Vadászat
Világszerte folyamatosan csökken az állatok esetében alkalmazott antimikrobiális szerek használata
Pozitív előrelépés történt az állattenyésztésben
Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló ”Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagot tett közzé, melyben az Állategészségügyi Világszervezet által az állatok esetében alkalmazott antimikrobiális szerek globális felhasználásáról közzétett jelentés eredményeit összegzik, valamint az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén tapasztalható pozitív előrelépésekre hívják fel a figyelmet.
Az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) a közelmúltban egy mérföldkőnek számító jelentést tett közzé, amely bíztató előrelépést mutat az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben. Az új elemzés szerint három év alatt 13%-kal csökkent az állatok esetében alkalmazott antimikrobiális szerek globális felhasználása, ami jelentős elmozdulást jelent ezen kritikus fontosságú gyógyszerek hatékonyságának megőrzésére irányuló folyamatos erőfeszítések terén.
Sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az antimikrobiális készítmények, például az antibiotikumok megnyitották az utat az emberek és állatok jobb élet- és tartási körülményeinek megteremtése előtt, megvédve őket a súlyos fertőzésektől és az esetlegesen ebből fakadó elhalálozástól, elhullástól. Napjainkban azonban ezek az életmentő gyógyszerek a különböző ágazatokban történő helytelen és túlzott használatuk következtében veszítenek hatékonyságukból, ami ugynevezett antimikrobiális rezisztenciát (AMR) okoz.
A WOAH 2015 óta gyűjt információkat az állatok esetében alkalmazott antimikrobiális szerek használatáról és minden évben jelentést tesz közzé arról. Ezekből a jelentésekből világosan látszik, hogy az állategészségügyi ágazatban folyamatosan erőfeszítéseket tesznek világszerte az antibiotikumok felhasználásának csökkentése érdekében. A legutóbbi jelentés azt is kimutatta, hogy az emberi egészség szempontjából kritikus fontosságúnak tekintett antimikrobiális szerek felhasználása is csökkent.
Dr. Javier Yugueros-Marcos-szal, az Antimikrobiális Rezisztencia és Állatgyógyászati Termékek Osztályának vezetőjével készítettek interjút a WOAH intézkedéseiről és az állatgyógyászatban alkalmazott antibiotikumok felhasználásának csökkentéséről.
Dr. Yugueros-Marcos, mit gondol, miért csökkent az antibiotikumok felhasználása?
Nem elemeztük ennek a tendenciának a kiváltó okát, feltételezve, hogy azt nem tudjuk egyetlen okra visszavezetni. Az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó globális stratégiánk négy cselekvési pilléren nyugszik: a tudatosság növelése és a felvilágosító tevékenység fokozása, a felügyelet és a kutatás megerősítése, a felelősségteljes kormányzás és a kapacitásépítés támogatása, valamint a nemzetközi szabványaink végrehajtásának ösztönzése. Tagországainkkal 2016 óta dolgozunk együtt a kitűzött célok megvalósításán és valószínűleg mindezen globális, regionális és nemzeti szintű intézkedések kombinációja az oka annak, hogy ez a csökkenés bekövetkezett.
Néhány megállapítás:
– Tagországaink mintegy 60%-a végrehajtott az állategészségügyi ágazatban egy nemzeti cselekvési tervet az antimikrobiális rezisztencia visszaszorítása érdekében. Ez háromszor magasabb érték, mint 2016-ban volt, amikor elindult az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó globális cselekvési terv megvalósítása, amely többek között az antimikrobiális szerek használatának csökkentését tűzte ki célul valamennyi ágazatban. Így a konkrét szabályozások meghatározása erőteljesen befolyásolhatta ezt az elért eredményt.
– Két olyan régió van, ahol a felügyeleti rendszerek kiforrottabbak és a csökkenés az elmúlt néhány évben kiegyensúlyozott volt, ezek a térségek Európa és Ázsia.
Európában az uniós tagállamok és a nem uniós országok több mint 70%-a jelentett a 2017-2019 közötti időszakra vonatkozó olyan adatokat, amelyek szerint az állatoknál alkalmazott antimikrobiális szerek használata csökkent. Ezen országok közül sokan már több mint egy évtizede nyomon követik a felhasznált antimikrobiális szerek mennyiségét, elemzik adataikat és értékes jelentéseket készítenek, amelyek alapján az antimikrobiális szerek felhasználásával kapcsolatos döntéseik meghozhatók. Ezen túlmenően ezen országok többsége részt vesz az ESVAC projektben is, amelynek eredményeképp nemzeti szintű adatok alapján kaphatunk átfogó áttekintést ezen a területen az EU-ról. A 2019 évi adatokat elemző jelentésben a következőket állapították meg: “Abban a 25 országban, amelyek 2011. és 2020. között minden évre vonatkozóan értékesítési adatokat szolgáltattak az ESVAC-nak összességében 43,2%-os (mg/PCU) csökkenés következett be az értékesítésben”, ami összhangban van a WOAH-tól kapott adatokkal. (Megjegyzés: a 2021-es ESVAC-jelentés 47%-os csökkenést mutat ezen országok esetében).
Európához hasonlóan Ázsiában is a 2017-2019. között adatokat szolgáltató országok több mint 70%-a számolt be az állatok esetében alkalmazott antimikrobiális szerek használatának csökkenéséről. Ezen országok többsége akkor kezdte meg az adatgyűjtést, amikor 2015-ben elindult az ANIMUSE, amely egy globális adatbázis az állatok kezelésére szánt antimikrobiális szerek felhasználásáról és mintegy nyolc éve már folyamatosan gyűjtik az adatokat és finomítják adatgyűjtési rendszereiket. Van még tennivaló, de azt látható, hogy ezek az országok nemzeti jelentéseket készítenek, elemzik adataikat és igyekeznek az adatelemzéseiket hatékonyan felhasználni a döntéshozatal során.
Más régiókban, például Afrikában és Amerikában néhány országban az tapasztalható, hogy csökken a felhasznált antimikrobiális szerek mennyisége. Ez azt jelezheti, hogy a WOAH-nak küldött jelentéseik alapján hozták meg a döntéseket. Az adatok azonban jelenleg még nem teljesen rendezettek, azok folyamatosan konszolidálódnak, az adatbázisok teljesebbé válnak, ahogyan az egyes országok adatgyűjtési rendszerei fejlődnek, megszilárdulnak.
Emellett elmondható, hogy tovább erősítik a tudatosságnövelő kampányaikat, amint azt az AMR-ről szóló megújított weboldaluk is mutatja, amely internetes portálon a szakemberek és az aggódó lakosság számára készült anyagok egyaránt megtalálhatóak.
Fentieken túl továbbra is szorosan együttműködnek a tagországokkal az adatok elemzésére és a döntéshozatalra vonatkozó technikai kapacitások kiépítése érdekében és a legfőbb partnereikkel – a FAO-val, az UNEP-el és a WHO-val – folytatott folyamatos párbeszéd és eszmecsere során folyamatosan fejlesztik nemzetközi szabványaikat a ”One Health”, azaz az “Egy egészség” megközelítés megvalósítása érdekében.
Amint azt már korábban is említésre került, mindez tehát nem egyetlen intézkedés következménye, hanem az állategészségügyi szektor valamennyi kulcsfontosságú szereplőjével folytatott következetes párbeszéd eredménye. Az ANIMUSE adatbázison keresztül összegyűjtött adatok jól bizonyítják az ágazat hajlandóságát az antimikrobiális rezisztencia, mint globális fenyegetés megfékezésére. Még nem érték el az antimikrobiális szerek felelős használatának optimális szintjét, de ezek a számadatok minden szereplőt arra ösztönöznek, hogy folytassák a már megkezdett munkát és haladjanak előre.
Segíthet-e a vakcinázás az antibiotikum-felhasználásnak az állattenyésztésben történő további csökkentésében?
A válasz egyszerű és világos: Igen, határozottan. Egy teljes cikket tudnánk készíteni csak erről a témáról, de hadd emeljek ki csak három példát e területen – mondja Yugueros-Marcos.
„Bár ez valószínűleg nem tartozik a cikk tárgykörébe, szeretném az egyik legkiemelkedőbb példával kezdeni egy olyan ágazatban, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak az állategészségügy tárgyalásakor: a víziállatokkal. A 80-as években és a 90-es évek elején Norvégiában az antimikrobiális szerek használata nagyon magas volt a tenyésztett atlanti-óceáni lazacoknál, mivel az állományokban gyakran előfordult az úgynevezett hidegvízi vibriózis (Vibrio salmonicida) és a furunkulózis (Aeromonas salmonicida) betegség. Ennek a fenntarthatatlan helyzetnek a kezelése érdekében a gyártók és a kormány által indított kezdeményezések, valamint a tudományos kutatások és fejlesztések, mint közös erőfeszítések vezettek az említett betegségek elleni vakcinák kifejlesztéséhez. Ezen intézkedések végrehajtása a alkalmazott fejlettebb egészségügyi menedzsmenttel együtt az antimikrobiális szerek használatának drasztikus csökkenését eredményezte: az 1987-es 876 mg/kg-os csúcsértékről 2020-ra 0,15 mg/kg-ra csökkent a felhasználás mértéke, ami több mint 95%-os csökkenést jelent (további részletek megtalálhatók: hivatalos Norvég jelentés 22. oldal, 8. ábra).
Valószínűleg közelebb áll a cikk témájához, ezért szeretném kiemelni a keleti parti láz esetét is, amely egy, a kullancsok által terjesztett protozoás betegség, ami a borjak elhullásának egyik fő oka Kelet- és Dél-Afrika nagy kiterjedésű régióiban. Ez, a Science című tudományos folyóiratban 2016-ban közzétett jelentés a vakcinázási stratégiák elfogadásának és végrehajtásának pozitív hatásait mutatja be. A tanulmány az antimikrobiális szerek használatának csökkentéséből, az állatállományokban tapasztalt elhullási arány mérséklődéséből, valamint a tejtermelés növekedéséből származó előnyökre világít rá. Egy olyan régióban, ahol a lakosság 75%-a kisüzemi gazdálkodást folytat és a háztartások 80%-a közvetlen bevételhez jut az állattartásból a keleti parti láz elleni védőoltásnak köszönhető többletbevétel lehetővé tette, hogy javítsanak a gyermekek oktatásának színvonalán és emelkedjen a vásárolt élelmiszerek esetében a minőség.
Az oltás csökkentette az antimikrobiális szerek használatát és hozzájárult a 17 fenntartható fejlődési cél közül legalább 5 eléréséhez (például a szegénység és az éhínség elleni küzdelem, a minőségi oktatás, a szárazföldön való élet és a nemek közötti egyenlőség feltételeinek megteremtése). Inspiráló olvasmány, ajánlom, ha még nem olvasta – hangsúlyozta Dr. Yugueros-Marcos.
A harmadik és egyben utolsó példa, amelyet ki szeretnék emelni, amikor is az antibiotikum-használat 67%-kal esett vissza azon sertéshizlaló farmokon, ahol a Porcine CircoVirus 2-es típusú (PCV-2) vakcinákat használták. Az erről szóló, 2016-ban közzétett tanulmány itt érhető el. Elsősorban azért választottam ezt az oltóanyagot, mert ez teszi teljessé a baktérium-, parazita- és vírusvakcinák sorozatát. A hagyományos paradigma az, hogy a vakcinákat olyan ágensek ellen kell kifejleszteni, mint például a baktériumok, mely uralkodó elmélet az antibiotikus készítmények előállításához vezet. Az antibiotikum-felhasználás azonban a baktériumokon kívüli, egyéb fertőző kórokozók elleni vakcinázással is csökkenthető, mivel ezáltal javíthatók az állatok egészségi állapota, csökkentve ezzel a megelőzési célú antibiotikum-használat szükségességét.
E tekintetben érdemes megemlíteni a WOAH 2015-ben és 2018-ban közzétett két jelentését, amelyek prioritásként kezelik azokat az állatbetegségeket, amik esetében a vakcinák alkalmazása csökkentheti az antimikrobiális szerek használatát az állatok esetében. A vakcinázás az állategészségügyben még mindig nem előírt norma és jelenleg azon dolgozunk és azt szorgalmazzuk, hogy erősödjön a kutatást és a fejlesztést ezen a területen, amely valahogy az utóbbi időben alul finanszírozottá vált. Az R&D AMR Hub által 2021-ben készített jelentés szerint az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos K+F-befektetések kevesebb mint 10%-át fordítják az állategészségügyre. Tekintettel az érintett állatfajok és az általunk lefedett betegségek széles spektrumára ez a beruházási arány nem elegendő az eredmények sikeres eléréséhez és az állatok esetében alkalmazandó vakcinázási stratégiák hatékony végrehajtásához.
Remélem, ezek a sorok meggyőzték Önöket a korábbi, rövid válaszom helytállóságáról. Igen, mindenképp segíthet a vakcinázás az antibiotikum-felhasználás további csökkentésében az állattenyésztésben!”
Az állattenyésztés az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának fő forrása?
Az antimikrobiális rezisztenciát övező egyik leggyakoribb tévhit motiválhatja a kérdését: “Több antimikrobiális szert használnak állatoknál, mint embereknél.”
Nos, az igazság az, hogy sokkal több állat él a Földön, mint ember. Az állatok teljes testtömege jóval nagyobb, mint az embereké. Logikus tehát, hogy az állatok kezelésére felhasznált antimikrobiális szerek összmennyisége meghaladja az emberek esetében alkalmazott szerek mennyiségét. Ha azonban össze szeretnénk hasonlítani az antimikrobiális szerek állatok és emberek esetében történő felhasználását, akkor ugynevezett összehasonlítható mutatót kell használnunk, a teljes tömeg helyett a biomasszát kell használni referenciapontként. Ma mindössze csak néhány ország alkalmazza ezt a módszert a valós, korrekt becslések elkészítéséhez. Továbbá egyes esetben megfigyelhetjük, hogy az antimikrobiális szerek mg/kg-ban kifejezett felhasználás értéke az embereknél magasabb, mint az állatoknál.
Fentieken túlmenően azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az antimikrobiális rezisztencia a véletlenszerű mutációk és a természetes szelekció által vezérelt jelenség. Egyes baktériumok genetikai anyagot is megoszthatnak más baktériumokkal, növelve a rezisztencia terjedését a baktériumpopulációkban, az emberekben, az állatokban, a növényekben és a környezetben egyaránt. Az antimikrobiális szerek helytelen használata nagymértékben felgyorsítja az antimikrobiális rezisztenciát, mivel ezek szelekciós nyomást gyakorolhatnak a rezisztencia-tulajdonságokkal rendelkező baktériumokra a túlélés és a fejlődés érdekében.
Mivel az antimikrobiális szereket embereknél, állatoknál és növényeknél egyaránt használják az antimikrobiális rezisztencia kialakulása nem tulajdonítható egyetlen ágazatnak. Ez egy ágazatokon átívelő, “Egy egészség”-gel kapcsolatos kérdés, amely mindannyiunkat érint. Mivel az emberek, az állatok és a növények egészsége összekapcsolódik, így a megoldásoknak is a több ágazatot átfogó, multiszektoriális együttműködésekből kell származniuk. A 2016-ban közzétett, igen hasznos jelentés további részleteket közöl az antimikrobiális rezisztencia különböző ágazatokban tapasztalható mechanizmusairól és mozgatórugóiról.
A WOAH négyoldalú partnerségben együttműködve jelenleg is azon dolgozik, hogy az integrált elemzés gyakorlatát világszerte elterjessze. Ez lehetővé teszi ugyanis a kormányok számára, hogy ágazatokon átívelő, tényeken alapuló döntéseket hozzanak és szükség esetén az antimikrobiális szerek felelősségteljesebb felhasználásának elősegítése érdekében forrásokat rendeljenek az érintett területekhez, például vakcinázási kampányokhoz, a biológiai biztonság javítását elősegítő intézkedésekhez, a kitörések kezelését, megelőzését és ellenőrzését biztosító stratégiák kidolgozásához.
Forrás: NAK
Vadászat
Szebenye-pusztán találkoztak a bélusvölgyi vadászok
Észak-Csereháton, a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában szervezte meg az ide trófeamustráját, amelyen mintegy 36 gímbika trófeáját lehetett megtekinteni, illetve ekkor vehették át ünnepélyes keretek között az elejtők. Kövér János, a vadásztársaság elnöke kiemelte, hogy amellett, hogy ismét egy forró, csapadékszegény, aszályos nyár után köszöntött be a szeptemberi szarvasvadászat, egy meglehetősen eredményes bőgést zárhattak. Eredményeikre büszke, az elért sikerek mögött pedig pontos és tapasztalt, gondos vadgazdálkodást láthatott minden vendég a területen. A munka tovább folytatódik, amelybe, a vadásztársaságon túl, a térség vadgazdálkodóinak összefogása is ott rejlik – tájékoztatta az Agro Jagert Oravecz Attila.
Egy vadásztársaság életében a trófeamustra mérföldkő. Egy-egy ilyen szemlén, nemcsak a társaság, aktuális helyzetét, lehetőségeit láthatjuk, hanem a hivatásos vadász, a vadőr is mérlegre kerül. Míg a múlt héten a Drávamentén tapasztalhattuk meg, hogy a társaság kitárta a kapuit, addig most itt Észak-Csereháton tekinthetünk körbe, hogy valójában mire képes a szarvas és körülötte az ember.
A Bélusvölgye vadásztársaság ezen a napon megmutatta és akinek kedve tartotta, kilátogathatott Szebenye-pusztára, hogy milyen gímbikák estek 2024-ben. Oravecz Attila kiemelte: örömmel fogadták, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal vadászati szakigazgatásában dolgozó felügyelők elfogadták a meghívásukat, ami visszajelzés számukra, hogy a kormányhivatalban is fontos, mi történik, nemcsak itt, hanem a környező társaságok területén.
A szarvas kettős életet él. Napjainkban számokban, íróasztalok felett is megjelennek, de igazán csak a terepen, egy-egy társaság, egy-egy térség egészében lehet megérteni, hogy mit jelent egy-egy populációval gazdálkodni, őrizni. Egy állományt nem lehet pár ezer hektárra beszorítani, azzal integráltan, egységesen kell gondolkodni. Ha jó is a kapcsolat, ha 20 éves barátságok kötik össze az itt dolgozó vadőröket, hivatásos vadászokat és működik az együttgondolkodás, azonban a jogszabályi előírásoknak meg kell felelni. Ez azonban akkor működik igazán jól, ha egy-egy térség lehetőségeire, szaknyelven fogalmazva, a vadeltartó képességére illesztik és nem egy egységes, országos direktívának kell megfelelni.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Úgy gondolom, hogy ehhez időszerű lesz bevezetni egy új fogalmat is, amely a földtulajdonosok irányába mutat, miszerint mire képes, mit képes megtenni a szarvasért, a vadért a gazdaember? Szerencsés együttállás, ha vadászik, de még szerencsésebb eset, ha az agrárszektor stabil lábakon és kiszámíthatóan működik – nyugodtabb gazdasági helyzetben minden szereplő nyugodtabban reagál.
A gazdákkal, a földtulajdonosokkal való kommunikációban a Bélusvölgye vadásztársaság vonatkozásában kétoldalú kapcsolat rajzolódik ki, melyet mi sem példáz jobban, hogy egy terület bokros, elhagyatott részeit kitisztítva, Oravecz Attila megkereste a földtulajdonost, hogy ha lehetne és a tervezett munkában nem hátráltatná, akkor mentsék meg a régi almafákat. Személyes sikere Oravecz Attilának, de amellett, hogy régi almák maradtak meg a gyümölcsnemesítőknek, az erdőjáró embernek, de ott maradtak az öreg fák, amelyeket minden évben felkeres a vad is. Ez a terület kitakarítása után sem változott meg. Sőt!
Oravecz Attila kiemelte, hogy mire beköszöntött az ősz, a leseket kijavítgatták, a sózókat feltöltötték és a vadföldeket előkészítették. Ez utóbbi kapcsán sok-sok éves gyakorlat, hogy a vadföldekbe őszi árpát vetnek, amit nem takarítanak be, hanem lábon hagynak. Azon úgy bagózik a szarvas, a vaddisznó és minden vadja az erdőnek, ahogyan csak szeretné, mikor már tejesen érik. Mikor aztán odakerül a sor, hogy aratni kellene, sem vágják le. Aki ismeri az árpát, tudhatja, hogy érés után csakhamar összetörik, összeborul. Nyár közepén aztán nehéz tárcsával leforgatják, bekeverik azokat a szemeket, amit a vad elhagy, ami kipergett. Vetésre, több, mint elég. Az első augusztusi esők hatására aztán kicsírázik és őszre nemcsak bokáig érő, hanem már szárba szökkent árpa várja a szarvasokat, de jó legelője minden vadnak.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A szarvas az elmúlt években jobban helyben maradt az Észak-Cserehátban – folytatja Oravecz Attila és a kollégákkal, vadőr barátokkal egyre kevesebbszer állunk meg egy-egy trófea előtt: Na, ezt láttam én is! Sokat beszélgettünk erről – teszi hozzá, de arra jutottunk, hogy a tarvadnak kedvezve, az sem mozdul ki messzire s a rudlikat a bikák sem keresik. Ilyen megfigyeléseket szűrtünk le, amelyet érdemes lenne itt is tudományos eredményekkel igazolni, mert tapasztalataink erre mutatnak.
A 2024-es bőgés nagyon jól indult és sem a meleg, sem a száraz idő nem vetette vissza a bikákat – meg is szólaltak! Szeptember 2-án terítékre került az első gímbikánk és azután sorban szólt a vadászkürt a szarvasok felett. Az összes kolléga is dolgozott a szomszédban, néha-néha tudtunk beszélni, s ha már nem hallottunk egymásról, akkor fogtuk a telefont és összecsörögtünk. Persze az utánkeresések megadták a közös hangot, mert mi is, a szomszédok is át-átmentünk a szomszéd területére. Akkor már hívtuk is a kollégát, hogy szükségünk van a segítségükre, mert nagyon úgy tűnik, hogy „vendégvadászatra” érkezünk. Ez megszokott, mindennapos – együttműködés nélkül nem tudnánk ilyen eredményeket elérni.
Sokan kérdezik, hogy a bőgőhelyeket, hogyan gondozzuk? Mi azt látjuk, hogy az a legjobb, ha az ősi beállóhelyekre mi egyáltalán nem megyünk be – semmilyen eszközzel. Azt a birodalmat meghagyjuk a szarvasnak. Ha azt választotta, akkor mi tiszteletben tartjuk s ha a királynak megfelel, akkor mi nem akarjuk, hogy jobb legyen. Viszont körülötte, azért kedveskedünk neki. Aztán meg: mindig örülünk, ha augusztusban újra és ugyanott megszólalnak a bikák, hiszen jelzés, hogy valamit csak „eltaláltunk” idén is…
A trófeamustra idei legjobb gímbikáját 12 évesre bírálták és 9,37 kilogrammot nyomott. Remélem nem gondolja senki, hogy nagyképűség a társaságunk részéről, de ez a bika „csak” egy mellékbikája volt egy csapatbikának, „akit” lehetőségeink miatt nem hoztunk terítékre. Talán ilyet még a társaság soha nem tett, de meghagytuk. Elnök úrral sikerült egyeztetni és megmaradt nekünk jövőre, megmaradt a teheneknek. Mondhatom, lehet, hogy a valaha lőtt legjobb gímbikánk lesz. Keveset láttuk, de annál többet hallottuk. Úgy gondoltam, ha ez a bika maradhatna még egy évet, akkor olyan erős genetikával fordulhatunk rá a következő évtizedre, ami meghatározó lehet a gazdálkodásunkban.
Hogy találkozunk-e ezzel a bikával? Hogy jövőre ide fog-e beállni? Senki sem tudja. Egy viszont biztos: jó pár csatát megnyert ezen az őszön és láttuk, ahogy terelgeti a teheneit. Kell egy ilyen új dolog és nem szeretnénk ezekből az elképzeléseinkből engedni. Újat, változást szeretnénk s legyen ennek a szarvasnak az erdő az otthona, legyen még a mienk. Neveljen az erdő, neveljen az Észak-Cserehát még szarvast: sokkal jobbat! Mi, amit tudunk, megadjuk a szarvasnak. Sokkal többet már nem tehetünk hozzá, maradt hát az önmérséklet.
vendégekkel, tagtársakkal, a kollégákkal jól telt a Szebenye-pusztai napunk. Szükségünk is volt erre, mert a nap, nap utáni vadászatok elfárasztottak mindannyiunkat. Korai kelések, késői fekvések és napközben a rengeteg munka, nemcsak a vadászházban, hanem területen is. Trófeakikészítések, út a kormányhivatalba, a kamarához. Krotália igénylések, dokumentációk, papírmunka, megannyi feladat, amit nem görgethetünk napról napra, azt el kell végeznünk minden nap. S arról még nem is beszéltem, hogy a tacskókopóinkkal is foglalkozni kell, mert hát a napi tréning mindenkinek kell, embernek, állatnak egyaránt.
Panaszra egyáltalán nincs okunk, itt, a Bélusvölgye vadásztársaság területén, feladat viszont bőven terem. Hozzá kell tenni, hogy az érmes arányunk 40%-os, az érmes bikák átlagsúlya 7 kilogrammot ért el. A korosítás és a minőségi szelekció felé mozdultunk el és a fiatal, már láthatóan gyenge adottságú szarvast is vadásztuk a bőgésben – új vonulat, de nem engedtük el, ha találkoztunk. Meglátjuk, milyen eredmények jönnek, ami persze egy, két év alatt biztosan nem fog látszódni, mint ahogy az az eredmény sem, hogy a trófeamustrán annyi gyerek játszott a Szebenye-pusztán, hogy sokszor keresni kellett, kinek, merre van a sráca. S ha meg is mosolyogtuk a gyerekricsajt, azért tudni kell, hogy belőlük lesznek a következő generáció hajtói és apukájuk, a nagyapjuk, a nagybácsijuk mellett válnak olyan vadásszá, akik mellett majd mi is leállunk egy-egy standra vagy beülünk melléjük majd az autóba, mikor megállnak a házunk előtt, hogy gyerünk ki a hegyre, oda, ahová régen mi vittük őket – mesélt Oravecz Attila az Agro Jagernek a Bélusvölgye Vadásztársaság Szebenye-pusztai vadászházában…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fényképezte: Oravecz Attila és Szabó Róbert
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Célkeresztben az orvvadászat
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett
A Készenléti Rendőrség Rendőrmúzeumának kiállítása is része volt az október 26-án, Vásárosnaményban megrendezett Vadásznap és Trófeamustra rendezvénynek.
A Rendőrmúzeum 2024-ben egy vadászat, orvvadászat témájú roll-up kiállítást szervezett, melynek célja, a természet iránt érdeklődők részére betekintést nyújtani a vadászat világába, illetve különböző bűnügyek ismertetésével felhívni a figyelmet az orvvadászat jogellenességére és a vadászat veszélyeire. A kiállítás 2024 szeptemberében az Európai Unió vadászati főigazgatóinak informális ülése keretében debütált, melynek a Vásárosnaményban megtekinthető Hunor Vadászati és Természeti kiállítás adott otthont.
A kiállítás 2024. október 26-án, a megyei Vadásznap és Trófeamustra rendezvény keretében nyílt meg a nagyközönség előtt. Ezen a napon az érdeklődők a múzeum könyvtárának vadászati tematikájú könyveibe is belelapozhattak, továbbá a vitrinekben – orvvadász bűncselekmények elkövetésénél használt, a rendőrség által lefoglalt – házi készítésű, átalakított fegyvereket is megtekinthették. Látható volt egy olyan különleges szarvasagancs is, amibe szinte „belenőtt” egy dróthuzal, ezzel jól szemléltetve a hurkolás pusztítását.
A tárlatot a Rendőrmúzeum vezetője, Kékiné Rozsnyai Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy egy új típusú kiállítás megvalósítása volt a cél, amely a vadászati szakma és a vadászok számára is hasznos információkat nyújt, ugyanakkor a laikus látogatóknak is érdekes lehet. Emellett rávilágít arra, hogy a vadászat messze túlmutat a trófea megszerzésén, hiszen a törvények által szabályozott, fenntartható vadászat szerves része a vadgazdálkodásnak és a vadvédelemnek.
A vadászatra jogosult szervezetek – zömében vadásztársaságok – által végzett és az állami szervek által felügyelt vadászat segít megőrizni a fauna természeti egyensúlyát és biológiai sokféleségét, megelőzve egyes fajok túlszaporodását, vagy más fajok eltűnését. A délután folyamán a vadásznaphoz kötődően több nyilvános kerekasztal beszélgetésre is sor került, amelyen többek között a vadászati bűncselekményekről is szó esett.
Kreitz Zsuzsanna r. alezredes asszony a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Műveleti Szolgálat Bűnügyi Technikai Főosztály vezetője gyakorlati tapasztalatokkal látta el a hallgatóságot, az áldozattá vagy elkövetővé válás megelőzése érdekében.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
A Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
2024. október 28-án Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban került sor a Heves vármegye hivatásos vadászai kötelező éves továbbképzésére.
Szűcs Iván hivatásos vadász alelnök köszöntőjét követően Kovács István János tirkár ismertette a napi programot. Elsőként Dr. Kovács Imre a 310. Mátra-alja-Dél-hevesi Vadgazdálkodási Tájegység tájegységi fővadásza tartott előadást A vadkár térítési eljárás szabályai és gyakorlata címmel.
Őt követte a Magyar Madártani Egyesülettől Deák Gábor, aki az új Kerecsen Life programot mutatta be, és ismertette a már lezárult Helikon Life program eredményeit. A harmadik előadásban a Kite Zrt. képviselője, Nagy Gábor mutatta be a Mavic 3 Thermal hőkamerás drónt és ismertette a használati lehetőségei a vadgazdálkodásban.
Az előadásokat követően Lakatos Anna igazgatóhelyettes és Kőmíves-Rab Barbara tárlatvezető kalauzolta körbe a hivatásos vadászokat a múzeumban. A program egy közös ebéddel zárult a hatvani Svéd Korona Étteremben.
Forrás: Kovács István János s.k. titkár – OMVK