Vadászat
A kapanyél is elsül…
Egy számomra örökké tanulságos esetet szeretnék elmesélni, mely egészen másképp is végződhetett volna, ha annyiszor nem verik a fejembe a fegyver kezelésének vastörvényeit.
A budaörsi koronglövő lőtéren történt az eset, nyári melegben, vastag bőrmellényben izzadtunk, készültünk valamelyik közeli versenyre, amikor Igaly Jóska bátyánkat elszólította a kötelesség egy rövid időre az edzésről. Velünk maradt egykori sporttársa – aki jó 15 évvel volt idősebb nálunk –, aki viszont kicsit rugalmasan kezelte megbízott lőtérfelügyelői tevékenységét, és emlékeim szerint nem különösebben tiltakozott a felettünk elhúzó galambcsapatok gyérítése ellen. Ami egyébként szigorúan tilos volt, több mint tízéves pályafutásom alatt csak néhány esetben fordult elő eme regula megszegése.
Ám akkor éppen úgy adódott, hogy hiába állt be a egyikünk a lőállásba, olyan kívánatos mennyiségű és sebességű galambcsapatok érkeztek fölénk a legjobb lőtávolságra, hogy egyszer csak huszonéves sporttársam minden teketória nélkül a korong helyett közéjük duplázott. Ezt mintegy jelként felfogva néhányan puskát ragadtunk és csatlakoztunk a minden lőtérszabályzatot megszegő eljáráshoz. Úgy emlékszem, magam is lőttem egy toronygalambot, ám mivel a skeetsörét 14-es méretű, a csapatok meg magasan jártak, csak igen hosszú gondolkodás után esett le zsákmányom.
Kicsit mámorosan lövöldöztünk a tiltott vadászat lehetőségétől megrészegülten, és nem vettük észre a hegy mögül hirtelen érkező zivatart. Mindenesetre annyi időnk nem volt az égi csatornák megnyílása előtt, hogy a mintegy száz méterre lévő klubházba érjünk, ezért beugrottunk egyik sporttársunk közelben leállított, vadonatúj, háromhetes autójába.
Én is bevágódtam a hátsó ülésre, de eszembe villant a puskaállványon hagyott fegyverem, amelyet galambok híján néhány percre magára hagytam. A szakadó esőben kiugrottam a drága sportfegyverért, és szaladtam vissza az autóhoz, ahol lábaim közé véve csővel felfelé irányozva visszakucorodtam helyemre.
Közben eszembe jutott, hogy talán – bár biztos üres –, de az ürítés és kinyitás folytán felhúzva maradhatott a fegyverem, ami nem tesz jót az elsütőrugónak, legjobb lesz, ha elcsettintem.
Valahogy azonban mégsem vitt rá a lélek, hogy ott az autóban ezt az egyszerű fesztelenítést megtegyem. Hiába, azt verték belénk nap mint nap: zárt helyen, pláne ember felé soha, semmilyen körülmények között nem szabad a puskát elsütni. Jó néhány tehetséges lövőt tanácsoltak el már az első hetekben eme vastörvények megszegése miatt.
A fegyver kinyitására helyhiány miatt nem volt lehetőség, nem tudtam ellenőrizni, ezért úgy döntöttem, hogy bármennyire is szakad az eső, résnyire kinyitom a kocsi ajtaját, és a puskacsövet kidugva csettentem el fegyveremet. Kicsit nevetségesnek is éreztem magam, hisz tudtam, úgyis üres.
De nem volt az. Csak marokra fogva a fegyver nyakát az égnek irányozva egyszerűen belenyúltam az elsütőbillentyűbe, mire a puska akkorát dörrent, hogy a beszélgetésnek azonnal vége szakadt. Rövid, kínos csend után rosszalló megjegyzések fokoztak igen nagy zavaromat. Mivel nem történt baj, a megbízott lőtérvezetőnk elütötte a kínos helyzetet azzal, hogy legalább nem lett szép, szabályos lyuk új autója tetején, de én igen megrettent állapotomban nem tudtam napirendre térni az eset felett.
Emlékeim szerint üresen tettem le a fegyvert. De hát kit érdekel az, hogy vajon jól emlékszem-e? Még engem sem!
Évekkel később mertem elmesélni Jóska bátyánknak az esetet – bár szinte biztos, hogy aznap megtudta –, mire ő még hajmeresztőbb történetet mondott el.
Hasonló nagy zápor lepte meg őket is a lőtéren, sok-sok évvel azelőtt a 70-es években, ezért beugrottak a nagytoronyba – magas toronynak is mondják –, amelynek aljában öt-hat ember már csak összezsúfolódva fér el. Mindenki szorongatta drága fegyverét, és Jóska bátyánk is hozzám hasonló dilemma elé került különleges, Y-villás MC-8-asának rugóját illetőleg. Olyan rugót életemben egyszer csináltam Diána nevű lányának egy nemzetközi versenyre, mert szinte lehetetlen volt beszerezni.
Szóval mindenképpen le szerette volna csettenteni fegyverét, ám felette tartózkodott a gépkezelő, ezért addig furakodott a szűk helyen, míg a fal felé tudta fordítani a csövet. A billentyű elhúzásának eredménye óriási füstfelhő, dobhártyaszaggató dörrenés volt, a sóskúti kőből épült torony falában pedig öklömnyi lyuk képződött.
* * *
És hogy sose árt vigyázni, emlékembe idéződik még néhány kevésbé szerencsés esemény is. Egyszer hibás orosz automatát javítottam, és próbaképpen lementem a lőpincébe, hogy ellenőrizzem a javítás sikerességét. Ám a billentyű elhúzására mind az öt töltény sorozatban elsült, és természetesen az ötödik már a lámpába ment, mert egy ilyen vadul lövöldöző fegyvert nem lehet megtartani. Máskor a Kis Karcsinak, a fegyverműhely vezetőjének sült el a kezében egy dupla csövű elefántpuska mindkét csöve egyszerre, mire a drága fegyver jobbra nagy ívben hagyta el az elsütő kezét, és méterekre landolt a hanyatt esett céllövőtől.
Arról a rendőrről pedig csak mosolyogva lehetett beszélni, aki pisztolya erejét próbálgatva földre fektetett fagerendát lődözött keresztül, és hogy ne billegjen, lábfejével alulról megtámasztotta. Ezek után következő lövésével saját lábfejét is keresztüllőtte. Külön monda keringett egy cowboy-hajlamú rendészeti közegről, ki azt gyakorolta, hogy fegyverét zsebéből előrántva azonnal tüzeljen, mindaddig, míg egyszer el nem akadt kézifegyvere a ruha és a zseb ráncaiban, és egész egyszerűen a lendülettől vezérelve – már bocsánat – „tökön lőtte” magát.
* * *
De vadászbalesetet nem csak fegyver okozhat. Igaly Jóska bátyám bal halántékán hófehér ősz tincs mutatkozott a ritkuló, de egyébként sötét hajban. Egyszer szóba került ennek története.
Néhány évvel korábban rókakotorékokat keresett mentorom – már akkor nagy szenvedélye volt a rókavadászat. Cetka motorját leállítva egy frissen felfedezett és lakottnak tűnő kotoréknál megpróbált belesni a lyuk szájadékán, sőt Isten tudja milyen szándéktól vezérelve, hason előre be is kúszott felsőtestével. Ám a lejtős, befelé szűkülő kotorék csapdába ejtette. Mikor a terepszemle után kifelé akart kecmeregni, minden mozdulatra csak beljebb csúszott ráadásul tüdejét egyre jobban összeszorította a tölcsérszerűen lefelé szűkülő járat.
Fogyott a levegő és Jóska bátyám rövidesen belátta, kár küszködnie, eljött a vég. Nem mozdult, ez volt a legtöbb, amit tehetett, felkészült végórájára. Hosszú idő telt el így, amikor egyik vadászcimborája arrafelé tekeregve észrevette az erdei úton magára hagyott, ismerős motort. Szólongatni kezdte vadásztársát, de az szorult helyzetéből semmilyen jelt nem volt képes már adni.
A vadásztárs azonban nem adta fel a keresést, és megtalálva a kilógó lábakat kihúzta a rókalyukból a megszorult cimborát.
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login