Vadászat
Kolozsi-Kecskés Zsófia: Az agarászat új hajnala
Kolozsi-Kecskés Zsófia Békés vármegyében, Csorvás községben él párjával, akivel közösen tenyésztenek magyar agarakat. Kutyái több hazai és más nemzetközi versenyt nyertek. A fajtával egyetemista korától foglalkozik és hallgatóként már az egyetemi kennelben is tarthatott magyar agarat. Magyar agarai nemcsak hazánkba, hanem Európába, mitöbb, a tengerentúlra is elkerültek. Kolozsi-Kecskés Zsófia rajong a vadászatért, de csak magyar agárral vadászik. Most Kolozsi-Kecskés Zsófia, a Fényűző magyar agár kennel tulajdonosa, tenyésztője gondolatait olvashatják az Agro Jager News hasábjain.
Kolozsi Kecskés Zsófia: Oly régóta vágyott az agarász társadalom a legalitásra, hogy végre tehessék a magyar agaraink azt, amire a fajtát nemesítették. Mikor 2015-ben módosították a 1996. évi LV. törvény, óriási volt az öröm.
Ki gondolta akkoriban, hogy még hét esztendőt kell várnunk az utolsó akadályok elgördüléséig? Ami – ha jól belegondolunk – épp egy agárgeneráció kiöregedését jelentette…
De lépjünk túl a múlton és örüljünk a jelennek, hisz végre kiléphettünk agarainkkal a fényre és büszkén jelenthetjük: itt vagyunk és megyünk előre a cseppet sem könnyű úton!
Ahhoz, hogy valaki agarásszá válhasson, szükséges a vadászvizsga letétele után kiegészítő agarász vizsga abszolválása is és természetesen a vadászjegy megléte is alapfeltétel. Persze a magyar agaraknak is bizonyítaniuk kell rátermettségüket vadászati alkalmassági vizsgán, ahogy az összes vadászkutyának, vadászkutya fajtának is.
A jelenlegi szabályozás szerint mezei nyúlra, rókára és aranysakálra vadászhatunk agarainkkal. Két utóbbi természetesen egész évben ejthető, de a nyúl idénye azonban nem túl hosszú – sajnos. Ráadásul az október az elmúlt években igen meleg időjárással „ajándékozott” meg minket, ami nem épp ideális az agarászat szempontjából.
Ahol nem áll rendelkezésre megfelelő méretű gyepterület, ott a takarás is későn került le a szántókról. Így aztán novembernél előbb kevés lehetőség adódik az agarak igazi ügyességét megkövetelő nyúlhajtásokra. Ha pedig vesszük a végét is, a mezei nyúl vadászati idényének, akkor rögtön látjuk, hogy a 12 hónapból csupán kettő áll az agarászok rendelkezésére.
Kis terítékű hagyományos vadászati módról van szó és nagy segítség lenne, ha még december 31. után is tudnánk dolgozni a kutyáinkkal. Hiszem, hogy kárt nem okoznánk, sőt az agarak szelektáló hatása csak előnyére válhat azoknak a nyúlpopulációknak, amikben nem a puskára bízzuk ezt.
Jó lehetőség lenne ez olyan területek hasznosítására is, ahol nincs mód fegyverrel vadászni nyulakra. Akár nemzeti parkjaink nyitottságában is bízunk a jövőben és örömmel vennénk, ha a gyepeiken újra futhatnának ezek a kecses ebek.
Azok kedvéért, akik még élőben nem csodálhattak magyar agarakat vadászat közben, pár sorban bemutatnám a fontosabb részeket, hogy elképzelhetővé tegyem a nyulászatok izgalmát a Kedves Olvasónak.
Feláll a hajtósor vonalban és párba rendeződnek az agarak. Lassú léptek indulnak és az a páros kerül eresztésre, akihez legközelebb kelt a nyúl. A hajtósor ekkor megáll és amíg az eresztett két kutya újra pórázra nem kerül, addig senki nem mozdul. Az egymás számára idegen agarak is csodálatos módon összedolgozva adják-veszik egymás között a nyulat, aki gyors fordulásokkal igyekszik túljárni a fürge vadászok eszén. Ha sikerül a bencének úgynevezett „pozícióba” érve, az agarak szeme elől takarásba kerülve elmenekülnie, akkor aznapra egy kis edzésen kívül szőre szála sem görbül. Itt nincs sebzés, nincs kárba veszett vad.
A futam végeztével az agarak visszatérnek gazdáikhoz és a hajtás folytatódhat. Nagyjából fél-, egy órás regenerálódás után kerülhet újra sor rájuk, ha ennek semmi egyéb akadálya nincs. Mindig az agarász felelőssége eldönteni, hogy agarában benne van e még egy futás lehetősége és sosem szégyen azt mondani, hogy mára ennyi elég volt, majd legközelebb újra megmutathatja tudományát.
Csak jól felkészített, megfelelő kondícióban levő, kiváló koszttal táplált agarakkal van esély sikeres hajtásra. Hisz jó teljesítményt csak jól tartott állattól lehet elvárni!
Nyúlon kívül rókára és aranysakálra is bevethetjük agarainkat, de ezen lehetőségekhez – azok rejtőzködő életmódja miatt legtöbbször segítőkre van szükségünk. Rókavadászatokon kotorékozások alkalmával adódott szerencsém részt venni és egyszer fiatal szuka sakál is került már agaraink elé és kis szerencsével terítékre. Bízom benne, hogy a jövőben lesz módunk még ezen a téren is próbálni kutyáinkat.
Tenyésztőként, agarászként, vadászként szeretnénk segítséget kérni minden vadásztársunktól! Ha lehetőségetek van, akkor kérlek nyújtsatok segítő jobbot az agarászoknak, mert ennyi hányattatott év után, nagy szükségünk van rá, hiszen a legjobb vadászagarak, a következő generációk sorsa ezen is áll vagy bukik.
Írta és fényképezte: Kolozsi-Kecskés Zsófia
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK
Vadászat
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.
Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra” települt tájat.
A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager
Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.
A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.
Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.
A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.
A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.
Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.
Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.
Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.
Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.
A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…
Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya
Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.
Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.
A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.
A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.
A Szombathelyi Erdészet Zrt. által készített videó itt tekinthető meg.
Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.