Keressen minket

Vadászat

Veszélyes helyzetben

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Október közepe táján, szép őszi délután, terepjáróval barkácsolni indultunk egyik vadásztársammal a Vértes hegység déli lejtőjén. Magával hozta kedvenc foxi kutyáját is; ugyanis ha tehette, azt soha nem hagyta otthon, ha vadászni indult. Engedélyünk szerint tar-vadra és vaddisznóra vadászhattunk. Az időjárás csendes, nyugodt volt; erejét fitogtatva még mindig sütött a nap, de a vénasszonyok nyara már színes tarkára festette a fák és a cserjés bokrok leveleit. A szemünk nem tudott betelni a csodás környezet látványával, a Vértes hegység legszebb arcát mutatta felénk. Élveztük az időt, csodáltuk a tájat, ezért gyakran megálltunk a terepjáróval és csendesen szemlélődtünk.

Utunk mentén egyszer csak egy szarvasborjúra lett figyelmes a barátom, amelyik a hegyoldal bozótos részén, jó takarásban komótosan csipkedte a cserjék bogyóit, vagy leveleit. De azért az elejét és a nyakát jól kilehetett venni. Miközben a látcsöveinkkel nézegettük, a barátom halkan kommentálta, hogy a borjút az anyja a szeptemberi szarvas nász idejére már nyilván magára hagyta. Fontosabb dolga volt annál, minthogy a borjával törődjön. Egymagában bizony, ott a hegyoldalban elég árvának tűnt. Barátom biztatására, mintegy százötven méterről sikeresen meglőttem a borjút. A terepjárót hátrahagyva mentünk fel érte az emelkedős terepen, de természetesen a foxi messze megelőzött bennünket. Mire odaértünk, ő már a legyőzött vadat birtokba vette és morogva ráncigálta a bőrét, ahol csak érte. Annak rendje-módja szerint feltörtük és szállításra előkészítettük a meglőtt vadat. Lehúztuk a hegyoldalról az út közelébe, hogy ott felrakjuk a terepjáróra. Majd keresni kezdtük a kutyát, mert közben ott hagyott bennünket. A barátom szólítgatta, füttyögött neki, de mindhiába; nem tudtuk elképzelni, hogy hová lett?

Közben a borjút feltettük a saroglyára és éppen hogy végeztünk vele, kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Ez a foxi hangja! Valamit fog a kutya! – állapította meg a barátom. De teljesen ellenkező irányból jött a hang, mint ahol mi voltunk. Fegyvereinket magunkhoz véve, futottunk a hang irányába. A kutya egyhelyben, folytonosan csaholt. Igyekeztünk minél előbb megközelíteni a helyet, ahonnan a kutya hangját hallottuk. Közelebbről azt láttuk, hogy a fehértarka foxi egy hatalmas, szederindás bozót alját kerülgeti, és haragosan támadva próbál bejutni a bozótba. Amikor minket észrevett még inkább felbátorodott és újabb rohamra készült. Nem volt kétséges, hogy a bozótban egy, vagy több vaddisznó rejtőzködik és messziről szagot kapott a kutya. Ezért hagyott ott bennünket és önálló akcióba kezdett.

A bozótos közvetlen közelében egy igen terjedelmes, mély dagonya volt; tele sárral, zavaros vízzel és körülötte rengeteg vadnyommal. A szederindás bozótost köröskörül szálerdő határolta. Halkan tanácskozva alakítottuk ki a gyors haditervet. A vadásztársam azt javasolta, hogy én egyik oldalon úgy álljak el, szemben a bozótossal, hogy a dagonya közbeessen. Feltételeztük ugyanis, hogy a menekülő disznók nyilván a csúszós, vizes dagonyát kerülve rontanak majd ki a rejtekhelyükről, de erre lehet számítani magányos disznó esetében is. A barátom pedig majd az emelkedő terepen tőlem jobbra, a dagonya felett helyezkedik el, hogy elállja a felfelé menekülő vadak útját. Így egymás védelmére egyben kialakítottuk a tilos lőirányokat is. Harmadik oldalról, szinte velem szemben, a bozótos túloldalán pedig a kutya igyekezett indítani a támadásait. Így lényegében három irányból fogtuk közre a hatalmas bozótot. A negyedik irány – ahogy szemben álltam a vad rejtekhelyével – tőlem balra, szálerdővel fedett, lejtős terep volt; ezt szántuk a vadak szabad menekülési irányának, amerre nekem kitűnő kilövési lehetőségem kínálkozott volna a szálasban.

A megállapodásunk értelmében gyorsan elfoglaltuk kijelölt helyeinket. A fegyverem kibiztosítva, lövésre kész helyzetben, feszült figyelemmel álltam egy fatörzsnek dőlve; jól ráláttam a bozótosra, hiszen alig volt tőlem húsz méterre, köztünk a dagonya pedig nagyjából e távolság felénél terült el. Társam a kutyáját a lőállásából hangosan biztatta, bátorította, hogy sikerüljön neki kimozdítani a vadat a bozótosból. Úgy látszott, hogy a kutya tökéletesen megértette a haditervünket, mert egy irányból újabb és újabb rohamokat indított, de nem mert berontani a rejtekhelyre. Én ekkor már biztos voltam abban, hogy magányos vadkan rejtőzködik a bozótosban, mert ha kisebb konda lett volna ott, azok már régen kimenekültek volna onnan; nem bírták volna türelemmel a kutya támadásait.

Mintha a kutya megunta volna ezt a passzív küzdelmet, mert haragos lendülettel beljebb hatolt a bozótosba, de rémületében azon nyomban éktelen visításba kezdett. Nyilván megijedt az ott látottaktól. E pillanatban hangos csörtetés hallatszott a szederindás bozótos felől és hirtelen, nagy robajjal, velem szemben egy igencsak méretes, magányos kan szinte repülve vágódott ki a rejtekhelyéről. A dagonya kellős közepén akart átrontani, pontosan abba az irányba, ahol én álltam, nyílegyenesen felém. Nem tudnám megmondani, hogy a másodperc töredéke alatt, hogy is voltam képes oly hirtelen cselekedni, de a fegyveremet vállhoz kapva, a céltávcsövet alig használva, kapáslövéssel sikerült úgy orrtövön lőni a felém „repülő” kant, hogy az a sáros dagonyában rogyott össze, félig elmerülve az iszapban. Fegyveremet gyorsan újratöltve, csak álltam és csodálkoztam, alig hittem el, hogy ez így sikerült. A kutya vinnyogó csaholással rohant volna a kan után, de a sáros dagonyában nem tudta megközelíteni. Mire a vadásztársam oda ért, a kan már élettelenül „dagonyázott” tőlünk néhány méterre. A feszültségtől felszabadulva és örömmel fogadtam a vadásztársam gratulációját.

Ezután jött a neheze; a kant ki kellett vonszolnunk a sáros dagonyából, ami nem ment könnyen, mert fél lábszárig merültünk a sárban. Súlyánál fogva is csak nagy nehezen, csúszva-mászva húztuk ki a disznót a dagonyából. Ekkor vettük alaposabban szemügyre; a korát legalább nyolc-kilenc évesre, a nagy agyarok méretét húsz centi felettire becsültük. Nem tévedtünk, mert a kifőzés után, mindkét nagy agyar közel huszonegy centit mutatott.

Mire kizsigereltük, mi magunk is úgy néztünk ki, mintha dagonyáztunk volna; sárosak és csapzottak voltunk, de a kutyára is alig lehetett ráismerni, mert a sáros disznót haragosan tépkedve úgy összekente magát, hogy senki nem mondta volna meg, milyen volt a foxi eredeti színe. Közben kiértékeltük ezt a vadászati eseményt és megállapítottuk, hogy ez esetben is megmutatkozott a vaddisznó bámulatos ravaszsága. Ugye mi biztosak voltunk abban, hogy a bozótosból kitörve minden irányba menekül majd a vad, csak éppen a sáros, csúszós dagonyán át nem; azt egészen biztosan kikerüli. A menekülő kan azonban nem ezt tette, hanem pont ellenkezőleg; mintha felismerte volna a számításunkat, a dagonya kellős közepén átgázolva próbált menekülni, éppen abba az irányba, ahol én álltam. Erre mi egyáltalán nem számoltunk. A kan azt persze nem tudhatta, hogy így éppen a puskacsőbe rohan. Nem hiszem, hogy engem korábban észrevett volna, a nyílegyenesen felém irányuló lendületét tehát, nem lehetett támadásnak vélni. Persze az egy másik kérdés, hogy ha a menekülése hevében engem az útjában talál, akkor mi történik, hiszen kitérni előle már nem lehetett.

Vizsgálgattuk a találat helyét és csodálkoztunk azon, hogy hirtelen kapáslövéssel ilyen pontosan, homlokon találtam el az öreg remetét, mert hiszen gondos célzással, még álló helyzetben levő disznót sem könnyű a szemei között fejbe találni. Azóta is igyekszem elhessegetni magamtól azt a gondolatot, hogy mi történt volna, ha ez nem így sikerül? Akkor és ott éreztem át igazán, hogy milyen hajszálon múlhat egy-egy vadászbaleset bekövetkezése, vagy annak elkerülése. Nekem ez esetben kétszeresen is szerencsém volt; először is megúsztam egy végzetes vadászbalesetet, másodszor pedig azért, mert sikerült elejtenem a Vértes hegység egy magányos remete kanját, ezzel is gyarapítva maradandó vadászélményeimet, ötvözve azzal a tanulsággal, hogy a vaddisznó reakciója nem mindig igazolja vissza a vadász számításait. Ezt akkor örökre megjegyeztem!

Késő este lett mire beértünk a vadászházhoz és a sárból kimosakodva rendbe hozhattuk magunkat; s így a napi vadászélményünk termékét, a már saroglyára felrakott remete kant, és az elejtett szarvasborjút fotón is megörökíthettük. Amikor a felvételre időként ránézek, mindig azt a mozgóképet látom magam előtt, ahogy nyílegyenesen vágtat felém a hatalmas kan és felmerül bennem a kérdés újra-és újra, mi lett volna, ha oda is ér hozzám? Nyilvánvaló, hogy akkor ez a kaland rosszabbul is végződhetett volna.

Saroglyán az elejtett vértesi remete és a szarvasborjú.
A kan orrtövén jól látszik a találat helye

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom