Vadászat
Agancsnélküli gímszarvast fényképeztek december 27-én
A Mende-mondák a gím agancshullajtása elé – című cikk publikálását követően számos visszajelzést kaptunk. Egyik olvasónk, Lassu Sándor osztotta meg a megfigyeléseit szerkesztőségünkkel:
Lassu Sándor: 2022 december 27-én délután 13:00 körül értünk ki feleségemmel egy kis délutáni, év végi cserkelésre szeretett “vadászterületünkre”.
Idéző jel, mert nem vagyok vadász, hanem hobbista vadfotós, de érdekel a téma minden oldalról. Amikor kiszálltunk az autóból, kicsit hallgatóztunk és figyeltünk. Már akkor “furcsa hangokat” hallottam az erdőből. Először nem is tudtam hova tenni, nem értettem. Tovább haladva, az egyik széles nyiladék szélén kint állt egy spíszer bika. Ennek nagyon megörültem: ha egy van, akkor több is lesz.
Rá fél percre olyan bőgés kerekedett, mintha szeptember közepe lenne! A spíszer bikát követte egy legalább 30-40 tarvadból álló rudli. Őket öt-hat gímszarvasbika követte , amelyből három bika bőgve ment utánuk. A bikákat körülbelül négy éves kortól, egészen a hat-nyolc éves korig becsültem és fényképeztem is le. Miután átmentek a nyiladékon, megálltak az erdőben és tovább bőgtek. Nem ez az első eset, hogy ebben a szokatlan időpontban bőgést észlelek. Négy évvel ezelőtt hallottam itt, decemberben, bőgést. Korábbi években azt is észrevettem, hogy bőgés lehet december elején, közepén és a legvégén is.
Aznap nem volt hideg, körülbelül 6-8 Celsius fok lehetett, felhős volt az ég. Másik érdekesség, hogy a rudli végén három gímszarvasbika már korábban elhullajtotta az agancsait. Nem mentem vissza megnézni, hogy találok-e agancsokat, mert nem akartam zavarni a területet. Agancs nélküli gímszarvasokat már most lehet látni. A fényképet és a videót is 2022. december 27-én készítettem. Érdekes volt az is, hogy nem láttam különbséget a koronát viselő bikák és a már elhullajtott bikák egészségi állapota között.
Helyszín: Somogy megye, Boronka Melléki Tájvédelmi Körzet, Mesztegnyő-Nagybajom közötti rész.
Írta és fényképezte: Lassu Sándor (hobbi vadfotós és a téma iránt érdeklődő)
***
A szerzőtől függetlenül ellenőriztük a videó és a fényképek metaadatait, amelyet a galériában közzétettünk.
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Vadászati Kultúra Ünnepe a keszthelyi Vadászati Múzeumban
2024. október 5.-én tartotta a Vadászati Kulturális Egyesület az idei ünnepségét
2024. október 5.-én tartotta a Vadászati Kulturális Egyesület az idei ünnepségét a Hagyományos vadászati módok házában. A Vadászkamara Kürtegyüttes köszöntője után Oláh Csaba elnök méltatta a Vadászati Kultúra Ünnepét, majd átadta a vadászati kultúráért végzett kiemelkedő tevékenységért járó elismeréseket, az irodalmi, a művészeti és életmű díjakat.
Egyesület minden évben azon tagjainak, akik a vadászati kultúra és hagyományápolás terén maradandót alkottak, vagy munkájukkal segítették az Egyesület működését, Hubertus-kereszt kitüntetést adományoz.
A kitüntetések átadását követően Elnök úr beszámolt az idei Képzőművészeti pályázat eredményéről. 23 alkotó 38 alkotása került kiállításra. 21 alkotás megkapta a Vadászati Kulturális Érték címet, és átadásra került a Balogh Péter Művészeti Nagydíj is.
Lóki György solymász bemutatóval, az Országos Agarász Egyesület képviselői pedig az agarak bemutatásával színesítették a rendezvényt. Az ünnepség keretén belül prof. Dr. Faragó Sándor előadást tartott „Egy vadászó magyar herceg – Festetics Tasziló” címmel.
Hidvégi Béla természetesen idén is szakmai tárlatvezetésre invitálta a vendégeket. Színvonalas és látványos kiállítás várja a látogatókat a múzeum Kittenberger és Széchenyi termében.
Forrás: Vadászati Kulturális Egyesület
Fotó: Polster Gabriella
Szili Gábor 2020-ban ejtette el élete gímbikáját. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Szerencsés vadászembernek mondhatom magam, mert Zala megyében születtem, ami messze földön híres az erdőiben élő csodálatos vadról, a gímszarvasról. Vadásztársaságom, a Pacsai Vt. is jó adottságokkal bír és rendkívül komoly agancsárok látogatják tarvad állományunkat bőgés idején.
