Vadászat
Január végi kirándulás
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia egy szem Barátom!
Mi van veled, hogy nem jelentkezel?
Vagy nagyon jól megy sorod és nem gondolsz a szegény barátodra, vagy nagyon rosszul, és kisebb gondod is nagyobb annál, minthogy velem foglalkozz. Vagy netán tönkrement a géped és a címem odaveszett?
No, de nem akarok szemrehányóskodni. Beszéljünk inkább a szép dolgokról. Most nálunk gyönyörű napsütéses idő van. Tizenkét-tizenhárom fokos nappali és valamivel nulla alatti éjszakai hőmérséklettel. Érzem már a tavasz illatát. És ha tavasz, akkor itt a nagy szabadság eljövetele. Május 15-én elmegyek évi szabadságra és már nem is megyek vissza dolgozni, csak a búcsú bulira. És majd élem a gondtalan nyugdíjas éveket. Remélem, akkor majd sokkal több időt tudok szentelni a vadászatra és horgászatra. Remélem így lesz!
Mert az idén is azt terveztem, hogy többet vadászok, úgy mint a régi szép időkben, de mégsem lett belőle semmi. Mindig közbejött valami. Mentem, mentem eleget, de mindig csak bejártam a területet, cserkeltem, nyomoztam, de nem találtam alkalmas helyet, ígéretes csapát, ahova érdemes lett volna kiülni lesbe. Úgyhogy egész szezonban egyszer se voltam disznó- vagy rókalesen. Az idéntől megváltozott a vadásztörvény. A kant és a süldőt egész évben lehet vadászni, úgy mint régen. Csak a kocára és a malacokra van tilalom január 1-jétől június 30-ig.
Január utolsó hétvégéjén, péntek-szombaton Padén voltam. Nagyokat csavarogtam két négylábú társammal, Lilivel és Pamaccsal. Pénteken: Rogácsásút, Jézda-kanális, Morotva, Mumper, Csikóstanya, Gólya-sziget. Itt az etetőm mellett megebédeltem (finom császárszalonna, lila hagyma, szentmiklósi ropogós házi cipó, no meg, hogy ez az egész könnyebben lecsússzon, meglocsoltam egy kis jófajta nedűvel). Nem sok izgalomban volt részem. Rengeteg őz, pár nyúl, fácán és egy öttagú fogolycsapattal találkoztam. Fönt a magasban hatalmas libacsapatok utaztak délnek.
Úgy terveztem, hogy hazafelé, a jézdai kanális nádasa mellett megállok egy kicsit leskelődni. Délután négy óra körül járt az idő, amikor közeledtem a jézdai nádas felé. Ballagok az úton, már majdnem odaérek a lucai kanális hídjához. Az út mellett jobbra, tudod ott van az a mély árok, a partja benőve akác és vadszilva surjával. Az árok alján alig másfél méter széles, térdig érő vízzel.
A szemem jobb sarkával inkább sejtem, mint meglátom a mozdulatot. Alig hallható vízcsobbanás. A puska repül le a vállamról. Most már a célzósín fölött kutatom az árok alját, hogy képzelet volt-e vagy valóság az előző moccanás. Vízipocokra gondoltam. De már eresztem is le a puskám csövét. Egy hatalmas barna test csúszik tovább, mint egy árnyék, mint egy képzelet. Se csobogás, se surranás. Vidra. Ezt nem szabad bántani. Védett. Nagyon kevés van belőlük.
No de… Villámgyorsan fölkapom a puskám, és úgy hat-hét méterről tarkón lövöm. Ugyanis ahogy a jószág tovább haladt a résen, ahol átláttam a sűrű bokrok között, a karcsú vidratest helyett egy zömök nagy fenék, majd egy henger alakú farok jelent meg. Egy hatalmas, tíz kiló körüli hódpatkány (nutria). Nem volt időm gondolkodni. Nagyot hibáztam. Habár a hódpatkány nem őshonos, szabad rá vadászni, de nekem nincs szükségem rá. Se a bőrére, se a húsára. De most már késő.
Kivágtam a Buck bicskámmal egy félkar vastagságú akácfát és a kampós végével kihalásztam a zsákmányt. Most mi a fenét csináljak? Ha már lelőttem, nem illik itt hagyni. Fölhívom a Nagy Tibit, kell-e neki. Nem kellett! Ekkor eszembe jutott egy Elektrovojvodinás munkatársam, aki nem vadász, de gyűjti a különleges bőröket. Azt is fölhívtam. Neki kellett. Nagyon megörült neki.
Most kezdődött az én kálváriám. Másfél-két óra gyaloglás hazáig. Fehér maszkír ruhába voltam öltözve. A hódprém véres-vizes. Ha nem akarom összekenyni magam, szállítás közben jól el kell tartanom a kezem. Eleinte ez nem is volt olyan nagy gond. De ahogy múlt az idő, a zsákmány egyre súlyosabb lett. Végül már azt hittem leszakad a karom. Percenként cseréltem kezet, de így is csupa vérfoltos lett a lábam szára mire hazaértem. Mérges voltam magamra a meggondolatlanságom miatt. Nemcsak hogy kifáradtam, de elmaradt a rókales is. Pedig útközben többször is hallottam rókaugatást a jézdai és a plyostinai nádasból. Megkezdődött a párzás. No de majd holnap…
* * *
De aztán másnap se lett semmi. Pedig gyönyörű, libázásra való ködös idő volt. Reggel hétkor indultam. Végig a pöcéri kacsató bal oldali töltésén, végig a bátkai „hóttisza” mellett, majd föl a nagytöltésre. Még tizenegy órakor is csak 50–60 méterig lehetett látni. Egy megveszett liba vagy kacsa nem szállt fölém, de másfelé se nagyon, mert nem hallottam a hangjukat sem. Pedig nagyon reménykedtem. A csónakból kicsit-kicsit szólt a puska, reméltem, hogy egyes csapatok kifordulnak a töltés fölé. De nem – mind a Tisza fölött maradt.
A Komanov körtése és az akácerdő közti kukoricást (ahonnan fácánvadászatkor fölugrottak a disznók) is átjártam. De semmi friss nyom vagy fekvés. Nincs mit tenni. Visszamentem a töltésre és lelógó orral megindultam hazafelé.
Zenta, Vajdaság
Vadászat
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, az őzbakvadászok között, fogalomszámba megy. Persze jó, erős, mutatós őzbakok esnek máshol is, de a “jászsági” és úgy az egész vármegye olyan őzállománnyal bír, hogy nagyon bízom benne, ennek a titkát soha nem fejtik meg. A nagy távolságok, a sokszor elérhetetlen messzeségben, a végtelen búzamezőkön kiálló őzbakok után, csak sóvárog az ember, miközben akad itt ártér és komoly erdők is. Aki járt erre, sose felejti el és ha csak egy-egy alkalommal lógott a vállán puska, sokáig elkíséri. Most az Agro Jager News érdeklődésére Csabai Béla meséli el, hogyan ejtette el a Szolnoki Diána Vadásztársaságnál a képen látható őzbakot, amelyre Dávid Valentin hivatásos vadász kísérte.
Csabai Béla őzbakjával. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Csabai Béla: Április 18-án történt. A Szolnoki Diána Vadásztársaságnál már 12 éve vagyok tag. Akkor nap, már hajnalban, de még sötétben mentünk ki Valentinnal, mivel előző napon a vadőrünk, az utolsó lővilágban látta az előtte megfigyelt őzbakot. Mivel az őzbak az ártérből váltott ki, így a gáton, a Tisza-folyó mellett foglaltunk helyet. Ahogy kezdett pirkadni egy nyúlcsalád jelent meg. Percekig nézegettük őket, közben mögölünk egy suta és tavalyi két bakgidája váltott ki az erdőből. A vadőrünk mondta, hogy átmegy a fasor túloldalán lévő repcetáblára, hogy megnézze, hogy talán ott van-e a kiszemelt. Egyedül maradtam.
15 perc után hív, hogy menjek utána, mert a repcetábla melletti réten kint látja az őzbakot. Összeszedtem a felszerelésem és elindultam a vadőr után. Miután odaértem hozzá, mutatja, hogy ott a mi kiszemeltünk. Na, láttam én, de úgy 400 méterre tőlünk, több más őzzel egyetemben. A kísérőm javasolta, hogy menjünk visszább két művelőnyommal, amit a gépek vágtak a repcében. Igen ám, de a legszélső művelőnyomban egy “hatos” fiatal bak állt. 200 métert cserkeltünk a repcében, miközben eláztatott minket egy tavaszi zápor is. Hirtelen jött, nem is tudtunk rá felkészülni.
Csabai Béla kívánatos őzbakja. Fotó: Csabai Béla / Agro Jager
Mikor a kiszemeltünkkel egyvonalba értünk, felkelt a repce szélén még egy fiatal őzbak, ami minket méregetett. 20 perc mozdulatlan várakozás közben csatlakozott hozzá még egy fiatal őzbak. Azt hittük, most elállt mellőlünk Diana. Azonban még 20 perc várakozás után egy egerészölyv elrepült a két fiatal őzbak felett, amitől megriadtak és odébb álltak. No!
Mégis csak ránk mosolygott Diana, így el tudtuk foglalni a megfelelő helyünket. Lehasaltunk a repce szélére, hogy ne tűnjünk ki a környezetből és vártunk, mert a a mi őzbakunk meg eközben lefeküdt. 45 percet hasaltunk a vizes fűben, miközben záporok áztattak minket, de kitartottunk. A vadőr egyszer csak suttog, hogy jön felénk a suta és nagyon a mi irányunkba nézeget. Én nem láttam még akkor, de 30 másodperc múlva megint megszólal, hogy jön a kiszemeltünk is a suta után.
Vadászati hírekért látogasson el a Vadászati rovatunkba! Kattintson a képre!
Én ekkor láttam meg a sutát. Nem sokkal később pedig megláttam Őt! Folyamatosan követtem. Amikor először megállt, akkor pont úgy állt meg, hogy egy fűcsomótól nem láttam tisztán. Amikor újból elindult, láttam meg újra, de egy nádas gödör szélén állt meg, ám ekkor már 72 méterre volt tőlünk és ott kezdett el szedegetni. Ekkor mondta a vadőr: most jó és ha gondolom!
Jó kísérővel sem egyszerű a vadászat. Fotó: Csbai Béla / Agro Jager
Nem tudtam a puskát rendesen a vállamba fogni és célzás közben is tudtam, hogy ez nehéz lesz. Mindent megtettem, de a lövés pillanatában is láttam, hogy hátracsúszott. Így is jelzett és rögtön beugrott a nádasba. Vadőr is megerősítette a találatot és egy kis várakozásra kért engem. Mit tehettünk mást?
Emlékezetes maradt az idei húsvéti őzbakom története. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager
Dohányoztunk és miután végeztünk a kis szünetünkkel, elindultunk a nádas gödör azon pontjához, ahol beváltott az őzbakunk. Mikor odaértünk a beváltási helyéhez, már meg is pillantottuk. Dermedten feküdt előttünk, úgy öt méterre. A vadőrünk gratulált nekem és ott hagyott az őzbakkal, hogy töretet és a terítékhez szükséges gallyakat begyűjtse. Gyönyörködtem ez idő alatt eme remek őzbakban és a trófeámban.
Így esett el az én húsvéti őzbakom…
Írta és fényképezte:
Csabai Béla
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
A NÉBIH szigorításokat vezetett be a járványok megelőzése érdekében:
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felhívja a figyelmet, hogy 2025. április 20-tól Magyarország egész területén valamennyi kereskedelmi célú állattartó telepen kibővített adattartalmú látogatási naplót kell vezetni. A dokumentumban a telep területére be- és kilépő személyeket, továbbá a gépjárműforgalmat teljes körűen kell rögzíteni. A cél az állattenyésztést fenyegető állatjárványok továbbterjedésének megállítása.
A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A kibővített adattartalmú látogatási napló vezetését a Magyarország állattenyésztését fenyegető és sújtó madárinfluenza, afrikai sertéspestis, kiskérődzők pestise és kiemelten a ragadós száj- és körömfájás állatbetegségekkel összefüggésben a betegségek továbbterjedésének megakadályozása és a kártételének csökkentése érdekében rendelték el.
Minden olyan személyt, aki belép a telepre, de nem szerepel a – már megszokott – jelenléti íven, valamint minden olyan gépjárművet, amely nem tartozik a mindennapi telepi munkavégzéshez szükséges járművek közé, a látogatási naplóban naprakészen rögzíteni kell. A napló hiánytalan vezetéséért a telepvezető/tartó/tulajdonos felel.
Amennyiben az állattartó nem tartja be a határozatban foglaltakat, az illetékes hatóság bírságot szabhat ki.
Minden további információ elérhető a Nébih portálon:
https://portal.nebih.gov.hu/rszkf
https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
https://portal.nebih.gov.hu/kiskerodzok-pestise
Forrás: NÉBIH
Vadászat
Magyar vizslát mentettek a katasztrófavédelem munkatársai Büsüben
Délelőtt érkezett a segélykérő hívás, ugyanis gyerekek bukkantak egy elhagyatott területen lévő kút mélyén rekedt kutyára a Somogy vármegyei Büsüben – tájékoztatott a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága.
15 méter mély kútba zuhant egy magyar vizsla Büsüben. Gyerekek találták meg. Fotó: Kaposvári Hivatásos tüzoltó-parancsnokság
Pár napja már keresték gazdái a magyar vizslát, végül gyerekek találtak rá a szomszéd telkén. A kutya szorul helyzetében egy gazzal benőtt, fedetlen kút mélyén várta megmentőit.
További vadászati hírekért látogasson el a Vadászati rovatunkba! Kattintson a képre!
A kaposvári hivatásos tűzoltók mentőkötéllel leengedték egyik társukat a mintegy 15 méteres kútba, aki a barátságos állatot ölbe vette és végül így húzták őket fel. Szerencsére a kutyának nem esett baja zuhanás közben!
Forrás:
Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Amikor egy álom valóra válik
Csabai Béla: A húsvéti őzbakom
KITEKINTŐ: Hollandia – Félnek a vidéki családok a farkastól
Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása
Gyomirtási lehetőségek a ciroktermesztésben
A száj és körömfájás megállításához minden állattartó fegyelmezettsége kell
Halőr és horgászok a pácban
Magyar vizslát mentettek a katasztrófavédelem munkatársai Büsüben
Kitekintő: USA – Pisztrángtúra Montanában a Feketelábúak földjén – magyar felségjellel
Így edzik a lovas rendőröket és társaikat
Medve támadt egy férfire, ő meg erre belevágta a fejszéjét az állat fejébe (VIDEÓ)
A ragadós száj- és körömfájásról vadászoknak
KITEKINTŐ: Orvvadászok kerültek a rendőrök hálójába
Sárba tiporták a becsületét, betelt a pohár a rókatetemek szállításával hamisan megvádolt vadásznál
Baranya vármegyei hivatásos vadász verseny 2025
Fájdalommal búcsúztak állataiktól a csallóközi gazdák
Baranya Vármegyei Diana Vadászhölgy Klub
KITEKINTŐ: Holtan találtak egy férfit, tele sebekkel – medve támadhatta meg
Zártan tartás, legeltetési tilalom és kötelező vágás szükséges az RSzKF megfékezéséhez
You must be logged in to post a comment Login