Keressen minket

Vadászat

Karácsony hava

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Az enyhe Szent András hava csak fagyot ígért, és hozott is. A Karácsony hava viszont megmutatta mire képes valójában.

Fagyos reptű cinkék, elmélázó verébsereg az eresz alatt gubbasztva várták a tél markának pillanatnyi lazítását. A rénfán csüngő jégcsap egykedvűen lógatta magát, sziporkázva, hirdetve áttetszőségének csillogását. Az esthajnalcsillag hűvösen tekintett rá a lassan fogyásnak induló örök társára, kinek most nem kellett szégyellősen párafüggöny mögé rejtőznie ezen a fagyos hajnalon.

A nagy szántó egykedvű göröngyeit belepte a fehér hótakaró, amit szomorúan, némi kottogással fűszerezett hangon a nagy nyárfáról szemléltek a vetésiek. A vörösbe forduló lilás égtér mögül kisejlő fényjáték elúszó dunyhává változtatta a kihűlő kályhák elhamvadó leheletét.

A fagyos hó fájdalmasan csikordult meg, ahogy a pajta szúette, feketére érett ajtaját kitárva kilépett a jeges valóságba. A kitolakodó macska egy percig sem tétovázva egyetlen szökelléssel ugrott vissza a poros széna meleget adó rejtekébe. A kenderkötél durván sercent kérges markában, ahogy a kis szánkót kihúzta a hóba.

Meleg mélázással rátekintett a sok évvel ezelőtt készített ródlira. Nem is a sikló alkalmatosság méláztatta el, hanem az emlékek, amelyek hirtelen felszínre törtek, és lerohanták ezen a hűvös reggelen. Megannyi gyermekkacaj, visongás kötődik ehhez a fadarabhoz. Emlékezetes erdei kirándulások, hosszú-hosszú beszélgetésekkel telített téli emlékek. Az elbúvó fagyos szalonnazsír a fémtalp felett avasan hirdeti a nagy dombról történő lecsúszás emlékeit.

Igen. A hosszú-hosszú beszélgetések, a fagyos természet téli megfigyelése gyermekeivel, kiket megpróbált felkészíteni az igaz életre, a becsületre. Hitt egy olyan világban, ahol az adott szó szentírás, és az ígéretekhez nem szükséges papír. Ritka eseményszámba ment, amikor a kicsiny, fatornyos faluba ellátogatott két fia rázörgetni az ajtót az „öregre”.

–– A vén bolond, mindig álmodozik. Ha nem itthon koptatja a padlót, akkor az erdőt járja –– zsörtölődött sokszor tettetett haraggal felesége. –– Menj a védenceid közé, ők jobban elviselik morgásodat!

Az évek múltával lelke megfáradni látszott. Ráncai számának gyarapodásával szíve is egyre keményebb lett. Elmúltak a várakozással teli pillanatok, elmaradtak a látogatások. Már idejét vagy valós okát sem tudta, mi volt az ok. Mikor pattant el az a láthatatlan szál, ami a családi békét biztosította. Álmából is felriad a csapódásra, amikor fiai kiviharzottak a pajtából és bevágták a kaput. Ő tudta, megtanulta, mi az, hogy szeretni. Tudta, hogy néha meg-meg kell állni és másokkal törődni. Gyermekei ezt nem tudták, elragadta őket tőle a városi élet, a cserfes menyek vállvonogatása, a lesajnáló nézések viseltes bakancsára, foszlott bekecsére, tanácsai.

–– Unokát, hol él apuka? Ebben a világban…?

Megindult a kis szánnal az öreg, és tovább szorongatták torkát az emlékek. A közös vadászatok, a vad belopásának ezernyi fortélya, a vadásszá válás tanuló évei, az irtások csendje, a rókavár zsivaja. Megtanultak a természettel, a természetben élni. Vészjósló fényességű szekercéjét fogva baljában, roppanó lépések kíséretében indult a kis fenyvesbe.

Most nem a könnyed gyermekeit, nem is a várományos lőtt vad terhét, még csak nem is takarmányt az etetőkre kívánt húzni vele, hanem valami sokkal szebbet, nemesebbet. Két igazi karácsonyfát. Még az éjjelen derítette fel lelkét, melegítette szívét a gondolat. Akkor is lesz karácsony, közös, nagy, szeretetteljes. Úgy, mint régen. Megmutatom, ér még valamit az öreg. A vasútjegyet már előre megváltotta, sőt a poggyászkocsiban még helyet is kapott a szállításra szánt fenyők részére.

Kissé kifulladt, homlokát veríték lepte el. Nehéz kucsmáját meglóbálva friss hűvöset tolt homlokába. Pont itt, itt esett az első. Rámosolygott a nagy kökényes sűrűjére. A csökött sertevad kisebbik fia szatymalövésére itt fújta az utolsót. Lesz ám meglepetés, amikor beállít a fákkal, és elképzelte gondolatban, amikor a gyantás erdei illat belengi a városi nappalit. Nem holmi áruházi csúfság, messze földi ismeretlen fajta, hanem saját, igazi nevelésű bozontos erdei fenyő. Itt, itt a tölgyben, itt búgott a tehén keresve terítéken pihenő véres oldalú fiát, nagyobbik gyermekének első találatát.

Hirtelen megmerevedett, csendben szusszant egyet. Minden érzékszerve újra megfiatalodott, amikor rámeredt az előtte átváltó nyomra. A „behemót”! Óvatosan térdre ereszkedett. Csak ő lehet, de mi lelte? Ilyen közel soha sem jött a faluhoz. Bizonyára a hideg és az éhség az oka. „Be sem kopogok, csak szépen csendben betámasztom a fákat. Úgy is tudják ki volt. A Jézuskához már régen felnőttek. Csak rám ismernek. Hol van már a harag, ez első ősszel elfújta a szél. Talán írnak majd egy pár sort, talán szilveszterre ideér…”.

Beletúrt a hóba, igen. A jobb hátsót kissé húzza. Minden vadász álma és rémálma. A „szellemkan”, a „behemót”. Tavaly télen látták utoljára. Előtte egy német puskázott rá, de a jellegzetes nyomokra később rátalálva tudta, ha kapott is lövést, kiheverte. A nyárfásban hever, nem-nem a disznóvölgyben vette fel a szórót. A fenét, a szomszéd Pista a másik falu mellett a kanálisnál látta dagonyázni. Ki itt, ki ott, de minden lövést elvitt, sokszor remegett a puska, reszketett a szálkereszt, és a hang amely róla szólt. Lassan misztikummá lett, és egy jelentőségteljes „tudod”-nál egy szót sem lehetett a vadászokból kicsikarni. És most itt van előtte a régen látott. Pont a szóró felé tartott.

A fájdalom, ahogy felállt, tompán kúszott fel bal karján, levegőért kapott. A szűk gombolás kiengedtével megszűnt a szomj. Átkozott pirulák, bizton elmaradt egy. Este, majd este fogadkozott magának, még egy misét megér az út előtt.

Élesen pengett a fejsze, és a hóköntöstől megszabadult kis fák már a szánkón várták, hogy nemsokára ünneplőbe öltöztetve hirdessék karácsony napját. Sebesen lépdelt, a feltámadt szél arcába vágta a havat, a pára a bajuszára fagyott.

A forró leves lassan ment, a másodikkal kissé elmélázott, a buktát már eltolta az asztalon.
–– Kimegyek!
–– Nem mész te sehová, már megint a régi nóta, legalább egyszer az életben… legalább a kályhát tedd rendbe! –– A neje tudta, felesleges a szó, hisz’ ezért szeretett bele. Nyughatatlan természete, néha eltúlzott akarnoksága lendítette előre a szépen gyarapodó családot. –– Vigyél egy kis teát legalább! Várj! A doki is megmondta!

A nap már jócskán lefele fordult, a megdermedt természet vörös sziporkában lángra gyúlt. Valami vészjósló hűvös csend telepedett a tájra. A létrát nehezen markolta vastag kesztyűjében, majd fogai közt tartva a pár jobbikát, biztosabb fogással elérte az ülőkét. A vastag pokróc kikerülve meleg fészkéből, a posztózsákból, jóindulatúan takarva be a kérges deszkát.

Ahogy leült, nemsokára kattant a zár, magába foglalva az ólomhegyű végzetet. Lámpára szükség nem lesz, a holdfénynél nincs rejtekebb. Átmenet nélkül, hirtelen sötétedett. A varjak egyszerre némultak el, a rigók megmeredtek, a kis cinkék a szórón gyorsan némaságba burkolóztak a hirtelen beálló szürkeségben. Mint kezdő, tanulatlan festő színei, ki a sokszínűségből szürkét nem kívánva bontakoztatná szárnyait, úgy terült ki az ég alja a tölgy szélén.

Egy suta bóklászott riadt fejemelgetésekkel a szóró felé. Mire elérhette volna, ismét feltámadt a jeges szél. Szabályos hózápor kerekedett, amikor a tölgyek rozsdás levelei megszabadultak fagyos terhüktől. A szóró sárga kis kukoricagyertyásai rögvest kihunytak az áldást követően. Ennek fele sem tréfa, az utolsó mentsvárat, a pokrócot is magára terítve résnyire hagyott szemnyíláson kémlelte a semmivé váló természet látványát. Lassan elszenderedett. A valóságban a pokróc oltalmából kikerült jeges deszkának hideg sütése és mozdulatlan lábujjainak dermedtsége térítette vissza. Karja már megint zsibbadt, és levegője is elfogyott. Óvatosan lélegzetért kapva megszabadult a pokróc havas börtönéből. Veríték verte ki és elmerengett. Egy kósza hópihe nyugalmat nem találva kerengett a korlát felett, ezüstösen megcsillanva a holdfényben.

Ahogy visszanyerte karikáktól tűzdelt látását úgy érezte szellemet lát. Egy jókora test körvonalit vélte tolakodni a szóró melletti frissen gyalult havon. Kesztyűjét levéve finoman megdörzsölve szemét, kitörölve belőle a könnyeket. A látomás életre kelt. A „behemót”! Lassú mozdulatokkal szinte kényeskedve túrta a havat, és minden talált szemet módszeresen elmorzsolgatott fogai között. Óvatlanul is nyögött egyet.

A jókora kan hirtelen elugrott. Kimért mozdulatokkal a korlátra fektette a dióverőt, megtörölte a deres távcsövet és rámarkolt a jeges tusra. „Visszajön, úgyis visszajön” – skandálta magában. A nézőke hirtelen elhomályosult, amikor a test betolakodott a háttérbe. Egy kattanás, dörrenés majd lángcsóva jelentette a végzetet. Egész teste belesajdult a lövésbe.

A csend újra megtelepedett felvert magányából. Árulónak érezte magát és magányosnak. Megannyi éven át volt társa az alatta dermedten fekvő reménységnek. Hány éjszakán keresztül gondolt elejtésének kifőzött mozzanataira. Sokszor látta magát a „Kiskurtában” mutogatva a bizonyosság agyarait. Nem így lett. Megszűnt az álom, szertefoszlott a remény, ami sok nehéz órán tartotta benne a lelket. Most utoljára búcsúzott. Némán, szégyellősen lecsúszott a lesről, és ólomléptekkel közelített bajtársa kimúlt teteme felé. Ismét megszédült. Valami jeges görcs ostromolta kitartóan mellkhasát. Térdre rogyott, majd megkapaszkodott a vadkan bozontos üstökében.

* * *

Fiai reményt keltő várakozással, türelmetlenül csengettek. Ők is feladták, ez így nem mehet tovább. A jó hír és annak elmondása a menyekre vár, hogy labda vagy baba, az még nem biztos. De szép fák anyuka! Miért kettő…?

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Vadászat

Felülmúltuk önmagunk: Balaton-felvidéki dúvadhét

Print Friendly, PDF & Email

Balaton-felvidéki dúvadhét eredményei:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vadászati év utolsó napján a diszeli Artemisz Vadászház udvarán gyülekeztek a Balaton-felvidéki tájegység jogosultjai, hogy közös terítékkel adják meg a végtisztességet az elmúlt héten puskavégre került vadnak.

A VII. Balaton-felvidéki dúvadnapok közös terítéke. Fotó: – OMVK

Surányi Péter tájegységi fővadász köszöntötte a vadászatra jogosultak küldötteit, és ismertette a dúvadhét eredményét. Idén, amikor már hetedik alkalommal gyűltünk össze, a tájegység 18 vadgazdálkodási egységéből 15 vett részt a szimultán dúvadgyérítésben. Ennek eredménye lett az az összesen 92 vad: 39 róka, 15 borz, 7 aranysakál, 6 nyest, 17 szajkó, 7 dolmányos varjú és egy szarka, amiket kürtszóval búcsúztattunk. A Csobánc Vt. 23, a Bakonyerdő Zrt. 12, a bronzérmes Újkúti Vt. pedig 11 darabbal járult hozzá a közös terítékhez. Mint azt Surányi Péter kiemelte: nem a dúvadhéten kell elvégezni az egész éves dúvadgyérítést, az esemény célja a figyelemfelhívás, és az alkalom teremtése a szakmai tapasztalatcserére.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A házigazda Baracskay Lajos, a Csobánc Vt. elnöke, a vármegyei vadászkamara titkára röviden bemutatta a vadásztársaság adottságait, gazdálkodását. A kétszázat is meghaladja a teríték gímből, a vaddisznó háromszáz alá esett. Volt, hogy az 500-at is meghaladta, de a fokozott gyérítés eredménye már látványos. A legfőbb károsítóvá a szarvas lépett elő. A vadászterület kezelését megnehezíti az, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan költöztek ide a nagyvárosból, akik aztán nem is mentek vissza: ezáltal a nyaralóövezetben mára jóval nagyobb a terület zavartsága, mint 2020 előtt volt. Vendégkörük stabil, a vadászati lehetőségek értékesítése nem jelent problémát.

Fotó: OMVK

Lakatos István, a Kapos-Tolnai vadgazdálkodási tájegység fővadásza az agancstőrothadással kapcsolatos kutatás jelenlegi állásáról tartott előadást. Mint elmondta: kezdetben valamilyen gennykeltő baktérium jelenlétére gyanakodtak, ám hamar kiderült, hogy a gennyesedés csak másodlagos fertőződés eredménye, a tünetegyüttes nem bakteriális fertőzésre vezethető vissza. Kialakulásában sokkal inkább a különböző mikotoxinok játszanak szerepet, de nem kizárható régen betiltott növényvédő és rovarölő szerek, illetve a mikroműanyagok hatása sem. Kezdetben dámszarvasnál figyelték meg a tünetegyüttest, de azóta már őznél és gímnél is megjelent. A dámbikáknál az azonos korú egészséges egyedek átlagban 1,3 kg-mal nehezebb agancsot raktak fel, mint az érintettek, de a károsodás nem kizárólag a hímivart érinti. A teheneknél, sutáknál a termékenyülés drasztikus visszaesése, illetve vetélés tapasztalható akkor, ha a takarmány mikotoxinnal szennyezett. Ennek elkerülése érdekében érdemes mellőzni a földről való etetést (használjunk vályút, tálcát) illetve ne etessünk törtszemet, hanem csakis teljes értékű, helyesen tárolyt, bevizsgált szemes vagy szálas takarmányt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

Amint azt Vezsenyi Imre, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője, ASP-tanácsadó megfogalmazta: azután, hogy az afrikai sertéspestis 2018-ban megjelent Magyarországon, volt remény arra nézve, hogy a Duna vonalát nem fogja átlépni a betegség. Sajnos nem így lett, a dunakeszi vadaskertben megjelent a kór, és tovább is terjedt. Veszprém vármegye egyelőre mentes az ASP-től, és szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy az elejtett vadat szabadon értékesíthetjük. Azonban kártérítés (aminek összege március 1-től egységesen 20 000 forint/db lesz, csak addig jár majd, amíg van vaddisznó, ez pedig – ha a vírus ideér – már nem lesz egyértelmű. Érdemes minden legális eszközt (ezek köre bővült a közelmúltban) igénybe venni ahhoz, hogy elérhető legyen az 1 vaddisznó/200 ha sűrűség, ami hatékonyan lassítaná az afrikai sertéspestis terjedését.Greskó Károly örvényesi sportvadász a lőfegyverrel végzett ragadozógyérítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ez a tevékenység nem csak az apróvadas területeken bír jelentőséggel, a sakálok és a rókák az őzgidákból és a malacokból is vámot szednek. Létszámuk eredményesen apasztható ugyanakkor csalsípok használatával és állandó etetőhelyekkel. A csalsípoknál előnyben részesíti a műanyagból készülteket, mivel azok hidegben sem vetemednek meg, és kevésbé hangolódnak el. Érdemes először hosszabban, 10-15 másodpercig fújni, majd 5-10 másodpercnyi szünet után ismét egyszer, már rövidebben. Ezt 10-15 perc várakozás kövesse. Ha van hallótávolságban éhes ragadozó, bizonyára közelíteni fog. Előfordulhat ugyanakkor, hogy rossz irányból, szél alól fog érkezni, ekkor pedig következő alkalommal már bizalmatlan lesz a sípot hallva.

A rókák és a sakálok vonszalék segítségével, illetve rendszeresen etetett helyeket fenntartva is puskavégre kaphatóak. Ekkor fontos, de kifizetődő is a kitartás. Egy alkalommal nem kevesebb, mint kilenc rókát lőtt együltő helyében, igaz, ekkor már sötétedés előtt a lesen volt, és kitartott másnap hajnalig. Aki erre vállalkozik, az jól teszi, ha háttámlás magaslest épít, és a meglőtt rókákat csak a vadászat legvégén, és nem minden sikeres lövés után szedi össze. Az etetők távolsága a lestől nem mellékes, rókánál ne legyen közelebb, mint ötven, sakálnál, mint száz méter. A sakálok ugyanis szeretnek „vágni egy kört” az etetőhely körül, hogy szagot fogjanak. Ebbe a körbe pedig jó, ha a les már nem esik bele…

Az előadások elhangzása után kiváló estebéd elkültésére került sor, de a jelenlévők nem csak ezért maradtak. Jó volt kihasználni az együttlétet arra is, hogy egymás tapasztalataiból épülve kicsit tovább lássunk, mint a saját vadászterületünk határáig…

Forrás: OMVK

Tovább olvasom
ewident logo