Vadászat
Január végi kirándulás
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia egy szem Barátom!
Mi van veled, hogy nem jelentkezel?
Vagy nagyon jól megy sorod és nem gondolsz a szegény barátodra, vagy nagyon rosszul, és kisebb gondod is nagyobb annál, minthogy velem foglalkozz. Vagy netán tönkrement a géped és a címem odaveszett?
No, de nem akarok szemrehányóskodni. Beszéljünk inkább a szép dolgokról. Most nálunk gyönyörű napsütéses idő van. Tizenkét-tizenhárom fokos nappali és valamivel nulla alatti éjszakai hőmérséklettel. Érzem már a tavasz illatát. És ha tavasz, akkor itt a nagy szabadság eljövetele. Május 15-én elmegyek évi szabadságra és már nem is megyek vissza dolgozni, csak a búcsú bulira. És majd élem a gondtalan nyugdíjas éveket. Remélem, akkor majd sokkal több időt tudok szentelni a vadászatra és horgászatra. Remélem így lesz!
Mert az idén is azt terveztem, hogy többet vadászok, úgy mint a régi szép időkben, de mégsem lett belőle semmi. Mindig közbejött valami. Mentem, mentem eleget, de mindig csak bejártam a területet, cserkeltem, nyomoztam, de nem találtam alkalmas helyet, ígéretes csapát, ahova érdemes lett volna kiülni lesbe. Úgyhogy egész szezonban egyszer se voltam disznó- vagy rókalesen. Az idéntől megváltozott a vadásztörvény. A kant és a süldőt egész évben lehet vadászni, úgy mint régen. Csak a kocára és a malacokra van tilalom január 1-jétől június 30-ig.
Január utolsó hétvégéjén, péntek-szombaton Padén voltam. Nagyokat csavarogtam két négylábú társammal, Lilivel és Pamaccsal. Pénteken: Rogácsásút, Jézda-kanális, Morotva, Mumper, Csikóstanya, Gólya-sziget. Itt az etetőm mellett megebédeltem (finom császárszalonna, lila hagyma, szentmiklósi ropogós házi cipó, no meg, hogy ez az egész könnyebben lecsússzon, meglocsoltam egy kis jófajta nedűvel). Nem sok izgalomban volt részem. Rengeteg őz, pár nyúl, fácán és egy öttagú fogolycsapattal találkoztam. Fönt a magasban hatalmas libacsapatok utaztak délnek.
Úgy terveztem, hogy hazafelé, a jézdai kanális nádasa mellett megállok egy kicsit leskelődni. Délután négy óra körül járt az idő, amikor közeledtem a jézdai nádas felé. Ballagok az úton, már majdnem odaérek a lucai kanális hídjához. Az út mellett jobbra, tudod ott van az a mély árok, a partja benőve akác és vadszilva surjával. Az árok alján alig másfél méter széles, térdig érő vízzel.
A szemem jobb sarkával inkább sejtem, mint meglátom a mozdulatot. Alig hallható vízcsobbanás. A puska repül le a vállamról. Most már a célzósín fölött kutatom az árok alját, hogy képzelet volt-e vagy valóság az előző moccanás. Vízipocokra gondoltam. De már eresztem is le a puskám csövét. Egy hatalmas barna test csúszik tovább, mint egy árnyék, mint egy képzelet. Se csobogás, se surranás. Vidra. Ezt nem szabad bántani. Védett. Nagyon kevés van belőlük.
No de… Villámgyorsan fölkapom a puskám, és úgy hat-hét méterről tarkón lövöm. Ugyanis ahogy a jószág tovább haladt a résen, ahol átláttam a sűrű bokrok között, a karcsú vidratest helyett egy zömök nagy fenék, majd egy henger alakú farok jelent meg. Egy hatalmas, tíz kiló körüli hódpatkány (nutria). Nem volt időm gondolkodni. Nagyot hibáztam. Habár a hódpatkány nem őshonos, szabad rá vadászni, de nekem nincs szükségem rá. Se a bőrére, se a húsára. De most már késő.
Kivágtam a Buck bicskámmal egy félkar vastagságú akácfát és a kampós végével kihalásztam a zsákmányt. Most mi a fenét csináljak? Ha már lelőttem, nem illik itt hagyni. Fölhívom a Nagy Tibit, kell-e neki. Nem kellett! Ekkor eszembe jutott egy Elektrovojvodinás munkatársam, aki nem vadász, de gyűjti a különleges bőröket. Azt is fölhívtam. Neki kellett. Nagyon megörült neki.
Most kezdődött az én kálváriám. Másfél-két óra gyaloglás hazáig. Fehér maszkír ruhába voltam öltözve. A hódprém véres-vizes. Ha nem akarom összekenyni magam, szállítás közben jól el kell tartanom a kezem. Eleinte ez nem is volt olyan nagy gond. De ahogy múlt az idő, a zsákmány egyre súlyosabb lett. Végül már azt hittem leszakad a karom. Percenként cseréltem kezet, de így is csupa vérfoltos lett a lábam szára mire hazaértem. Mérges voltam magamra a meggondolatlanságom miatt. Nemcsak hogy kifáradtam, de elmaradt a rókales is. Pedig útközben többször is hallottam rókaugatást a jézdai és a plyostinai nádasból. Megkezdődött a párzás. No de majd holnap…
* * *
De aztán másnap se lett semmi. Pedig gyönyörű, libázásra való ködös idő volt. Reggel hétkor indultam. Végig a pöcéri kacsató bal oldali töltésén, végig a bátkai „hóttisza” mellett, majd föl a nagytöltésre. Még tizenegy órakor is csak 50–60 méterig lehetett látni. Egy megveszett liba vagy kacsa nem szállt fölém, de másfelé se nagyon, mert nem hallottam a hangjukat sem. Pedig nagyon reménykedtem. A csónakból kicsit-kicsit szólt a puska, reméltem, hogy egyes csapatok kifordulnak a töltés fölé. De nem – mind a Tisza fölött maradt.
A Komanov körtése és az akácerdő közti kukoricást (ahonnan fácánvadászatkor fölugrottak a disznók) is átjártam. De semmi friss nyom vagy fekvés. Nincs mit tenni. Visszamentem a töltésre és lelógó orral megindultam hazafelé.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Sakálok támadtak nyaralókra Izraelben: 11 ember sérült meg
Izraelinfo: Tizenegy embert, köztük három gyereket láttak el kórházban, miután sakálok támadtak nyaralókra a Kinneretnél, a Duga strand környékén péntek éjjel. A sérültek könnyebb harapásos és karmolásos sérüléseket szenvedtek, valamennyien megkapták a szükséges oltásokat, és többségüket hazaengedték. Egy beteget további megfigyelésre bent tartottak.

Fotó: Izraelinfo

Az Izraelinfo.com nonprofit, független, magyar nyelvű hírmagazin Izraelből. Eredeti híreket, kritikus elemzéseket és véleménycikkeket közöl.
A Magen David Adom mentőszolgálat hajnali 2:52-kor kapott bejelentést arról, hogy több embert valószínűleg sakálok haraptak meg a Kinneret partján. A mentők első ellátásban részesítették a sérülteket, majd többeket a porijai Északi Egészségügyi Központba szállítottak.
Az első vizsgálatok szerint a sakálok feltehetően élelem után kutatva jutottak be a sátorozók területére. A hatóságok szerint az állatok valószínűleg megérezték a sátrak környékén hozzáférhetően hagyott étel szagát, ezért közelítették meg az éjszakázókat. A pánikban több nyaraló megsérült, a helyszínre érkező parti felügyelők és rendőrök végül elűzték az állatokat a strand területéről.
Az egyik legsúlyosabbnak tűnő eset egy 12 éves kislányt érintett. Családja szerint a gyerek az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy állat van a sátorban. A sötétben először azt hitte, hogy a család kutyája, majd a sakál az arcán sebesítette meg. Nagymamája az izraeli médiának azt mondta: az egész családi nyaralás néhány perc alatt rémálommá vált. A kislányt ellátták, varratokat kapott, és veszettség elleni megelőző kezelést kezdtek nála.
A történtek után az Egészségügy Minisztérium és a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a támadó állatok közül legalább egy veszettséggel fertőzött lehetett. A gyanús állatot a figyelmeztetés kiadásáig nem fogták be. A minisztérium közölte: aki vadállattal érintkezett, harapást vagy karmolást szenvedett, azonnal forduljon orvoshoz, mert a veszettség veszélyes és kezelés nélkül halálos betegség.
A hatóságok azt kérik a kirándulóktól és kempingezőktől, hogy ne etessenek vadállatokat, ne hagyjanak ételt vagy szemetet a természetben, még lezárt zacskóban sem, és az éjszakai táborhelyeken az élelmiszert lehetőleg zárt autóban tárolják. A háziállatok tulajdonosait arra is emlékeztették, hogy kutyáikat és macskáikat a törvény szerint be kell oltatni veszettség ellen.
Yossi Naba, a Kinneret Városok Szövetségének elnöke súlyosnak nevezte az esetet, és sürgős intézkedéseket kért a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságától, valamint az állategészségügyi szolgálatoktól. Szerinte a nyári szezonban éjszakai járőrökre van szükség a strandokon, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg.
A Kinneret környéke nyáron Izrael egyik legnépszerűbb belföldi üdülőhelye, a hétvégi eset azonban elég kellemetlen emlékeztető arra, hogy a természetben a „csak egy szendvicset hagytunk kint” mondat néha egészen rossz véget ér.
Forrás: Frank Péter – Izraelinfo
Vadászat
29. alkalommal találkoztak a vadászok Balatonfűzfőn
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak
2026. június 13-án a balatonfűzfői Jáger Lősport és Szabadidőközpont adott otthont a XXIX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjnak, amely immár közel három évtizede jelenti a vármegye vadászainak egyik legfontosabb lövészeti találkozóját. A korongvadász versenyre ezúttal 49 induló nevezett, akik egyéniben és csapatban is összemérhették felkészültségüket.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a Bakony Vadászkürt Egyesület tagjai a hagyományokhoz híven „Gyülekező” kürtszignállal köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően Pap Gyula, a Veszprém Vármegyei Vadászkamara elnöke üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőjében felidézte, hogy a mostani már a huszonkilencedik alkalommal megrendezett nagydíj, és örömmel állapította meg, hogy olyan vadásztársak is jelen voltak, akik az első versenyen is rajthoz álltak. Beszédében kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedek alatt természetes generációváltás zajlott le nemcsak a versenyzők, hanem a lőtér munkatársai között is. Elismerően szólt a létesítményben megvalósult fejlesztésekről, majd eredményes és sportszerű versenyzést kívánt valamennyi résztvevőnek.
A megnyitót követően a szervezők ismertették a technikai tudnivalókat, kiosztották a rajtszámokat, valamint külön hangsúlyt fektettek a biztonsági előírások betartására. A versenyzők ezt követően foglalták el helyüket a pályákon, ahol kezdetét vette a megmérettetés.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A verseny során számos kiváló sorozat született. A jól sikerült találatokat gyakran taps és biztatás kísérte, de a koronglövészet természetéhez híven akadtak bosszantó hibák és kihagyott lehetőségek is. A sportszerű légkör azonban végig megmaradt, a résztvevők pedig ismét bizonyították, hogy a koronglövészet nem csupán verseny, hanem közösségi élmény is.
Eredmények
Férfi egyéni
- Siffer Géza – 47 találat
- Hüll László – 45 találat
- Kokojev Vitalij – 44+1 találat (szétlövés után)
Női egyéni
- Hettyei Emőke – 45 találat
- Hettyei Anita – 39 találat
- Hettyei Bianka – 29 találat
Csapatverseny
- Bakonyerdő Zrt. „A” csapata – 121 találat
- Tési Fennsík Vadásztársaság – 119 találat
- Noszlopi Vadásztársaság – 118 találat
Különdíj
Csobánc Vadásztársaság – 124 találat
Az eredményhirdetésen a legeredményesebb egyéni és csapatversenyzők vehették át díjaikat csatári Lászlótól, a lőtér tulajdonosától és Pap Gyula vadászkamarai elnöktől, majd kötetlen beszélgetés mellett zárult a nap. A résztvevők ellátásáról a hagyományoknak megfelelően a tavalyi év győztes csapata gondoskodott, míg az italokat a Veszprém Vármegyei Vadászkamara biztosította.

Fotó: Szegedi László – OMVK
A jó hangulatú rendezvény végén már a jövő évi jubileumi találkozó került szóba: a XXX. Veszprém Vármegyei Vadászkamarai Nagydíjon a vendéglátás feladata a különdíjas eredményt elérő Csobánc Vadásztársaságra vár majd.
A huszonkilencedik nagydíj ismét bebizonyította, hogy a lövészeti felkészültség fejlesztése, a biztonságos fegyverkezelés és a vadászközösség összetartozásának erősítése kéz a kézben jár. A résztvevők egyhangú véleménye szerint kiváló hangulatú, emlékezetes napot tölthettek együtt Balatonfűzfőn, amely méltó előfutára volt a jövő évi jubileumi, harmincadik versenynek.
Fotó: Szegedi László
Forrás: -PS- OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok regionális válogató versenye
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először,
A Vas megyei Kemenesmagasiban rendezték Vas-Zala-Somogy hivatásos vadászainak válogató versenyét az idén először, regionális jelleggel. A verseny célja a három legjobb jáger kiválasztása egy nívós válogató keretében, ahol a megyék legjobbjai képviselik majd a Területi Szervezetüket júliusban, az országos megmérettetésen.

Fotó: OMVK
20 versenyző indult összesen a versenyszámokban, úgy, mint korong- és golyóslövészet, trófeabírálat, sebzési jelek vizsgálata, teszt és növényfelismerés.
A somogyi kamarai delegáció hat versenyzőből és a korábbi helyi versenyek bíráiból állt.
Versenyzőink közül Rózsa Martin, Boda Csaba és Beda János lettek az I-III. helyezettek, míg Rózsa Martin az összesített versenyben előkelő ezüstérmes helyet vívott ki, így ő képviseli Somogyot a főversenyen. Igazán jó hangulatú és színvonalas versenyt raktak össze a helyiek, külön köszönet Kenesei István titkár kollégának!
Jövőre Somogyon a sor a rendezést illetően, és bár magasra került a léc, szeretettel várjuk a vasi és zalai hivatásos vadászokat egy hasonlóan jól szervezett versenyen!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK














































You must be logged in to post a comment Login