Vadászat
Az illegális agancsgyűjtésről
Baranya megyében, az Ormánságban,a Sellyei járásban, Sámod határában gazdálkodik a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság. Az Árpád-kori település, Pécstől délnyugatra található, amelytől nem messze húzódik a magyar-horvát határ. A területen jelentős állományokkal bír a gímszarvas. Hohmann Endre, vadászati és vadgazdálkodási vezető nyilatkozott az Agro Jager Newsnak.
A gímszarvasbikák agancshullatásának derekán járunk. Ilyenkor sokan, nagy anyagi hasznot remélve űzik a vadat. Folyamatosan járják az agancsozók az erdőket „kergetve” a gímszarvasokat. A vadászatra jogosultak sok esetben csak „futnak” az események után – meséli. A helyi vadgazdálkodó szerint törvényi szinten úgy kellene szigorítani a gyűjtést és az eladást, mint a színesfémek esetén tették korábban.
A szakember szerint a hullatott agancs tulajdonjoga teljesen egyértelmű ( “1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény alapján, A vad tulajdonjoga 9. § (2) * A vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad teteme a vadászatra jogosult tulajdonába kerül.”), azonban ez a gyakorlatban mégsem működik. Ötlete szerint, ahogyan például a szarvasgomba gyűjtés kapcsán további szűkítésekre lenne szükség és engedélyhez kellene kötni a hullajtott agancs gyűjtést is! Országos viszonylatban, csak egy-egy időszakban, például az agancshullatás végén, még a vegetációs idő előtt lehessen csak agancsot gyűjteni. Ezzel a külterületen dolgozó rendőrök munkáját is segítenék. Az értékes agancs a fekete piaci ára 5000 és 8000 Ft között alakul kilogrammonként. A Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság még azt a többletmunkát és plusz költséget is vállalná, hogy sorszámozott krotáliát is gyártatnának a gyűjtőknek. Így átlátható lenne, ez sok esetben rendkívül jövedelmező szektor. Fontos lenne az is, hogy az agancsot illegálisan ne lehessen felvásárolni – teszi hozzá. Az elmúlt időszakban sajnos területükön is annyira zavarják, hajtják az erdőket, hogy a megriadt szarvasok, hatalmas rudlikba tömörülve akár több társaság területét is átlépik. A csordák taposási kára jelentős, arról nem is beszélve, hogy rendkívül balesetveszélyes a rudlik intezív hajtása.
Ennek számos haszna lenne – állítja a szakember. Vélhetően csökkenne a vadbalesetek száma a közutakon, ez lenne mindenkinek az érdeke, egészen a biztosító társaságokig bezáróan. Ugyanis csak náluk, éves szinten, nagyjából öt-hat esetben intézkednek a rendőrök vadbalesetek során. A gímszarvas a komoly anyagi kár mellett, súlyos sérüléseket is okozhat a gépjárművezetőkben vagy az utasokban.
Abban az esetben, ha jogilag rendeződne a hullajtott agancs gyűjtése és a felvásárlók körére esne a szigorítás, akkor nem lehetne eladni sem a gyűjtött agancsot. Így rögtön átlátható lenne, ez az egyébként rentábilis erdei melléktermék kereskedelme. Az állam egy ellenőrzött, stabil bevételeket hozó, átlátható szektort alakíthatna ki. Abban az esetben, ha szabályozva lenne az agancs gyűjtése és annak felvásárlása, a helyi vadgazdálkodók jobban tudnák tervezni a következő év kiadásait. Látható, hogy az agancsgyűjtés azért futott fel, mert hatalmas összegeket lehet generálni, effektíve kis munkával. Természetesen kecsegtető a magas ár, annak ellenére is, hogy abszolút szezonális a gyűjtése.
A vadgazdálkodók egyébként egyre nagyobb kihívásokkal szembesülnek. Jelentős költségek terhelik őket évről-évre, hiszen a vadkárt is meg kell téríteniük. Növekedtek a személy jellegű költségek és a vadkárelhárító kerítések megépítése, annak kivitelezése is a társaságok energiáit csökkentik. Az elmúlt időszakban az ASP pusztítása miatt a vaddisznóállománya drasztikusan lecsökkent.
Sőt beszélni kell arról is, hogy a pár éve felbukkant a nagy amerikai májmétely is a gímszarvas állományában. A koronavírus-járvány következtében felére csökkent a vadhús ára, amely tovább nehezítette a vadgazdálkodók mindennapjait. Az aranysakál megjelenése előtt Baranya megyében éves szinten stabilan lehetett gazdálkodni az őzzel, ma ez már a múlté. A megyében 66 vadásztársaság működik, akik évente ötmillió forintot realizáltak. Az aranysakál egyre nagyobb pusztítást okoz. Az őz állománya gyakorlatilag minimálisra csökkent nemcsak náluk, hanem a megye egészén. Ki kell mondani, hogy nemzetgazdasági károkat okoz, amely gyakorlatilag meghódította Magyarországot. Lőfegyverrel szinte lehetetlen szabályozni az állományát. Egyre több az aranysakál, amely már a gímszarvas borjakat is megtámadja. Teljesen egyértelmű az is, hogy ha a gímszarvas állományaiban a borjak száma csökkeni fog és a mögöttünk álló hét évtizedes munka is kárbavész. A nagyragadozókat, különösen a farkast, no, meg az aranysakált minden létező eszközzel irtották. Most szembesülni kell azzal, hogy az értékes nagyvadállomány veszélybe került. Próbáljuk megérteni, hogy mit jelent az erdőben a farkas és a sakál. Mi már nem emlékszünk rá, talán már a nagyszüleink sem, de el kell menni azokba az országokba, ahol ma is állandó probléma és teljesen felesleges kísérletezni, hogy mit fog okozni a jelenlétük hazánkban. Látható, hogy minden elpusztítatnak maguk körül, amit meg tudnak fogni – zárta beszámolóját Hohmann Endre sámodi vadász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31