Vadászat
Aranysakál kölyköket fényképeztek a Kis-Balatonnál – Galériával
Zala megyében, Horváth Zoltán, vadász-, természetfotós, egyéni cserkelésre indult a fényképezőgépével a Kis-Balaton vidékén. Fényes nappal igen nehéz célzottan aranysakált fényképezni – osztotta meg tapasztalatait Zoltán, aki sok évtizedig erdészként járta a magyar erdőket. Miután elfoglaltuk a lest, a lehető legnagyobb csöndben várni kell, akár fél órát is. Bármennyire is csöndesek voltunk a magasles megközelítésekor, a vad tudja, hogy „valami” ott járt.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News
A tapasztalt vadász előzetesen egy olyan helyet választott ki, ahol egy tarló repcetábla terült el, egy mozaikos terület szélén. Köztudott, hogy a könnyű táplálékszerzés reményében, az aranysakál kifejezetten keresi a tarlókat, a frissen kaszált réteket, mezőket. Rövid idő elteltével, egy mezeinyúl bukkant fel, ami lépésben egyre közelebb jött a magasleshez, majd eltűnt egy fedettebb részen.Nem sokra rá felbukkant egy kis barnafolt, ugyanazon a nyomon haladva, mint pár perccel ezelőtt a mezeinyúl. Bizony egy kölyök aranysakál jött a nyomon! A fényképezőgép eközben felkészült a találkozásra. A sakál jött magától pontosan Zoli irányába, egyre közelebb. Azonban nem minden feltétel volt optimális, mivel a magasles egy dombon helyezkedett el, ami mögött nem volt semmilyen takarás. A kölykök nem tudták hogy figyelik őket, azonban a szülők 150-200 méter távolságból felügyelték kölykeiket. A vörös rókával szemben, az aranysakál falkában marad, egymást segítik, tanítják. Ha a falka összefog, akár még vaddisznómalacokat is rabolhatnak kocáktól. Kora tavaszi hónapokban nem egyszer hallani malacvisítást az erdő mélyéről. A vörös rókák, territoriális viselkedésük miatt, a saját kölykeiket „elverik”, miután már képesek magukat ellátni.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News
A két felnőtt sakál felbukkanása mindent azonnal megváltoztatott. Az egyik egyed azonnal megállt, alig mutatva magát és a magaslesre nézett. Azonnal kiszúrta a fényképezőgépes vadászt. Tizedmásodperc alatt be is ugrottak egy fedett helyre. „Minden baj a lesről jön” – mottója az aranysakáloknak. Ha a toportyán már találkozott emberrel és lövést is tettek rá, soha többet nem követi el ugyanazt a hibát mégegyszer. A fiatal nádi farkas, a kölyök vérebhez hasonlítható. Az aranysakál fiatal időszakában még sete-suta, butácska. Kisebb-nagyobb sikerrel próbálja megérteni a világot . Ilyenkor kifejezetten könnyű őket terítékre hozni. A fiatal egyedek lassan tanulnak, próbálják elmélyíteni a vadászati tudásukat, amikor tücsköket, békákat, gyíkokat keresnek a területen. Majd pár hónap elteltével valami történik, és „öntudatra” ébrednek. Hirtelen egyik pillanatról a másikra, az aranysakálok nagyon „okosak” lesznek. Természetesen sok hibát is vétenek, de egyre nehezebben lehet őket megtéveszteni.
Vélhetően a klímaváltozásnak köszönhetően, egyre enyhébbek a telek Magyarország területén is. A hó gyakorlatilag megszűnt, a tél sem olyan fagyos, mint jó pár évtizede. Ennek is köszönhetően egyre több gázlómadár telel át a Kis-Balaton körül. Az ornitológusok is folyamatosan monitorozzák, figyelemmel kísérik a fajok alkalmazkodását a változó feltételekhez. A szürkegém, nagykócsag áttelelő állományai évről-évre egyre nagyobbak. A téli hónapokban, ha a vizek befagynak, búzavetéseken pockokat keresnek. Azonban éjszakára a nádasokba térnek vissza éjszakázni. Az aranysakál gyorsan kitanulta a madarak szokásait. A mancsa miatt könnyen tud mozogni a vizes élőhelyeken, mocsarakban. A vörös rókára nem jellemző az, hogy nagykócsagot vagy szürkegémet támadjon meg.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News
Horváth Zoltán több esetben talált olyan tetemeket, amelyeknek a csontjai is el voltak roppantva. Abban az esetben, ha rétisas zsákmányol gázlómadarat, a csont nem sérül, csak a lágy húst fogyasztják el a tetemről. Vélhetően aranysakál zsákmányolta az áttelelő gázlómadarakat. A Kis-Balaton környékén nem ritka, amikor rétisas, aranysakál kölyköt zsákmányol, amit ezidáig még nem sikerült megörökítenie a fotósnak.
Talán egy pozitívuma van az aranysakálnak a Kis-Balaton ökoszisztémájában. A rágcsálók gyérítése mellett, szinte egyedüli ragadozóként képes hattyút zsákmányolni. Ez a nagytestű madár territoriális viselkedést mutat, bármit megtámadhat. A célpont lehet ember, réce vagy kutya, a hattyú nem mérlegel. Az aranysakál pedig kihasználja a madár támadását.

Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News
A faj opportunista, alkalmazkodik a területen lévő zsákmányállatokhoz. Éppen ezért, a viselkedése szinte minden esetben az élőhely milyenségétől függ. Országrészenként egymásnak ellentmondó megfigyelésekről számolnak be vadászok. A kölyök nevelés időszakában hívásra szinte alig reagálnak a felnőtt egyedek, ilyenkor a szezonálisan jól működő csalik sem hoznak eredményt. Zala megyében az aranysakálok színezete inkább „ordas”.

Egy “sötétebb színű” aranysakál a Kis-Balaton vidékén. (Fotó: Horváth Zoltán – Agro Jager News)
Dél-Somogy megye homokos területein főleg „sárga” színűek. Ez vélhetően az UV-sugárzás miatt alakul ki.

Egy világosabb színváltozat. A fényképen látható aranysakált Fentős Dániel hozta terítékre Csesztreg község határában. (Fotó: Fentős Dániel – Agro Jager News)
„Szegényebb” élőhelyeken az aranysakál akár nappal is mozoghat. Többször éri napfény a bundáját – összegezte megfigyeléseit Horváth Zoltán.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotók: Horváth Zoltán, Fentős Dániel, Varga Attila, Kominek Róbert
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Erdei tragédia
Agócs Tibor egy kútban felakadt, elpusztult dámszarvasbikát talált Lajosmizse határában:
Agod Tibor Bács-Kiskun vármegyében, Lajosmizse határában túrázott párjával az Aranyhomok Vadásztársaság területén, amikor egy kútban felakadva egy elpusztult dámszarvasbikát talált. Megfigyelését megosztotta lapunkkal:

Fotó: Agod Tibor – Agro Jager News
A tegnapi napon túráztunk a párommal Lajosmizse határában, a Lajosmizsei Aranyhomok Vadásztársaság területén, amikor egy régi szemétteleptől nem messze, egy erdőrészben figyeltünk fel egy nagy kútra. A kútban lógott egy szerencsétlen állat — gyakorlatilag felakasztotta magát egy régi szőnyegdarabra. Borzasztó lehetett, mennyit szenvedhetett. A tetem körülbelül két hetes lehetett.
Húsz éve járom az erdőket, de még csak hasonlót sem láttam. Az adott területen, az erdőben és annak minden részén sajnos még mindig rengeteg a szemét: különböző madzagok, drótok, stb. Ezek között élnek a dámszarvasok, őzek — és sajnos valószínűleg ez a tragédia is így történhetett meg.
Írta és fényképezte: Agod Tibor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A várva várt nap – Az első őzbakvadászatom
A nap már aranyszínű fátylat borított a tájra, amikor megérkeztünk a Százhalombattai Benta Völgye Vadásztársaság Elvira-major területére. Az őzek előszeretettel járnak ide, főként a hajnali, illetve esti órákban.
Csendben lopakodtunk be a gyümölcsösbe, ahol a fák között már mozgolódott néhány őzbak és suta. Tovább cserkeltünk egészen egy hatalmas vetésig, amely a gyümölcsös két oldalán terült el. Ott megakadt a szemünk egy érett, érdekes agancsú bakon, aki éppen a gyümölcsös felé sétált a sutájával. Türelemmel figyeltük őket, kivártuk a megfelelő pillanatot.

Fotó: Gargyánszki Alexander – Agro Jager News
Felállítottuk a lőbotot, beállítottuk a puskát is, majd megkaptam az engedélyt a vadászmestertől az őzbak kilövésére, amint megfelelőnek látom a pillanatot. A célzás pontos volt, a lövés megtörte a késő délutáni csendet. Az őz összeesett. Megkönnyebbülve néztünk össze, de a vadászat itt még nem ért véget.
Cigarettaszünet után lassan elindultunk a rálövés helyére, ami megközelítőleg 150 méterre volt. Amikor azonban odaértünk, az őz nem volt ott – csak friss vérnyomok vezettek át a gyümölcsösön egy darabig. Később, amikor már nem találtunk több nyomot, távolabb mentünk egymástól, és egy vonalban, átfésülve kerestünk tovább a gyümölcsösben. Végül észrevettük: sebágyában feküdt. Megriadt, és elfutott, így utánamentünk. Végül Gargyánszki Alexander, a társaság vadőre megadhatta neki a kegyelemlövést, hogy ne szenvedjen tovább.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Mielőtt kivittük volna a vetésre, még pár percig magamra hagyott a vadászmester és édesapám, hogy méltón elbúcsúzhassak tőle. Ahogy a hagyomány is megkívánja, a vadászmester az őzbak szájába helyezte az utolsó falatot, a sebhez töretet tett, a vérrel megfestett töretet pedig nekem adta. Miután megadtuk a kellő tiszteletet, fényképeket készítettünk.
Végül sor került az avatásra is, amit a vadászmester és édesapám végeztek el – a vadászmester átadta az avatás megkezdésének jogát apámnak. Az avatás során édesapám szemében ott csillogott a büszkeség, a vadászmester mozdulatai pedig tiszteletteljesek voltak. Végül mindannyian meghajtottuk fejünket az őzbak fölött.

Fotó: Mészáros Tibor – Agro Jager News
Azt hiszem, ez a vadászat nem csupán egy elejtett bak története. Ez összeköt édesapámmal, a természettel, a vadászati hagyományokkal. Ahogy visszanéztem a gyümölcsös felé, már csak az emlék maradt – a naplemente fénye, az őzek nyoma és a természet örök rendje.
Írta és fényképezte: Mészáros Nóra
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az idei év első őzbakja
Diana április 19-én, szombat délután kegyes volt hozzánk. Jani barátommal vártuk ezt a bakot, de nem jött ki a megszokott helyén. Az utolsó, lővilág előtti időben Jani úgy döntött, hogy rácserkelünk, és megnézzük, miért hisztizik folyamatosan a bakunk. Napsütéses, késő délután, három sutával, a kiszemelt terület melletti spaléton riasztott folyvást-folyvást.

Fotó: Agro Jager News
Hála Istennek, inkább a sutákkal volt elfoglalva, mint velünk, így sikerült lőtávra közelíteni. Elsőre elhibáztam , és másodikra sem volt jó a találat. Kb. 250 méter volt a távolság. Sántikálva elfutott a sutákkal. Sebzett vadat nem hagyunk szenvedni!!! Sietve utána eredtünk, ami jó döntés volt. Majd kb. 180 méterről eleresztettem a lövést. Egy gerinclövéssel tűzben rogyott, és sikerült terítékre hozni az idei évem első bakját. Nagyon köszönöm Jani barátomnak, köszönöm a Zsámbéki Medence Vadásztársaságnak, nem utolsósorban az elnök úr barátomnak, Pistának! Békesség a vadnak.
Írta és fényképezte: Kovács Péter