Vadászat
Aranyat érő dámbikák
Díjazták a gúthi erdő dámbikáiról szóló Aranyérmes lapátosok című filmet. Interjú: Bartucz Péter erdészetigazgatóval és Novák Péter rendező-operatőrrel.
A gúthi erdőben forgatott lett a legjobb vadászfilm az idei Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon. Novák Péterrel, rendező-operatőrrel és Bartucz Péterrel, a Nyírerdő Zrt., Gúthi Erdészetének igazgatójával a film születéséről, forgatásának körülményeiről, a műfaj elismertségéről beszélgettünk.
Miért esett Gúthra a választás forgatási helyszínként?
Novák Péter: A forgatás nem volt eltervezett. Egy külföldi vadászatszervező iroda megbízásából kezdtem a munkát azzal a céllal, hogy számukra egy pár perces, dámbika vadászatról szóló reklámfilmet készítsek. A cég biztosította a közreműködő és a felvételhez hozzájáruló vadászokat, és mivel ők a legszebb, aranyérmes dámtrófeák után áhítoztak, egyértelmű volt, hogy a helyszín a gúthi vadászterület lesz. Bartucz Péter, az erdészet igazgatója pozitívan állt a forgatáshoz, annak ellenére, hogy nagy értékű dámbikák elejtéséről volt szó. Az ő és a szakszemélyzet segítőkész együttműködésének köszönhetően, néhány nap alatt jelentős mennyiségű felvett anyag gyűlt össze. Ekkor körvonalazódott, egy nagyobb lélegzetvételű, a gúthi dámbika vadászatról szóló, önálló film elkészítésének gondolata.
Miért volt gond, hogy nagy értékűek a bikák?
Bartucz Péter: Ilyen esetben a szokásosnál is nagyobb felelősségű a filmforgatás, hiszen az operatőr értelemszerűen a vadásszal és a kísérőjével tart, sokszor nehézkesen felállítható állványával, szükségszerűen jobb fényviszonyokat igényelve. Mivel ilyenkor a vad is jobban lát, megnövekszik annak a kockázata, hogy idejekorán észreveszi az embereket és elugrik előlük. Mivel nagy bikából lényegesen kevesebb van egy vadászterületen, mint átlagosból, így az elugrasztása esetén, sokkal nehezebb hasonlót találni, a kockázat pedig tovább növekszik, ha egy adott bikára vadásznak.
Megszokott forgatási helyszín Gúth?
Bartucz Péter: Nem túl gyakori, de nem is ritka eset, hogy egy-egy tehetősebb vadász operatőrt hoz magával, hogy megörökítse sikerét. Emellett készült itt már díjnyertes film, például A Gúthi erdő című.
Milyen a természetfilm, ezen belül a vadászfilm műfaj elismertsége Magyarországon?
Novák Péter: A lenyűgözően gazdag élővilágot bemutató természetfilmek, értelemszerűen sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint az emberek véleményét megosztó, vadászati témájú alkotások. Ráadásul, mivel ebben a műfajban igen kevés színvonalas produkció lát napvilágot, a műfaj elismertsége sajnos nem túl nagy. E területen az alkotó nem igen számíthat esetleges támogatásra, pedig szerintem, a minőségi filmeket előállítók jelentősen javíthatnák a vadászat pozitív megítélését a hozzá nem értők körében. Arról nem is szólva, hogy a hazai vadászatokról szóló, színvonalas produkciók a nyugat-európai csatornák műsorkínálatában megjelenve, országimage- és reklámértékkel bírnának hazánk számára. Szerencsére, az évente Gödöllőn megrendezésre kerülő Nemzetközi Természetfilm Fesztivál szervezői meglátták az e témában tátongó űrt és külön kategóriát jelöltek ki a vadászfilmek számára.
Bartucz Péter: Ennek üzleti oldala nem az én asztalom, azt viszont tudom, hogy vadászházainkban vendégeink órákat töltenek el hasonló tárgyú DVD-ket nézve, kifejezetten keresve a Gúthon készült filmeket, melyeken felismerik azokat a tájrészleteket, ahol mondjuk aznap ők is jártak. Több esetben megtörtént, hogy látogatóink a film hatására a vadászati igényüket, amely az általuk elejteni kívánt trófea nagyságában, így az árában is megnyilvánult, magasabbra emelték. Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy az ízléses vadászfilm népszerűsége fokozódik, már csak a vadászok számának emelkedése miatt is. Ezeknek a filmeknek természetes velejárója, hogy a vad megközelítését, a lövés közbeni feszült, izgalmas pillanatokat feltétlenül mutatniuk kell! Mindez, egy gyakorlott alkotó számára nem lehetetlen feladat, így a legérzékenyebb nézőkön kívül, sok, nem vadász számára is érdekes lehet egy ilyen alkotás.
Milyen célközönségnek szánják a filmet?
Novák Péter: A filmünk narrációját, a magyaron kívül, német és angol nyelven is elkészítettük, hogy az nemzetközi szinten is népszerűsíthesse a gúthi vadászterületet. Az elsődleges célközönség, természetesen azok a hazai és külföldi vadászok, akik érdeklődnek e nemes vad elejtése iránt, akár szakmailag, akár hobbi szinten, de úgy gondolom az alkotás megtekintése minőségi szórakozást nyújt azoknak is, akik a természetre és a hazai vadfajokra kíváncsiak.
Bartucz Péter: Véleményem szerint, minden jelenlegi és jövőbeni vadász, valamint racionálisan gondolkodó természetjáró, hiszen senki számára nem lehet kérdés, hogy a nagyvad létszámát, a nagyragadozók hiányában, nekünk vadászoknak kell kordában tartani. Az pedig, hogy mit jelent egy jó minőségű, jól fotózott, a vadászok között széles körben terjesztett film egy vadászterület számára, nem szorul magyarázatra.
Az igényeket követve a természetfilmek egyre játékfilmszerűbbek. A vadászfilmeknél is megfigyelhető ilyen tendencia?
Novák Péter: Természetfilm és vadászfilm? Mindkettő a természetben készül, nagyrészt. Azért mondom, hogy nagyrészt, mert a előbbinél nem ritkán használnak, a látványos képek érdekében, berendezett akváriumokat, terráriumokat vagy egyéb kis mesterségesen kialakított helyszíneket, ahol gyakran idomított vadállatok közreműködésével készítik el a lélegzetelállító közeli felvételeket. Egy vadászfilm elkészítésénél erre nincs lehetőség. Nincs megrendezett jelenet vagy helyszín, mint ahogy természetesen nincs együttműködő vad sem. Itt csak a vadászvendég van, a területét kiválóan ismerő, szakképzett hivatásos vadász kíséretében, no meg egy operatőr, akinek ugyancsak járatosnak kell lennie a vadászatban. A többi már hármójuk ügyességén és a vadászszerencsén múlik.
Szöőr Beáta
naplo.hu
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK