Vadászat
Me…-, me…- medve! – Hány medve él Romániában?
Nézzük meg, hol sántít a medveproblémában érintett egyik vagy másik oldal – az állatvédők, illetve a vadászok és gazdák – érvrendszere, nézőpontja. Pontos statisztikai adatokra nem tudok támaszkodni, mert ilyenek nem léteznek, nagyságrendeket és törekvéseket viszont meg tudunk állapítani.
Az egyetlen olyan emlősállat Romániában, amelynek reprodukciós ciklusa legalább két év. Ez azt jelenti, hogy az anyamedve minimum két évig neveli a bocsokat, mielőtt azok önállósodnak.
Becslések szerint Romániában 4000–10 000 példány élhet. A szórás óriási, hiszen minden érintett oldal a maga malmára próbálja hajtani a vizet. Tény viszont, hogy a jelenleg rendelkezésre álló territórium 2–3000 példányt tudna eltartani optimális körülmények között.
Bármelyik becslést fogadjuk is el, le kell szögeznünk: Romániában a medvék száma jelenleg nagyobb, mint amennyit az élőhely elbír. Ha pedig a populáció meghaladja a rendelkezésre álló élőhely kapacitását, az elkerülhetetlenül ember–medve konfliktusokhoz vezet: termőföldek megrongálása, haszonállatok elpusztítása, végső esetben embert érő támadások.
Az, hogy Romániában a medvepopuláció veszélyben lenne, szemenszedett hazugság. 1990 óta évente 300 és 500 közötti példányt ejtettek el. Ha a populáció valóban kritikusan alacsony határokat súrolt volna, ekkora kilövési tervek mellett 26 év alatt teljesen kipusztult volna Romániából. Nem ez történt. Sőt, a kilövési kvóta ellenére a medvék száma láthatóan nőtt.
Természetesen más tényezők – élettér szűkülése, gyenge telek, egyre nagyobb méretű legeltetés – is közrejátszottak abban, hogy egyre több alkalma adódik az embernek medvével találkozni, de épeszű ember azt nem állíthatja, hogy 2017-ben kevesebb medve élne, mint a kilencvenes években.
Az én véleményem az, hogy a medvepopuláció nagyon lassan, de biztosan növekedett az elmúlt években, viszont struktúrájában radikálisan megváltozott. Eltűntek a kapitális (nagy méretű) hímek, a populációban a nagyon fiatal, mindenféle korosztályú nőstények mellett rengeteg a fiatal hím példány. Hogyan jutottunk ide? Romániában védik a nőstény példányokat, csakis a hímek kilövése (volt) engedélyezett – ez kedvezett a nőstény egyedek dominanciájának a populációban.
Miért hasznos a vadászat?
A kommunizmus vége felé betiltott, külföldi vendégekkel történő vadásztatás újból beindult. Sőt, szinte kivétel nélkül külföldi vadászok ejtik el a nagyon értékes trófeának számító pár száz medvét, amit évről évre engedélyeznek. Egy-egy példányért 10–20 ezer vagy akár 30 ezer német márkát is fizetnek a vendégek, később ugyanennyit euróban. Ennek az összegnek egy része egyenes ágon az állam kasszájába vándorol, a többi pedig a vadgazdát illeti meg (AGVPS – sportvadászok egyesülete és RNP – állami erdészet).
Közben megszületnek a közvetítő cégek – megyénkben is van egy nagyon ismert –, és egy teljes turisztikai iparág épül a vadásztatás köré, ami jelentős hasznot hoz az országnak. Ebben a témakörben bennünket jelenleg a pénznek csak az a része érdekel, amit visszafordítanak a vadgazdálkodásra. Ugyanis a trófeákért fizetett hatalmas összegekből rengeteg költséget kell fedezni: etetés, vadlesek, infrastruktúra, autópark és személyzet. Ezek mind-mind szükségesek a populáció gondozásához és nem utolsósorban (sőt, talán elsősorban) a medvék távol tartásához az emberi létesítményektől, állattartóktól, mezőgazdasági területektől.
A vadkárok és ember–medve konfliktusok megelőzésének első és legfontosabb eszköze a medvék etetése az élőhelyükön, a vadonban. Mindaddig, amíg a medve megtalálja az élelmet az erdő sűrűjében, nem szívesen merészkedik ember közelébe, kutyák közé. A szükség viszont ráviszi.
Összegezzük tehát: ahhoz, hogy egy nagyszámú populáció jóllakottan távol maradjon az emberektől, évente bizonyos számú példánynak el kell pusztulnia. (Hogy mely egyedeknek kellene, és valójában melyikeket lövik most, az fontos kérdéskör!)
Veszélyes következmények
Hogy szerintem mi következik? Minden jel arra mutat, ha marad a teljes kilövési tilalom, akkor elég csúnya katasztrófa felé haladunk. Két teljesen kimaradt szezon több mint ezer ki nem lőtt felnőtt példány pluszt jelent. Ha tényleg veszélyben a populáció, és számuk valóban csak 3000 körüli, ez huszonöt százalékos növekedés mindössze két év alatt!
Ha már most nagyobb a populáció, abszolút értékben akkor is sok az ezres növekedés. Főleg, ha a vadászok leveszik a medvepopulációról a kezüket – mert nem fűzi hozzá őket gazdasági érdek. Még több medve lesz, és még közelebb jön majd az emberi létesítményekhez.
Javaslatok a medveprobléma megoldására
– Nem kétséges, hogy a medve vadászatát sürgősen engedélyezni kell.
– Egy-két évig, amíg a populáció struktúráját rendbe hozzák, csak pontszerűen és csak problémás példányokat kellene vadászni (sajnos, akár bocsos anyamedvéket is), de nem hosszabb időre, mert szükség van a trófeavadászatra is.
– Egy bizonyos időszakra felső határt kellene szabni a kilőtt trófeáknak, mondjuk 350 pont (a medve trófeáját pontban mérik, ami a frissen nyúzott bőr hosszának és a legkeskenyebb ponton mért szélességének az összege centiméterben, 10 százalék hibakorláttal) – megfelelő szakembernek ez nem jelent gondot. A kiszabott kvótának egy bizonyos hányadát – mondjuk 30 százalékot – kötelezően problémás példányok kilövésére kellene fenntartani.
– A problémás példányok kivételével a vadászatot csakis hajtásból, esetleg cserkészésből kell engedélyezni – és szigorúan követni a törvény betartását.
– A kilövési kvóta országos elosztására új módszertant kell kitalálni és szigorúan felülvizsgálni a betartását.
- Újabb székelyföldi medvetámadások (kronika.ro)
- Széttépte egy 17 éves juhász combját a medve (maszol.ro)
- Már Maros megyében is támadt a medve (szekelyhon.ro)
MÁRK ELŐD
(A szerző turisztikai szakember, hegymászó)
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya