Vadászat
Az olcsó import áruk kiszorítják a boltok polcairól a magyar élelmiszereket
Komoly importnyomás helyeződik a hazai élelmiszeripari feldolgozókra
Komoly importnyomás helyeződik a hazai élelmiszeripari feldolgozókra. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adatai szerint míg az elmúlt néhány évben folyamatosan erősödött a magyar élelmiszerek szerepe a kereskedelemben, ám a piaci jelzések szerint ebben az évben ismét csökken a hazai termékek aránya a polcokon. A hazai termékek választása ugyanakkor nem csak a minőségre jelent garanciát, hanem választásukkal a magyar vállalkozásokat – termelőket és feldolgozókat – is segítik a vásárlók.
Bár az infláció az év végéhez közeledve konszolidálódni látszik, az eddig igencsak jelentősnek mondható áremelkedés miatt a fogyasztók a korábbinál is árérzékenyebbek lettek, keresik az olcsóbb termékeket, sokszor a minőség rovására is inkább az olcsóbb élelmiszereket helyezik a kosaraikba. Mindez a magyar termékek kiskereskedelmi eladásaiban is érezhető visszaeséssel jár. A felpörgő élelmiszer-infláció hatására – a fogyasztáscsökkenésen túl – felgyorsult a diszkontláncok térnyerése, egyre erősödik a saját márkás termékek szerepe a márkázott árukkal szemben, újra megjelentek a különböző helyettesítő termékek, utánzatok.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adatai szerint hazánk európai uniós csatlakozása utáni években folyamatosan csökkent a magyar termékek aránya a polcokon, 2018-tól kezdődően megfordult a trend, s három olyan év is volt, amikor érdemben emelkedett a hazai élelmiszerek aránya a kiskereskedelmi forgalomban. Ez a kedvező trend ugyanakkor az idén megtört, s újra nyílik az olló a kiskereskedelmi forgalom és a hazai élelmiszeripari szereplők belföldi értékesítései között.
Noha a magyar élelmiszeripar szereplői a legfontosabb élelmiszercsoportok esetében teljes egészében ki tudnák elégíteni a hazai fogyasztói igényeket, a kiskereskedők gyakorta „elcsábulnak”, ha alacsonyabb import beszállítói árakkal találkoznak. Az importnyomás az elmúlt hónapokban felerősödött. A hazai termékek aránya az idén csökkenő tendenciát mutat a polcokon és a vásárlói kosarakban is, ami azt jelenti, hogy az év egészét tekintve a hazai élelmiszeripari szereplők érdemi piacvesztést kénytelenek elszenvedni.
Ami az árakat illeti: az elmúlt évben csak a mezőgazdasági termékek, vagyis az alapanyagok esetében 50 százalékos költségnövekedést kellett lenyelnie az ágazatnak, miközben az átadási áraik „csupán” 34 százalékkal nőttek. Ugyanakkor míg 2022-ben a kereskedők hajlandóak voltak engedni a saját árrésükből, úgy tűnik, hogy 2023-ban a visszaeső forgalmat a haszonkulcsok megemelésével próbálja kompenzálni a szektor. Ez azt jelenti, hogy az idén a fogyasztói árak az élelmiszeripar átadásai árainál nagyobb mértékben emelkednek, illetve az átadási árak nagyobb mértékben csökkennek, mint a fogyasztói árak.
A szektor szereplőinek a fogyasztás visszaesése és az import térnyerése mellett további jelentős kihívásokkal kell szembe néznie. Ilyen a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) is. Miközben az új rendszer a NAK számításai alapján 120-125 milliárd forintos éves költségnövekedést okoz az ágazatnak, az EPR díjtételét a piaci szereplők nagyon nehezen tudják beépíteni az átadói árakba. A rendszer működésének feltételrendszeréről, s annak részleteiről a NAK több alkalommal kezdeményezett egyeztetést a kormányzati szervekkel és a működtetésért felelős MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-vel.
Az ágazat rövidtávon sok nehézséggel néz szembe, az élelmiszeripari termelés jövedelmezősége pedig épp abban az időszakban csökken, amikor megjelennek a KAP Stratégiai Terv új támogatásai. A fejlesztési lehetőségekkel ezért vélhetően csak azok a vállalkozások tudnak majd élni, amelyek a jelenlegi nehezebb helyzetben is eredményesek tudnak maradni, ami felgyorsíthatja az ágazatban a konszolidációs folyamatot. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint olyan bölcs, tudatos állami piacvédelemre lenne szükség, ami lehetőséget teremt arra, hogy a hazai élelmiszer-feldolgozó cégek többsége sikerrel küzdje le a nehézségeket és a jövőre várhatóan növekvő keresletet mind nagyobb részben magyar élelmiszerekkel tudjuk kielégíteni.
Forrás: NAK
Vadászat
Évadzáró apróvadvadászat Polányban
Évadzáró apróvadvadászat szerveztek a Polányi Vadásztársaság Egyesületnél
Évadzáró apróvadvadászat volt a Polányi Vadásztársaságnál. Arnold jött reggel értem, és 8-kor Polányból indultunk. 20 puska, 2 hajtó. Na, ki lesz az elálló? Mindenki félrenéz, a sáros csizma orrát vizsgálja. Hosszú csend, majd: cserélünk. Végül István, Attila és én. Előre mentünk. A kakasok kint napoztak a vetésen. Az autókat látva iszkiri be az erdőbe, majd a hajtás… hát nem. Elpucoltak a vadkakasok egy időre. Lesz még forduló. Az első hajtásnál alig szóltak a puskák.
A következő hajtásnál István, sok éves terepismerete révén, rábökött egy kanyarban az út szélére. Szót fogadtam, csak rajtam múlt, hogy mellé durrogtattam színes farkú madarainknak. Ahogy közeledett a hajtósor, a dombok közötti út hajlatában, hangtalanul repülő fácán közeledett egyenesen felém, majd kanyar balra.
Kakas vagy tyúk? Kakas vagy tyúk? Hopp, kakas! De épp beérkezett a fák takarásába. Erről lecsúsztam. Következő ugyanott, ugyanúgy. Ez tyúk. Hű, most jó, hogy kivártam. Következő színes farkú jobbról, a fák között – mellé.
Harmadik hajtás. Ha ott maradok az erdő szélén – ez volt az első gondolatom –, akkor két szajkót lehetett volna jól megzaklatni. Gratulálok, Roland! Egy igazi toronykakast lőtt!
Negyedik hajtás. Még mindig elálló vagyok. István sarokra állított, Attila szerint róka is jöhet. És jött. Persze nem pont ott, ahol vártam. Pucolt a vetésen, kiléptem a fák közül és jól mellé lőttem a barátságtalanul messzire került lompos farkúnak. Amíg a rókát idegesítettem, a hátam mögött elfutott egy nyúl. Mivel nem láttam, hibázni sem tudtam. 🙂
Becsatlakoztam a hajtóvonalba. A 20 puska zöme U alakban hajtotta a Deseda melletti nádast, zsombékost. Nekem a szántás jutott, vagy hatodmagammal. És igen, egy tapsifüles iramodott meg a szántásnak, az U közepétől messze. Nekem pont jó. Lövés. Tapsifüles meg sem rezzen, fut tovább. Másik cső. Tapsifüles karikában, majd kevésbé fürgén menekülne, de az ebek letartóztatták. Jippí! A negyedik nyúl lóg a papámtól örökölt oldaltáskán, ami úgy 45 éve dolgozott utoljára.
Utolsó hajtás. Megint elálló vagyok. Bebizonyosodott, hogy az elállók sokat tudnak tenni a teríték növelése érdekében. Nekem ez ma (sem) nem sikerült. Úgy éreztem, az összes színes farkú madár felém repült, úgy 200 km/h sebességgel. Jó, hogy vad, de ennyire?
A teríték és a kompetencia után újévi sortűzzel búcsúztunk az évtől. Nagyon szórakoztató év végi vadászat volt! Köszönöm!
Írta és fényképezte: Juhász György
Vadászni szeretne Polányi Vadásztársaság Egyesületnél?
Keresse bizalommal Somogyvári Erika Rita elnököt
Tel: +36 30 93 70 09 8
Email: somogyvarieri@gmail.com
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hét vaddisznót lőttek a vadászok Etéd határában
Jótékonysági vadászatot szerveztek a Hubertus Vadásztársulatnál Etéden:
Jótékonysági hajtóvadászatot tartott hétvégén a Hubertus Vadásztársulat Etéd községben. A felajánlásokat egy udvarhelyszéki kórház megsegítésére fogják felhasználni. Az esemény során számos medve és vaddisznó is előbújt a sűrűből.
Hetvenhét vadász és közel ötven hajtó gyűlt össze pénteken a reggeli órákban Etéden, hogy részt vegyenek a székelykeresztúri Hubertus Vadásztársulat által negyedik alkalommal megszervezett jótékonysági vadászaton. Amint mindenki a helyszínre ért, megszólaltak az esemény kezdetét jelző vadászkürtök a Székely Vadászkürt Egyesület jóvoltából. Ekkor Rákosi László, a vadásztársulat elnöke köszöntötte elsőként a magyarországi mintára megszervezett akció jelenlévőit. Rámutatott, örül annak, hogy sokan eljöttek, hiszen ez bizonyítja, hogy erős közösség a vadászoké, amely képes összefogni egy-egy nemes cél érdekében.
Fazakas Attila, a társulat igazgatója arról beszélt, hogy a részvevőknek és más támogatóknak idén 600 lejt kellett befizetniük, az így összegyűlt összegből pedig egy udvarhelyszéki kórházat fognak támogatni. Csak később fogják eldönteni, hogy konkrétan melyiket, de tavaly például a székelyudvarhelyi városi kórház ortopédiai osztályán segítettek.
Közölte, a vadászok rókára, aranysakálra és vaddisznóra lőhetnek. Utóbbi az egyik legnemesebb vadnak számít, viszont sajnos nem sok él a környéken, mióta a sertéspestis megtizedelte az állományt. Éppen ezért a szerencsén is múlik, hogy mit sikerül majd célkeresztbe venni. Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy büntetéssel fog járni, ha valaki kocát lő, hiszen szeretnék, ha azok megmaradnának, hogy szaporodhasson az állomány. Sokan jöttek el, ezért a balesetek elkerülése érdekében Fazakas fontosnak tartotta a főbb biztonsági intézkedések átismétlését. Ezek között említette, hogy csak a – vadőr által megjelölt – helyszínre érve lehet megtölteni a puskákat, és ott ki is kell üríteni a lőszert, mielőtt távoznának. Mindemellett csak az előre meghatározott irányba lehet lőni, jól beazonosított célpontokra.
“Több medve is van a meghajtott területen, így legyünk óvatosak. Ha egyenesen a mi vagy a társunk irányába fut a nagyvad, akkor tisztes távolságból jelezzük annak, hogy hol vagyunk, így ki fog térni. Másképp engedjük elszaladni a medvét” – fogalmazott. Végül az igazgató ismertette a különböző helyszínek terepviszonyait, majd ennek tudatában közös megegyezés alapján négy csoportra oszlottak a vadászok és elindultak az állások felé. Medvék, vaddisznók Mi Sánta Mihály vadőrhöz és Vass Ferencz csoportfelelőshöz csatlakoztunk, akiktől megtudtuk, hogy egy olyan helyszínre igyekszünk, amely a hozzájuk tartozó vadászterületek „lelkének” számít. A jótékonysági vadászat kivételével nem is szoktak ott hajtásokat szervezni, hogy békésen szaporodhassanak ott vadak.
Etéd és Atyha között eltérve indultunk el a dombtető irányába a Fatörés nevű részre. Meglehetősen nehéz terepen haladtunk, így nem volt egyszerű feladat a sofőrnek, ám a helyszíni panoráma mindenért kárpótolt. Egy bokros, fákkal szegélyezett részen álltunk meg, ahonnan a völgyben megbúvó falvak mellett a Kárpátok bérceit is látni lehetett. Sánta Mihály közölte, előző nap bejárták a vadászterületet és az etetőknél elfogyott ételmennyiségből, illetve a lábnyomokból megállapítható, hogy van vaddisznó a területen, igaz, már nincsenek annyian, mint a sertéspestis előtt. Mindemellett az aranysakálok is megjelentek néhány éve a környéken. Az sem volt vicc, hogy sok a medve, hiszen már érkezésünkkor megpillantottunk egyet a távolban, később pedig más nagyvadak is előbukkantak a sűrűből.
Vass Ferencz elmagyarázta, először minden vadásznak el kell helyezkednie a vadőr által kijelölt állásban, majd csak ezt követően indulhatnak el a hajtók. A standokról előre nézve csak egy 45 fokos szöget bezáró részre lehet lőni, esetleg, ha a vad elhalad mellettünk, akkor hátra fordulva ismét próbálkozhatunk, ugyancsak az említett szögben. Azt is tudni kell, hogy csak a hajtás végeztével lehet elhagyni a standokat, a vadőr jóváhagyásával. Ha le is lőttünk valamit, nem szabad azonnal odarohanni, hogy megnézzük, hiszen veszélyes helyzetbe kerülhetünk. Sebzett vad Szerencsére az időjárás mellettünk volt, hiszen plusz 1–2 Celsius fok volt, ám a hosszas várakozás miatt így is megfáztak az ember végtagjai. A domb tetején állva folyamatosan hallottuk a hajtókutyák csaholását, valamint a hajtók által csapott lármát, ugyanakkor az órák múlásával hozzánk egyre közelebb dördültek el a puskák. Csak saccolni lehetett, hogy ilyenkor milyen vadat sikerült leteríteni.
Beszélgetni nem igazán tudunk, hiszen akkor elriaszthatunk egy irányunkba menekülő nagyvadat – így maradt a várakozás. Így telt el nagyjából három óra, amikor hirtelen a közvetlen közelünkben dördült el egy puska, majd kirohant a tüskés bokrok közül egy jól megtermett vaddisznó és három süldő. Jól látszott, hogy a hasán már megsebezte valaki a felnőtt vadat. A mellettünk lévő Vass Ferencz nem sokat teketóriázott, meghúzta a ravaszt. A lövés célba ért, a vaddisznó pedig rögtön összeesett, amint újra beért egy bokros részre. Ekkor már mindenki megfeledkezett a hidegről az izgalom miatt.
Később, csak a hajtás végeztével nézhettük meg a vadat, amely valóban termetes volt. A vadász csörlővel húzta fel a vaddisznót terepjárója rakterébe, majd útnak indultunk, hogy másoknak is segítsünk. Amire leértünk a dombról, már öt vaddisznó volt az autón. Terítéken hét vaddisznó Csak a zöld fenyőágakból kirakott terítéknél tudtuk meg, hogy összesen hét vaddisznót sikerült leteríteni. Még Fazakas Attilát is meglepte a gazdag zsákmány. Mint mondta, Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje nagylelkű volt a részvevőkhöz. Itt megadták a tiszteletet a leterített vadaknak, majd ismét megszólaltak a vadászkürtök, ami az esemény végét jelentette.
Az egyesület igazgatója köszönetet mondott Fazakas Zsoltnak, társulatuk egyik tagjának, aki sok segítséget nyújtott a jótékonysági akció megszervezésében. Hasonlóan hálás volt ugyanakkor az etédi önkormányzatnak is a támogatásért. Végül közösen vacsoráztak a jelenlévők, majd mindenki hazaindult.
Forrás: Fülöp – Székely Botond – Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kovászna megyében teljes egészében kilőtték a medveállományból a 2024-es megelőzési kvótában megszabott példányszámot – tájékoztatott Gheorghe Neagu, a Környezetvédelmi Hivatal igazgatója.
Az igazgató arra is kitért, hogy a megyében a prevenciós medvekvótát ugyan már régen kimerítették, azonban tovább folynak azok a perek, amelyeket az Egyesület a Visszaélések Elleni Küzdelemért (Alianţa Pentru Combaterea Abuzurilor) kezdeményezett a Hargita, Kovászna és Vrancea megyei környezetvédelmi hivatalok ellen, követelve, hogy vonjanak vissza bizonyos vadásztársaságok számára kibocsátott medvekilövési engedélyeket.
A háromszékieket érintő perben a Brassói Törvényszék novemberben hozott alapfokú ítéletet, amellyel megalapozatlannak ítélte a civil szervezet kérését, az azonban fellebbezett, a Brassói Ítélőtábla pedig várhatóan január közepén tárgyalja az ügyet. Kovászna megyében 2024-ben 54 medvét lőhettek ki állományszabályozó jelleggel, bár ez a szám – és az országos szinten meghatározott 426 példány – elenyésző a túlszaporodás mértékéhez viszonyítva: a megye erdőségei elméletileg hozzávetőleg 600 példánynak biztosítanak ideális életteret, a vadgazdálkodók becslései szerint azonban jelenleg több mint 2200 medve verseng a megélhetésért.
Forrás: Székelyhon.ro