Ha nehezen is, de összejött a 300. vaddisznóm elejtése! Már több mint fél éve tart lázban a jubileumi vaddisznóm, mindezidáig sikertelenül lestem nap nap után a pagonyt. Újabban már az ismerősök sem azt kérdezték találkozásunkkor, hogy milyen az egészségi állapotom, hanem azt, hogy meg van-e már az áhított 300.? Tehát nem csak én, hanem nagyon sok kedves ismerősöm, barátom is nagyon várta már ezt a nevezetes alkalmat. Igaz, hogy eléggé nyögvenyelősen, de ma estére összejött – tájékoztatta lapunkat, az Agro Jagert, Vári István.

Vári István 300. vaddisznójával. Fotó: Agro Jager News

A 100. és a 200. sertevad elejtése is ugyancsak döcögött, de ez a mostani mindenen túltett. Korábban is sikerülhetett volna, de az elállítódott fegyvertávcsövem miatt, egy este három lövésem is hibázást eredményezett. Aztán magasat lőttem. A gerinctüske lövésre egy szép kan összeesett, de hamarabb magához tért, mint én és gyorsan kereket oldott. Hamarosan túlélte a velem való találkozást és most már nagy óvatosságában röhög rajtam valahol a csodálatos Bereg sűrű erdeiben.
Rengeteget kijártam vadászni. Már lassan nekem is túlzásnak tűnt az egész, de nem adtam fel. Esőben, sárban, hidegben, melegben kerestem, de rendszeresen túljártak az eszemen. Amikor véletlenül más helyen próbálkoztam, akkor már kora este lakmároztak disznóim a szórómon. Volt pár este, amikor már az 5-6 órás ücsörgésen majdnem tyúkszem nőtt a fenekemre és szomorúan hazautaztam. Hazaérve Csaba barátom már mosolyogva küldte a vadkamera képeit, ahogy dőzsölnek az etetett szórómon disznóim.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Nem győztem hordani a sok kukoricát. Egyik este úgy döntöttem, hogy négy zsákkal helyezek ki. Ez már eltart néhány napig – gondoltam. A hajnali felvételeken a dámszarvasok már csak a szájukat nyalhatták, mert a szóróról szőrén-szálán elpárolgott a frissen kirakott tengeri. Már a sírás kerülgetett. Hosszú vadász éveim alatt ritkán ért ekkora csúfság. Akkor sem adom fel!
Ma délután, Ignéczi Csaba és Papp Ervin vadászbarátaimmal és Dudás Gábor barátom kíséretében indultunk a Beregbe. Menet közben ismét eleredt az eső. Kezd ez már megint rosszul alakulni!

További részletekért kattintson a fényképre!

Csarodán, a Lukovics erdő közelében helyezkedtünk el. Én természetesen az erdei lesemre ültem fel. Alig raktam ki cuccaimat a hátizsákból, amikor egy dám tarvadcsapat jelent meg oldalról. Célozgattam, de mégsem lőttem, mert én most disznót várok.
Az eső szép csendesen esett, a dámok jöttek-mentek, de csak a nézelődés maradt. Semmi másra nem lövök, csak disznóra! – fogadkoztam magamban.

Jobbról az elejtő Vári István és barátja Ervin, aki a piros színű lámpájával világít! Fotó: Agro Jager News

Már harmadik órája fagyoskodtam, amikor ismét egy dámcsapat érkezett. Valamennyien tarvadak voltak, de ilyenkor már nem lövöm őket, mert már a bírálatuk sem biztonságos. Na, és a fogadalom! Egyszer, mintha valami hetedik érzékszervem vezérelte volna, benéztem a szóróra. Először arra gondoltam, hogy már agyamra ment a disznózás és csak hallucinálok. De nem! A szóró tele van disznóval és még az erdő szélén is ácsingóznak néhányan. Minden nesz nélkül csak simán betoppantak.

Ha vadászruházat, akkor->EWIDENT     Az áruházat a fényképre vagy ide kattintva éred el!

A ketyegőm már régen indult be ennyire. Kicsit várni kellett a lövéssel. A szelem kiváló, a disznók nyugodtak és már lassan én is – gondoltam magamban. A kondában 5-6 nagyobb koca és több süldő serénykedett a szórón. Kerestem a kant, de az most máshol udvarolhatott. Egy kisebb kocát kiválasztottam és útjára engedtem a .30-06 os mordályom lövedékét.
A 11,7 grammos lövedékem a célzott pontba vágódott és az én nagyra becsült vadam egyetlen lépés nélkül lefeküdt a szóróra.

Középen Vári István barátai társaságában: Ignéczi Csabával és Dudás Gáborral. Fotó: Agro Jager News

A vadászat védőszentjei kegyeikbe fogadtak és hozzásegítettek a 300. vaddisznómhoz. Persze hamarosan megérkeztek barátaim is. Csaba elkészítette a töreteket. Emlékezetes vadászat volt, különösen, hogy velem voltak a barátaim. No, hát így esett el a 300. vaddisznóm. Minden így történt, amiről a barátaim is tanúskodhatnak – zárta beszámolóját Vári István.