„Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad, 1898. január 23. – Budapest, 1967. április 24.) magyar vadász, utazó, író. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza, világrekordnak számító addax antilop elejtője. Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye. 

1898–1967

A róla elnevezett hatvani Vadászati Múzeumban emlékestet tartottak tiszteletére ma este. Az emlékesten az 1964-es afrikai vadászexpedíción készült filmfelvételek és Széchenyi vadásznaplói segítségével idézték fel a szafarin eltöltött napokat. „A vadász és a puskája” című előadásból pedig kiderült, milyen egy jó vadászpuska és mi jellemezte a 20. század első évtizedeinek puskáit, amelyekből Széchenyi Zsigmond is kiválaszthatta a számára legmegfelelőbbeket.

Az est házigazdája: Gróf Miklós volt; közreműködött: Szárnyasi Mihály.

* * *

Tanulmányai

Gyermekkorát a Fejér megyei (ma Sárszentmihályhoz tartozó) Sárpentelén, illetve osztrák és cseh rokonsága körében Gutensteinbe, Milleschauban és Niemes-i otthonaiban töltötte. Középiskoláit a székesfehérvári Állami Főreáliskolában, majd a budapesti Ferenc József Főgimnáziumban végezte.

1915-ben érettségizett, ezután azonnal besorozták és az első világháborúban 1916–1918 között csapatszolgálatot teljesített. Ezután jogi tanulmányait kezdte, de 1919-ben abbahagyta, mert életcéljának a természet és az állatvilág tanulmányozását tekintette. Felsőfokú iskoláit 1920–1921 között Münchenben, Stuttgartban, majd 1922–1923-ban Oxfordban és Cambridge-ben végezte, ezeken a helyeken bővítette nyelvtudását és zoológiai ismereteit.

A második világháború és utána

A második világháború alatt nagy veszteség érte. Leégett budapesti Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye.

1947-től vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumban, szakmúzeológus, de 1951-ben kitelepítették egy Hajdú megyei Polgár melletti tanyára. A Rákosi-korszakban sok igazságtalanság érte és munkát sem kapott. Az 1950-es években került a Keszthelyi Helikon Könyvtárba, itt dolgozott egy szakbibliográfián a vadászati irodalomról négy nyelven. 1955-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó ismét kiadta a már negyed százada megjelent Csui!…-t. Felesége Hertelendy Margit bátorítására és biztatására ismét írni kezdett.

1960-ban hivatalos állami expedícióval (Dénes Istvánnal, Szunyoghy Jánossal, Schuller Imrével és Böröczky Kornéllal) Kelet-Afrikában járt. 1964-ben kilencedszer, de egyben utoljára jutott el Afrikába. Élete utolsó éveiben megadatott neki, hogy a szocializmusban is elismerjék munkásságát. 1967. április 24-én Budapesten hunyt el.

Hangfelvétel Széchenyi Zsigmonddal 1960-ból.

* * *

A mai 50 felettieknek biztosan, de talán több generációnak is Széchényi Zsigmond egy személyben volt a korabeli televízió. Mert az ő könyvei révén juthatunk el Afrikába, az indiai maharadzsák udvarába vagy Alaszkába. Általa olyan világokat ismerhettünk meg, amelyeket azóta se tudunk elfelejteni, amelyek személyes megismerése ma is sokunknak titkolt vágya maradt.

Az ő leírásaiból ismerhettük meg a szavannák faunáját, illatát, a vadonra borult éjszaka hangjait.Ő nyitotta ránk a nagyvilágot, ő vitt el minket távoli tájakra akkor, amikor még Pozsonyba is útlevél kellett, amikor Bécsig eljutni elérhetetlen álomnak tűnt, amikor az álmainkat is falak határolták. Ő volt az az író, aki megosztotta velünk rendhagyó élményeit, a természet szeretetét, tiszteletét és ezért sokan örökké hálásak leszünk neki. De ki is volt Széchényi Zsigmond?”

„Széchényi Zsigmondnak voltak titkai, voltak mániái. Ma már senki nem tudhatja, hogy azért vadászott, hogy írjon, vagy azért írt, hogy vadászhasson. De Széchényi Zsigmond szellemi öröksége ma is jelen van. Újabb és újabb kiadást érnek meg művei. Eddig több millió példányban adták ki könyveit. Talán nem túlzás, de ma is ő az egyik legnépszerűbb magyar író. Alaszkáról, Indiáról írt könyvei ma is hiteles útikönyvek nemcsak vadászoknak, nemcsak kalandvágyóknak.A világnyelvekre lefordított művei külföldön is sikeresek.

Egy ember sorsát meghatározza, hol és mikor született. Ki tudja megmondani, mi lett volna, ha Széchényi Zsigmond máskor és máshol ír. Mi lett volna, ha a családi hagyományok nem a kreatív független értelmiségi létformát erősítették volna, ha a háború, a politikai viharok forgószelei nem kényszerítik rá, hogy mindent előröl újrakezdjen, mint szinte mindenki e a hazában.

Szellemi hagyatékát nem lehet se államosítani, nem lehet széthordani, és nem lehet titkolt gyűjteményekben elzárni. Széchényi Zsigmond azon kevesek egyike, akinek az öröksége a szó nemes értelmében ma már igazi közkincs, amelyből mindenki meríthet a maga örömére, a maga gyönyörűségére.”

(A fent idézett szövegrészletek a „Gróf kartárs” című két részes dokumentumfilmből valók.)

* * *

Vadászútjai

1915–1930 között Magyarországon a Bakonyban, a Vértesben és kőröshegyi birtokán főleg gímszarvasra vadászott és ezért utazott a Kárpátokba is. Erdélybe 1941-től járt rendszeresen, legtöbbször a marostordai Dédabisztrára, ahol a szarvason kívül medvére, őzbakra, vaddisznóra, Tirolba, ahova évről évre járt, zergére és fajdfélékre vadászott. Európai útjai során több országot is meglátogatott, Skóciában skót hófajdra, Olaszországban alpesi kőszáli kecskére stb.

Afrika

• 1927-ben került sorra első afrikai vadászútja amelyen Almásy László volt a társa és Szudán keleti felében az abesszin határ közelében levő Fung-tartományban jártak. Az erről szóló élménybeszámolója a Szarvasok nyomában című könyvének második részében olvasható.
• 1928 novemberében a kenyai Guaso Nyiro folyó mellett lévő Buff and Rhino Campban, a Massai Rezervátumban vadászott; leopárdra, oroszlánra, kafferbivalyra, afrikai elefántra, impalára, orrszarvúra. Erről az útjáról emlékezik meg első könyve a Csui!… . Itt ejtette el a legnagyobb elefántagyar párt, amit valaha magyar vadász elejtett – súlyúk 133 és 1/2 font, 134 és 1/2 font volt. Ezen útján a társa Károlyi István volt.
• 1929 márciusában már a Kitui vidéken járt az elefántok nyomában.
• 1932. november – 1933. március: Ismét visszatért Kenyába, ahol főleg elefántra, bongóra-antilopra és oroszlánra vadászott. Ennek és 1933 telén tett útjának állít emléket az Afrikai tábortüzek című könyve.
• 1933. november – 1934. március: Kenyában az Északi Guaso Nyiro környékén vadászott kafferbivalyra, a Khulal-hegynél nagykudura, karácsonykor elefántra, majd ismét bivalyra és oroszlánra. 1934 márciusa a Kitui őserdőben éri elefántot kutatva.
• 1935. január – március: A Szudánban elterülő Líbiai-sivatagban vesz részt egy Almásy László vezette expedícióban ahol Horthy Jenővel antilopra vadászott. Itt lőtte azóta is világrekordernek számító Addaxát. A sivatagi élményeket a Hengergő homok című könyve örökítette meg.
• 1938-ban Indiából hazatérőben Egyiptomban vadászott núbiai kőszáli kecskére (lásd. Két kecske c. könyvét)

Ázsia

• 1937. december – 1938. március: Indiai vadászélményeit Nahar című könyvében foglalta össze.

Észak-Amerika

• 1935 nyarán Alaszkában vadászott jávorszarvasra, Kodiak-medvére és cariboura.