Jókai Attila, november elején, a Szentendrei-dunaág Tahitótfaluhoz közeli részén horgászott. Dunabogdány és Tahitótfalu között a folyó egy nagy, több kilométer hosszan elnyúló „S”-alakú, kettős kanyarulatot ír le. Az „S”-alak alsó, bal ívének vége felé a meder kissé kiöblösödik, a sodorvonal távolabbra esik a parttól. A partszélben az áramlás egészen mérsékelt, a víz jóval kisebb erővel sodor, mint a Duna átlagos áramlási sebessége.

Fotó: Jókai Attila – Agro Jager News

Párszáz méterrel lejjebb ugyanakkor, két, ma már időszakos vízfolyás hordalékkúpja a medret jelentősen beszűkíti, emiatt a víz áramlási sebessége itt érezhetően felgyorsul, a sodrás ereje ezen szakasz egy részén, szinte egy hegyi folyóét idézi.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ezen vízalakulat az ideális élettere a folyóvízi finomszerelékes horgászok „gyöngyszemeinek”, az élénk áramlást kedvelő folyóvízi halaknak, paducoknak, fejes domolykóknak, márnáknak, leánykoncéroknak, melyeknek horogra kerítése igazi kihívás, nagyobb egyedeik fárasztása semmihez nem hasonlítható sportélmény.

Fotó: Jókai Attila – Agro Jager News

Attila ezen a napon egyedül vallatta a vizet, mellescsizmában állt derékig a folyóban és egy matchbotos úsztatós készséggel próbálkozott. Ez a típusú horgászat nem veszélytelen, hiszen az erős sodrásban, az egyenetlen mederfenéken egy rossz lépés is elég az egyensúlyvesztéshez. Bárminemű fogódzó, támaszték híján elesve, a vízzel pilanatok alatt átitatódó, vastag, többrétegű aláöltözet tehetetlensége miatt, az erős sodrás által elragadva, még az alapvetően sekély vízben is elég reménytelen a helyzet. Másik rizikófaktort a vízen, de még inkább a víz alatt a sodrással úszó nagyobb, tömegesebb uszadékok jelentik. Sokan nem tudják, hogy a folyóba kerülő fák idővel megszívják magukat vízzel.

Fotó: Jókai Attila – Agro Jager News

A víz alatt, mint a torpedó sodornak el mindent, amivel szembe találkoznak. Egyedül úsztatni, a Dunában állva, nem ajánlatos, lehetőleg mindig két ember tartózkodjon kint, hogy adott esetben segíteni tudjanak egymásnak. Ezt pontosan tudta Attila is, de a barátja aznap nem tudott kimenni vele horgászni. Tapasztalatai alapján sok minden megfigyelhető a Dunában. Előfordul elpusztult háziállat, sittes zsák, kannák, és mindenféle más hulladék is. Egyszer látott egy kecske tetemet is. Sajnos még most is rendkívül sok szemetet borítanak Európa leghosszabb folyójába, a magyarországi szakaszokon is. Minden, ami a folyóban úszik, a sodrástól függően dél felé tart. Az eredményes horgászat órái után, melynek során a fentebb említett halfajok jónéhány szép példánya került horogra, majd vissza éltető elemébe, az idő már késő délutánra járt. Ilyenkor késő ősszel, ha lemegy a nap, hirtelen nagyon hideg lesz a folyón. Attila is érezte, hogy lassan elég már a hideg vízben való álldogálásból és az eseménydús nap után, a horgászat befejezése mellett döntött. A feszerelés már összepakolva a kocsiban várta a hazaindulást, amikor tőle párszáz méterre, gyerekzsivalyra lett figyelmes. Elindult a hangoskodás irányába, odaérve pedig nem mindennapi látvány fogadta. Egy dámszarvasbika tetemét pillantotta meg a parton, amely a fentebbi, lelassult áramlású részen horgászó kolléga horgászfelszerelésének zsinórján akadt fenn. Az robosztus felszerelés (erős bojlis bot, vastag fonott zsinór) minden teherbíró képességére szükség volt a mázsányi súlyú test kivontatásához.

Fotó: Jókai Attila – Agro Jager News

Az utolsó métereken már így is, a botot letéve, a zsinórt kézzel behúzva sikerült partra vontatni a tetemet. Párszáz méterrel lejjebb, Attila horgászhelyén a felgyorsuló sodrásban ez fizikai képtelenség lett volna. Jókai Attila alaposan szemügyre vette a bikát. Agrármérnök végzettsége mellett a vadászat, vadgazdálkodás területén is járatos, így pontosan tudta, mit lát maga előtt. Mivel nem ismerte a helyszínen lévő sporttársakat, ezért csak pár szót váltott a jelenlevőkkel. Aki látta a dámbikát a parton, elcsodálkozott a fogáson. A dámbika teteme frissnek tűnt, szaga sem volt még. A vadat ép, jó kondíciójú állapotában érte a végzete. Külsérelmi nyom, ragadozó harapása, lövés ütötte seb, jármű általi gázolás okozta sérülés nem látszott rajta. A végtagjai is épnek tűntek. A bika másik oldalát már nem tudta szemügyre venni, mivel gumikesztyű nélkül nem akart a tetemhez nyúlni. Csak sejtések és feltételezések lehetnek arra vonatkozóan, hogy mi okozhatta a javakorabeli, életében még igen jó kondícióban lévő dámbika pusztulását. A Szentenderi-szigeten jelen van az aranysakál és sajnos emberi felelőtlenség következtében kóbor kutyák is előfordulhatnak.

Fotó: Jókai Attila – Agro Jager News

Az egyik logikus magyarázat emiatt az lehet, hogy ezek támadása, hajszolása elől a Dunába menekült, de az előlük való hosszasabb menekülés, védekezés miatt úgy kimerült, hogy az ár elragadta és az egyébként rutin-műveletnek számító vízi átkelés végzetessé vált számára. Somogy vármegyei tapasztalatok alapján azonban egy ivarérett, trófeás, ereje teljében lévő vad az aranysakáloknak túl nagy feladat. Nagyobb testű kóbor kutyák azonban okozhatták a dámszarvas pusztulását.

A másik hipotézist Attila egy volt évfolyamtársa, aki gyakorló vadász, egy zárt vadászati csoportban fogalmazta meg: mivel nem régen fejeződött be a barcogás, a bikák kimerültek annak örömeiben és gondjaiban. Ennek következtében a mostani időszakban energiadeficitben szenvednek, pihenésre, nyugalomra van szükségük. Ez a bika valószínűleg át akart úszni a folyón, de elfogyott az ereje és a Dunába fulladt – zárta beszámolóját Jókai Attila.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Jókai Attila

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu