Keressen minket

Vadászat

Az utolsó hajtás

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

2002 januárjában eljött a vaddisznóhajtásokat szokásosan lezáró „házi” vadászat.

A szezon vége felé minden évben megrendeztük ezt az egynapos hajtást, amellyel méltóképpen fejeztük be a hosszú és fárdaságos, ám annál eredményesebb és élvezetesebb vaddisznó-hajtóvadászatokat. Öt év kemény mukája állt mögöttünk, amelynek során az utolsó két év novemberétől januárig 500–500 db vaddisznót ejtettek el vendégeink.

Ja, persze, gondolhatnánk. Két-három nagy terítékű kerti disznómészárlás, és meg is van. Ám nem erről volt szó. Vadásztunk ugyan disznóskertben, de napi 40–50 db-nál soha nem engedtem, és nem is lőttünk többet, valamint az egész szezonban mindössze három napot rendeztünk a disznóskertben. Tehát az összteríték harminc százaléka származott a kertből. Mivel ott sem hemzsegett a disznó, nem voltak emberhez szoktatva, mert a vad zöme a nagyobb külső területekről került befogásra, így szép sportos vadászatot kínált a vendégek számára.

Nagyüzem volt ám akkoriban az erdészetnél, évente huszonnégy nap vaddisznóhajtást rendeztünk, ahol az összterítékre számolva a napi átlag 22 db vaddisznó volt, köztük 20–30% kan. Elfáradtunk hát mi is – mármint a személyzet – és a vad is január végére. De az eredmények méltán tettek büszkévé mindannyiunkat, a vendégek Európa szerte megismerték területünket, és bizony sorban álltak, hogy beférjenek egy-két napra a vaddisznóhajtásra váró csoportok közé. Fáradságunkra pedig a legjobb gyógyír a helycsere, mármint, hogy a vadászat munkás oldaláról átálltunk erre az egy napra az örömtelibb „vendég” oldalra.

Vadászterületünk északi és déli oldalán volt egy-egy területünk, amelyeket nem tudtunk vendégekkel vadászni, mert az átlagos 8–12 fős csoportlétszám kevésnek bizonyult, hogy eredményesen elkaphassuk az egész szezonban ott összegyűlt és nyugodt vaddisznókat. A sok vendégvadászat során nem jutott ugyanis időnk arra, hogy velük foglalkozzunk. Na de minden vendég hazamegy egyszer, és végre eljött a mi időnk is.

Fagyos, de hó nélküli januári nap volt, amikor az iroda udvarán kezdtek gyülekezni a résztvevők. Ilyenkor a személyzeten kívül az erdőgazdaság központjából néhányan, valamint az év során a cégnek segítők, üzleti partnerek kaptak meghívást a szezonzáró vadászatra. Szokás szerint egy kis reggelivel, kávéval vártuk a vendégeket, miközben eszembe jutott, hogy régen nem lőttem már a jó öreg szolgálati fegyveremmel, és legutóbb olyan érzésem támadt, hogy egy kicsit magasat lő.

„Marci! Megkérlek tegyél már egy próbalövést a puskámmal, mert úgy érzem, elállítódott a távcsöve!” Szóltam hivatásos vadászomnak, hiszen én már nem tudtam erre időt áldozni, mert a vendégeimet illett személyesen fogadni, ő pedig mindig sokat adott arra, hogy fegyverei hajszál pontosan lőjenek.

Könnyen megesett nálunk a céltávcső elállítódása, hiszen közepes minőségű szolgálati felszereléssel kellett dolgoznunk, na meg a fegyvereink nem dédelgetett ölebek voltak, hanem mindennapos munkaeszközök, amelyek egész évben szolgálatban voltak, ütődtek, rázódtak a terepjárókban naphosszat.

Kollégám kelletlenül ballagott el a telep felé Mauseremmel. Aztán hamar eltelt az idő a köszöntéssel, eligazítással, sorszámok húzásával és az adminisztrációval. Indulás előtt meggyőződtem róla, hogy mindenki bent ül az autókban, gyorsan átvettem Marcitól a puskámat, majd beszállás közben megkérdeztem, hogy sikerült-e jól belőni. „Nem kell ezzel semmit csinálni, András! Tökéletes, ötven méterről tíz centit lő fölé, az száz méteren pont jó!” Hangzott a válasz, de ezt már csak fél füllel, a kocsi ajtó becsukása közben hallottam.

A több éves vadászatrendezői tapasztalat ellenére minden alkalommal egy egészséges lámpaláz vesz ilyenkor erőt rajtam. Vajon mindent jól előkészítettünk-e, nem lesz-e gond a vadászat lebonyolításával, el tudjuk-e kapni a disznók frakkját stb. Ezek járnak ilyenkor az eszemben, és ez csak akkor kezd oldódni, amikor felhangzanak az első lövések a hajtásban.

Már jócskán elhagytuk a falut, amikor merengésemből fölocsúdva eszembe jutottak emberem puskámmal kapcsolatos „megnyugtató” szavai. „50 m-en 10 cm-t lő fölé, az 100 m-en pont jó!” Jó a fenét! – hasít belém a felismerés – hiszen száz méterig emelkedik a lövedék, azaz száz méteren húsz centi körül lő fölé a fegyver.

Na megállj, Marci! Majd adok én neked „pont jót”! Megint sikerült a könnyebbik végét megfognod a dolognak, mint annyiszor, amikor olyat kell elvégezned, amihez nem fűlik éppen a fogad. És nem volt időm leellenőrizni a munkádat, ahogyan egyébként normálisan szoktam, és kellett is mindig. Ennek köszönhetően tudtunk évekig együtt dolgozni, mert ilyenforma felügyelettel azért haladt a munka a kerületében. Egyébként pedig kedveltem ezt a csibész, bohém, minden hájjal megkent hivatásos vadászt, csak sok utána járást és ellenőrzést igényelt.

Mire végére értem a gondolataimnak, feltűnt előttünk Farkaslyuk. Így neveztük a mai napra rendelt két hosszú gerincből, és a közöttük lévő völgyből álló vegyes korú és összetételű erdődarabot, amely a hozzá kapcsolódó földekkel együtt vagy háromszáz hektárt tett ki a vadászterület északi határán. A Jászság felé ez volt az utolsó nagyobb erdőtömb, amelyben télre összesűrűsödött az ősszel a kukoricákon kihízott környékbeli vaddisznók nagy része. 15–20 puska is kellett a Farkaslyuk hajtásához, ezen kívül a fiatalabb kollégák – akik a hajtást vezették – is lőhették a disznót menet közben.

A vendégek fölállítása gyorsan haladt, hiszen szokás szerint mindent előre megterveztünk. A két felvezető (az egyik én voltam) sorban leállította a vadászokat, megmutatta a hajtás irányát és már ment is tovább a következő lőállás felé. A lőirányokkal nálunk nem kellett sokat bajlódni, mert minden puskás úgy helyezkedett, hogy még véletlenül se lőhetett össze a másik vadásszal. Több szervezést, több gondolkodást igényelt ez a rendszer, de a biztonság az mindennél előbbre való. Egy dologra kellett csak ügyelni, hogy a hajtók irányába ne tegyen veszélyes lövést. Nem is történt öt év alatt soha egyetlen veszélyeztetés sem.

Letettem én is puskásaimat, majd legvégül a hajtás közepén, az egyik széles gerincen kialakított új lőálláson foglaltam el helyemet. Nem akartam addig mást odaállítani, amíg meg nem győződtem róla, hogy beválik. Két jó vadsűrűvel bírt a farkaslyuki erdő, amelyben a disznók zöme tanyázni szokott. Standom az egyik ilyen fiatalos fölött, attól ötven méterre a szálasban volt. Másik irányban pedig körülbelül száz méteres kilövés a középkorú szálas cseresben, a ritkás cserjék között. Előre és hátra is hasonló terep, amely jó esélyekkel kecsegtetett.

A hajtás elindulás után kezdtek pattanni a lövések, egyelőre csak előttem. Pár perc múlva tőlem jobbra látom ám, hogy egy kisebb konda, úgy nyolcvan méterre a fák között iparkodik előre a hajtók elől. Rövid célzás után az egyik süldő füle tövére elengedem a 8×57-es nehéz lövedékét, de mintha mi sem történ volna, a disznók kocognak tovább. Idegesen ismétlek, megint pontos célzás valamelyik következőre, lövés, megint semmi. A fegyvert leeresztve értetlenül állok, mint akit leforráztak. Hát ezt hogy csináltam?

Ekkor jut eszembe, hiszen nem jó a céltávcsövem, magasat lő a puska. Hogy én akkor milyen jelzőkkel illettem Marci kollégámat, azt most nem írom le, de hogy megbotlott és csuklott egyet-kettőt a hajtásban, abban biztos vagyok. Mérgemben lecsavartam a céltávcső állító csavarjának kupakját, és csak úgy vaktában, az irányt sem nézve tekertem egy jó nagyot rajta. Lesz ami lesz, vagy jó vagy még magasabbat lő. Most már úgy is mindegy, elmentek a disznók.

Még el sem szállt a mérgem, amikor balról a fiatalosból erős zörgést hallok, és már ki is dugja fejét egy nagy fekete disznó egy kisebb cser mögül. Kapásból fültövön lőttem, csak lerogyott. De lett erre nagy riadalom, vagy nyolc-tíz disznó ugrott szét minden felé előttem a cseresben, hirtelen azt sem tudtam, melyikre lőjek. Egy kisebb koca megállt egy pillanatra, hamar oda a golyót, de lépett is abban a pillanatban, így a lövés hátra csúszott, a gerincet érte, így a disznó a hátulját húzva igyekezett takarásba.

Mire az ismétléssel elkészülve kerestem a következő célt, a sebzett disznón akadt meg a szemem, és igyekeztem a lehető leghamarabb megváltani szenvedéseitől. Golyóm fültövön érte, el is feküdt, de akkorra a többiek már eltűntek a szálasban visszafelé a hajtás irányában, így több lövést nem tudtam tenni. Sebaj, kettő fekszik, s a többi is jó irányba ment, egyenesen a hajtók elé, legalább a többiek is kivehetik a vámot a kondából. Szólt is a puska most már mindenfelé rendesen.

Na, ezek szerint jó irányba történt a csavarintás a céltávcsövön. Az izgalmak elmúltával ráértem figyelni a vadászat folyását, hallgattam a most már minden irányból hangzó lövéseket, a hajtók közeledését. Lassan oda is értek hozzám, ki is húzták a két disznómat. Karcsi erdészem, a Farkaslyuk „gazdája” cinkos mosollyal nyújtja a töretet és gratulál. „Akkor bevált az új stand?” Bevált, mondom, és én is gratulálok neki, hiszen a stand az ő érdeme, ő jelölte és tisztította ki igen jó vadászszemmel és hozzáértéssel. Valamint oroszlánrésze van az egész hajtás előkészítésében és lebonyolításában is.

Már alig hallom a hajtók zaját, amikor „disznók hátra” kiabálás foszlányai érnek el hozzám. Na azért csak figyeljünk, még akármi is lehet. Néhány perc múlva hallom is már a jellegzetes kocogó, szöszmötölő hangot, amit a disznók lassú vonulásuk során keltenek, miután a hajtósoron visszatörve úgy gondolják, hogy kimenekültek a veszélyből.

Vagy száz méterre meg is látok három egyforma, tavalyi süldőt, ahogy kocogva, meg-megállva, kb. húsz méterenként igyekeznek visszafelé. Amint az egyik eleje szabadon van a cserfa mellett, fültövön lövöm. Nyekkenés nélkül terül el, a másik kettő megugrik, szaladnak egy keveset majd megállnak.

A következő megint úgy áll meg, hogy a feje szabadon van, hát gyorsan oda a golyót. A harmadik megindul, de el sem akarom hinni, pár méter után ez is megáll, próbál tájékozódni, közben szabad az út a lövésre. El is fekszik hangtalanul, mint az előző kettő.

Eddig nem is értem rá gondolkodni, izgulni, csak most tör ki rajtam a vadászláz. Reszket kezem-lábam, de kis idő múlva elmúlik és végtelen boldogság tölt el. Öt disznót lőttem egy hajtásban. Megtöltöm fegyveremet, hiszen van még egy darab a hajtásból, még jöhet vissza disznó. Jellegzetessége a Farkaslyuknak, hogy az erdő mindkét végén mezőgazdasági földek vannak, amire nem szívesen mennek a disznók, így amikor a hajtás vége felé megszorulnak, a legtöbbje visszatör és igyekszik vissza a sűrű fiatalosokba. Ennek következtében a teljes hosszban leállított vadászok kétszer is ki tudják venni közülük a vámot.

Egyre több lövés hangzik most már a visszatörő disznókra. Jobbra tőlem a völgyben szintén két lövés, és már hallom is a zörgést, de meglátnom nem sikerül a zaj forrását. Hirtelen vagy százhúsz méterre föltűnik egy borzas, tavalyi malac, amint igencsak sebes iramban szalad balra a sűrű felé. Reflexszerűen kapom föl a puskát a fák között meglehetős kicsi célt mutató malacra, és csak úgy, ahogy mondani szokták mintha nyúlra puskázna az ember, odadobom a lövést. Legnagyobb meglepetésemre a malacka mint a kupán lőtt nyúl bucskázik föl, és eltűnik a bokrok között.

Hamarosan vége a hajtásnak, jönnek már a hajtók, segítik összeszedni a disznókat. A három süldő a két koca mellé kerül, majd az utolsó szerencsésen gerincen talált malac is. Határtalanul boldog vagyok, hogy az előzmények ellenére hat disznót sikerült lőnöm egy lőállásból. A kapzsiság azonban motoszkál bennem, mi lett volna ha az első kettőt is meglövöm? De nem lehetek telhetetlen, hamar elhessegetem a gondolatát is magamtól, örülök a jól sikerült vadásznapnak.

Már nem emlékszem, hogy összesen hány disznó esett, de méltó terítékkel búcsúztunk a szezontól, mindenki elégedett volt. Én ezt akkor még nem tudtam, de nekem ez volt az utolsó vadászatom az erdészetnél. Méltó befejezése életem öt, talán legszebb vadászévének.

Vadászat

Visszanéző (2022): Beszélnünk kell róla…

Print Friendly, PDF & Email

A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mónos Zoltán, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetéhez tartozó Karádi vadászkerületének kerületvezető vadásza számolt be az alábbi sajnálatos esetről:

Fotó: SEFAG Zrt.

Ábra: Facebook

„A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát, mikor – feltételezhetően az agancsozók mozgatásának hatására – olyan helyen akart átkelni a kerítésen, ahol nem jellemző, hogy átváltson. Az 5 év körüli bika frissen kifőzött 24 órás agancsának tömege 5,2 kilogramm. Ha megöregszik, becslésem szerint 9-10 kilogramm körüli agancsos lehetett volna belőle…

A 18 000 hektáros Szántódi Erdészetből 4 000 hektár tartozik Karádhoz, a mezőgazdasági területek és az erdők aránya 50-50 százalék. Éves szinten Karádon 5-8 db bika esik áldozatul az elektromos kerítéseknek. Míg 6-7 évvel ezelőtt, inkább a vegetációs időre korlátozódott ez a probléma, tekintve, hogy a növénykultúrán akkor volt fönt a kerítés, sajnos ma már egész évben számolhatunk vele, mert a telepítésnek komoly költsége van, és emellett – a mai magas terményáraknak köszönhetően – az őszi kultúrákat is (repce, búza) óvják vele. Mindez a vadászterületeken egy megnövekedett civilizációs nyomással (mely az elmúlt időszakban a pandémia idején egyértelműen erősödött) párosul, ahol a vadnak nincs nyugalma. Mit eredményez ez a gyakorlatban?

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A témakörnek nagy a holdudvara és meglehetősen komplex, hiszen a benne szereplők, – legyen az mezőgazdász, vadász, agancsozó, természetjáró vagy motoros/quados – mind sértve érzik az érdekeiket.

Fotó: SEFAG Zrt.

Sajnos a természettől elszakadt ember gyakran „nem érti és nem érzi” a Natúrát és itt nem a kijelölt turistaútvonalakon közlekedő, természetszerető kirándulókra gondolok, de be kell látni, az erdőt nem pusztán jó szándékú turisták látogatják. Itt jegyzem meg, a kulturált természetjárásnak is meg vannak a maga szabályai! Ahogy egy múzeumban sem lehet összefogdosni a műtárgyakat, a természetben nem szemetelünk, nem hangoskodunk, stb.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az erdőt járóknak tekintettel kell lenniük az ott élő növény- és állatvilágra és bizony, azt is el kell fogadni, hogy nem minden szabadidős tevékenység való az erdőbe! A motorosoktól, quadosoktól, – de említhetem az illegális agancsozókat is -, megriadt vad a bolygatott erdőterületekről kiszorul a mezőgazdasági kultúrákba, ahol meg a kerítés várja. Ez a probléma leginkább a trófeás vadat érinti, hiszen a tarvad, tapasztalataim szerint ügyesen megtanulja, hogyan kell átkelni a villanypásztoron.

Fotó: SEFAG Zrt.

Az eddigi legnagyobb, villanypásztorba gabalyodva elhullott agancsost tavaly november végén találtuk Karádon. Egy jó képességű, páratlan 22-es ágszámú, közel 8 kg-os, 6-7 éves példány volt és nagyon komoly, Somogyhoz méltó bika lehetett volna belőle, ha meg tud öregedni…”

Forrás: SEFAG Zrt. Facebook oldala – 2022. feburár 18.

Tovább olvasom

Vadászat

Március 1-jétől változnak az afrikai sertéspestis kártalanítási tételei

Print Friendly, PDF & Email

Március elsejétől új díjtételek lesznek érvényesek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 1-jétől módosulnak az afrikai sertéspestis (ASP) mentesítési tervhez kapcsolódó, állami kártalanítási tételek. A kártalanítási eljárás új díjtételei az érintett résztvevőkkel történt egyeztetés alapján születtek meg. Az új díjtételek kidolgozása során kiemelt szempont volt, hogy azok az egész ország területén segítsék elő az állománysűrűség további csökkentését, és ösztönözzék a vaddisznóhús felhasználását az ASP-től mentes területeken.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az ASP elleni védekezés egyik hatékony eszköze az állami kártalanítás rendszere. Éppen ezért fontos elvárás, hogy a kártalanítás mindig reális, arányos és az aktuális helyzethez alkalmazkodó legyen.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A kártalanítási eljárás, valamint az abban meghatározott díjtételek módosítása és aktualizálása az afrikai sertéspestis mentesítésben résztvevők közös érdeke. Ezenfelül a gazdasági környezetben bekövetkezett változások és a növekvő infláció miatt is szükségessé vált az ASP mentesítési tervhez kapcsolódó, kártalanítási eljárásrendben szereplő tételek felülvizsgálata.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Valamennyi szereplő véleményének figyelembevételével kerültek kialakításra az új, 2024. március 1-jétől alkalmazandó kártalanítási tételek. A díjtételek módosítása során kiemelt szempont volt a vaddisznóhús felhasználásának ösztönzése az ASP-től mentes területeken.

Az alábbi táblázat tartalmazza a jelenlegi és a 2024. március 1-jétől hatályos tételeket:

Feladat Jelenlegi összeg 2024. március 1-től
Elhullott vaddisznók helyszíni ártalmatlanítása egyedenként 5.000 Ft 10.000 Ft
Elhullott vaddisznók gyűjtőhelyre szállítása egyedenként 3.000 Ft 10.000 Ft
Diagnosztikai kilövés során kilőtt vaddisznó testek gyűjtőhelyre történő beszállítása egyedenként 3.000 Ft 6.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás egyedenként (fertőzött terület) malac, süldő: 15.000 Ft;                        kan, koca: 40.000 Ft 20.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás a magas és közepes kockázatú területen Az előző sor második oszlopában leírt kártalanítási érték és az átvételi ár különbözete és + a kártalanítási érték 20 %-a 20.000 Ft
Lődíj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Mintavételi díj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Cenzus díjazása 3.000 Ft + gépjárműfutás költsége  – állatorvos telepellenőrzéssel 10.000 Ft,             – természetes személy, állatorvos (telepellenőrzés nélkül) 4.000 Ft

Amennyiben a magas és közepes kockázatú területen diagnosztikai kilövéssel kilőtt vaddisznó teste egyéb jogszabályban szabályozott módon értékesítésre kerül, akkor az ezért kapott bevétel az adott egyed után kapott állami kártalanítástól függetlenül megilleti a vadászatra jogosultat.

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom

Vadászat

Vaddisznó GYIK

Print Friendly, PDF & Email

A Pilisi Parkerdő cikket jelentetett meg a vaddisznóról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pilisi Parkerdő: Az erdők természetes alkotóelemei a vadon élő állatok. Közöttük vadászható és védett fajok, valamint kártevők is előfordulnak. A történelem során az infrastruktúra, a beépítettség és a lakott területek terjeszkedése következtében a vadon élő állatok élettere erősen lecsökkent. A vadon élő állatok közül az ökológiai szempontból generalistának (széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkezőnek) tekinthető fajok, mint a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest és a borz már hozzászoktak az ember közelségéhez.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)

Ezért az erdőterülettel határos lakott területeken, illetve a városba mélyen behúzódó zöld területen, elhanyagolt telkeken is előfordulnak. A fent említett vadászható fajok őshonosak, jelenlétük nem a vadászatnak köszönhető. Ugyanolyan természetes alkotóelemként kell azokra tekinteni, mint a fekete rigóra, a szúnyogra, vagy a harkályra.

Vaddisznót láttam az erdőben, természetes ez?

Igen. A vaddisznó az erdei életközösség természetes része, a legelterjedtebb nagyvadfajunk.

Vaddisznót láttam az utcán, természetes ez?

Igen. A vaddisznó minden olyan élőhelyen megjelenik, ahol megtalálja a számára kedvező létfeltételeket. Az elhanyagolt és háborítatlan gazos, bozótos ingatlanokon nem zaklatják és itt rendszerint táplálékhoz is könnyen jut (pl. hullott gyümölcs, kerti hulladékok, zöldhulladék). A vaddisznó őshonos vadfajunk, amely alkalmazkodó képessége kimagasló.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Miért jön lakott területre a vaddisznó?

A vaddisznó elsősorban a egfelelő búvóhely és a vonzó víz- és táplálékforrások miatt jelenik meg a lakott területeken. Búvóhelynek számít minden gazos, szemetes, elhanyagolt terület. A vaddisznó számára vonzó a hullott gyümölcs, a kerti zöldhulladék, a háztartási szemét, a vastag humuszos kerti talaj (sok csiga, giliszta stb. él benne), kerti vetemények, zöldségek, mezőgazdasági termények, a víz, a dagonyázási lehetőség. A vaddisznó mindenevő, különösen kedveli a lédús zöldségeket és gyümölcsöket. Minden tevékenység, amely ezeket a vonzó tényezőket csökkenti, hozzájárul a vaddisznó jelenlétének csökkentéséhez.

Az állat éhes és szomjas, miért nem etetik, illetve itatják a vaddisznót?

A vaddisznó nem azért jelenik meg a településeken, mert az erdőben nem talál magának elég táplálékot, hanem azért, mert a település összességében vonzó élethely a számára. Így az erdőben történő etetés nem oldja meg a belterületen megjelenő állatok problémáját, sőt egy bizonyos mérték fölött alkalmazva természetellenesen magas vadlétszám fenntartásához járul hozzá. Ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. csak igen indokolt esetben alkalmaz ún. elterelő etetést, amivel a különösen érzékeny területekről csalogatja el az állatokat. A nyári időszakban továbbá itatást is végzünk, továbbá dagonyázó helyeket üzemeltetünk.

A locsoló berendezések környékét a vaddisznó nem azért keresi fel, mert szomjas, hanem mert az öntözött gyepet igen gazdagon lakják az alsóbb rendű, gerinctelen élőlények, amelyek fontos táplálékát jelentik a mindenevő vaddisznónak

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Harminc disznót láttam egyszerre, miért hagyták így túlszaporodni a vaddisznókat?

Ha harminc vaddisznót látunk egyszerre, az nem jelenti azt, hogy túlszaporodott az állomány. A vaddisznók nem magányosan, hanem csoportokba verődve, ún. kondában élnek. Egy ivarérett koca nem ritkán 8-10 malacot is vezet, ezért harminc disznó egy kondában csupán három-öt anyaállat és azoknak az utódai. Általános szabály, hogy a csapatban élő állatok egyedeiknek jobb esélyei vannak a túlélésre. Ez az oka annak, hogy a vaddisznók kondába szerveződve élnek.

Vaddisznót láttam a kertemben, miért nem fogja be valaki? 

A vaddisznó élve történő befogása bonyolult szakmai feladat, amely előkészítést igényel. A vaddisznó élvefogó berendezés egy nagyméretű, többmázsás szerkezet. A befogó telepítése és a befogás között akár több hónap is eltelhet. A befogókat csak ritkán telepítik lakott ház kertjébe vagy udvarába. A befogást megelőzően etetéssel csalogatják az állatokat a befogóhoz, amely állat további kárt tehet az udvarban, továbbá a befogásból kimaradó vaddisznók az etetés miatt a későbbiekben rendszeresen felkereshetik azt ingatlant.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egész évben folyamatosan végez vaddisznó befogást az arra alkalmas erdőterületeken.

Mit tesz a Pilisi Parkerdő Zrt. a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorításáért a külterületen?

  • a vaddisznók létszámának apasztását végzi a befogók folyamatos üzemeltetésével a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • vaddisznók létszámának apasztását végzi fegyveres vadászattal a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • egész éven át tartó etetést és itatást végez az erdő belsőbb részein;
  • dagonyák üzemeltetését végzi az erdő belsőbb részein;
  • aktívan kommunikál a lakossággal és az önkormányzatokkal, ismeretterjesztő tevékenységet végez.

Bejött a vaddisznó a kertembe, mit tehetek, hogy ez ne forduljon elő többször? 

A vadkárosítás megelőzésének egyedüli hatékony módszere a megfelelő kerítés megléte. A telkek kerítéseinek megerősítését, illetve kijavítását oly módon kell elvégezni, hogy azon a vaddisznó ne tudjon átmenni. Vaddisznó távoltartása céljából elég a kerítés alsó, kb. 1-1,5 méteres részének megerősítése például a kereskedelmi forgalomban is kapható, kifejezetten a vaddisznó távoltartására gyártott erős, csúszásmentes csomózású dróthálóval, amelyet stabil oszlopokhoz rögzítünk, fél méterenként lecövekelünk, esetleg a földbe süllyesztünk.
A megfelelő kerítés kivitelezésére számtalan lehetőség van, amelyet mindig a helyi viszonyok figyelembevételével kell megválasztani. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a kerítés kivitelezésével kapcsolatosan, feltétlen kérjünk vadkerítés építésében jártas szakembertől segítséget, az elvégzett munka után pedig garanciát!

Milyen feladata van a lakosságnak a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorítása érdekében?

  •  az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele;
  •  az elhanyagolt telkeken, illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele;
  • ideiglenes és állandó etetési tevékenység megszüntetése;
  • a zöldhulladék szakszerű kezelése;

Kinek a feladata a vaddisznó létszámának csökkentése?

Külterületeken a vaddisznó létszámapasztásának mértékét a vadászati hatóság határozza meg, illetve ellenőrzi annak elvégzését. Külterületen a vadászatra az illetékes vadgazdálkodó jogosult, sőt köteles a hatóság által előírt tervet teljesíteni.
A települések közigazgatási belterülete nem képezi a vadászterület részét, ezért lakott területen a vadgazdálkodónak nincs jogosultsága vadászati tevékenység végzésére.

Ki ejtheti el a vadat a vadászterületen kívül (pl. a városban)? 

A jelenlegi szabályozás a település belterületén történő vad elejtésének feladatát nem ruházza senkire. A szükséges engedélyt a területileg illetékes rendőrhatóság jogosult kiállítani. A legproblémásabb területek önkormányzatai, mérlegelve a kialakult helyzetet, mezőőrt vagy állatok befogására specializálódott vállalkozót alkalmaznak, aki rendelkezik a rendőrség által kiadott engedéllyel, így a fegyverét is használhatja a település közigazgatási belterületén.

Mi a teendő, ha szembetaláljuk magunkat egy vaddisznóval? 

A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, de akár veszélyes is lehet. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne próbáljunk az állat közelébe kerülni! Csapjunk zajt, adjuk meg a vaddisznónak a menekülés lehetőségét, ne álljunk az útjába, próbáljunk meg eltávolodni tőle. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk. A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik. A sebesült vaddisznó szintén agresszív lehet.

Semmiképpen ne sétáltassuk kutyánkat póráz nélkül az erdőben, mert a vaddisznó rátámadhat a kutyára!
Kérjük, megfelelő magatartással minden lakos segítse környezetünk védelmét, és vegyen részt a probléma kezelésében, megoldásába

Forrás: Pilisi Parkerdő

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.