Keressen minket

Vadászat

A zongora

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Dzzzzssfssííííípaff – űííííííí-üiiii-íííímö-őmm-mm….hasított bele a néma éjszakába a barátom lövése jó becsapódással a fekete sereg egyik agyaras katonájába. Biztos, hogy nem valami kiskatona lehetett, csakis valami sráfos gatyás tekintélyes, a tisztikarral külön vacsorázó tagja.

Az ordításáról a falusi disznóölések pálinkaszagú hajnala jutott eszembe, amikor hosszú percekig szenved az egész évben féltett ”házikedvenc”, mire végre elévérzik szegény. Ezt a mai ember akciós tálcás húsfogyasztója nehezen érti meg. Vajon mit érezhetett az állat szorgalmas gazdája, akinek a szemétől jobban hízott a jószága, mint a mosléktól, amit esténként szürcsölgetett. Evés közben még jól megvakargatta a hátát a keverőfával, közben mintha áldást mormogott volna. És ma ő szúrta bele a hideg vasat, gyorsan és precízen, hogy ne szenvedjen féltett vagyona. Gyász volt ez, de ünnepnap is. Akár a vadászat.

Mindenesetre én akkor vadásztam, tehát ünnepeltem. Feszítettem a zöld ruhámban kalaposan a holdvilágos magaslesen. Előttem balra jókora repcetarló, jobbról kukorica, mögöttem kukorica amíg a szem ellát. Sáros, pocsolyás dűlőutak és sűrű fasorok, mint a kerítés választják el a már haldokló kukoricatáblákat egymástól.

Előttem vagy kétszáz méterre hajladozott egy öreg (talán) eperfa, mintha jóéjt puszit akarna adni a kis növésű kopasz bodzabokornak alatta. Szépen elrendezve magam körül a felszerelést, balra a puska, jobbra a keresőtávcső, a lámpát nem is tudom hová tettem, valahol van egy termosz is meg a hátizsák – csak nehogy belerúgjak valamibe, ha jön a disznóm.

Kicsit bosszankodtam, hogy nem alakítottam még ki magam körül egy jól bevált rendet a cuccaimnak, de mindegy, ez majd biztos kialakul. Nem érdekelt semmi. Nem fáztam, a telefonom lenémítva, bár ki kellett volna kapcsolni. Nincs helye a telefonnak a vadászaton, bár korábban már kidiszpécserkedtem magam, mert két barátom rajtam keresztül tudott csak kommunikálni egymással.

De hogy érthető legyen a mondadóm kezdem az elején. Laci barátom, a társaság elnöke, meghívott egy kis vadkárelhárításra Tápiószecsőre, és nem bánta, ha velem tart Zsolt, akivel többször etettem a szúnyogokat jó nevű vadászterületeken. Tudni kell, hogy apróvadas a területük, de azért mint mindig, most is nagy reményekkel indultunk.

Érkezéskor boldogan ráztunk kezet Zolival a vadászmesterrel és örömmel láttuk, hogy az elnök úr külön lesre írt be minket. Közben Zoli is kedvet kapott a vadászatra és elhatározta, hogy ő is kiül. Útközben elmondta, hogy tele van a kukorica disznóval, de van egy legendás példány – akár a szellem –, azt csak nagyon ritkán és kevesen látják. Aki látta, messze volt neki, nagyon óvatos remete, de a nyomait mindig felfedezik. Nahát az akkora, mint egy zongora. Persze zongora – gondoltam magamban, mindenhol van ilyen. Szellem, ja, örülnék én egy szintetizátornak, de még egy harmónikának is.

Mire feleszmélek, már a lesről nézegetem az eperfám közelében szöszmötölő tapsifülest és próbálok beleolvadni a szeptemberi naplementébe. Jobbra előttem Zoli, jobbra mögöttem Zsolti barátom is már biztosan várja az ördögöket. Csakhogy a puskát is használjam valamire, most a keresőtávcső helyett a szálkeresztet próbálom a nyuszira illeszteni, de az eperfát többször látom mint szegény mit sem sejtő lisztes fenekű pék barátomat.

Az ősemberre gondolok, amikor elhajította az első követ az ősfácán felé vagy ha bottal várta az ősnyulat, hogy leüsse és enni vigyen az utódainak. Akkor a kő és az emberi elme gyilkos fegyverré vált. Vajon ő mit érzett? Ez valami ösztönös, állati, megmagyarázhatatlan. Aki nem érzi, annak nem lehet megmagyarázni, aki igen, annak meg nem kell.

Közben majdnem besötétedett, alattam szöszmötölnek a pockok és én néhány vékony puszit cuppantok a levegőbe, hátha erre jár a róka. Vajon az ősember irtotta valahogy a konkurenciát jelentő más ragadozókat, vagy ő volt a konkurencia és őt irtották az ősrókák? Nem tudom, de ha nem mi lettünk volna az ügyesebbek én most nem ülnék itt, és a telefonom se villogna, hogy üzenetem jött – hogy a fene ebbe a technikába.

Közben a hold már javában szolgálatba van. Helyet cserélt a nappal és nekem világít, akár a kis kék villogás a készülékem oldalán. Nem érdekel, még a nejemnek sem írtam egy sort se, pedig megérdemelné, mert egyedül vigyáz az utódokra a barlangban. Na majd most!

2010. 09. 24. 20:30 új üzenet érkezett Szilágyi Zsolt:
Most ment el egy lovas csávó, majdnem rálőttem, ez bolond.

Jól van akkor! Mit érdekel a lovasod, amikor a disznók már zörögnek a kukoricában, az én szemem meg mire megszokja a kijelző fénye után a sötétet, mind elmegy… Mért van az, hogy a kukoricaszár előbb zörög, mint ahogy a szelet érzem az arcomon? Az a lényeg, hogy szemből fúj! Gyertek disznók!!! Vissza az ősemberhez… Vajon, ha felém közeledne a sáros úton, sötétben nagy cuppogva egy hatalmas fekete halom a fegyver után nyúlnék-e? Azért jó lenne, ha Hubertusz gyengéden önmérsékletre intene, vagy ha… Úristen hol a telefonom?

20:36 üzenet létrehozás:
Vigyázzatok lovagol valaki a Zsoltinál. Elküld

Ennyit a biztonságról. A telefont vissza az ülőkére, kijelzővel lefelé, többet nem is nézek rá. A szemem mire megszokná a holdvilágot már villog is a pad, mert a kis kék lámpa a készülék oldalán van ám.

új üzenet 20:38 Kolozs Zoli:
Lehet,hogy az egyik tag,mond,hogy világítson rá ha megint jön.

20:50 üzenet létrehozás:
Azt mondja a Zoli világíts rá ha megint jön. Elküld

Végre elcsendesedik minden körülöttem….. minden. A szél sem fújja már a kukoricalevelét, sem az arcomat….csend. Bosszant, hogy nem cseréltek ezek számot. Mire elküldeném az egyiknek a másik számát a disznók is megjönnének. Akkor a másiknak is kéne emezé, mindegy nem érdekelnek, hogy is volt az ősemberrel?…a disznók akkor is jönnek, ha ezek nem tudják egymás számát.

Na most ordít az a sráfos gatyás, a fekete sereg tisztje, mert a testébe csapódó mag egy csipet lőpor és egy vascső meg az emberi elme, gyilkos fegyverré változott. Ha én vaddisznó lennék biztos, hogy nem mernék megmozdulni ezek után órákig. A lövés a vadászmester úrtól jött, ez biztos. Hol az a telefon?!

21:59 üzenet létrehozás:
Gratulálok. Elküld

21:59 Új üzenet Szilágyi Zsolt:
Mi volt?

22:01 üzenet létrehozás:
Szerintem a Zoli. Elküld

Na, ebből se lesz már vadászat. Ennyi üzenetet papírgalacsinnal váltottam iskolás koromban utoljára. Azért korán van még, a vad mozog, nálam csönd van, mindjárt jön valami…Mekkora lehet?..Hol az a telefon!

22:12 üzenet létrehozás:
Zongora? Elküld

22:13 új üzenet Kolozs Zoli:
Igen nem merek rámenni majd reggel.

22:15 üzenet létrehozás:
Meglőtte a zongorát. Elküld

Végérvényesen a sarokba dobom a telefonomat, elvégre vadászni jöttem, sms-ezni otthonról is tudnék. Egészséges vadászirigység van bennem, vigasztalom magam, hogy legalább volt egy kis izgalom. Szegény állatra gondolok aki azóta már a vaddisznók mennyországában bagózza az érő zabot, a búzát, töri a száraz kukoricát, gilisztát és szemes kukoricát túr a friss vetésben, vagy dagonyázás közben potyog a makk a szájába az erdő szélén. Embertől nem kell tartania, mert ott nincs.

De akkor ki veti el ott a buzát a zabot, ki ültet kukoricát és óvja az erdőt? És hogy érhet egyszerre a friss vetéssel a kukorica meg a búza? Na mindegy, a disznók megoldják valahogy maguknak. Szegény párát biztos kicsit hátul érte a golyó, gondolom eltörte a gerincét. Messzire nem vonszolhatta magát, az ordítás is elhaló volt.

Ddúúúrrr!!! Hé, hát itt lőnek, mi ez a háború? Jobbról mögöttem – csakis a Zsolt lehetett – nagyot szól a puska. Atyaég, a szivem majd kiugrik. Mit izgulok, nem értem, nálam meg se rezdül semmi. Hol az a telefon, lövöldözzünk üzenetet. Hallani kellett volna a becsapódást, rágom a szám szélét, közben kibiztosítom a billentyűzárat, és már tüzelek is az abc-vel.

22:34 üzenet létrehozás:
Megvan??? Elküld

Szinte még visszhangzik a határ a rettenetes lövéstől amikor elküldöm az sms-t. Szorongatom a lapos készüléket, úgy várom a választ.

22:36 új üzenet Szilágyi Zsolt:
Nem látom.

22:37 üzenet létrehozás:
Nehogy utánamenj. Elküld

22:37 új üzenet Szilágyi Zsolt:
O.K.

Miért nem volt becsapódás, ajjajjaj. El is felejtettem, hogy vadászni jöttem, az eszem csak a szomszédokon jár. Azért figyeljünk, csak lehet itt még valami, majd most jön az enyém, csak sikerüljön gyorsan és precízen célozni…. nyugi, nagy levegő… Csend… Villog a kis kék lámpa.

22:44 új üzenet Szilágyi Zsolt:
Szerintem megvan,mert hallottam hörögni.

Úgy legyen, hogy meglegyen, csak az enyémet várjuk még meg és mehetünk haza. Korán van még, megjön az is, csak hagyjatok vadászni. Villog a telefonom!

22:54 Új üzenet Kolozs Zoli:
A Zsolt lőtt?

22:54 üzenet létrehozás:
Aha hallotta hörögni de nem látja mondtam ne menjen rá. Elküld

22:54 új üzenet Kolozs Zoli:
O.K.

Néha még körbetávcsövezek, de a telefont lesem a szemem sarkából. Én nem bírnám ki, hogy ne menjek utána. Várok, de már nem a vadászatra koncentrálok. Vajon a finálé milyen lesz? A határ csendes, de a szívem még zakatol. Halk autózúgást hallok Zoli felől. Aha, mintha menne bele a kukoricába. Hamar véget ér a ropogás és a reflektorfény, ami úgy vágja a táblát, mint a kés a friss kenyeret.

23:34 üzenet létrehozás:
Megtaláltad? Elküld

23:37 új üzenet Kolozs Zoli:
Igen

23:41 üzenet létrehozás:
A Zsoltiét megnézzük? Elküld

Na, szedjük a cókmókot! Kiürítem a fegyvert – micsoda kupleráj van ezen a lesen – mire rendet rakok, minden rajtam lóg. Az úton várom a közeledő terepjárót. A kocsi elejére egy hatalmas, fekete, páncéltőkés hangszer van láncolva, fehér billentyűin világít a holdfény. Zoli barátom kiszáll és én hosszan rázom a kezét.

Közben előkerül pár zöld ruhás, kalapos ember, akikkel kézfogás közben egyszerre mutatkozunk be, ráadásul alig látunk egymás arcából valamit a sötétben, így szinte semmit sem tudunk meg a másikról. Az biztos, hogy segíteni jöttek – gondolom. A főszereplő most különben is a viharvert vad.

–– Lacikám –– szólt Zoli ––, hogy kérdezhetsz ilyet? Még szép, hogy megnézzük a Zsoltiét is! A rühes rókától az utolsó macskáig mi mindent megkeresünk, akkor is, ha se vér, se semmi. Na gyerünk, találkozunk a Zsoltinál.

A kocsimat úgy eldugtam, hogy alig találom meg, mégis elkerültek a disznók. Bepakolok és már töröm is keresztül a száraz fasort. Jó érzés a tiszta, meleg autóval a sáros, traktornak való úton csúszkálni és átgázolni a kerti tó méretű pocsolyákon. Na, ebbe se lennék aranyhal. Nézem a telefont, éjfél, nem fogadott hívások és egy:

22:50 új üzenet Szilágyi Zsolt:
Mi van?

Jól van már, itt vagyunk, látlak haver, az arcod fehér mint a fal. Kezdő vadász vagyok én is, mégsem izgulok, igaz, a puskacsövem is rég volt meleg.
–– Na csá, mi van!?
–– Valami kis süldő, szerintem ott lesz.
–– Törte a kukoricát? Mit hallottál? Merre futott?
–– Nem, de hörgött.
–– Hörgött vagy morgott nem mindegy –– szólt Zoli–, és már indultunk is a rálövés irányába egy marcona minikutya segítségével.

Jelentős túlerővel indulunk, bár fegyver senkinél sincs. Az út mellett mély barázdát hagyott a nehéz acél, mikor alátemette a tavalyi talót. Most vízelvezető ároknak is megfelelt, de egy hatalmas vaddisznó is elfért benne úgy, hogy a magaslesről semmit se lehetett látni belőle.

–– Mi ez te Zsolti? Mit lőttél öcséém? Basszus mekkora!
Atyaég ez kocát lőtt – gondolom magamban és nyújtogatom a nyakam, hogy lássak valamit a sok ember mögött. Jól van, fehérlik valami a szájában.
–– Öcsém mekkora, jó kövérre hízott a szecsői kukoricán.

Mint ahogy az emberek között is van vastag szájú vagy kapafogú, megállapítottam, hogy a vaddisznóknál sincs ez másképp. Ez egy vastag szájú példány volt, mert amikor a fogászati vizsgálatra került sor, azt hittem nincs is ínye szegény megboldogultnak, mert az agyar egyre csak nőtt.

–– Ide figyelj Zsolt! –– szól a vadászmester –– Tápiószecsőn 20 éve, de lehet, hogy még soha nem esett ekkora kan, úgyhogy becsüld meg öcsém, mert sokan sok éjszakát virrasztottak érte eredménytelenül! Becsület szavamra örülök, hogy vendéget ért ilyen szerencse. Közben keresett valami zöld növényt, és ahogy kell, átnyújtotta a barátomnak. Parlagfűnek ilyen becsülete még nem volt. Kicsit irigykedek is.

Bezzeg a vendéglátóink nem. Ők az éjszaka közepén egy emberként sietnek, ha a vadásznak segítségre van szüksége. Szorgalmas gazdák ők. A szőlő préselése még éjfél után is tart, de nem restek, hogy hagymát vágjanak a friss máj alá és reggelire invitáljanak az otthonukba. Bárcsak élhetnénk a meghívással. Gyors áldomás és már autózunk is haza.

Csendben autózunk hazafelé, néha azért még felidézzük – hogy volt, mint jött –, megveregetem még Zsolt vállát, aztán megint csend. Hátul zötykölődik bezárva a mindig szabad nagyúr üres teste. Ilyen nyugodtan soha életében nem fekhetett, vér és mandulamintát sem vettek tőle és a csánkját sem csúfították el, mint a halott ember lábujját. Minden az övé volt, és ő mindenkié. A feje alá az ülőszivacsom kerül, de önző célból, nehogy megsérüljön hatalmas éles fegyvere, amit most elveszünk tőle, mint a szabadságát, az életét. Meg sem érdemeljük. Az ünnep véget ért, most némán gyászolunk.

Az az érzésem, mintha elvettük volna a gazdától féltett jószágát. Azért vakargatta, azért hízlalta? A betakarítás öröme őt illette volna meg. Nem elvettük, ő adta nekünk… ez igaz, de ki lehet ezt forintban fejezni? A hús ára nevetséges, ha arra gondolok, hogy mire fognak vadászni ezután ezek az emberek, és kinek a nyomát keresik a határban. Ha találkoznak majd így beszélgetnek: A zongora? Hát azt az a csávó vitte el, tudod aki tyúkot lőtt tavaly a Nádasvölgyben… Ajjaj!

Lehet, hogy Hubertusz terelte szelíden a barátom elé ezt a szép vadat jutalmul, amiért kezdő vadász létére nem lőtte meg azt a lovasdublét? Nem tudom. Mindenesetre köszönöm neki és a Megoldás Vadásztársaságnak ezt a szép vadászatot!

Másnap 08:22 új üzenet Szilágyi Zsolt
Képüzenet érkezett, rajta a napfényben szépen zöldben felravatalozva a gyönyörű vad.

Néhány nap múlva viszont igazi örömhírt kaptam telefonon az elnök úrtól. Nehogy azt higgyem, hogy az a „zongora” volt, mert az sokkal nagyobb és a nyomait megint felfedezték a területen. Ott jár kel, mintha csak őérte lenne világ. Néha feláldoz egy két tisztet a vezérkarból, mint aki már az ősemberrel titkos paktumot kötött, hogy vetnek neki kukoricát, érő zabot és búzát ehet, még az erdőt is óvják helyette. Jut egy kis makk is, ő meg nyugodtan dagonyázhat bántódása nem esik, cserébe.

Amíg élek őt fogom követni.

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom