Keressen minket

Vadászat

A dóci aranysakál

Közzétéve:

Csongrád-Csanád vármegyében, Sándorfalva és Dóc között elterülő Sasér Vadásztársaság területe megközelítőleg ötezer hektár nagyságú, ahol a tagok száma 13 fő. Éves bérvadászati engedéllyel hat fő rendelkezik.  A vadászterület könnyen megközelíthető, mivel  nyugati irányból az  M5-ös,  délről az M43-as autópálya, valamint  keletről a  47-es, 45-ös főutak határolják.

A Sasér Vadásztársaság területén hozta terítékre a fényképen látható dolmányos varjakat és aranysakált Kónya Endre helyi vadász. Fotó: Agro Jager News

Dóc, Szegedtől 25 kilométerre északra található, a Tisza jobb partján. A folyó csak négy kilométerre kanyarog a településtől, keleti irányban. A folyó túlpartján, a Mártélyi Természetvédelmi körzet húzódik, amelynek teljes területe meghaladja a 2200 hektárt. A terület a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik, úgy, mint a Sándorfalvától délre fekvő Fehér-tó, amelynek a területe megközelítőleg 14 négyzetkilométer.  A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozó területeket még a 19. század elején is rendszeresen elárasztotta a Tisza. Az 1930-as években alakították át halastavakká.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A Balástya és Hódmezővásárhely között elterülő terület az apróvadállományáról ismert. A mezei nyúl állománya a térségben jelentős. Éves szinten vaddisznóból megközelítőleg 70-80 darabot, őzbakból 70-et, sutából 120-at, mezei nyúlból 500-at, míg fácánból 400 egyedet hoznak terítékre.

Fotó: Agro Jager News

Kónya Endre késő délután területbejárást tartott. Május-június hónapokban folyamatosak a kaszálások. A sok eső miatt gyorsan kizöldült a határ. A tavalyi aszálynak szerencsére nyoma sincs a 2023-as évben. A történelmi szárazság ugyanúgy sújtotta a vadgazdálkodókat, mint a növénytermesztőket. A területek fedettsége a széna és szenázs készítése miatt időszakosan  csökkent. A kaszálások ideje alatt, kis szerencsével számos szőrmés és a tollas kártevővel találkozhatunk  – kezdte Endre a beszámolóját. A nagyteljesítményű gyors kaszák semmit nem kímélnek, ezért ezek a területek mágnesként vonzzák az éhes ragadozókat. A kaszálások után a rágcsálók is jóval kiszolgáltatottabbak, mivel hirtelen megszűnik a takarás.

Fotó: Agro Jager News

A Dóci-tölgyest elérve, egy nagy csapat dolmányos varjút pillantott meg a közeli mezőn. A madarak a földön keresgéltek élelem után. A 10 hektáros erdő körül a vadsűrűség jelentős, mivel a mozaikos területek találkozásánál fekszik. Gyorsan fel is hívta Kovács Krisztián vadőrt, akivel meg is beszélte, hogy másnap hajnalban vadászni fog rájuk! A társaság külön engedéllyel gyérítheti a dolmányos varjakat. Másnap majdnem minden a tervek szerint alakult. A tervezettnél egy kicsit később kelt fel, de már öt órakor kint volt a területen, ahol a közeli sűrűben egy leshelyet alakított ki magának. Az eredményesség fokozása érdekében csalimadarakat helyezett ki, úgy, hogy minden irányból hamar meglássák a dolmányos varjak. A madarak kihelyezésénél vigyázott arra, hogy minden természetesnek tűnjön, mivel a varjak a legkisebb hibát is azonnal észreveszik.

Ahogy elkezdett világosodni, varjú hangot és nyúlsírást imitált a sípjaival. A prédaállat hangja nagy érdeklődést váltott ki. Nagy károgás tört ki, a dolmányos varjak folyamatosan érkeztek. A közeli lucernás hangos volt a sörétes fegyverétől. Egy doboznyi lőszert vitt ki magával. Nem tudta, hogyan alakul majd a reggel.  A terítékre és birtokba vett madarakat folyamatosan igazgatta a nemrég kaszált lucernásba. Szüneteket tartott, majd a sípjával 20-30 percenként ismét hívott. Tizenkét madarat hozott terítékre, amire nem számított. Nyolc óra már bőven elmúlt, amikor elcsendesett a határ. A legvégén rágyújtott egy cigire, végiggondolta hol, mit rontott el, mit csinált volna másképp. A lőtudást mindig szükséges fejleszteni. A bozótból még egyszer utoljára kinézett. A viselkedése inkább ösztönös volt, mint tudatos  – hátha lát még valamit. Ekkor szokatlan dolgott pillantott meg. Nem is akart hinni a szemének. Biztos tévedés. Ez nem lehet! -voltak az eslő gondolatai Endrének.

Már majdnem kilenc óra lehetett, amikor azt látta, hogy egy kutyaszerű-ragadozó a terítékre hozott varjakat tépi a földön. Talán egy kutya Dócról? Lehetetlen. A település két kilométerre lehet… Tudta, hogy egy aranysakált lát maga előtt, de a körülmények miatt mégis hihetetlen volt a látvány, hogy tőle 20 méterre  táplálkozik, semmitől sem zavartatva magát, hazánk egyik kevésbé ismert ragadozója. A toportyánt nem ijesztette el a sok lövés, a zajok, és az ember szaga sem. Korábbi vadászatai során, oly sokszor a sakál bizonyult okosabbnak, de most egy jól irányzott lövéssel helyben marasztalta. Élete negyedik sakálja ami tűzben rogyott, a varjú reggeli közben. A terítéken így egy aranysakál is feküdt a 12 dolmányos varjú mellett. A kan jó kondícióban kezdte meg a nyarat, eddigre már levedlett. Vélhetően egy kóborló egyedet sikerült terítékre hoznia.

A vadászat azonban itt még nem ért véget. Az aranysakál “láz” újra fellángolt. Testvérének, Kónya Szabolcsnak is azonnal elújságolta  új tapasztalatait, megfigyeléseit. Másnap vendégségbe érkezett a közeli Balástyai Földtulajdonosok Vadásztársaság területére, ahol egy magaslesről célzottan aranysakálra vadászott. Itt, az Alföldön, a lakott területen kívüli népsűrűség jóval nagyobb mint más országrészben. A tanyavilág romantikája évről-évre sok embert megfertőz. A tanyák közötti minimum távolság legalább 150-200 méter. A szomszéd is csak akkor tűnik fel, ha nagy a baj és kell a segítség. Ezeknek a vidéki házaknak megfizethetetlen a háboratatlan nyugalma, annak ellenére, hogy rengeteg munka lehet a ház körül. A területen élő vad, éppen emiatt nagymértékben alkalmazkodott az emberekhez. Késő délután már kint figyelte a határt a keresőtávcsövével. Mivel a sakál kiszámíthatatlan, sokszor olyan helyekről és irányból is feltűnhet, amit nem gondolnánk. Viselkedése több esetben kiszámíthatatlan. Most is valami hasonló bontakozott ki a szeme előtt. Már majdnem besötétedett, amikor nem messze megpillantott egy nagytestű aranysakált. Eleinte még nagyon messze keresgélt, de a magányos aranysakál vonyításra azonnal felkapta a fejét és elindult a hang irányába.   A Natura 2000-es területen sávokban levágott mezőn egyre közelebb jött, takarásban.

Fotó: Agro Jager News

A szél pontosan a vadász háta mögül fújt, a szagát egyenesen a sakál felé vitte. Esélyei a nullára csökkentek. Gondolatban már hazafelé tartott, mert azt gondolta, hogy a vadászata itt most véget ért. Több lehetősége nem lesz.

Fotó: Agro Jager News

A sakál azonban másképp döntött. Egy pillanatra megállt, szaglászott de tovább kocogott a hang irányába. Ez az egyed nem került “szél alá”, amit olyan sokan már megfigyeltek az ország különböző pontjain. Nem tett nagy köröket, nem cserkelt ellenkező irányokból a hang irányába. Mintha zsinóron húzták volna, olyan határozottan tartott a Nivára kihelyezett mobil magasles irányába. A lucerna, őszibúza tábla találkozását elérve, óvatosabbá vált a viselkedése. Kereste a fajtársát, az orra lent járt a földön, szimatolt. A kezdeti határozott viselkedése eltűnt, gyanakvóbbá vált. A mobil magaslessel azonban nem foglalkozott. Amikor a toportyán körülbelül 120 méterre lehetett, akkor a 6.5 mm Creedmoor fegyverével lapockán célozta a vadat. A lövés előtt rávakkantott, amitől a vad felcsapta a fejét és a hang irányába fordult. A fegyver dörrent, de a sakál a lövés után elugrott. Néhány percig várt, majd elindult a rálövés helyére.

Besötétedett, mire a közeli mezőn megtalálta a fiatal kant, amely rendkívül jó kondícióval rendelkezett – zárta Kónya Endre a beszámolóját, aki két nap alatt, nagy szerencsével, két aranysakált hozott terítékre a Dél-Alföldön.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Kónya Endre

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

 

Vadászat

Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek

A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Published

on

2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.

Fotó: OMVK

Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.

Fotó: OMVK

Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.

Fotó: OMVK

 

Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA

Published

on

Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.

A vendégeket Hohmann Endre vadászmester (balról) és Mészáros Kálmán elnök fogadta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra”  települt tájat.

A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager

Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.

Aki korán kelt október 27-én Szaporcán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutatóközpontjában, azt ilyen csodák várták. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.

Jóbarátok, jószomszédok érkeznek. Az Ormánságban összetartanak az emberek, összetartanak a vadásztársaságok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.

A megnyitó előtti pillanatok: Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke a legkisebbekre is szakított időt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.

Folyamatosan érkeznek a vendégek az ország minden tájáról. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.

Példás! Ezt az agancsot egy, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területén esett gímszarvas hullajtotta el, még 2023-ban és úgy gondolták, ha már itt hozták terítékre a tavalyi agancs is kerüljön a trófea alá! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.

Ünnepélyes megnyitó Szaporcán: balról Hohmann Endre vadászmester, Mészáros Kálmán elnök és Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.

Az ország talán legifjabb vadászkürtös hölgyei, akik a Baranya Vadászkürt Együttes csapatát erősítik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.

A trófeabemutató ünnepélyes hangulatáért a Baranya Vadászkürt Együttes felelt, akiket Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke vezetett. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Agro Jager News

*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya

Tovább olvasom

Vadászat

Berregnek a kosok

A szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka

Published

on

Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.

Fotó: Pixabay

Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.

A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.

A Szombathelyi Erdészet Zrt.  által készített videó itt tekinthető meg.

Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.

Tovább olvasom