Vadászat
A kezdetek
A tanulás ideje
Most, 65 évesen is megmaradtak emlékeimben a régi vadászélmények, amelyeket egy Tisza-menti, 35 000 hektáros dél-alföldi vadászterületen éltem át. Ott nőttem fel, 45 évig ott vadásztam.
Már tízévesen cserkészkedtem, jártam a természetet. Vidékünkön nem volt olyan része az ősmocsárnak, erdőnek, pusztának, a Tiszának, melynek minden zegzugát a barátaimmal körül nem barangoltunk.
Apám és vadásztársai a régi öregek gyakran vittek magukkal. Hatalmas területeket jártunk be egy-egy vadászat alkalmával. Utólag kiszámoltam, sokszor 20–25 kilométert is gyalogoltunk bokrokon, sűrű bozótokon, nádasokon, szederindákon keresztül. Fiam, a vad ott van, ahol az ember nem szívesen jár – szokta mondani apám.
Cipeltem a zsákmányt, törtem a sűrűt, közben figyeltem minden mozdulatot, a vadászok mozgását, kutyánk munkáját, ahogyan apám kezére játszik. Akkor egy gyönyörű német vizslánk volt, a Néró. Híres kutya volt, apám nagy türelemmel és szeretettel idomította.
Ilyen vadászatok során ivódott belém mindaz, ami később tovább mélyült, fejlődött és ma is bennem él.
Konkrét helyzet, esemény kapcsán folyt a tanulás. Mindent láttam, csak meg kellett tudnom mit miért és hogyan.
A kapanyél is elsülhet
Eljött a fegyver kézbevételének ideje is. Apám nem győzte hangsúlyozni: Vigyázz, a kapanyél is elsülhet!
A lövés művészetének elsajátítása külön fejezet volt. Minden vadásznak rátermettségétől, tehetségétől, vérmérsékletétől függően megvan a sajátos fegyverkezelési, lövési stílusa. Természetesen a gyakorlat elmaradhatatlan!
Először puska nélküli számomra akkor még érthetetlen gyakorlat kezdődött. Az udvaron mutatóujjammal gyors mozdulattal kijelölt pontokra kellet rámutatnom: A kijelölt pontok előttem, balra, jobbra, fent, lent, a hátam mögött voltak. Később rájöttem: ez a látás, a test- és kézmozgás, a gyorsaság, és mindezek összhangjának a gyakorlata. Ha valaki látott volna!
Azután ugyanezeket a gyakorlatokat üres puskával kellett gyakorolni, mindenekelőtt persze a puska tartását, gyors vállhoz emelését, hogy az azonnal feküdjön. Meg kellett tanulnom, hogyan kell látni a csövet, de ugyanakkor látni a kijelölt pontot távolra is.
Fegyverrel a vadászterületen
Később kimehettem a vadászterületre, kezemben apám 16-os töltetlen puskájával, természetesen nem egyedül. Töltény még a zsebemben sem lehetett. Röpködtek az utasítások: ha így repül, oda kapd a puskát…, ha úgy, akkor ezért és ezért oda , ha a bokorból felfelé emelkedik, várd meg, míg felveszi a röppályáját, és akkor , ha tőled, ferdén fut (a nyúl) oda, ha szembe, úgy, ha feléd oldalról, oda , és így, a kéz ne álljon meg, mozogjon a vad mozgási pályájának vonalán számtalan változat, ezerszer.
Szegény Néró, nem értette az egészet, ennek ellenére gyönyörűen dolgozott. Biztosan alig várta, hogy apám a kezébe vegye a puskát, mondván: azért vadásszunk is egy kicsit!
Ez a tanulási szakasz már félig élesben ment, hiszen ott repült, futott előttem az élő vad, amiből volt bőven. Új érzések alakultak ki bennem még töltetlen fegyverrel is a kezemben. Forrt a vérem, robbanásszerűen ugrott a puska a kezemben. Reflexszerűen cselekedtem, egybeforrtam a környezettel, az események halmazával, összefüggéseivel, a vad mozgásával.
Jó fizikumú, tizenkétéves suttyó gyerek voltam akkor. A tanuláshoz tartozott a vad, és szokásainak megismerése, a legkülönbözőbb vadászati fortélyok és a fegyverismeret, a fegyverhasználat elsajátítása! Ma is hallom, mint akkor számtalanszor: Vigyázz, fiam, a kapanyél is elsülhet!
Két töltény a napi adag, és Néró kutyánk csodálkozó tekintete
A következő tanulási időszakban, az ilyen gyakorlatok során kaptam a kezembe egész napra két(!) töltényt, a kötelező kísérő szavakkal: okosan cselekedj, és ésszerűen gazdálkodj . Fácánvadászat volt.
Az első töltény mindjárt a vadászat kezdetén elment. Egy kakas kiabálva rugaszkodott el a földtől és lapos röppályát vett fel, tőlem el, kicsit jobbra. Fejembe szökött a vér, a gyomrom görcsbe rándult. A kakas még jóformán el sem indult a pályáján, az én kezem nekilódult, és elpackáztam. Apám felé néztem, de ő nem vett tudomást az eseményről. Csak Néró kutyánk nézett rám felemelt fejjel, mozdulatlanul, csodálkozva. Mi minden járhatott az eszében!?
Próbáltam lecsillapítani a lázam. Bogarásztunk tovább jobbra-balra, Néró elkezdett apámnak is, nekem is dolgozni. Ez egy új viselkedési formája volt, eddig soha más vadász elé nem ment a terepet fésülni. Mi történik? Megsajnált, új lehetőséget akart nekem elővarázsolni, vagy befogadott vadásztársnak, felavatott? Attól a naptól kezdve így viselkedett mindig, amikor csak apám magával vitt.
A bogarászás már jó ideje eseménytelenül zajlott. Egyszer csak egy gazcsomó tövében, jobb lábát felhúzva Néró kővé meredt. Tudtam már, mi a teendőm. Lassan, nagyon lassan közeledtem felé, a puskát mindvégig a bal karomon tartva mint a kisbabát, csővel ferdén felfelé. Megfeszültem, mint az íj húrja. De ez valahogy olyan laza, kellemes érzésű feszültség volt, minden pillanatban készen állva a feloldásra.
Ott voltam már Néró bal oldalán, amikor a kakas nagy hanggal kirobbant a gazból. Kirobbantam én is, teljes lényemmel. Megtörtént a feloldás. Nem több mint tíz méterre előttem, a levegőben egy hatalmas tollcsomó éktelenkedett. Néró mellettem várta az utasítást: hozd ide! Nem rohant, lecsapott orral a kakashoz ment, szájába vette és vitte apámnak. Ott, a kakassal a szájában leült, apám elvette tőle és megdicsérte, de csak a kutyát, engem bizony nem. Csak ennyit mondott: na fiam, ezt lelőtted, de mit kezdünk vele?
Hát igen, túl gyors és megfontolatlan voltam. A kakasból alig maradt valami, húscafattá lőttem. Elástuk.
A lázcsillapító módszer
Ezután új lecke következett: töltetlen, nyitott puskával a bal, és két tölténnyel a jobb kezemben vadászhattam. Ez eltartott mindaddig, míg meg nem tanultam és meg nem szoktam az önuralmat.
Múltak az évek, lassan felcseperedtem. Apám szájából ritkán hangzottak el dicsérő szavak, de azt hangosan, mások előtt is többször elismerte, hogy jó tartású, kicsit heves vérű, de rendkívül gyors, kapásból lövő vadász lettem. Ez a dicséret több volt a megszokottnál. Jólesett.
Amikor eljött az ideje, etetőket, sózókat, menhelyeket készítettünk. Télen nagy hóban, hófúvásban szánkón, szekéren, járhatatlan utakon, néha hátizsákban vittük a vadeledelt.
A tanulás hosszú és alapos volt. Fokozatosan, lépésről-lépésre kellett elsajátítani mindent, ami a sikeres és tisztességes vadászathoz nélkülözhetetlen.
Generációm vadászait ezért még ma is jellemzi mindaz, amit őseink ránk hagytak: a vadászetika, a vadgazdálkodás, a vadvédelem, a természetvédelem, és nem utolsósorban a természet, az élővilág iránti szeretet, alázat és tisztelet.
Vadászat
KITEKINTŐ (NÉMETORSZÁG): Azonosították az első aranysakál territóriumot
Aranysakálokat figyeltek meg Észak-Németországban.
Schleswig-Holstein tartományban először sikerült aranysakál-territóriumot azonosítani. A Plön járás területén két egyed jelenlétét is egyértelműen igazolták. A tartományi vadászszövetség szakmailag jelentősnek minősítette az észlelést.
A Landesjagdverband Schleswig-Holstein ügyvezetője, Marcus Böhmer így nyilatkozott:
„Az aranysakál kisebb, mint a farkas, félénkebb, mint sokan gondolják, és Schleswig-Holstein számára ez az aranysakálpár figyelemre méltó faunisztikai bizonyíték. Most az a feladat, hogy terjedését szakszerűen dokumentáljuk, és fejlődését folyamatosan nyomon kövessük.”

A fénykép illusztráció. Fotó: Kurfis Ilona amatőr természetfotós – Agro Jager News
Hangfelvételek igazolják a jelenlétet
A jelenlétet beszámolók szerint a fajra jellemző vonyítás alapján sikerült igazolni. Mintegy két hét alatt összesen kilenc hangfelvételt rögzítettek, amelyeken egyértelműen két egyed hallható. Ezek a felvételek a C1 kategóriába sorolt, megbízható bizonyítéknak számítanak.
A pontos helyszínt nem hozzák nyilvánosságra
Az aranysakálok viszonylag kis, körülbelül 2–10 négyzetkilométeres territóriumokat foglalnak el. Ugyanakkor az állatok az Landesamt für Umwelt szerint érzékenyen reagálnak a zavarásra, ezért a hatóság egyelőre nem hozza nyilvánosságra a pontos lelőhelyet.
Új ragadozó faj Németországban
Az aranysakál megjelenésében és méretében a farkas és a róka között helyezkedik el. Jellegzetes a sárgásszürke bundája, amely helyenként vöröses árnyalatú. Az állat rendkívül alkalmazkodóképes: táplálékát többek között madarak, hüllők és kétéltűek alkotják – ezek közül számos faj Németországban veszélyeztetett. Ugyanakkor vadon élő és haszonállatokat is elejthet. Többnyire kisebb családi csoportokban vagy párban él.
Jelentős megfigyelés a vadgazdálkodás számára
A vadászszövetség szerint az eset kiemelt jelentőséggel bír a vadgazdálkodás, a természetvédelem és a monitoring szempontjából. Az újonnan megjelenő fajokat – mint most az aranysakált – időben fel kell mérni és szakszerűen értékelni, hogy a változások megbízhatóan követhetők legyenek.
A szervezet úgy látja, hogy ez az eset fontos jelzés a vadállomány-megfigyelés további erősítésére. Csak megfelelő adatok birtokában lehet az élővilágban zajló új folyamatokat objektíven értékelni.
Korábban Schleswig-Holsteinben már történt egy figyelemfelkeltő eset: egy aranysakál Sylt szigetén több tucat haszonállatot ejtett el, azonban az az egyed azóta sem került elő.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Németország): Lezárult a módosítás: a farkas is szerepel a vadászati törvényben
A farkas bekerült Szász-Anhalt tartományi vadászati törvényébe
Befejeződött a vadászati törvény módosítása Szász-Anhalt tartományban. A tartományi vadászszövetség ezt mérföldkőnek nevezi. De mik a legfontosabb eredmények?
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség beszámolt a vadászati törvény módosításáról. A szövetség Instagram-oldala szerint a folyamat lezárult – és valódi mérföldkőnek számít. A módosítás azért különleges, mert „minden fontos kérdés megoldódott a tárgyalóasztalnál, konstruktív párbeszéd során”.

Fotó: Pixabay
A vadászszövetség kifejezetten pozitívan értékeli a változtatásokat, és hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények „egyáltalán nem magától értetődők”.
Szász-Anhalt vadászati törvénye: farkas, jogbiztonság és további változások
Melyek a legfontosabb eredmények, és milyen változások várnak a vadászokra?
Az egyik legfontosabb pont, hogy a farkas mostantól hivatalosan is bekerült a tartományi vadászati törvénybe. Ez a kérdés különösen nagy figyelmet kapott, miután a farkas védettségi szintjét csökkentették.
Emellett több más fontos változás is történt:
- Javulhat a mezőgazdasági vadkárok megelőzése.
- Újraszabályozták a határon átnyúló sebzett vad keresését (utánkeresést), és elismerik más tartományokból érkező vérebvezetőket is.
- Egyértelműbb jogi kereteket kaptak a hajtóvadászatok (különösen a „stöberjagd”), így nagyobb jogbiztonság jön létre.
Egy korábban sok vitát kiváltó kérdést is rendeztek: különböző szervezetek közbelépésének köszönhetően a macskákra vonatkozó vadászati védelem továbbra is gyakorlatban alkalmazható marad.
Emellett az utolsó pillanatban bekerült a törvénybe az etetőautomaták (vadcsalogató berendezések) használatának szabályozása is.
A vadászszövetség dicséri a módosítást
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség szerint „minden kulcskérdésben aktívan részt vettek a tárgyalásokban, közvetítettek, és olyan megoldásokat értek el, amelyek jelentősen javítják a vadászat gyakorlati feltételeit és növelik a jogbiztonságot”.
A szövetség ezért köszönetet mondott a kormányzó pártoknak, a minisztériumoknak, valamint a tartományban működő szakmai szervezeteknek is az együttműködésért.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
A közönséges fácán dürgéséről közölt cikket az Ipolyerdő Zrt.
Ahogy a tavasz határozottabban bontakozik ki az Ipoly menti erdők és mezők világában, egy különösen látványos madárfaj kerül a figyelem középpontjába: a közönséges fácán.
Bár ezt az Ázsiából származó madarat elsősorban vadászatos szempontból ismerik, az április inkább a természet egyik legszínesebb jelenségéről szól: a dürgésről, azaz a párzásukról.

Udvarlás – Fotó: Ipolyerdő Zrt. – Vadfajok.hu
A fácánok dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb udvarlási viselkedése, amely nálunk az áprilisi időszakban figyelhető meg.
A legismertebb fajuk a közönséges fácán (Phasianus colchicus).
A fácán őshazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta a kontinens nagy részén elterjedt. Először a görögök hozták hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, valamint Angliába is.
A modern korban a fácán az egyik legfontosabb apróvad, tenyésztése az apróvad-gazdálkodás önálló szakterülete. Vadon élő populációi a vidék üde színfoltjai.
Mifelénk, nagyvadas vadászterületeken jellemzően nem vadászunk rájuk, csak gyönyörködünk bennük és az általuk produkált különleges jelenségekben.
A dürgésről
A kakasok ilyenkor territóriumot foglalnak, és igyekeznek minél több tojót maguk köré gyűjteni. A domináns egyedek előnyben vannak: erőteljesebb megjelenésük és kitartóbb viselkedésük növeli esélyeiket a szaporodásra. A tojók ezzel szemben jóval rejtettebb életmódot folytatnak – barnás, mintázott tollazatuk kiváló álcát biztosít számukra a fűben és cserjésekben.
A dürgő kakasok szinte folyamatos „szolgálatban” állnak.
Feltűnő, fémesen csillogó tollazatuk – zöldes fej, vörös arcbőr, rézbarna és arany árnyalatok – nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem fontos szerepet játszik a tojók figyelmének felkeltésében.
A dürgő fácánkakas rendkívül feltűnően viselkedik: tollazatát felborzolja, hogy nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnjön. Szárnyait leereszti és kissé széttárja, farktollait legyezőszerűen kinyitja, közben jellegzetes, rekedt „kakaskukorékolás-szerű” hangot ad – amely a szárnycsapkodással együtt akár több száz méterről is hallható.
Köröz a tojó körül, gyakran féloldalasan mutatva magát Ez a vizuális bemutató a tojó figyelmének felkeltésére szolgál. Néha felugrik a levegőbe, majd visszaérkezve folytatja a bemutatót. Ezek a hangok egyszerre szolgálnak területjelzésre és a rivális hímek elriasztására.
Hajnalban, kora reggel a legaktívabbak – mezőkön, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken.
A dürgésnek több fontos funkciója van:
- Párválasztás: a tojó a legerősebb, leglátványosabb hímet választja
- Rangharc: a kakasok egymással is versengenek, harcolnak
- Territóriumvédelem: a hím jelzi, hogy az adott terület foglalt
A sikeres dürgés után a tojó elfogadja a hímet, és megtörténik a párzás.
A dürgés nemcsak a szaporodás része, hanem egy komplex viselkedési forma, amelyben a látvány, a hang és az erőfitogtatás egyszerre játszik szerepet.
Élettani szempontból ez az időszak komoly igénybevételt jelent a kakasok számára.
A folyamatos aktivitás, a vetélytársakkal való összecsapások és az állandó készenlét jelentős energiát emészt fel. Ez az időszak egyben a természetes kiválasztódás fontos színtere is: csak a legerősebb és legegészségesebb egyedek képesek sikeresen részt venni a szaporodásban. A fácán jelenléte így nemcsak biológiai érdekesség, hanem „üdítő színfolt” is a tájban.
Az erdőszélek, mezőgazdasági területek és cserjések mozaikos élőhelyein élő madár jól alkalmazkodott az ember által alakított környezethez. Gyakran megfigyelhető utak mentén, réteken vagy akár települések közelében, ahol jellegzetes mozgása és rikoltása könnyen felismerhetővé teszi.
A tavaszi időszak kiváló alkalom arra, hogy egy séta során ne csak a rügyfakadást és a virágzó aljnövényzetet figyeljük meg, hanem meghalljuk és megpillantsuk ezt a különleges madarat is.
A fácánok dürgése a természet körforgásának fontos része: látványos és hangos emlékeztető arra, hogy az élővilág ilyenkor van igazán „életben”.
Forrás: Ipolyerdő Zrt.


You must be logged in to post a comment Login