Az aranysakál invazív fajként jelent meg hazánkban, de a Balkánon óriási területeket hódított már meg. Ez a faj, az elmúlt évtizedekben ügyesen olyan országokban is feltűnt, ahol eddig nem ismerték, így tőlünk északabbra fekvő országokban is megismerkedtek már vele. Izraelben azonban már régóta jól ismerik, mégis az elmúlt időszakban a növekvő állománya egyre több problémát okoz. Izrael híres a természet- és a környezetvédelméről, melyre kiemelt figyelmet fordítanak. Eurázsiából Afrika felé és onnan vissza, a legnagyobb madárvonulási útvonalon fekszik. Eilaton, délen a nemzetközi madármegfigyelő központban, vagy a Hula-völgyében északon, 500 millió madár vonul át évente. Páratlan élményt kínálva az ideérkező ornitológusoknak. A legutolsó nagy vadászatot Izraelben, a Hula-völgyben, 70 éve még a britek rendezték meg, de napjainkban teljes vadászati tilalom van érvényben. Ez alól azonban kivételt képez az aranysakál vadászata. Izraelben a helyi gazdák és a természetvédelem megtapasztalta, mit jelent egy ilyen kivételes képességű ragadozóval együtt élni.

Az elmúlt időszakban közel két évet töltöttem Izraelben kutatóként és sikerült megismerkednem Castel C. Roberttel, aki magyar származású és igen szenvedélyes dúvadvadászként ismert a sivatagban. A koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt, az aranysakál még Tel-Avivban, a Hayarkon parkban is feltűnt, de a núbiai kőszáli kecskék gidáját is képes ellopni. A rókákkal együtt pedig, komoly problémát jelentenek a veszettség terjesztésében. Persze ennek a környező instabil politikai helyzet is kedvez. A farkasokkal kiegészülve az aranysakálok összességében olyan komplex problémát okoznak, amelyet már csak a vadászok képesek megoldani. Castel C. Roberttel az izraeli természetvédelemről, a vadászatról, a vadászati módokról és az ottani gazdák problémáiról beszélgettem:

Milyen problémákat okoz az aranysakál nálatok, Izraelben?

A jövő nem a majmoké, ahogy ezt a Majmok Bolygója szerzője sugallja, hanem meggyőződésem, hogy a kutya-féléké. Az aranysakál, éppen úgy, mint az amerikai rokona, a préri farkas, óriási népességrobbanását tapasztaljuk Izraelben. Ez a jelenség problémát jelent embernek és az állatoknak egyaránt. A túlszaporodó aranysakál sok helyen kipusztította a nyulakat, visszaszorította az antilopállományt és a földön fészkelő madarak állományait is. A rókákkal együtt még a tengeri teknősök állományaira is kedvezőtlenül kihatnak, mert a tojásaik elpusztításával egy-egy generációt veszítünk el. Az ember számára pedig a legnagyobb veszélyt a veszettség jelenti. A környező országokban uralkodó politikai káosz ugyanis meggyengítette a veszettség elleni védekezést is. Hiába hoztunk drákói intézkedéseket, a beteg állatok állandóan átszivárognak a szomszédos országokból és folyamatos kitöréseket okoznak.

A kihalástól fenyegetett akáciagazella az Arava-völgyben Fotó: Eran Hyams, Israel Nature and Parks Authority

Milyen hatással van az aranysakál a madár- és az emlősfaunára?

A már említett közvetlen károkon kívül a túlszaporodott aranysakálok, farkasok és az elvadult kutyák közvetett módon is károsítják a környezetüket. A vadkár miatt kárt szenvedett állattenyésztők – akiknek sokszor a megélhetését veszélyeztetik a ragadozók – néha mérgezéssel védekeznek. A másodlagos mérgezések aztán hatalmas kárt okoznak az ökoszisztémának és láncreakciót indítva veszélyeztetett fajokat sodornak a kipusztulás szélére. Így a keselyűket és egyéb ragadozó madarakat is közvetve elpusztítják. Nem tudunk mást tenni, fegyverrel kell visszaszorítsuk az elszaporodó aranysakálokat, amelyeket azonban a legnehezebb megvadászni.

Keselyűk Izraelben Forrás: The Jerusalem Post

Hogyan tudtok vadászni az aranysakálra?

A nálunk hosszú éveken át egyeduralkodó “dzsip túra-kézifényszóró-tolózáras Anschutz” triumvirátus ideje lejárt – Magyarországon úgy tudom, hogy ez az éjszakai keresőlámpás vadászat, külön engedélyhez kötött forma. Itt Izraelben a költségkeret a legsúlyosabb tétele a munkabér, s most a hatékonyság került előtérbe, mint alapkövetelmény. A maximális hatékonyság alapja a technológia és a folyamatos módszertani innováció, a személyes képességek fejlesztése, mert az aranysakál rendkívül okos és tanulékony ragadozó.

Az általunk kifejlesztett gyérítési módszer az izraeli kommandó-taktikák, továbbá az amerikai prérifarkas vadászat, az ausztrál és a délafrikai ötletek kombinációjaként született meg. Tudom, hogy egyes országok szokásaitól eltérhetnek ezek a formák, de mindent kipróbáltunk és az aranysakállal szemben nem maradt más lehetőség.

Az első lépés a megfelelő leshelyek kialakítása, kijelölése. Ezeknek, hogy sikeres lehessen a vadászat a követelmények egész sorát kell teljesítenie.

Éjszakai keresővadászat Izraelben Fotó: Castel C. Robert

Az első és legfontosabb feltétel, hogy a fegyverhasználat biztonságos legyen. Nyílt területen óvatosan kell eljárni, de szükséges ilyen helyeket választanunk, mert itt nem tud rejtetten cserkelni a sakál, vagy éppen a farkas. Fontos, hogy a leseket az uralkodó széliránynak megfelelően helyezzük ki, de a Nap és a Hold járását is figyelembe kell venni – de ebben biztos vagyok, hogy más vadászatok során is így járnak el Magyarországon. Mi itt Izraelben csalizhatjuk a sakált és szükséges is. Fontos azonban, hogy a sziklafalak, a dombok olyan visszhangot adjanak, ami kedvezhet a vadászoknak, hiszen aki farkasra, vagy éppen sakálra vadászik tudja, hogy a lövés után ezek a ragadozók pontosan felismerik, honnan érkezett a lövés és természetesen a szórókra jó rálátásnak kell lennie.

Núbiai kőszáli kecske a Negev sivatagban, Mitzpe Ramonnál Fotó: Dr. Szilágyi Gergely, Agro Jager News

A sakál vadászata külön tervezést igényel. A változó szélirányok a napnyugta és a holdkelték pontos ismerete nélkül nem jutunk sikerre. Leginkább azonban azt kell tudnia az itteni vadászoknak, hogy várhatóan merről érkeznek a sakálok. Persze erre a sakál és a farkas esetében nincs garancia, de itt Izraelben, a sivatag és a kőrengetegek miatt azért determinált minden élőlény mozgása. Azért nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy nálunk igen különleges és igen változatos terepen lehet vadászni, mégis a sakál viselkedése sehol sem különböző. Északon megterem a cseresznye, délen pedig a datolyára vigyáznak a vadászok, hogy a dolmányos varjak ne tudják megdézsmálni a termést. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy minél aprólékosabb a tervezés, annál sikeresebb lehet a vadászat.

Ti milyen vadászati módot alkalmaztok Izraelben?

A sakál és a farkas orra kiváló. Ezt minden vadász egybehangzóan megerősíti, akár itt, akár a világ bármelyik országába utazunk el. A les megközelítése történhet gyalog, vagy éppen autóval, de a cél mindig ugyanaz. A lehető legkisebb feltűnéssel közelítsük meg. A vizuális álcázás nem, hogy megkerülhetetlen a sakál és a farkas vadászata során, hanem még nem is elegendő! A ragadozók szaglása és hallása rendkívüli. Fontos, hogy az uralkodó szélirányt ismerjük és azt is számba kell vennünk, hogy a zsákmányállatok, hogy viselkednek az adott területen. Minden vadászterületnek, vagy résznek, amit itt mi zónáknak hívunk, megvannak a maguk sajátosságai. A megközelítésük külön-külön változó. Mivel mind a sakál és a farkas éjszakai állat, így a vadászatuk alkonyatkor kezdődik.

A lesektől úgy 50-75 méterre találhatóak a szórók. Az USA-ban és Európában is egyre jobban terjed a távirányítással működő hangszóró és a távirányítóval ellátott mozgó csali. Mindkét berendezés Bluetooth-szal működik, vagy más rádiókapcsolattal lehet vezérelni. A hangszóró lehetővé teszi, hogy az állathangok mellett a vizuális mozgó csalival teljessé tehessük az illúziót. Egy-két vadászunk a csalikat különféle illatanyagokkal, nyúlprémmel, vagy mással is ellátja.

Egy 13-14 éves núbiai kőszáli kecske a Negev-sivatagban Fotó: Dr. Szilágyi Gergely. Agro Jager News

Nagyon alaposan készültök fel, de hogyan mentek ki a lesre?

Az egyik legfontosabb pont a lesek elfoglalása és az álcázás. Fontos megérteni a különbséget a dinamikus és a statikus álcázás között. A lesben ülve, a Ghillie álcázóruha tökéletes megoldás lehet. Viszont ugyanez a ruha egy öt kilométeres gyalogtúra után, 30 fokos melegben annyira megizzasztja a vadászt, hogy sok száz méterről megérzi a vad és úgy riasztja el a sakált, vagy a farkast, hogy nem is látjuk, nem is tudunk róla. A leseken szinte nem szabad mozogni, mert ugyan a sakálok nem rendelkeznek színlátással, de a mozgást azonnal észreveszik. S tudja minden vadász, hogy a mozgás zajkeltéssel is jár.

Én legszívesebben az AR-15 gépkarabélyommal vadászok sakálra. Nálunk lehet hangtompítót használni a dúvadra, ami nagyon nagy károkat okoz, továbbá ebben az esetben engedélyezett a hőtávcső is. Ilyenkor rendszeresen használom a háromlábú lőbotomat is. A sakál azonban ennél sokkal óvatosabb vadász. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb körülmények között sem lehet kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy a sakál ne a szél alól érkezzen. Gyakran meglep bennünket, mert oldalról és hátulról is közelít, így egy sörétes fegyvernek is lennie kell nálunk. Ezt a lesek alatt a lábunkra fektetve, az ölünkben tartjuk. Míg a távcsöves fegyverrel pásztázzuk a terepet.

A sakál ennyire óvatos?

A bevett szokás, hogy öt percenként szélmenti oldalra es hátrafelé is körülnézünk. Ha ekkor sakált látunk közeledni, akkor két lehetőségünk van: a távcsöves fegyverrel elejtjük, vagy, ha ez nem lehetséges a sörétes puskával bevárjuk. Mivel a sakál olyan ütemben terjed és olyan nagy károkat okoz, megengedett, hogy fejkosaras éjjellátó távcsövet is használhassunk és a sörétes fegyvereink infravörös lézerrel szereltek. Ennek ellenére, a hőtávcső és az éjjellátó kamerák adta lehetőségek s a két technika váltása miatt jelentkező problémák sem elegendőek ahhoz, hogy visszaszorítsuk a sakált. Nemhogy csökkenne, hanem még így is növekszik az állománya!

Melyik kaliber a legjobb a sakálra?

Az AR-15-ös gépkarabély 5.56X45 lőszere a legfontosabb számunkra. A vadászat dandárját ezzel végezzük itt Izraelben. Nagyon sok lőszertípushoz lehet hozzájutni, ez minden vadász egyéni döntése. Mindenkinek van kedvenc lőszere itt is. Fegyver és vadásza válogatja, ki, melyik kaliberrel, hogyan tud lőni? Mi itt a barátaimmal a 77 graines lőszert kedveljük, amely felveszi a versenyt a 7.62X51-es kaliberrel 200-300 méteres távon belül.

Nagyon fontos, hogy vannak csökkentett hatótávolságú lőszereink, amelyeket lakott területek közelében használunk, továbbá a természetvédelem és más szempontok miatt ólommentes és alacsony átütőerejű lövedékeket is használunk. A biztonság az első szempont!

AR-15-ös gépkarabély Fotó: Castel c. Robert

Nyilvánvaló, hogy akadnak kedvezőbb ballisztikájú lőszerek az 5.56X45-nél, de a választék kárpótol a kompromisszumért. Arról nem is beszélve, hogy senki sem garantálja azt, hogy például a 224 Valkyrie vagy a 6.5 Grendel a jövőben is könnyen beszerezhető lesz, vagy pedig, annyi más “csodalőszerhez” hasonlóan a technológiatörténet süllyesztőjébe kerül.

Amit pedig nem lehet megoldani a megfelelő lőszer kiválasztásával, az megoldható a fegyver átalakításával. Az Ar-15-ös néhány perc alatt átalakítható 0.22 LR lőszer használatára is, ha éppen erre van szükség. Amikor pedig, a követelmény az igazan csendes vadászat, akkor a felsőrész kicserélésével a fegyver képessé válik – a remekül hangtompítható – a 300 Blackout használatára is.

A sivatagi róka és az aranysakál állománya hogyan hat egymásra?

Nem vagyok biológus, és erre a kérdésre csak a személyes tapasztalatom alapján tudok válaszolni. A benyomásom viszont az, hogy a legdélibb országrészeken, a szélsőséges sivatagi körülmények között a sivatagi rókaállomány jóval gyorsabban növekszik, mint a sakáloké. Másrészt a mezőgazdaság térnyerésével olyan fajok jellennek meg a “messzi délen”, mint például a tarajos sül, ami ott betolakodó fajnak számít. Nem kizárt, hogy a mezőgazdaság térhódításával a “kemény” sivatagban el fognak szaporodni a rágcsálók és magukkal hozzák a ragadozóikat, köztük a sakálokat is.

Kifejezetten nehéz az aranyasakál vadászata Fotó: Castel C. Robert

A yael – a fokozottan védett núbiai kőszáli kecskék állományára hogy hat az aranysakál?

Ehhez csak általánosságban tudok hozzászólni, de az aranysakál a legkevésbé sem válogatós és mindent elfogyaszt, amivel meg tud birkózni. Sajnos ez alól a vadkecskék gidái sem jelentenek kivételt.

Ahol farkas él, ott az aranysakál hogy viselkedik?

Kutya-félékről beszélve, van még néhány faj, amit meg kell említenünk. A ragadozók között legalacsonyabb szinten, a hierarchia alján a különféle rókák állnak. Aztán következnek a sakálok, majd a farkas. Rajtuk kívül még két fajt kell megemlíteni. Az első a csíkos hiéna, ami a pöttyös afrikai rokonától eltérően 90%-ban dögevő. A másik pedig, az elvadult kutyák kérdése. A helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy létezik valamelyest genetikai keveredés a kutyák és a sakálok, vagy a farkasok között.

A különböző fajok vadászterületei persze átfedik egymást, de a magasabb szinten álló ragadozók rosszul tűrik az alattuk állók jelenlétét. A farkas a klasszikus példa, de találtak már több sakálfejet hiéna gyomrokban is.

Azonban nagyon érdekes, hogy a versenyt mégsem a feltétlenül magasabb szinten álló ragadozók nyerik. A hiénák kiemelten védettek Izraelben és a számuk ennek ellenére sem növekszik drámaian. A farkasok, a közismerten hatalmas területigényükkel, csak egy relatíve kisszámú népességet, állományt képesek fenntartani, miközben állandó surlódásban vannak az állattenyésztőkkel, annak ellenére, hogy nincs hiány vaddisznókból sem.

Egy biztos, hogy ennek a darwini versenynek a sakál lesz a győztese.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Borítókép: Sakálok a HaYarkon parkban, The Society Protection of Nature in Israel, Dov Greenblat

Képek: Castel C. Robert – Dr. Szilágyi Gergely