Vadászat
A BAK!
2010 augusztus, őznász. Napok óta lesem már a telefonom, mikor szólal már meg és villan fel a hőn áhított név a kijelzőn. Miklós Lajos algyői vadász barátom telefonját várom, az ottani vadásztársasság vadászmesterének hívó szavát. Pontosabban a meghívás már rég megtörtént, hiszen többször jártam már náluk és ő is nálunk. Tisztességes jó hangulatú vadászatokat szerveznek. Bakot is lőttem már ott, de valamiért az idei valahogy másnak tűnik. Valami belső bizsergés, szorongás és örömteli vágyakozás fog el, ha rágondolok. Nejemmel is sokat beszélünk róla, hiszen a fő téma most a három lányom és egy unokám után a majdani utazás. 330 km nem kevés, de a viszontlátás öröme, a barátság az összetartozás, na meg persze a bak elejtésének lehetősége mindent megér.
Dunántúli vadásznak az alföldi bak vadászata leírhatatlan élmény. Végre egy nap felhangzik a vadászhimnusz a telefonon, a hívó fél Lajos barátom:
– Szia, Lajos!
– Szevasz, Attila! Hogy vagy?
– Jól, köszi! – stb. a szokásos beszélgetés, érdeklődés család, egészség nem részletezem, és végül a várva várt kérdés:
– Mit csinálsz a hétvégén?
– Ha már így rákérdeztél, szerintem megyek Algyőre vadászni!
– Úgy ám, de az asszonyt is hozd, mert úgy szerveztem!
– Rendben, akkor pénteken találkozunk.
– Úgy legyen! Várunk bennetek!
Ahogy szétkapcsolt a telefon óriási öröm töltött el és siettem is életem párjához az újsággal.
– Pénteken megyünk vadászni Algyőre! Kérj szabit mert korán indulunk!
Láttam a szemében, hogy ő is örül, csak nem mondja, de amikor közlöm:
– Rakd be a vadászruhád te is, mert a Lajos úgy szervezte a programot!
Csillogó szeme többet jelentett minden szónál. Boldog.
Másnap ajándékvásárlás, pakolás kezdete és vadászati eszközök ellenőrzése, hogy minden meglegyen és rendben legyen. Az óra ilyenkor ólomlábakon jár és a napok is nehezebben múlnak, de végül elkopik az idő és eljön az indulás perce. Pénteken reggel ébresztő. Mit ébresztő, én keltem életem párját kávéval a kezemben. Már vagy másfél órája fent vagyok és nézem a plafont a sötétben, látom magam előtt életem bakját, ahogy fut, a búzatáblában megáll és rám néz. Gyönyörű! Rápillantok az órára, még húsz perc, mire csörög. Nem bírom tovább, csendben felkelek, kiosonok és kávét főzök.
Mire megszólal a sokszor szidott tik-tak, már ott állok az ágyunk mellett kezemben a gőzölgő feketével. Párom szólítom, aki felnéz és halkan megjegyzi:
– Na, ezt is megértem huszonöt év után.
Picit szégyellem magam, de ez az igazság. Közösen kávézunk, mosakodás, néhány szendvics még a szatyorba, bepakolás a kocsiba, fegyver, lőszer, engedélyek, táskák, puszi a gyerekeknek. Nekilódul a 110 ló. Irány Algyő. Ismerős az út, tudom, négy és fél, öt óra. Faljuk a kilométereket, egyszer engedünk pihenőt magunknak. Várnak ránk, és mi is várjuk a találkozást, főleg én.
Négy óra ötven perc után fordulunk az utolsó kereszteződésbe és kétszáz méter után megállunk. Motor leáll és kiszállás. Egy pillanatnyi nyújtózkodás és már jön is az első üdvözlés négy lábon. Danka, a keverék Tacsi boldogan ugrál körbe bennünket, hiszen régóta ismerjük már egymást.
Nyílik a ház ajtaja és kilép Lajos és párja. Nagy az öröm, az ölelkezés, csattognak a puszik. Házigazdánk invitál bennünk beljebb. Hozzátok a cuccotokat, segítek én is. Bepakolunk, elhelyezkedünk az ismerős szobában. Előkerülnek a kis ajándékok, majd asztalhoz ülünk. Ica asszony invitál a fácánleveshez bennünk. Örömmel szedünk, tudjuk milyen jól bánik a konyhai fortélyokkal. A két asszony is egy húron pendül, nagy a csevej. Mi is beszélgetünk múltról, jelenről, vadászatokról. A leves elfogy, majd jön a második fogás, a feltálalásban nejem is segít. Természetesen vadhús meg minden, ami kell hozzá. Jóllakunk, majd Ica asszony kérdi, bort, sört vagy pálinkát. A kérdés nekem szólt, de Lajos válaszol: üdítőt, kávét aztán öltözködés és megyünk. A bor meg a pálinka majd este, ha lesz mire azért, ha nem, akkor azért. Várnak már a vadászháznál bennünket.
– Öltözz te is Anikó! – szól páromhoz. – Most te is jössz, úgy szerveztem!
Gyors átöltözés. Fegyver, lőszer, távcső Lajos kocsijába és indulunk. Útközben árulja el barátom, hogy a mai bak mehet 4-500 grammig. Óriás az örömöm, pedig sejtettem. Természetesen tisztelettel megköszönöm. Nejemre pillantok, rejtélyes mosoly suhan át rajta. Ő tudta, Ica már elárulta neki. Lassan döcögünk a teherautók által összetört úton. Épül az autópálya, hordják a rengeteg terhet, útalapot, követ. A következő kereszteződésbe fordulva feltűnik a vadászház, ahol Tokody Ilona művésznő született és tanult, mivel itt volt édesapja tanító. A ház előtt előkészítve már a Toyota, mellette az ismerős arc Sziládi Antal, a társaság hivatásos vadásza. Bemutatom a nejemet, aztán pár szó, hogy merre, hol, mit látott mostanában. Beíró könyvbe pontos bejegyzés, felszerelés-ellenőrzés és végül indulás. Tóni vezet, mellette nejem kezében a távcső. A platón Lajos barátom és én. Lassan, óvatosan halad vagy kétszáz métert az autó rendes úton, aztán már fordul is a földesre. Még lassabban, óvatosabban haladunk. Távcsővel lessük, kutatjuk a lábon maradt búzát és mezőt. Elhaladunk a hely mellett, ahol tavaly lőttem a bakomat. Lajosra pillantok, elmosolyodik:
– Igen, itt lőtted tavaly.
Gurulunk tovább a töltések mentén. Halk koppantás a kocsi tetején. Megállunk. Lajos mutat balra. Egy bak. Mi őt, ő bennünk vizsgál. Tóni szól, menjünk. Jó képességű fiatal bak. Had nőjön. Menet közben kémleljük a búzatáblát. Tóni megállítja a Toyotát, egy bokros körül szaladgál a bak. Sokáig vizsgáljuk, bíráljuk. Tóni szól:
– Ha úgy áll meg, lőjed!
Leszállok, fegyver a kézbe, célzás, a bak pedig megy, követem a célkereszttel, de mintha tudná, egy pillanatra sem áll meg. Elér egy bokrot, ahol eltűnik. Megúszta, indulunk tovább. Kihajtunk egy útra, ahol leszállunk és megbeszéljük a látottakat, továbbiakat. Nejem kérdezi, miért nem lőttem. Tóni válaszol:
– Okos volt a bak! Tudta, ha megáll, vége. Csak álló bakra lövünk.
Látom, nem nagyon érti, mosolyogva jegyzi meg:
– Lesz, ami megáll?
– Bízunk benne! – feleli Lajos.
Az új területi irányt megbeszélve indulunk tovább. Vagy húsz perc döcögés után állunk le újra. Tóni kipattan a kocsiból és balra előre mutat. Mire megszólalna, már a távcsőre vagyunk tapadva mind a ketten. Remegő hanggal mondom, ez vagy 700 gramm. Jól nézzétek meg, mert ekkorát ritkán láttok, talán többet soha. Belefeledkezünk a gyönyörbe vagy negyed órát, mire ellép a BAK. Igen, tiszta nagy betűvel a BAK. Újra indulunk. Vagy két kilométert teszünk meg, amikor az úton megáll az autó. Tóni kiszáll és jobbra mutat. Vagy 130-140 méterre egy bokros mellett két bak viaskodik. Nézegetjük, vizsgálgatjuk őket.
– Gyere! – szól Tóni.
– Meglövöd innen vagy rácserkelsz?
– Előttünk a lábon maradt búza, alatta vagy harminc centi víz.
– Ebben cserkelni? Na, ne!
Lőbotot nyom a kezembe. Közben a két bak észrevesz bennünk és szétugrik. A kisebb balra a nagyobb jobbra indul, távolodnak. Int Tóni:
– Menjünk!
Vagy húsz métert megyek a búzában, amikor szólok kísérő vadászomnak:
– Nem megyek tovább, félcipő van rajtam és lábszárig állok a vízben!
Halk kuncogás mögöttem, Lajos és Tóni is széles mosollyal nyugtázza ezt a tényt. A bak is megállt vagy százötven méterre tőlünk. Kapom a puskát, célzok, kattan a sneller, biztosítok. Biztosan ül a 30-06-os a kezemben és a vállamon. A szálkereszt megmerevedik a bak lapockáján. Halkan súgja Tóni:
– Mehet!
Ahogy kimondja, megszólal a puska. Útjára indul a Winchester Silvertip. A bak egyet ugrik, majd eltűnik. Pár pillanat csend. Hallom, ahogy nejem kérdezi Lajostól:
– Ez becsapódás volt?
– Igen!
– Szép volt! – szólal meg Tóni.
Nem mozdulok, nem szólok, csak remegek minden porcikámban. Lassan oldódok, fegyvert ürítek, tárat ki, zárdugattyút hátra.
– Gyere, keressük meg! – hív Tóni.
Megyek, mit megyek, rohanok és nem érdekel a víz, a sár, latyak mindenem de ott a Bakom! Nem kell keresni, a rálövéstől elugrott és már többet nem mozdult. Itt hever előttem.
Mozdulatlan az előbb még harcoló dalia. Nagyon szép, ritka trófea. Kár, hogy az egyik ága törött. Nekem így is gyönyörű. Kivisszük egy szárazabb részre, itt kapja az elejtett vad a végtisztességet és kerül sor a gratulációra majd a fotózásra. Feleségem puszi mellett mondja:
– Szép lövés volt!
Zsigerelés, krotália, könyvelés, pakolás. Fegyver a tokba és indulunk a vadászházhoz. Néma csend a kocsiban, én is magamban idézem fel újra és újra azt a pillanatot mikor eldördül a fegyver. Észre se veszem, hogy megérkezünk. Kiszállás cucc Lajos autójába. Még egy pillantás a Bakra. Tóni szerint 430450 gramm, szerintem kisebb, de ezt majd csak napok múlva fogom megtudni.
Megköszönöm a csodás élményt, elköszönünk a Hunor Vadásztársaság hivatásos vadászától, beülünk a Mazdába és indulunk haza. Szürkületben indulunk és sötétben érkezünk. Ica asszony terített asztallal vár bennünket és már az asztalon ott van a pálinka és a hűtött bor is. Ahogy belépünk Lajos meg is jegyzi:
– Honnan tudtad?
– Azt mondtátok, ha sikerül ha nem, hát látom rajtatok, hogy sikerült.
– Igen sikerült! mondom boldogan és mutatom a képeket, milyen szép.
A vacsora csendes beszélgetés közepett telik el, felidéztük amit láttunk, átéltünk. Látom feleségemen is az örömöt, most vett részt először ilyen vadászaton. Vacsora után még sokáig borozgattunk és beszélgettünk. Felidéztük a régi vadászélményeket, -sikereket és -kudarcokat. Jókat beszélgettünk, majd irány a fürdő. Az ágyban még sokáig nem jött álom a szememre. Egy fárasztó, de élményekben gazdag, sikeres napot kaptam, kaptunk. Ezúton is szeretném megköszönni Miklós Lajos barátomnak ezt a napot, és persze Tóninak is, a hivatásos vadásznak.
Másnap reggel időben kelünk a kávé illatára, a háziak már fent vannak. Még tegnap este megbeszéltük, délelőtt indulás haza. Reggeli közben, ami pár falat mert nem nagyon szoktunk megbeszéljük, most Lajoson a sor, hogy hozzám jöjjön disznóra.
Eljött a búcsú pillanata. Nem kell leírnom, mindenki tudja, hogy zajlik, igaz vadász baráttól búcsúzni nem könnyű. A háztól távolodva, integetés közben veszem észre, hogy könnyes a szemem. Megteszünk vagy százötven kilométert, mire újból beszélgetni kezdünk, de már a hétköznapokról, a családról. Megállás nélkül vagy négy és fél óra. 330 km, boldogan jó érzéssel, élményekkel tele érünk haza.
Egy héttel később jön a telefon, a BAK hat éves, 449 grammos a trófea. Tóni szeme nem csalt. Köszönöm nektek, Barátaim!
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login