Mostani történetünk még jóval bőgés előtt, nyár derekán kezdődött, mikor is vaddisznó vadászat közben, még a nap magasan az égen volt, amikor egy domb mögé becserkelve, 16 darabból álló bikarudlira lettem figyelmes. Messzelátómmal tüzetesebben szemügyre véve őket, a jobb oldalon akadt meg a szemem egy bikán. Jól látom, kérdeztem magamtól, no, meg a vadászaton velem lévő Ervin barátomtól. Jól! – konstatáltuk közösen. Ennek a bikának bizony 3 szára van az említett oldalon. Ekkor természetesen már eljátszottam a gondolattal, ha ez a bika, bőgésig itt marad és a területünkre áll be bőgni, bizony szeretném terítékre hozni. Vadőrünktől és tagtársaktól is kaptam pozitív visszajelzéseket, hogy bizony látták a bikát.
Bizakodásra adott okot, de augusztus 10.-e után, ahogy zártuk a területet, sajnos egyikünknek sem volt szerencséje látni. Kerestük mi reggel, este, de az áhított vad nem mutatta magát. Teltek-múltak a napok, mikor egyik reggel, Vass Károly hivatásos vadászunk a megszokottól izgatottabb hangon hívott és csak ennyit mondott: Megvan a nagy osztott! Láttam is, hova tért be pihenni a beálló helyére!!! Fejében már készen is volt a másnap reggeli vadászat terve. Szeptember 10.-én hajnalban értem Karcsihoz, aki éppen akkor lépett ki a háza kapuján.
Lőbot fent, minden a helyén, indulhatunk vadászni. Rendkívül jó és erőteljes bőgés volt az egész területen azon a reggelen, Nagyhorváti határában tettük le az autót, majd kezdtük meg a cserkelést. Jó erős szürkületben értünk a napraforgó tábla széléhez, ahol egy nagy fa árnyékába húzódva vártuk a sutavadak érkezését, bízva benne, hogy a bika kíséri majd őket. Mint említettem, nagyon jó bőgés volt, Társam, már az autót elhagyva biztatott: kint a bika, az ő hangját halljuk. Keresőtávcsöveinkkel a napraforgón túl lévő repce árvakelést fürkésztük, melyen a tarvadakat követve, vártuk a bika érkezését. A tehenek, borjak szépen húzódtak ki elénk, de a bika az még mindig takarásban bőgött. Számítva érkezésére, a puskámat a lőbotra tettem, majd vártam. Jön a bika! – szólt Karcsi! Én már a céltávcsövet a szememhez emelve láttam meg, de azonnal tudtuk mindketten, az áhított nagyvad az.
Párat még lépett, egyet bőgött, majd Karcsi válaszára megállt s ekkor tettem rá a vállapját ért lövést. Rendkívül jól jelezte a találatot, párat lépett, s örökre megpihent előttünk. Az elejtést követően, a pillanatnyi öröm után percekig csak álltunk és a megélt vadászatról beszélgettünk. Titkon tudtuk, amit most már biztosan, ilyen vadászélményben valószínű soha többet nem lesz részünk!!!
Tisztelet a vadnak, Üdv a kísérőnek! Köszönöm, Barátom!!!
Kívánom minden vadásztársamnak, hogy legyen hasonló vadászélményben részük!
Vadászüdvözlettel: Szili Gábor
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
KITEKINTŐ: Szerbia – A szerb vadászat jövője
Október 5-én, szombaton, a 55. LORIST vadászati és horgászati vásáron sikeresen megrendezték a “A Vadász Ifjúság: A Szerb Vadászat Jövője” című előadást. A “Szarvas tér” főszínpadán Dejan Džakula, a Szerbiai Vadászszövetség Vadász Ifjúsági Bizottságának tagja és a Szent Hubertusz Klub elnöke tartott előadást a nagyszámú közönség előtt.
A szerbiai fiatal vadászok jelenlegi helyzetéről és jövőbeli terveiről tapasztalatait Dejan Džakula osztotta meg. Külön hangsúlyt fektetett az oktatás és az új generációk bevonásának fontosságára, továbbá a vadászati hagyományok megőrzésében, valamint a természeti erőforrások megóvásában kitűzött feladataikról. A résztvevők megismerhették a vadász ifjúság eddigi tevékenységeit, a fiatal vadászok sikereit, valamint a szerb vadásztársaságok fejlesztésére vonatkozó jövőbeli terveket.
Az esemény számos vadászati szakértőt és fiatal vadászok tagjait vonzotta Szerbia különböző részeiből. A közönség nagy érdeklődéssel követte az előadást, különösen a fiatalok bevonásának fontosságát hangsúlyozva a természeti kincsek megőrzésében és a vadászati hagyományok folytatásában.
Az előadás lehetőséget nyújtott arra, hogy a nagyközönség megismerkedjen a szerb vadászat jövőjével kapcsolatos kihívásokkal és tervekkel, valamint arra, hogy kérdéseket tegyenek fel és megvitassák a legfontosabb témákat. Az összes résztvevő kiemelte az esemény jelentőségét a vadászat és a természet népszerűsítése szempontjából, és a fiatal vadászok támogatást kaptak további fejlődésükhöz.
“A Vadász Ifjúság: A Szerb Vadászat Jövője” című előadás az idei LORIST egyik fontos eseménye volt, amely ismét összegyűjtötte a természet és vadászat szerelmeseit, megerősítve a hagyományok megőrzésének és a környezetvédelem felelős megközelítésének fontosságát.