Vadászat
Eltűntek a vaddisznók
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE | A sertéspestis és a koronavírus-járvány elhúzódása egyre nehezebbé teszi a vadásztársaságok helyzetét.
Közel hétmilliárd forint bevétel keletkezett Magyarországon a külföldi vadászok közvetlen költései nyomán a 2019–2020-as idényben – derül ki az Országos Vadgazdálkodási Adattár kimutatásából. A márciustól februárig tartó idényben bérlövésért több mint hatmilliárd, a vadászatokhoz kapcsolódó szolgáltatásokért pedig csaknem 900 millió forint bevétel származott.
Az előző években jó időszakot zártak a Borsod-Abaúj-Zemplénben működő vadásztársaságok, amelyek összbevételei az előző idényben több mint 400 millió forinttal nőttek: a 2018-as év 1,33 milliárdjával szemben 2019-ben már 1,74 milliárdot könyvelhettek el. A jelenlegi, 2020 márciusától 2021 februárjáig tartó idény azonban már korántsem lesz ilyen. A járványhelyzet okozta bevételkiesés miatt az is előfordulhat, hogy egyes társaságok igen nehéz anyagi helyzetbe kerülnek – mondta Tóth Á. Dénes, a vadászkamara titkára, megyei fővadász, akivel a vadászati főidény tapasztalatairól beszélgettünk.
Az őszi vadászati főidényt nézve milyen eredményre számítanak a megye vadásztársaságai? A tavasztól tartó vírusjárvány árnyékában lehetséges egyáltalán az idei évben eredményekről beszélni?
A minőségi eredmények hozták az előző évek statisztikáját. Az elmúlt időszakban 80 vadászterületről 642 trófea bírálatát végezte el a vadászati hatóság. A legnagyobb gímbika 11,06 kilogrammos agancsú volt, 215,08 pontot kapott a bírálaton. Tíz kiló trófeasúly feletti gím 4, kilenc kiló feletti pedig 20 volt a megyében. Az átlag agancssúly elérte a 5,56 kilogrammot.
Ellenben, ha az elejtési darabszámokat hasonlítjuk össze a korábbi évek számaival, kijelenthetjük, hogy a koronavírus-járványhelyzet jelentősen rányomta a bélyegét a vadgazdálkodási ágazatra és annak minden résztvevőjére. Nagy veszteségeket könyvelhetünk el, amely jelentkezik a kapcsolódó iparágaknál is, gondolok itt például a vadhúsfeldolgozásra, -értékesítésre, a vendéglátásra, turizmusra és a gasztronómiára.
Mekkora lyukat ütöttek a vadásztársaságok büdzséjében az idei évben megtapasztalt nehézségek?
Nem titok, hogy egy külföldről hazánkba látogató vendégvadász, bérvadász sok-sok eurót hagy itt, amely a vadászokon kívül igen sok szereplőt érint. Mivel szeptember 1-jétől külföldi állampolgárok vadászati céllal nem léphetnek be az ország területére, a gazdálkodók kénytelenek voltak jelentős árengedményeket tenni a vadászati árjegyzékek tekintetében is, csábítva ezzel a hazai bérvadászokat. Ettől függetlenül mégsem sikerült a tervben jóváhagyott, illetve előírt mennyiséggel gazdálkodni, így eredményekről semmiféleképpen nem beszélhetünk. A külföldi vadászok elmaradása az év hátralévő időszakában is problémát jelent, hiszen érintettek ebben az apró- és nagyvadas társas vadászatok, de érkeztek volna muflonkosra és tarvadakra is vadászni megyénk egyes területeire.
A sertéspestisben elhullott vaddisznótetemek kereséséért és beszállításáért állami kártérítést kaptak a vadászatra jogosultak, amely ideig-óráig kisegítette őket. Az állomány azonban megyénk nagy részéről kipusztult, így bevételekre a vadászatából jó darabig nem lehet számítani. A kiadások ettől függetlenül ugyanúgy megvannak, aminek következtében egyes vadásztársaságok lehetetlen helyzetbe kerülhetnek. További bevételkiesések miatt hosszabb távon veszélybe kerülhet az anyagi hátterük, és a hivatásos vadászok megélhetése is.
Érzékelhető már a vaddisznóállományt megtizedelő sertéspestis lecsengése?
Erről egyelőre csak negatív előjellel beszélhetünk. A megyében nagyon sok helyről teljesen eltűnt a vaddisznó, sem a jelenlétével, sem nyomaival nem találkoznak a vadászemberek, erdőjárók. Egy-két helyen ugyan újra megjelent, de azt nem lehet tudni, hogy valamilyen kóborló, vagy esetleg immunitást szerzett egyedekről van szó. Nyugati országokban több tíz éven keresztül küszködtek a problémával, hol erősödő, hol csökkenő tendenciával. Bízzunk benne, hogy nálunk ez másképpen fog lezajlani és tavasszal újra elindul az állomány növekedése.
Maradtak tartalékaik a társaságoknak, amivel még őrizni tudják a likviditásukat?
A vadásztársaságok mindig takarékos gazdálkodásra voltak berendezkedve, így ez attól függ, hogy az elmúlt években ezt, hogyan sikerült megvalósítaniuk. Viszont nem mindegy az sem, hogy egy apróvadas vagy egy nagyvadas jellegű területen gazdálkodó szervezetet vizsgálunk. Elképzelhető, hogy a tagdíjemelés több helyen elkerülhetetlen lesz, bár ez azt is magával hozhatja, hogy többen felhagynak a vadászati tevékenységgel és kilépnek a társaságból. Ha csökkenek a vadászati alkalmak, akkor nem biztos, hogy valaki magasabb összeget hajlandó fizetni a szűkebb lehetőségekért. Vélelmezhető, hogy sokan nem a hobbijukra költik majd a tartalékaikat, ami további bevételkiesést generálhat. A koronavírus okozta gazdasági nehézségek ezért kiszámíthatatlanok, következményei pedig megjósolhatatlanok. Nagy problémát jelent most a kijárási tilalom, aminek esetleges szigorítása kapcsán felmerülhet a vadászati tevékenység további korlátozása is. Fontos azonban, hogy a sok helyen elengedhetetlen vadkárelhárítási tevékenység zavartalanul folytatódhasson, biztosítva ezzel a termelés biztonságát, a vadkárok megelőzését.
boon.hu
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya