Természetvédelem
Élve fogó csapdával aranysakált és uhut fogtak Dévaványán
Békés-megye északi részén, Dévaványán, Tóth József hivatásos vadász köbméteres csapdával aranysakált fogott. A Dévaványai vadásztársaság hivatásos vadásza, Tóth József körülbelül egy éve felel a területért. A helyismeretének köszönhetően egyre jobban nyomon tudja követni az aranysakálok mozgását.

Szenci gyep területrészen egy uhut is sikerült befogni. Tóth József segítséget kért a Körös-Maros Nemzeti Park szakembereitől. Sérülés nélkül szabadították ki a csapdából,majd azonnal szabadon is engedték a fokozottan védett nagytestű bagolyfélét. (Kép: Tóth József – Agro Jager News)
A vadgazdálkodási alapnak köszönhetően megduplázták a csapdáik számát. Jelenleg 22 darab köbméteres csapda, és 30 darab hattyúnyak csapda üzemel a területen.

A szabadon engedés pillanatai. A Körös-Maros Nemzeti Park szakembere is segített az uhu szabadon engedésében (Kép: Tóth József – Agro Jager News)
Ugyanazon a napon, a Csete-területrészen, egy kistestű, egy éves kan aranysakált fogott meg. Az egyed vélhetően beteg lehetett, mert a testtömege jóval elmaradt az átlagtól. A kan testömege megközelítette a 8,7 kilogrammot. Az eddigi tapasztalatok alapján aranysakált élve fogó csapdákkal kifejezetten nehéz megfogni. Ritkaságszámba megy Békés megyében, ha valaki köbméteres csapdával aranysakált fog.

Békés megyében, ritkaságszámba megy ha valaki köbméteres csapdával aranysakált fog. Dévaványán ez most sikerült. (Kép: Tóth József – Agro Jager News)

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)
Az első egyedek Békés megyében körülbelül 2013-ban jelentek meg. Intenzív vadászat nélkül, a faj öt-nyolc éven belül az őz állományát drasztikusan lecsökkentheti. Az elmúlt években a megyében tömeges őzpusztulás történt. Egyes helyeken megfeleződött az őz állománya. Sajnos a korábbi nagyszámú állományok nem tudtak regenerálódni. Vélhetően, az aranysakál-populáció növekedése további problémákat okoz az őznél. Vitathatatlan, hogy egereket és pockokat is zsákmányol ez a ragadozó, de az őzgidákat sem veti meg. Rendkívül szapora. Több esetben találtak olyan vemhes szukát, amelyben nyolc-kilenc életképes embriót találtak. Vélhetően a jobb ökológiai körülmények miatt a faj jobban érzi magát ebben az országrészben, mint egy aszályos, természetes vizektől mentes területen.
A tapasztalt aranysakálvadász szerint, az “utolsó órákban” vagyunk a faj gyérítésével – mondta Tóth József hivatásos vadász. A teríték adatok évről évre szinte duplázódnak. Minden eszközzel ösztönözni, segíteni kellene a vadgazdálkodókat a faj gyérítésében. Az elektronikus hívók használata ezt segítette, de a sakál rendkívül gyorsan alkalmazkodik a vadászokhoz. Intenzív vadászata során a magasleseket kerüli, és a nyílt, területeket még éjszaka sem keresi fel.
Az évekkel ezelőtt ritkaságszámba menő aranysakál mára kezd kicsúszni a helyi vadgazdálkodók kontrolja alól. Azonnali szemléletváltásra és regionális tervekre lenne szükség – figyelmeztetett a dévaványai hivatásos vadász Békés megyéből.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Tud-e a vad természetkárosítást okozni?
Sokan és sokféleképpen közelítik meg a vadlétszám kérdését, valamint egy adott terület vadeltartó képességének fogalmát. Másként látja ezt a vadgazdálkodó, akinek elsődleges érdeke a vadállomány védelme, a sportcélú vadászat, a vadgazdálkodás szervezése, valamint ennek szakmai, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése. Másként ítélik meg a mezőgazdasági területeken és erdőkben gazdálkodók, akiknek elsődleges érdeke a hosszú távú, gazdaságos termelés biztosítása. Véleményt alkot a lakosság is, s bár e réteg a legnépesebb, szakmai hozzáértése a legtöbb esetben hiányos, inkább érzelmi alapon közelít a témához.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News

Ábra: MME
Viszont napjainkban kevesebb szó esik a vad természeti értékekre gyakorolt hatásáról. Össze lehet hasonlítani a vadlétszámra vonatkozó adatokat és az azokban bekövetkezett változásokat, de sokszor hallhatjuk, hogy ezek a számok becsléseken alapulnak, és a valóság mást mutat. Megnézhetjük a terítékadatokat is, amelyek a legálisan elejtett vadlétszámról adnak reális képet. Anélkül, hogy konkrét számokat idéznénk, abban a legtöbb érintett egyetért, hogy mind a becsült vadlétszám, mind a terítékadatok évről évre növekvő tendenciát mutatnak. Véleményem szerint reális képet akkor kapunk, ha kimegyünk egy adott élőhelyre, és a saját szemünknek hiszünk, tapasztalatainkra támaszkodva vonunk le következtetéseket.
Így tettem én is, amikor a Vértesi Tájvédelmi Körzetben több évtizeden át mértem fel a természeti értékeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mezőgazdasági, vadgazdálkodási és természetvédelmi ismeretekkel felvértezve, a Vértest évtizedekig járva, gyűjthettem tapasztalatokat az adott témakörben. Tapasztalatom szerint mind a vadlétszám, mind a vadfajok száma az elmúlt 40 évben drasztikusan megemelkedett. Megjelentek a Vértesben spontán visszatelepülő és szándékosan, vadászati érdekből betelepített vadfajok is. Elég, ha az aranysakálra, a dámra vagy a muflonra gondolunk. Mindeközben a gímszarvas és a vaddisznó létszámának erősödését is tapasztaltam. A vadlétszámot természetes úton szabályozó nagyragadozók teljesen hiányoznak a területről. Az állományszabályozó betegségek – gondolok itt a veszettségre és az afrikai sertéspestisre (ASP) – szintén elkerülték a Vértes térségét.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Előbbi a légi úton történő vakcinázások miatt, utóbbi valószínűleg a vonalas létesítmények (autópálya, vasút) vadmozgást és vándorlást korlátozó hatása miatt. Ami a területet járva rögtön szembeötlik, az a vad nyomainak sokasága: túrások, rágások, kitaposott vadváltók, amelyek napjainkban a védett és fokozottan védett élőhelyeken is egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Az erdőgazdálkodók kénytelenek vadkizáró kerítéssel körbevenni, nemcsak a vágásterületen nevelkedő fiatalosokat, hanem már a vágásra tervezett erdőrészleteket is. Ha néhány szerencsés évben olyan bőséges makktermés adódik, amelyet a vad sem tud teljesen elfogyasztani, a megjelenő csemeték csúcsrügyeit biztosan visszarágja. Vadkizáró kerítések nélkül nem jelenik meg értékelhető természetes újulat, amely a természetközeli erdőkben a fahasználat egyik előfeltétele. Az így bekerített területek tovább fokozzák a nem bekerített részeket terhelő vadnyomást. Ha a vadlétszám közelítene az erdő természetes eltartóképességéhez, az erdőgazdálkodók nem építenének milliókba kerülő kerítéseket, hiszen az nem állna érdekükben. Fontos tény, hogy a védett és fokozottan védett területeken az elsődleges cél az élőhely és az ott található természetvédelmi értékek védelme, megelőzve az erdő- és vadgazdálkodási érdekeket. A Vértesben odáig jutottunk, hogy szükséges bekeríteni egy-egy védett növényfaj termőhelyét is.

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
Ilyen például az egyik jégkorszaki maradványnövényünk, a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló cifra kankalin (Primula auricula), amelynek utolsó két termőhelyét a muflonok veszélyeztetik. Élőhelyét évezredeken át védte sziklás, meredek, ember és vad által is nehezen járható volta, de a kizárólag vadászati érdekből, átgondolatlanul betelepített muflon ellen ez már nem elég, hiszen ez a faj, a hazai vadfajokkal ellentétben, ezeket a termőhelyeket is rendszeresen látogatja, lerágva és letaposva azokat. Egy másik szembeötlő jelenség, tavasszal, a vaddisznótúrásokkal érintett területek nagysága. A legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak a dolomit sziklagyepek, amelyek bővelkednek védett és fokozottan védett állat- és növényfajokban. Például itt él a vértesi nyílt dolomit sziklagyepek legértékesebb bennszülött növénye, a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), valamint hazánk legtermetesebb rovarfaja, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo).

Fotó: Klébert Antal – Agro Jager News
A vaddisznók rendszeresen feltúrják ezeket az élőhelyeket, komoly természetvédelmi károkat okozva. Az erózióra is érzékeny dolomit sziklagyepeknél, a gyepzóna sérülése miatt, a csapadék lemossa a termőtalajt, végérvényesen megváltoztatva az élőhelyet. Összegezve kijelenthetjük, hogy a felduzzadt vadlétszám nemcsak a mező- és erdőgazdálkodóknak, hanem a természetvédelmi értékeknek is kárt okoz. A megoldás a vadlétszám szabályozása, amely kizárólag a döntéshozók és a vadgazdálkodók felelőssége. A megoldás kulcsa pedig a vadászok kezében van.
Írta és fényképezte: Klébert Antal természetvédelmi szakember
Érdekli a Magyar Madártani Egyesület munkája? Olvasson naprakész híreket ITT!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Végéhez közeledik a bivalyok és a szürkemarhák teleltetése
Megkezdődött a házi bivalyok és a magyar szürke szarvasmarhák felkészítése az áprilisban kezdődő legeltetésre.
A tavasz közeledtével a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai állattartótelepén már megkezdődött a házi bivalyok és a magyar szürke szarvasmarhák felkészítése az áprilisban kezdődő legeltetésre.

Fotó: Vizes Tibor – KMNP
Jelenleg az állatok szemrevételezése zajlik, az elkövetkező hetekben pedig pótoljuk a kihullott fülszámokat. Azt követően sor kerül a szükséges állatorvosi kezelésekre.
A telepen három helyszínen több mint 1000 szürkemarha és 270 bivaly teleltetéséről gondoskodunk. Az időjárás kegyes volt a téli tartáshoz, nem volt nagy hideg, bár a szürkemarhák számára ez sem jelentene problémát, ugyanis ők az extrém hideget is jól viselik. A bivalyok kissé fázékonyabbak.
A tavaszias télben kevesebb szálastakarmány fogyott, mivel ilyenkor kevesebb energiára van szükségük az állatoknak. A tavalyi borjak a tél folyamán szépen fejlődtek, erősödtek, leválasztásuk is megtörtént. Szent György-nap tájékán a felnőtt bivalyokkal együtt ők is kimennek majd a legelőkre.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Egy valóságos madártani kincs került elő a Korom-sziget takarítása közben
Madarászok egy igen megviselt állapotú madárgyűrűre lettek figyelmesek a Fehér-tavon.
Idén is kitakarítottuk és felkészítettük a költési szezonra a szegedi Fehér-tó 11-es tóegységében található Korom-szigetet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársainak segítségével.

Közel hetven évvel ezelőtt felhelyezett madárgyűrűt találtak kollégáink a szegedi Fehér-tavon (fotó: Puskás József)
Az élőhelykezelési munkálatok közben kollégáink egy igen megviselt állapotú madárgyűrűre lettek figyelmesek. A Madárgyűrűzési Központ adataiból kiderült, hogy a gyűrűt egy fiókakorú cigányréce kapta 1957. június 13-án a szegedi Fehér-tavon. A gyűrűző pedig nem más volt, mint dr. Beretzk Péter.
Miért végezzük el a tavaszi munkálatokat?
A Szegedi Fehér-tó fokozottan védett tóegységében lévő Korom-szigetet a KNPI szakemberei évente letakarítják a felnőtt gyomok kóróitól, illetve a terjedő nádtól. A sziget éveken át nyüzsgő sirálytelepnek adott otthont, ahol tavasztól több ezer dankasirály fészkelt, valamint szerecsensirályok kisebb állománya, de küszvágó csérek is előfordultak. A sirályok megtelepedését elősegíti az évenkénti nagytakarítás, tereprendezés. Kedvelik, ha a fészekrakó helyükön nincsen magas növényzet. Ezt a munkát az idei évben február 25-én, kellemes időben sikerült elvégezni.
A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat. Először egy 60-70 méternyi nádason kellett átjutni, ezután az iszapos tómederben történő hosszas gyaloglás következett. Ezúttal a teljes szigetet sikerült mentesíteni a növényzettől, így reményeink szerint szinte olyan látvány fogadja majd a márciusban érkező danka- és szerecsensirályokat, amilyen Beretzk Péter idejében lehetett. Természetesen a növényzet újra kihajt tavasszal, de az már folyamatban lévő fészkelést nem zavarja.

A szigetre való bejutás szerszámokkal megnehezítve embert próbáló feladat (fotó: Gál Zoltán)
Az elmúlt években ugyan nem fészkelt sirály a szigeten, de azért természetesen nem lakatlan a terület. A nyári ludak mellett néhány pár fokozottan védett cigányréce rendszeresen fészkel a sziget szegélyzónájában. Bízunk abban, hogy sikerül végre visszacsábítani a sirályokat ide, ahol egykor Közép-Európa egyik legnagyobb dankasirály kolóniája fészkelt. A Korom-sziget a Beretzk Péter kilátóból is látható, ha balra tekintünk. Távcsővel megfigyelhető, hogy vajon idén kialakul-e ott egy nyüzsgő, hangos sirálytelep?

Köszönjük a segítséget a munkálatokban részt vevő kollégáknak! (fotó: Gál Zoltán)
Köszönjük a Palics-Ludas Közvállalat kollégáinak, hogy segítették munkánkat!
Forrás: KNPI