Keressen minket

Vadászat

Győrmezőben jártam

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szögi Tibor vadászlevelei

Szia kedves Barátom!

Tegnapelőtt (szombaton) Győrmezőben jártam. A disznószezonnak vége, de libát, kacsát, rókát még szabad lőni. No, ezeket szeretném én luk iránt látni. Reggel fél nyolc felé parkoltam le a Wartburgomat a barnaháti téglagyár udvarán. Lili és Pamacs türelmetlenül ugrál körülöttem, amíg én a leltárt csinálom: Deréköv a papírokkal, a Buck bicskámmal, puska, patronok, golyók, fényképezőgép, kenyér, szalonna, lila hagyma, víz és három deci „róka könnye”. Minden a helyén. Mehetünk. Drillingem jobb csövébe 3,5 mm-es, a bal csövébe 4 mm-es sörétes patront csúsztatok, alulra meg egy 11,2 gr-os Sellier-Bellot golyót. Most már mindenre föl vagyok készülve, közelre-távolra, kicsire-nagyra. Jöjjön, amit ma nekem szánt Diana. Állok elibe!

A ludasi kanálishoz igyekszek (kataháti csatorna). A szivattyú utáni hídnál szeretnék átmenni a túloldalra és az új halastó környékét kivallatni. Már ott járok úgy száz méternyire a csatornától, amikor kutyáim két őzet ugrasztanak föl egy ritkás nádfoltbol. Az őzek fejvesztve rohannak át a hídon, neki az Arankának. Közben fölriasztanak három libát a búzatábláról a csatorna túloldalán. Félreugrok, lehúzódok a ritkás nádfolt takarásába, de már késő. A libák észrevesznek. Tanácstalanul, lomhán leírnak egy fél kört és elmennek a halastó felé. Azon méltatlankodok, hogy miért is voltak itt az őzek, miért pont arra menekültek, miért…, miért… Lehet, hogy a töltés takarását kihasználva lövéshez is juthattam volna.

Közben odaérek a töltéslábhoz. Nem figyeltem eléggé. Nem követtem kutyáim mozgását. Egy kicsit elméláztam. Csak akkor tértem vissza a valóságba, amikor egy csapat kacsa nagy robajjal, sápogva, szitkozódva, pörölve kutyáim előtt fölszállt egy tisztás vízszakaszról, tőlem harminc méternyire. Egy szép zöld nyakú gácsér egy kicsit lemaradt a többiektől. Odakapom, dörren a puskám. No, ez most már nem is éri utol a többieket ebben az életben. Szárnyaszegetten csapódik vissza a gyékényes túlsó partnak.

De ebben a pillanatban megnyílik előttem a föld. Csobogás, rivatt sápogás, szárnysuhogás. Minden felé kácsa. Jobbról is, balról is, a lábam alól is kelnek a kacsák csapatostól. Kapkodom a fejem, a puskám, melyiket lőjem. A bőség zavarában elfog a kapzsiság. Nem egyet veszek célba, bele a sűrejébe, hadd kaszáljon a sörétnyaláb.

Kaszált ám! Meg esett! De nem a kacsa, hanem az én állam. És úgy maradt tátva a szám a csodálkozástól. Hát ezt hogy csináltam? Szinte lehetetlen. Ennyi kacsa és még a tolluk se görbült.

Lili kutyám csobogása hoz vissza az ámulatból. Lilit nem hozta zavarba az a sok kácsa, ő csak arra az egyre figyelt, csak az az egy szárnyaszegett érdekelte. Rövid kergetőzés, bújocska után a macska, azaz a kutya tűnt ügyesebbnek. A sekély vízben beszorította a gácsérkomát a gyékénytorzsa közé. Megdicsérem. Biztatom, hogy hozd ide, hozd ide! De Lili jobbnak látja inkább a túlsó partra vinni a zsákmányt. Leteszi. Megrázkódik. Finom selymes szőréből csillogva szállnak szét a gyöngysugarak. Tövig kurtított farkahelyén az elázott szőrtincs úgy kunkorodik, mint a gácsér farkatolla.

Megmosolygom. LIli most új fogást tesz és megindul a híd felé. Gazdinak az okos kutyája. Nagyon megdicsérem és én is elindulok a híd felé. Fölemelt fejjel, büszkén kocog át a téglahídon. Amikor hozzám ér leültetem, és úgy kacsástól magamhoz ölelem.

A nagy boldogságtól teljesen megfeledkezünk Pamacsról, aki kétségbeesve, értetlenül forgolódik körülöttünk. No, mi van most? Engem senki se szeret? Én nem vagyok okos meg szép?…. Fölkapom Pamacsot is és magamhoz szorítom. Most már szent a béke. Mindenki örül. Mindenki boldog. És ha már ki kell oldani a hátizsákot, hogy beletegyem a zsákmányt, akkor egy nyitással kiveszem az elemózsiát és a flaskót. Mindenkinek jól esik az a „pár falat”, a gazdinak még az a pár korty is, mielőtt tovább megyünk.

Fölmentem az új halastó töltésére, hátha meglátom azt a három libát. De semmi. Teljesen üres a víztükör. Úgy látszik a lövöldözésem elriasztott minden kacsát-libát a környékről. Fölmentem egészen a szajáni határig. Átnéztem minden nádast, benéztem minden bokor alá, de semmi. Pár tapsifüles, egy-két csapat őz amivel találkoztunk.

De volt valami, ami izgatóvá tette ezt a cserkelést. Lépten-nyomon keresztezte az utamat egy jókora disznó lábnyoma. A nyomak nagyon frissek, egy-két naposnál nem idősebbek. Tudom, hogy nem lőhetem meg, pár napja már tilalom van, a fekete csuhások összes nemzedéke védelem alatt áll. De azért izgalmas lenne vele a találkozás. Próbára tehetném ügyességem, rátermettségem. Kipróbálhatnám a kani tűrőképességét, mennyire enged magához közel. Láthatnám a kutyáim viselkedését egy ilyen meleg helyzetben. Mindent végig csinálnák, mintha valóban disznóra vadásznák, csak éppen a végére nem tennék pontot, nem görbíteném meg a jobb mutatóujjam. Ha netán még lencsevégre is kaphatnám…. Minden egyes nádfoltnál, ahol ott volt a kani lába nyoma, újra meg újra hatalmába kerített ez az érzés.

A nap nagyon gyorsan elszaladt. Bejártam Győrmező összes zeg-zugát. Most már torony azaz kémény irányt veszem az utam. Megyek a kocsim felé, de teszek még egy kis kitérőt. Bal felől van egy kis árok. Víz alig van benne, helyből át tudom ugrani, de mindkét partját tizenöt-húsz méter széles ritkás nádas szegélyezi.

Egy vadcsapáson haladok lassan előre, a nedves, kitaposott talajon csendben esik a járás. A szél szembe fúj, tehát nagy az esélye annak, hogy sikerül meglepnem egy vörös frakkos gavallért, aki későn ért haza az éjszakai dorbézolásból, és most kicsit mélyebben alszik a kelleténél. Kutyáim teszik a dolgukat. Teljes szélességében átjárják a nádast. Pamacs most épp egy nyúlcsapát vallat. Elindul a szántáson, de tíz méter után visszajön a nádasba.

Lili itt van előttem. Valami izgalmat látok a mozgásában. Hopp, már meg is állt. Teste megmerevedik. Előre nyújtott feje, kissé jobbra, egy térdig érő száraz fűfolt felé mutat. De valami most mégis más, mint a megszokott. Amikor a fácánt állja még a szempillája se rezzen. Olyan mozdulatlan, mintha bronzba lenne öntve. Most meg időközönként felém fordítja tekintetét. Mintha tőlem kérne tanácsot vagy várna segítséget.

Lövésre készen lassan megindulok a kutyám felé. Egy nádszál elroppan a csizmám talpa alatt. Abban a pillanatban megugrik valami. A száraz fű szétnyílik majd bezárul a rohanás után, mint amikor valami nagy halat megugrasztanak a sekély vízben, az általa keltett hullám ott szalad, de magát a halat nem látjuk. No, így voltam ezzel én is. Valami ott rohan, de csak sejtettem, hogy róka. A mozgása gyors és egyenletes. Talán csak egy vadmalacé hasonló ehhez. De mit keresne itt egy vadmalac egyedül egymagában? Csakis róka lehet!

Ezek a gondolatok szaladnak végig az agyamban. Közben a rézgömböcske a célzósínem végén ott nyargal a szétnyíló fűszálak elején. Most egy pillanatra, egy kis tisztás közepén megvillan a sárga, semmivel össze nem téveszthető bunda. Abban a pillanatban begörbül a jobb mutató ujjam, magától, csak úgy, anélkül, hogy mondtam volna neki. A koma belebukfencezik a dörrenésbe. A lendülettől hanyatt esik be a tisztás túloldalán lévő fűbe. Eltűnik a szemem elől. De hát ott van. Hol lehetne.

Megindulok felé. Közben kiveszem a kilőtt patront és egy újat csúsztatok a jobb csőbe. Fölkapom a fejem. Újból zizeg a nád, hajlik a fű. Fölkapom a puskám, de nyomban visszaeresztem. Az a valami nem egyedül rohan. Ott van a nyomában még két valaki. Ekkor fölhangzik Pamacs szinte fület sértő sivalkodása. Most kikanyarodik az egész rohanó társaság a gyöpre. Lili ebben a pillanatban utoléri a rókát. Belemar a hátuljába. Az visszafordul és összegabajodnak. Nem lehet kinézni, ki kinek a füle-farka. Lili fájdalmassan följajdul. A koma a szántáson próbál kereket oldani. De Lili már megint beérte.

Most sokkal óvatosabb. Nem ront ajtóstól a házba. Körbetáncolja, csipkedi. Közben a rövid tacskólábak is odaérnek. Most már két oldalról villognak a fogak. Innen is, onnan is belenyilall a fájdalom a koma inába. A róka pörög, vonaglik, mint egy kigyó. De csak nem bír a túlerővel. Kivédi a támadást jobbról, elkapják balról. Minden figyelmét lekötik a kutyák. Rám se hederit. Pedig már pár perce én is ott ugrálok körülötte. A kellő alkalomra várok.

No most! És odalépek a koma gallérjára a 43-as csizmámmal. Hagyom kutyáim, hadd élvezkedjenek. Hadd csupálják még egy kicsit azt az amúgy is siralmas állapotban lévő bundát. A róka farkán alig van szőr. A fara is tiszta kopasz. A rüh megcsúfolta ezt a gyönyörű jószágot (az idén nagyon sok társával egyetemben).

Most a bal lábammal a mellkasára lépek és teljes súlyommal kiszorítom belőle az életet. Előveszem a gépem és fényképezek. De miért is nem jutott ez az eszembe egy pár percnek előtte. Fantasztikus képeket készíthettem volna a küzdő felekről alig egy méternyi távolságról.

Levágom a róka farkát és elindulok a kocsi felé. Pamacsot a hónam alá veszem, mert önszántából nem hajlandó otthagyni a küzdőteret. Főleg, hogy most már egyértelműen ő kerekedett felül.

Hát így történt.

Zenta, Vajdaság


Lili és Pamacs az elejtett rókával

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.