Vadászat
Célkeresztben
Egész nap szakadt a hó, éjszakára abbahagyta, másnap délelőtt újrakezdte, csak késő délutánra állt el, akkor sem teljesen havas volt abban az évben a február.
Alkonyattájt a nap mégis kisütött, végigsimogatva sugaraival a behavazott téli erdőt de bizony még akkor is érkezett egy-egy hópehely az égbolt nagy részét elfoglaló, ólomszürke felhőből. A magaslesen csak némi zaj árán sikerül elvackolni a téli holmi közepére.
A lényeg persze a puska, azt a sarokba támasztom és várom a jó szerencsét. A napsugarak már laposan érkeznek, a völgy aljában álló lest nem érik, de felette a fák koronáját igen. A két napig tartó havazás után mesebeli a látvány, már csak ezért megérte kijönni!
A szóró úgy harminc méterre lehet. Nagy csapat madár táplálkozik rajta: citromsármányok leginkább, de erdei pintyek, zöldikék is vannak közöttük, meg feketerigók és egy vörösbegy is igaz, utóbbiak a szemes takarmányt nem eszik de legalább jól elszórakoztatnak rókára és disznóra várva. Merthogy a látogatás nekik szólna, a vörösnek és a feketének, már, ha lenne bennük annyi sporttársi hajlandóság, hogy éppen most jönnének erre
Disznó és róka nem jön, helyettük egy suta óvakodik a szóróra. Eszegeti kis ideig a kukoricát, aztán egyszer csak megugrik. Nemsokára egy bak érkezik a helyére. Testre erős, a középkorúságon túl jár, fülei között nagyarasznyi dudorok mutatják a fejlődő agancspárt.
Hagyja távcsövezni magát egy darabig, de aztán átmegy a domb túlsó felére, ahol nem látom. Aztán egyszercsak riasztani kezd! Gyorsan a palánkra támasztom a puskát, hiszen a bakot disznók is megijeszthették, s akár be is jöhetnek a kukoricára. Az őz még böffent néhányat, aztán csend lesz.
Múlnak a percek, a puska még mindig a mellvéden Egyszer csak a szemem sarkából mozgást veszek észre, mintha egy róka osonna el a les létrája felé eső oldalon, de aztán látom, hogy csak a suta jött vissza nesztelenül a friss hóban. No, ő is jól becsapott az ember a várakozás izgalmában egy idő után könnyen látja azt, amit szeretne
Már vagy tíz perc telt el a riasztás óta, disznó még mindig nem jön, a suta is elmegy, aztán a madarak kezdenek beszállni a szóróra, amikor a les előtt vagy tíz méterre, egy bokor alatt valami mozdul a havon Megnézem a céltávcsőben, hát egy egér. A fegyvert disznót remélve jól feltámasztottam az előbb, s megfordul a fejemben, hogy a vicc kedvéért meglövöm a 7,62-essel a cincogót!
Már, ha sikerül A szálkereszt szépen a fején ül. Hátrébb csúsztatom aztán, a vállapjára kicsi az a célpont végül pedig lebeszélem magamat. A beírókönyvben, ha az szerepelne, hogy elment egy lövés egérre, ugyan ki hinné el ebben a törvényeket nem tisztelő, a vadászetika és -erkölcs mellett az emberi értékeket is oly gyorsan felejtő, sokszor tolvajságára büszke mai világban?
Alkonyattájt a nap mégis kisütött, végigsimogatva sugaraival a behavazott téli erdőt
Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség
Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.
A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.
A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség
A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.
Forrás: Rendőrség
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov
Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.
Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.
Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.
Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.
Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov
És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.
Stefan Sotirov, Bulgária
You must be logged in to post a comment Login