Csongrád-Csanád vármegyében, Sándorfalva és Dóc között elterülő Sasér Vadásztársaság területe megközelítőleg ötezer hektár nagyságú, ahol a tagok száma 13 fő. Éves bérvadászati engedéllyel hat fő rendelkezik.  A vadászterület könnyen megközelíthető, mivel  nyugati irányból az  M5-ös,  délről az M43-as autópálya, valamint  keletről a  47-es, 45-ös főutak határolják.

A Sasér Vadásztársaság területén hozta terítékre a fényképen látható dolmányos varjakat és aranysakált Kónya Endre helyi vadász. Fotó: Agro Jager News

Dóc, Szegedtől 25 kilométerre északra található, a Tisza jobb partján. A folyó csak négy kilométerre kanyarog a településtől, keleti irányban. A folyó túlpartján, a Mártélyi Természetvédelmi körzet húzódik, amelynek teljes területe meghaladja a 2200 hektárt. A terület a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik, úgy, mint a Sándorfalvától délre fekvő Fehér-tó, amelynek a területe megközelítőleg 14 négyzetkilométer.  A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozó területeket még a 19. század elején is rendszeresen elárasztotta a Tisza. Az 1930-as években alakították át halastavakká.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A Balástya és Hódmezővásárhely között elterülő terület az apróvadállományáról ismert. A mezei nyúl állománya a térségben jelentős. Éves szinten vaddisznóból megközelítőleg 70-80 darabot, őzbakból 70-et, sutából 120-at, mezei nyúlból 500-at, míg fácánból 400 egyedet hoznak terítékre.

Fotó: Agro Jager News

Kónya Endre késő délután területbejárást tartott. Május-június hónapokban folyamatosak a kaszálások. A sok eső miatt gyorsan kizöldült a határ. A tavalyi aszálynak szerencsére nyoma sincs a 2023-as évben. A történelmi szárazság ugyanúgy sújtotta a vadgazdálkodókat, mint a növénytermesztőket. A területek fedettsége a széna és szenázs készítése miatt időszakosan  csökkent. A kaszálások ideje alatt, kis szerencsével számos szőrmés és a tollas kártevővel találkozhatunk  – kezdte Endre a beszámolóját. A nagyteljesítményű gyors kaszák semmit nem kímélnek, ezért ezek a területek mágnesként vonzzák az éhes ragadozókat. A kaszálások után a rágcsálók is jóval kiszolgáltatottabbak, mivel hirtelen megszűnik a takarás.

Fotó: Agro Jager News

A Dóci-tölgyest elérve, egy nagy csapat dolmányos varjút pillantott meg a közeli mezőn. A madarak a földön keresgéltek élelem után. A 10 hektáros erdő körül a vadsűrűség jelentős, mivel a mozaikos területek találkozásánál fekszik. Gyorsan fel is hívta Kovács Krisztián vadőrt, akivel meg is beszélte, hogy másnap hajnalban vadászni fog rájuk! A társaság külön engedéllyel gyérítheti a dolmányos varjakat. Másnap majdnem minden a tervek szerint alakult. A tervezettnél egy kicsit később kelt fel, de már öt órakor kint volt a területen, ahol a közeli sűrűben egy leshelyet alakított ki magának. Az eredményesség fokozása érdekében csalimadarakat helyezett ki, úgy, hogy minden irányból hamar meglássák a dolmányos varjak. A madarak kihelyezésénél vigyázott arra, hogy minden természetesnek tűnjön, mivel a varjak a legkisebb hibát is azonnal észreveszik.

Ahogy elkezdett világosodni, varjú hangot és nyúlsírást imitált a sípjaival. A prédaállat hangja nagy érdeklődést váltott ki. Nagy károgás tört ki, a dolmányos varjak folyamatosan érkeztek. A közeli lucernás hangos volt a sörétes fegyverétől. Egy doboznyi lőszert vitt ki magával. Nem tudta, hogyan alakul majd a reggel.  A terítékre és birtokba vett madarakat folyamatosan igazgatta a nemrég kaszált lucernásba. Szüneteket tartott, majd a sípjával 20-30 percenként ismét hívott. Tizenkét madarat hozott terítékre, amire nem számított. Nyolc óra már bőven elmúlt, amikor elcsendesett a határ. A legvégén rágyújtott egy cigire, végiggondolta hol, mit rontott el, mit csinált volna másképp. A lőtudást mindig szükséges fejleszteni. A bozótból még egyszer utoljára kinézett. A viselkedése inkább ösztönös volt, mint tudatos  – hátha lát még valamit. Ekkor szokatlan dolgott pillantott meg. Nem is akart hinni a szemének. Biztos tévedés. Ez nem lehet! -voltak az eslő gondolatai Endrének.

Már majdnem kilenc óra lehetett, amikor azt látta, hogy egy kutyaszerű-ragadozó a terítékre hozott varjakat tépi a földön. Talán egy kutya Dócról? Lehetetlen. A település két kilométerre lehet… Tudta, hogy egy aranysakált lát maga előtt, de a körülmények miatt mégis hihetetlen volt a látvány, hogy tőle 20 méterre  táplálkozik, semmitől sem zavartatva magát, hazánk egyik kevésbé ismert ragadozója. A toportyánt nem ijesztette el a sok lövés, a zajok, és az ember szaga sem. Korábbi vadászatai során, oly sokszor a sakál bizonyult okosabbnak, de most egy jól irányzott lövéssel helyben marasztalta. Élete negyedik sakálja ami tűzben rogyott, a varjú reggeli közben. A terítéken így egy aranysakál is feküdt a 12 dolmányos varjú mellett. A kan jó kondícióban kezdte meg a nyarat, eddigre már levedlett. Vélhetően egy kóborló egyedet sikerült terítékre hoznia.

A vadászat azonban itt még nem ért véget. Az aranysakál “láz” újra fellángolt. Testvérének, Kónya Szabolcsnak is azonnal elújságolta  új tapasztalatait, megfigyeléseit. Másnap vendégségbe érkezett a közeli Balástyai Földtulajdonosok Vadásztársaság területére, ahol egy magaslesről célzottan aranysakálra vadászott. Itt, az Alföldön, a lakott területen kívüli népsűrűség jóval nagyobb mint más országrészben. A tanyavilág romantikája évről-évre sok embert megfertőz. A tanyák közötti minimum távolság legalább 150-200 méter. A szomszéd is csak akkor tűnik fel, ha nagy a baj és kell a segítség. Ezeknek a vidéki házaknak megfizethetetlen a háboratatlan nyugalma, annak ellenére, hogy rengeteg munka lehet a ház körül. A területen élő vad, éppen emiatt nagymértékben alkalmazkodott az emberekhez. Késő délután már kint figyelte a határt a keresőtávcsövével. Mivel a sakál kiszámíthatatlan, sokszor olyan helyekről és irányból is feltűnhet, amit nem gondolnánk. Viselkedése több esetben kiszámíthatatlan. Most is valami hasonló bontakozott ki a szeme előtt. Már majdnem besötétedett, amikor nem messze megpillantott egy nagytestű aranysakált. Eleinte még nagyon messze keresgélt, de a magányos aranysakál vonyításra azonnal felkapta a fejét és elindult a hang irányába.   A Natura 2000-es területen sávokban levágott mezőn egyre közelebb jött, takarásban.

Fotó: Agro Jager News

A szél pontosan a vadász háta mögül fújt, a szagát egyenesen a sakál felé vitte. Esélyei a nullára csökkentek. Gondolatban már hazafelé tartott, mert azt gondolta, hogy a vadászata itt most véget ért. Több lehetősége nem lesz.

Fotó: Agro Jager News

A sakál azonban másképp döntött. Egy pillanatra megállt, szaglászott de tovább kocogott a hang irányába. Ez az egyed nem került “szél alá”, amit olyan sokan már megfigyeltek az ország különböző pontjain. Nem tett nagy köröket, nem cserkelt ellenkező irányokból a hang irányába. Mintha zsinóron húzták volna, olyan határozottan tartott a Nivára kihelyezett mobil magasles irányába. A lucerna, őszibúza tábla találkozását elérve, óvatosabbá vált a viselkedése. Kereste a fajtársát, az orra lent járt a földön, szimatolt. A kezdeti határozott viselkedése eltűnt, gyanakvóbbá vált. A mobil magaslessel azonban nem foglalkozott. Amikor a toportyán körülbelül 120 méterre lehetett, akkor a 6.5 mm Creedmoor fegyverével lapockán célozta a vadat. A lövés előtt rávakkantott, amitől a vad felcsapta a fejét és a hang irányába fordult. A fegyver dörrent, de a sakál a lövés után elugrott. Néhány percig várt, majd elindult a rálövés helyére.

Besötétedett, mire a közeli mezőn megtalálta a fiatal kant, amely rendkívül jó kondícióval rendelkezett – zárta Kónya Endre a beszámolóját, aki két nap alatt, nagy szerencsével, két aranysakált hozott terítékre a Dél-Alföldön.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Kónya Endre

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu