráig vártam, de nem jött. Másnap reggel megnéztem a szórót, megint csak volt a vendég. Újra terítettem és újabb elhatározás: estére jövök! Eljött az este nyolc óra, szorgosan készülődtem. Bepakoltam minden, ami ilyenkor kell: lámpa, szuku, kötél, fényképezőgép, meleg holmi, kés, távcső, telefon. Az időjárás nem volt optimális, borongós, esős, egyszóval „nemszeretem” idő, de azért csak kimentem.
A kocsival a lestől jó messze álltam le, összepakoltam és elindultam a les felé. Ahogy a célegyenesbe érek, látom, hogy a lestől balra lévő nagy búzatábla túlsó végén gépek dolgoznak, ott minden bizodalmam elszállt, de ha már itt vagyok, csak felülök.
A lesen kivettem a hátizsákomból a szükséges dolgokat, betáraztam a Zastava 7×64-est és vártam. A gépek nemsokára elmentek. A nagy csendben a szívem dobogását is hallottam. Kis idő múltával feltűnt, hogy még a madarak is csendben vannak, őzet sem látni, úgyhogy a maradék kedvem is elment. “Biztosan túljár az eszemen” gondoltam.
Már kilenc is elmúlt, a nap közelítette a horizontot. Ezen mélázva megütötte fülem nagyobb távolságból a nád csörrenése, majd csönd, és megint csörrenés. Azt gondoltam, a tegnapi őz jön. Puskámat a kezembe véve minden érzékszervemmel figyeltem az egyre erősödő hangot. Csörtetés csend csörtetés.
Már erősen szürkült, amikor először megpillantottam, de lövéshez nem jutottam, mert a zöld nád takarta előlem. A hangot követve próbáltam kitalálni, hol jön majd ki a nádból. Amikor meghallottam, hogy a csatornába lévő vízbe belemegy, az villant át rajtam, hogy biztosan elmegy.
Aztán megláttam a nádas felőlem eső részében, s egy kicsit megörültem, már célba is vettem, de megint belépett a sűrűbe. Újra kételkedni kezdtem, hogy kijön a szóróra. De most már célozva követtem a hangot, és a következő pillanatban ott állt előttem teljes életnagyságban a nyiladék közepén, a céltávcső szálkeresztje ott táncolt a disznó fején.
Egy hirtelen ötletből kifolyólag mégis hátrább vittem a célkeresztet és megérintve az elsütőbillentyűt útjára eresztettem a fekete angyalt. Lövésemre a disznó elugrott.
„Elhibáztam” – gondoltam. De fülelőztem, és hallottam, hogy töri a nádat futtában, majd csend. „Biztosan ráállt a váltóra, azért nem hallani, hogy távolodik” – gondoltam. De az nem lehet, hogy ilyen távolságból hibázok! Na mindegy, új lőszer a csőbe, puska, lámpa a kézbe, irány a rálövés helye. Ha találok vért, vágott szőrt, irány haza vadőrért, kutyáért.
A rálövés helyén semmi ilyesmit nem találtam, körbelámpáztam, amelynek fényében megláttam a disznót, nekem keresztben! Lámpázom, de meg se moccan. Célzásra emelem puskámat, de nem látok semmit. Ekkor a lámpámat a két térdem közé fogom, irányítok a puskámmal, célzok, lövök, a disznó a másvilágba visítja magát. Közelebb megyek, ő már a utolsókat rúgja.
Ekkor látom, mekkora nagy darab, az oldalán fekve is hatalmas. A lámpa fényénél nézegetem, a zsákmányom szájából egy hatalmas penge villan ki. rácsodálkozom, de közben fohászkodom Hubertuszhoz, hogy a másik penge is ép legyen. Gyorsan átfordítom és mosolyra húzódik az ajkam, a fohász meghallgattatott.
Ekkor ocsúdok föl, keresem a lövések helyét. Mind a két lövés a testben van, majd zsigereléskor megnézzük, hogy az elsőre miért tudott megtenni vagy harminc métert.
Kapom a telefonom, hívok segítséget és persze dicsekszem is. Ránézek az órámra, 21,32-t mutat. Amíg a többiek ideérnek, van időm pár kép elkészítésére. Vadászmesterünk és egy hivatásos vadász személyében megjött a segítség, vadőrünk álmában sem gondolta, hogy ekkora disznót lőttem.
Azt szerettem volna, ha a zsigerelést csak mérlegelés után végezzük el. Rövid győzködés és súlybecslés után (200-220 kg), helyben zsigereltünk, így is nehezen raktuk fel a kocsi platójára. A kifőzött agyarak hossza egyenként 25,6 cm, a kis agyarak kerülete 7,4, szépségpont 5, a nagy agyarak vastagsága 28, amely paraméterek alapján aranyérmet érdemelt a trófea.
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
You must be logged in to post a comment Login