Vadászat
Kombájnok és disznók
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia kedves Barátom!
Hát most nyisd ki jól a füled, tátsd el a szád! Mert egy olyant mesélek, ami még Padén sosem volt. Kedden, 2007. november 13-án a Mókus Sanyi előtt találkozott tizenegy lelkes vadász: Kutyák is rohangáltak körülöttünk. Német drótszőrűk, rövid szőrűk, labradorok, két keverék hosszú lábú disznós kutya és persze az én szálkás szőrű törpe tacskó kutyám, a Pamacs.
Nyolc körül indultunk három terepjáróval, föl egészen a bátkai „hóttiszához”. No, de hogy ne pazaroljam a tintát, pár őzön, nyúlon és két rókán kívül mást nem láttunk. Friss nyom, túrás, fekvés mindenfelé, de a disznók sehol. Később megtudtuk, hogy a Tivadar előző nap szétzavarta őket (ezért nem jött el a mai találkozóra, habár ő is meg volt hívva). Mérgesek lettünk, tehetetlenségünkben a tarisza mélyére nyúltunk. No ez, és annak a tudata, hogy a Zoli a fácántelepen már kavargatja a számunkra készített vaddisznópörköltet, egy kicsit helyrehozta a lelki egyensúlyunkat.
Megindultunk a falu felé. A Nagy Tibi és én a Bráne Toyotájában ültünk. Amikor a bocsári útelágazáshoz értünk a Bráne gondolt egyet, és lekanyarodott a birtok felé. Nézzük meg, hogyan állnak a birtok nagy kukoricatáblái. Esetleg valamelyik nap egy újabb hajtást lehetne ott szervezni.
Odaérünk az Imre majorhoz. A diványi út és a kövesút közötti tábla már letarupolva. A koncháti kanális és a kövesút közti úgyszintén. A koncháti kanális és az igyosi határkanális közöttit pedig pont most kombájnozzák. Már alig van egy kevés hátra, alig egy ötven méternyi széles és olyan ötszáz méternyi hosszú. Megkerüljük a kanálist és a döllőn odamegyünk a kombájnistákhoz. Két kombájn dolgozik. Amikor odaérünk, az egyik kombájnos is izgatottan ugrik ki a fülkéből. Nem halljuk, hogy mit magyaráz, de az arca rákvörös, a szemei kidülledve, a kezével izgatottan hadonászik. Valami nagyot, szamárnagyságút mutogat. A Tibi visszarohan és most már mi is értjük az izgalom okát. Két hatalmas disznó pár perce ugrott át az imént vágott táblából a még talpon álló kukoricába. Ki nem mentek belőle, mert a kombájnisták figyelték.
A kukoricatáblácska mindkét oldalán párszáz méteres tarló. Észrevették volna, ha továbbmennek. Gyorsan megszületett a haditerv. Bráne a terepjáróval siet elállni az igyosi kanális felőli végét a parcellának. Én rohanok a tábla derekára. Tibi ott marad a koncháti kanális felől, az innenső végén. A többiek már a fácántelepen voltak, pincehideg sör habjába akarták áztatni a bajuszuk amikor a Tibi hívja őket mobilon. Ha hiszed, ha nem, tíz perc se telt el, és máris csőre töltött puskákkal ott rohangál mindenki a most már csak harminc méternyi széles kukoricatábla körül.
Én egy kicsit följebb húzódok az igyosi kanális felé, a Tisza felőli oldalán a kukoricásnak. Mindenki elhelyezkedett, a kombájnok róják a köröket. Pamacs szorosan mellettem ül. Szerencsémre nagyon szófogadó, mert különben nagy lehetne a baj. Megrészegedve a disznószagtól nem figyelne a kombájnra és könnyen elibe kerülne… Úhhh! Elképzelni is rossz.
Az első kukoricasorban állok és minden idegszálammal a gazos, aránylag elég alacsony kukoricát figyelem. Hátha ott fognak előttem pár méterre arrébb mozdulni a disznók. A túloldalon a gépek hatalmas zajt csapva morzsolják a kukoricaszemeket, zúzzák a szárat. Kötélből kell hogy legyen az idegük a disznóknak, ha ezt egy helyben tűrik.
A kukoricásra figyelek, de a szemem jobb sarkában észreveszek egy óriás fekete gombolyagot, amint kigurul a tarlóra. Odakapom a fejem. A puskám csöve is mozdul már abba az irányba, a puskatus ott szorul a helyén a vállamnál, drillingem pöckét már átbillentettem golyósra. Most már a célgömb fölött csodálom meg azt a szinte természetfölötti erőt, ami azt a hatalmas testet oly könnyedén röpíti előre. A nyulat megszégyenítő gyorsasággal rohan a hatalmas, koromfekete test. Habzó tátott szája, mint egy mozdony, fehér gőzt lövell. Nagy, bojtos füle, sörénye égnek áll. Így még nagyobbnak, még hatalmasabbnak tűnik ez a gyönyörű jószág.
A távolság olyan 100–120 méter. Egy picit elébe, a lapocka magasságába csúsztatom a célgömböt és… És ebben a pillanatban eldörren a lövés. Eldörren, de nem az én fegyveremből. Bránétól olyan 40–50 méterre van a disznó. Ő fiatalabb is nálam, meg lehet, hogy őt nem nyűgözte úgy le a látvány, mint engem, és egy pillanattal gyorsabban reagált. Lövésére a disznó jelezte a találatot.
A mutatóujjam vissza kiegyenesedett és kibújt a sátorvas alól. Bráne gyorsabb volt, de nem elég precíz. A találat rossz helyen ülhetett, mert a disznó rohant tovább, Bráne meg csak lőtt, lőtt és lőtt, okádta a 30-06-os lövedékeit. Egy kicsit értetlenül álltam ott és néztem, hogy gyakorlott, világotjárt, tapasztalt vadász létére, hogy kapkodhat ennyire. Kiürült a tár. Újabbat lökött a helyére és lőtt. A disznó el is esett, fel is kelt, már minden lábára sántított s közben egészen lelassult. Láttam az én golyómra már nem lesz szükség, leeresztettem a puskám. A disznó bevánszorgott az igyosi határkanális szedres-bokros partjára.
Hívom Pamacsot és rohanok a tőlem kétszáz pár méternyire levő árok felé. Bráne előbb ér oda és megadja a kegyelemlövést. Int, hogy minden rendben. Visszamegyünk a helyünkre.
A pokol csak eztán nyílt meg. A fekete frakkos ördögöknek nyilván nem nagyon tetszett az a nagy lövöldözés és átvonultak a tábla túlsó végébe, az én legnagyobb sajnálatomra. A két kombájn most halad arrafelé. Feleúton járnak, amikor egyszerre, szinte vezényszóra kiugranak a disznók. Fönt állok egy magaslaton, mint egy páholyból nézem az egészet. Az előadásba nem szólok bele, nekem nem osztottak szerepet.
Jó 250–300 méterre történik minden. Rohannak a disznók, szólnak a puskák. De nem ám úgy, hogy hébe-hóba, hanem úgy mint a régi szép időkben, fácánhajtáson, amikor a hajtás vége felé szinte egyszerre burrannak fel a kakasok, és másodpercekkel később üresek a puskák. Mindez pillanatok alatt játszódik le.
Elcsöndösödnek a fegyverek, de mindenki a helyén marad. A kombájnok most újra dolgoznak. Vékonyodik a tábla dereka. Most már teljesen átlátok a túloldalra. Ahol ni, szalad felém az ifjú vadászbarátom, Urbán Endre. „Tibi bácsi, Tibi bácsi, sikerült”, kiabálja. Az arca, a fülei tűzpirosak, a szája a füléig ér. Hasra esik, fölugrik, de minderről tudomást se vesz. „Sikerült” – kiabálja önfeledten.
– Lőttél? – kérdezem.
– Hármat – a válasz.
– Hogyhogy hármat? Ki hármat?
– Hát én hármat!
Élete első disznói. Eddig még sose látott disznót így kint a területen. Ez az első szezonja vadászként. Nagyon meghatott a gyerek lelkesedése, öröme. Vele örülök. Talán még jobban, mintha nekem sikerült volna ugyanez a nagy bravúr (nem lőttem még soha egynél több vaddisznót egyazon vadászaton).
Amikor magunkhoz térünk, összeszedjük a zsákmányt. Fényképezkedünk, gratulálunk egymásnak, áldomást iszunk. És most ér egy kellemes meglepetés. Kiderült, hogy az a kis tacskó valójában belül sokkal nagyobb, mint kívül. Az Urbán gyerek három süldője egymás mellé lett húzva, a puskák ráfektetve fényképezés céljából. Kattog a gép. Pózolnak a kollégák. Pamacs morogva, nyögve kapaszkodott az egyik süldőbe. Megmosolyogtam, ráhagytam, hadd próbálkozzon a nálánál majd tízszer akkora falattal. Csak otthon, amikor a képeket nézegettem, akkor vettem észre, hogy elmozdulhatott a kezem, mert elmosódott a kép. Vagy mégse? A két süldő, a körülötte lévő dolgok élesek, csak Pamacs kutyám és az egyik süldő folyik szét a képen. Meg hoppá, a másik, a következő képen az egyik páciens félméternyire arrébb van, mint az előzőn. Meg a puska is a földön hever. Hát ezt nem néztem volna ki ebből a csöppségből.
A végelszámolás így néz ki: egy 200 kg körüli kan, egy 130 kg körüli kan, egy 100–110 kg körüli koca és öt darab 35 kg körüli süldő. Felejthetetlen élmény volt!
Zárom soraim, sokszor csókollak benneteket, Barátod Tibi.
Zenta, Vajdaság
Mifelénk ez egy nem mindennapi eseménynek számít!
Vadászat
Valóra vált álom
Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!Eljött az idő, két év halasztgatás után, hogy klasszikus módon, barátok és édesapám társaságában, egy hegyi vadászházból, a duruzsoló kályha mellől indulva, billenőcsövű fegyveremmel elejtsem életem első (és lehet, egyetlen) zergebakját!
Fotó: Leskó Gábor – Agro Jager News
A helyszín Szlovénia, a Raduha-hegy. Az éjszakai eső, amely a vadászkaliba tetejét verte 1200 méteres magasságban, 1500 métertől hó formájában hullott, külön varázst adva a tájnak. Reggel szikrázó napsütésben indultunk, ki-ki a kísérőjével, a felsőbb régiókba. Délig terveztük az első kört, aztán kis pihenővel délután folytattuk a vadászatot.
A táj lélegzetelállító, a szél orkánerejű, de így is belefutottunk egy kis csapatba, amely jó negyven méterre sorjázott mellettünk a fenyők között. Fényképezni is próbáltam, de nem egyszerű feladat. Jó másfél órás cserkelés után, visszafelé a kocsi felé jöttek a hírek: a többiek sikerrel jártak, így az első nap délutánjára már csak én maradtam vadászni. Ez ám a szerencsés nap.
A délutáni körre 1500 méteres magasságból indulva 1700–1750 méterig cserkeltünk, igazi téli, havas világban. A 70 év körüli kísérőmmel alig bírtam tartani a lépést — hihetetlen, ahogy bírta. 🙂
A nap már lebukott, amikor egy meredek nyiladékon zergét vettünk észre. 140 méterre feküdt. Vártunk, hogy felálljon, amikor furcsa hangokat hallatva egy bak kevesebb mint tíz méterre bejött mögénk — gyanúsnak vélt valamit. Persze elugrott, ilyen távról mozdulni sem lehetett… De hopp, a fenti bak felállt, ugyanis jobbról egy vetélytársa érkezett. Pár fotó, majd jött is az ukász: jó öreg bak… lődd meg!
Fotó: Leskó Gábor – Agro Jager News
A fényképezőt a vegyes hetesre cserélem, és amikor a bak kihúzza magát a szikla tetején, hangosan süvít végig a lövedék, amit a hegyoldalak sokáig dobálnak. A bakom eltűnik — igen, már az enyém. Egy jó blattlövéssel 20 méterre találjuk, beesve egy fenyő alá.
Leírhatatlan érzés… Ilyen helyen, ilyen körülmények között, klasszikus módon sikerült elejtenem az áhított bakot! Mire leérünk az autóhoz, besötétedik. A kalibában sokáig mennek az élménybeszámolók a pattogó kályha fényénél.
Első vadásznapunkon mindannyian eredményesek voltunk!
Tisztelet a vadnak! Üdv a vadásznak!
A képek magukért beszélnek!
Írta és fényképezte: Leskó Gábor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Kell-e félni a lakott területen megjelenő rókáktól?
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei megválaszolták, kell-e félni a lakott területen élő rókáktól:
Kattints a képre és csatlkozz a WILD Hungary csoporthoz!A rókák, számos más vadállathoz hasonlóan (gondoljunk a varjakra, nyestekre) könnyen találnak táplálékot az emberi lakókörnyezetben (többek között rágcsálókat, élelmiszer hulladékot, kedvtelésből tartott állatoknak kihelyezett eledelt), és könnyen megszokják az ember közelségét. Ezért az, hogy csak „a veszett róka megy be a lakott területre”, semmiképpen nem állja meg a helyét. ❌
Fotó: NÉBIH
☝Az állatokkal való kontaktust mindazonáltal maximálisan kerülni kell. Az egészséges róka nem engedi közel magához az embert: zajra, például tapsra elmenekül. Kellő távolságból hívjuk fel magunkra a figyelmet, majd adjunk időt az állatnak, hogy észrevegyen minket és elmeneküljön.‼
👉A veszettség legfőbb tünete az embertől való ösztönös félelem kiesése. A veszett róka nappal is aktív, szinte „keresi” az ember társaságát, hagyja magát megközelíteni, megfogni, megsimogatni.
Sokkhatásra ez az állapot dühöngésbe válthat át. Sokszor kutyával verekszik össze vagy más háziállatot támad meg. Esetenként görcsrohamok figyelhetők meg (csillagvizsgáló fejtartás, állkapocs-csattogtatás).
Forrás: NÉBIH
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Négy medvét kellett kilőni idén eddig Csíkszeredában
Csíkszereda négy szegletéből négy medvét lőttek ki idén
Csíkszereda négy szegletéből négy medvét lőttek ki idén: Csíksomlyón, Szécsenyben, Zsögödben és Csobotfalván volt szükség a legutolsó megoldást választani. A közeli erdőkben még így sem csökkent jelentősen a számuk. Az új jogszabály segítséget jelent.
Fotó: Pinti Attila – Székelyhon
„Nincs szinte olyan városrésze Csíkszeredának, ahol ne okoztak volna gondot a medvék” – mondta a Székelyhonnak Bors Béla, Csíkszereda alpolgármestere. Tőle arról érdeklődtünk, hogy hány medvét kellett idén eltávolítaniuk a városból. Arra is rákérdeztünk, hogy mi a véleménye az újonnan megjelent jogszabályról, amely megkönnyíti a beavatkozást a településekre bejáró medvékkel szemben.
Tőle tudjuk, hogy idén eddig négy esetben voltak kénytelenek a legutolsó megoldást, azaz a kilövést választani. Csíksomlyón, Szécsenyben, Zsögödben és Csobotfalván kellett beavatkozniuk. Ezen kívül egy példányt altatással fogtak be, amely a Kalász lakótelepen menekült fel egy fára egy tömbház közelében, egy vadállat pedig a Brassói úton közúti balesetben pusztult el.
Az alpolgármester szerint nincs a városnak olyan övezete, ahol ne kellett volna beavatkozni a medvék miatt, de a leggyakrabban Csíksomlyón okoztak gondot a vadállatok. Ráuntak jelezni a medvék jelenlétét „Az elmúlt években nem csökkent és nem nőtt a beavatkozások száma, inkább amiatt tűnhet úgy, hogy idén kevesebb gondot okoztak a medvék, hogy az emberek kezdték megunni, hogy jelezzék a medvék jelenlétét a hatóságoknak. Mégis azt javaslom, hogy amennyiben nagy vadat észlelnek bárhol Csíkszereda területén vagy a környező mezőkön, erdőkön, akkor azonnal hívják a 112-es számot” – javasolta az alpolgármester, hozzátéve, hogy amelyik hívás nem érkezik be, arról nem készül statisztika, azaz amiről a hatóságok nem tudnak, az a probléma nem létezik. Az újonnan megjelent sürgősségi kormányrendeletről, amely lehetővé teszi a medvék azonnali kilövését, az alpolgármester elmondta, ez a jogszabály nagyon megkönnyíti a munkájukat, hiszen ha szükséges, akkor azonnal be lehet beavatkozni. Korábban ugyanis el kellett űzni a vadat, vagy el kellett távolítani, a kilövés csak végső esetben volt alkalmazható.
„Amennyiben a helyzet úgy kívánja, akkor már első alkalommal lehet élni a legnehezebb döntéssel, a kilövési paranccsal. Ezek a medvék, amelyek a város környékén be szoktak járni, mind »habituált« medvék, vagyis megszokták az ember közelségét. A háztartási hulladékot dézsmálják leginkább, és teljesen ellentétesen viselkednek egy erdőben élő medvéhez képest, ugyanis sokszor az ember láttára nem elmenekülnek, hanem ellenkezőleg, közelednek” – magyarázta. Hozzátette, ezért is gondolja úgy, hogy az új jogszabály segíti a munkájukat. Csíkszeredának a Szilos Vadásztársulattal van szerződése, és ez a társulat az, amelyik végig követte a város környékén élő medvéket. „Az elmúlt időszakban folyamatosan megfigyelték a medvék mozgását, a medvepopuláció létszámának az alakulását. Ha csak a csíksomlyói övezetet veszem példának, akkor az elmúlt 5 évben tucatjával voltak, illetve vannak jelen a medvék, úgyhogy nem utal semmi arra, hogy csökkenne a számuk. Sőt, már nem ritkaság, hogy 3-4 bocsot is felnevelnek az anyamedvék” – osztotta meg.
Szerinte éppen ezért szükség van arra, hogy kövessék a medvepopulációt, és ha kell, élhessenek a kilövés lehetőségével. Szerinte nem normális, hogy egy-egy medveriasztás alkalmával a polgármesternek vagy alpolgármesternek kell futni éjjel elkergetni a medvét.
Csíkszereda városvezetésének mindig az emberi élet a legfontosabb, és úgy ahogy eddig is, a törvényes kereteken belül mindig tettük a kötelességünket, úgy ezután is így fogunk eljárni, még hogyha most egy kicsit könnyebben is” – húzta alá. Tavaly egyébként ugyancsak a somlyói övezetben három medvét kellett kilőni, ugyanakkor a csíkszeredai kórházhoz bejáró vadállatot szintén ilyen módon kellett eltávolítani. Tavalyelőtt pedig a Venczel József Szakközépiskola udvarára tévedt egyed jutott hasonló sorsa.
Forrás: Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Valóra vált álom
Magyarország barátja és stratégiai partnere Izraelnek az agrárium területén is
PILISI PARKERDŐ: Az UNESCO kihirdette a Pilisi Bioszféra Rezervátum bővítését
Kell-e félni a lakott területen megjelenő rókáktól?
TERMÉSZETFOTÓSOK: Polgár Tibor túzokra cserkelt Apaj-pusztán
Négy medvét kellett kilőni idén eddig Csíkszeredában
Súlyos vadászbaleset Hajdú-Biharban: embert talált el a nyúlra leadott lövés!
Csongrád-Csanád vármegyében is igazolódott a madárinfluenza jelenléte
Veszélyben a mezei nyulak- egyedülálló kutatás a Soproni Egyetemen!
Negyedmázsás nyurgaponty a kézben
A vadászat veszélyes üzem!
Engedély nélkül vadászott
A sakál, mint bioindikátor szervezet – veszélyes penészgombamérgek nyomában
Baranya vármegyei vaddisznóban állapította meg az ASP jelenlétét a Nébih
Kapitális gímbika a Kelet-Mecsekben
Pusztítják a mindent felzabáló toportyánt Somogyban, de nincs még fény az erdő végénél
KITEKINTŐ: Öt vadászkutya esett farkastámadás áldozatául a Hegyi Nafpaktia térségében
Farkast gázoltak el Aachen közelében, a „Himmelsleiter” útszakaszon
A három napos bika
You must be logged in to post a comment Login