Egy ismerős révén volt lehetőségem nemrég eljutni a Bakonyba, Várpalota közelében lévő területre vadászni. Konkrét elképzelés nem volt, sokkal inkább a felkínált lehetőség érdekelt, bár a korábbról hallottak eléggé felcsigáztak, főleg vaddisznó tekintetében.
Mivel idén sikerült szarvast, őzet, sőt vaddisznót is lőnöm, nem várakozással, inkább az ismeretlen táj kecsegtetése izgatott odaúton, valamint ott tartózkodásom során.
Kiderült, hogy gondosan kialakított, fedett magaslesek, valamint rendszeresen látogatott szórók révén biztosítják a képzetemet igencsak megmozgató, vágyamat elindító eredményeket.
Az időjárás az első nap cseppet sem fogadott kegyeibe, mire kiértünk a lesre szakadó eső fogadott minket, a hulló cseppek folyamatosan kopogtatták a les fedelét. Nem áztunk meg, de nem is láttunk semmit, még mozgásra utaló jelet sem tapasztaltunk, bár ilyen körülmények között nem hiszem, hogy feltűnt volna bármi is.
Kiderült, hogy az éji kísérőnk, a hold járása sem épp megfelelő, mivel én pont a holdvilágra időzítettem, vendéglátóm pedig inkább aggodalmának adott hangot e tekintetben. Vagy beigazolódott a jóslata, vagy megsejtették a környéken élő vadak hogy ott leszek, de semmilyen esély nem mutatkozott.
Második nap, az éjszakai sűrű hóesést követően, kellemes reggeli cserkelésben volt részem. Mindent belepett a fehér lepel, a fák csodásan pompáztak ahogy a ragyogó nap fénye áttűnt a hóval beszórt ágakon. Vendéglátóm instrukciója alapján indultam el a számomra még ismeretlen területen. Így került egy, mint késobb kiderült, vadföld az utamba.
A kis ösvényen befelé haladva átható szag ütötte meg az orromat. Bár nem sokat éreztem még, de biztos voltam abban, hogy nem szarvas vagy disznó hagyta, másra nem is gondoltam. Mikor kiértem akkor mozgásra figyeltem fel mögöttem, s megfordulván, legnagyobb meglepetésemre egy róka lépkedett pár lépésre mögöttem.
Tejesen gyanútlanul mozgott körülöttem, simán meglőhettem volna, de nem is gondoltam erre. Inkább óvatosan a fényképezőgép felé mozdult kezem, ami szintén nem keltett gyanút benne.
Csetkeltem is a géppel szorgosan a kis vöröst. Tett néhány kört, közben én levettem vállamról a fegyvert. Nem lőttem, csak célba vettem, s követtem egy ideig a szálkereszttel, pár lépést követően elnyelte alakját az erdő jótékony sűrűje.
Egészen belemelegedtem az átéltekbe, bár ebben lehetett szerepe az izgalom mellett a kellemes melegnek is. Így esett meg velem, a simabőrűvel, akinek villámló botja is volt, hogy egészen közelről került ismeretségbe egy ravaszdival. Kívánok mindenkinek hasonló élményt!
You must be logged in to post a comment Login