Farkas volt, van, és reméljük, lesz is a Kárpát-medencében. Mindig. Volt, amikor több, volt, amikor kevesebb, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy állandóan jelen van térségünkben, annak ellenére, hogy eleink vért izzadva, mindent elkövettek, hogy ne legyen. Természetesen voltak időszakok, amikor olyan kevés volt belőlük, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy sikerrel jártak, de egy-egy kóbor példány azért mindig előfordult a peremterületek erdeiben. Ezeket, ha egyáltalán észrevették, addig hajtották, amíg sikerült vagy agyonlőni, vagy kihajtani a határon túlra.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Pedig farkas volt szépen a valamikori Magyarország területén. A XIX. század végén, mondjuk Baranyában, a világhírű Bélyei birtok területén, azaz a Kopácsi-rétben, a csülkös vad védelme érdekében még mérgezték is, amiről részletesen beszámolt a Vadász-Lap 1892-es évfolyama. A jelentést Klobusicki Kálmán írta, aki akkor az uradalom fővadásza volt. Egy másik példa a farkas jelenlétére egy családi történet. Nagyanyám, aki 1888-ban született, mesélte, hogy úgy 15 éves korában olyan kemény tél volt, hogy a Duna befagyott, és a farkasok leereszkedtek a Papuk-hegységből, átjöttek a jégen Bácskába, és egészen Topolyáig jutottak, ami körülbelül 60 kilométerre van a Dunától. Itt aztán bevették magukat a Bácsér nádasaiba, és komoly károkat okoztak a tanyavilágban. Az akkori úri vadászok és a helyi társaság tagsága nagy hajtóvadászatot szervezett az ordasok „megbüntetésére”, azonban azoknak sikerült kitörniük és visszaszökniük a Duna bal partjára, azaz meglógtak.

Egészen más a helyzet a Duna–Száva vonalától délre, illetve a dél-bánáti, delibláti homokpuszta erdeiben. Ott állandó, stabil, sőt az utóbbi években növekvő állománnyal számolhatunk, ami meglátszik elsősorban az őzállományon és a jószágtartó gazdákat ért károkon. Ugyanis télen, és ott a hegyvidéken, még igencsak havasak a telek, a vad lehúzódik a települések környékére, ahol könnyebben jut táplálékhoz. Őket követik a ragadozók, és mivel sokkal könnyebb elkapniuk a háziállatokat, mint a vadat, mindent megtesznek, hogy bejussanak egy-egy juhhodályba vagy istállóba, ahol aztán hihetetlen vérengzést visznek végbe. Ilyenkor beindul náluk a gyilkolási kényszer és addig ölnek, amíg egy birka is mozog az ólban.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Most sokan azzal a kérdéssel állnak elő, hogy hol vannak a pásztorkutyák. Az ottani emberek tapasztalata szerint egy 5-6 farkasból álló falkával szemben, ami nem ritka, 2-3 kutya tehetetlen. Valójában azokat eszik meg elsőnek. Ugyanis előszeretettel „vadásznak” az ember legjobb barátjára, méghozzá olyan módon, hogy az meg se nyikkan, és már viszik is. A Sár-hegységben (ma Koszovó) az emberek jószágtartásból élnek. Ott tenyésztették ki a híres Sárhegyi pásztorkutyákat. Van gazda, aki több ilyen komondor nagyságú ebet is tart. Az ottani csobánok szerint a farkasok egy tüzelő szukát „küldenek” a falu alá. Az elcsalja a kutyákat az erdő széléig, ahol az éhes falka várja a vacsorát. Egyes tapasztalt és szavahihető vadászok elmondása szerint, még a hajtásban résztvevő kopók közül is rendszeresen kiveszik a vámot. Nem zavarják őket a lövések, az emberek jelenléte, elkapják a kutyát, és a gazdi örülhet, ha a nyomkövetős nyakörvét megtalálja.

A Balkánon vadásszák a farkast, Berni Egyezmény ide vagy oda. Vannak egyesületek, amelyek nagy üzletet csinálnak a farkashajtásokból. Rengeteg vadászt csődítenek össze, van, ahol több mint ezer puskás jelenik meg, de ezek a tömeges megnyilvánulások többnyire eredménytelenek. Ahogy verebet nem lehet nagy dobbal fogni, úgy farkast sem lehet lakodalmas menettel vadászni. Itt elsősorban az eszem-iszom, dínom-dánomon van a hangsúly és nem a vadászaton, no, meg a részvételi díj begombolásán, ami nem kis összeg!

Ha valaki szeretne farkast lőni, az keressen kapcsolatot a helyi társaságoknál, amelyek dögteret tartanak fenn, zárt, fűtött magaslesekkel rendelkeznek, és van idejük akár egy hétig is kinn éjszakázni a behavazott erdőn. Az olyan vadász látni fog farkast és lőhet is, ha minden a tervek szerint alakul. Ez biztosan valamivel drágább, mint a lenyúlós nagy hajtások, de eredményesebb is.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Akármit is mondanak a magukat állatjogi képviselőnek tituláló szervezetek, a farkast vadászni kell. Nem könnyű, rengeteg időt, jó erőnlétet és elszántságot igénylő munka. De megéri. Természetesen az, hogy vadásznak farkasra, ma már nem azt jelenti, hogy azért teszik ezt, mert ki akarják irtani – nem, erről szó sincs. A farkast azért kell vadászni, mert ellenkező esetben úgy járunk vele, mint a sakállal. A fejünkre nő, és akkor már késő. Manapság a fenntartható környezetvédelem elképzelhetetlen a vadászat nélkül! Ha bekövetkezik a farkasállomány túlszaporodása, elkerülhetetlen, hogy a legnagyobb károkat elszenvedő gazdák a saját kezükbe vegyék a gond orvoslását, és abból senkinek sem lesz haszna. Erre is lehetne számtalan példát felhozni. Okuljunk belőlük!

Írta: Hadzsy János

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Jobb hátsó lábán sérülhetett meg az a medve, amely kedden éjszaka járt a székelyudvarhelyi Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utca kereszteződésében lévő benzinkútnál. A vadászok nem találják a különösen veszélyes nagyvadat. 

Noha a 112-es segélyhívószámon nem történt bejelentés, a székelyudvarhelyi Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesületet arról értesítették, hogy egy medve járt kedden éjszaka a Hunyadi János és II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződésében lévő benzinkútnál. Sebzett vad Mărmureanu-Bíró Leonárd, a vadászegyesület igazgatója a Székelyhonnak elmondta: kollégáik ellenőrizték a helyszínt és beigazolódott, hogy valóban a ott járt a nagyvad.

Mint mondta, a nyomokból sajnos nem derült ki, hogy honnan érkezett a benzinkúthoz a medve, az viszont egyértelműen látszik, hogy sebzett, közepes méretű egyedről van szó.

„Az egyik hátsó lába sérülhetett meg a medvének, hiszen annak a nyomait nem találtuk meg, így jó eséllyel azt vonszolja maga után” – magyarázta a szakértő. Az igazgató rámutatott: már jó ideje nem vadásznak medvére, hiszen felhasználták a nagyvadak kilövésére jóváhagyott kilövési kvótákat – ráadásul nincs is vadászidény a fajra –, ezért úgy sejtik, hogy egy autó üthette el az egyedet. A nyomok alapján elmondható, hogy a sebzett vad a Hunyadi János utcai Nagy-Küküllő-hídnál ment vissza a folyómederbe.

A vadászok szerdán átvizsgálták a medret egészen a város végéig, ám nem találták meg a helyszínt, ahol távozott onnan a veszélyes egyed. Figyelmesen közlekedjünk Különösen veszélyes a sebzett medve, ezért a vadásztársaság munkatársai arra kérnek mindenkit, hogy lehetőleg kerüljék el a folyómeder említett szakaszát, ha mégis arra járnak, akkor pedig figyelmesen közlekedjenek.

Mărmureanu-Bíró Leonárd hangsúlyozta, hogy kollégáik az elkövetkezőkben is megfigyelés alatt fogják tartani a helyszínt. Sokat segítene nekik az ügy felderítésében, ha megkapnák a benzinkúton készült videófelvételeket, ám azt hivatalosan csak a rendőrség kérheti ki.

A szakembertől megtudtuk, hogy a medvék jó része nem alszik téli álmot az enyhe tél miatt, rendszeresen látni azokat az etetőknél. Mindemellett az erdőkben bőséges makktermés volt, így találnak élelmet a természetben is. Az említett eseten kívül egyébként mostanában nem észleltek medvéket Székelyudvarhelyen.

Forrás: Székelyhon

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Évadzáró apróvadvadászat volt a Polányi Vadásztársaságnál. Arnold jött reggel értem, és 8-kor Polányból indultunk. 20 puska, 2 hajtó. Na, ki lesz az elálló? Mindenki félrenéz, a sáros csizma orrát vizsgálja. Hosszú csend, majd: cserélünk. Végül István, Attila és én. Előre mentünk. A kakasok kint napoztak a vetésen. Az autókat látva iszkiri be az erdőbe, majd a hajtás… hát nem. Elpucoltak a vadkakasok egy időre. Lesz még forduló. Az első hajtásnál alig szóltak a puskák.

Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News

A következő hajtásnál István, sok éves terepismerete révén, rábökött egy kanyarban az út szélére. Szót fogadtam, csak rajtam múlt, hogy mellé durrogtattam színes farkú madarainknak. Ahogy közeledett a hajtósor, a dombok közötti út hajlatában, hangtalanul repülő fácán közeledett egyenesen felém, majd kanyar balra.

Kakas vagy tyúk? Kakas vagy tyúk? Hopp, kakas! De épp beérkezett a fák takarásába. Erről lecsúsztam. Következő ugyanott, ugyanúgy. Ez tyúk. Hű, most jó, hogy kivártam. Következő színes farkú jobbról, a fák között – mellé.

Harmadik hajtás. Ha ott maradok az erdő szélén – ez volt az első gondolatom –, akkor két szajkót lehetett volna jól megzaklatni. Gratulálok, Roland! Egy igazi toronykakast lőtt!

Negyedik hajtás. Még mindig elálló vagyok. István sarokra állított, Attila szerint róka is jöhet. És jött. Persze nem pont ott, ahol vártam. Pucolt a vetésen, kiléptem a fák közül és jól mellé lőttem a barátságtalanul messzire került lompos farkúnak. Amíg a rókát idegesítettem, a hátam mögött elfutott egy nyúl. Mivel nem láttam, hibázni sem tudtam. 🙂

Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News

Becsatlakoztam a hajtóvonalba. A 20 puska zöme U alakban hajtotta a Deseda melletti nádast, zsombékost. Nekem a szántás jutott, vagy hatodmagammal. És igen, egy tapsifüles iramodott meg a szántásnak, az U közepétől messze. Nekem pont jó. Lövés. Tapsifüles meg sem rezzen, fut tovább. Másik cső. Tapsifüles karikában, majd kevésbé fürgén menekülne, de az ebek letartóztatták. Jippí! A negyedik nyúl lóg a papámtól örökölt oldaltáskán, ami úgy 45 éve dolgozott utoljára.

Utolsó hajtás. Megint elálló vagyok. Bebizonyosodott, hogy az elállók sokat tudnak tenni a teríték növelése érdekében. Nekem ez ma (sem) nem sikerült. Úgy éreztem, az összes színes farkú madár felém repült, úgy 200 km/h sebességgel. Jó, hogy vad, de ennyire?

Fotó: Juhász György – Polányi Vadásztársaság Egyesület – Agro Jager News

A teríték és a kompetencia után újévi sortűzzel búcsúztunk az évtől. Nagyon szórakoztató év végi vadászat volt! Köszönöm!

Írta és fényképezte: Juhász György

Vadászni szeretne Polányi Vadásztársaság Egyesületnél?

Keresse bizalommal Somogyvári Erika Rita elnököt
Tel: +36 30 93 70 09 8
Email: somogyvarieri@gmail.com

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131