Mudra László vadászíjász őzbakot hozott terítékre egyéni vadászata során. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Üdv mindenkinek, egy áprilisi őzbakvadászatot szeretnék megosztani. Még előző év decemberében vadászíjász barátaimmal bejártuk a területet, felderítve, hol érdemes leshelyeket kialakítani. Azt tapasztaltuk hogy igen erős a mozgás az úgynevezett vadkamra erdő és a mezőgazdasági művelésben levő földek között. Találtam egy nagyon jónak ígérkező erős váltót, annak közelében levő nagy akácfán alakítottam ki egy íjászlest szóróval, sózóval.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

A választás jónak bizonyult, három tarvadat sikerült elejtenem róla februárban. Több alkalommal jelent meg egy páros hatos bak is, akkor még barkában. Számomra az egyik legszebb őzbaktrófea a páros hatos, ezért nagyon szerettem volna elejteni. Reménykeltő volt, hogy erősen járt volt a szóró, három-négy nap alatt elfogyott a kirakott kukorica. Az őzbakvadászati idény kezdete hétfőre esett, ezért vasárnap kivittem a családot egy kis kirándulásra, mellékesen feltölteni a szórót kukoricával.

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

Kellemeset a hasznossal.. Bejárva területet megláttam a bakot, aki már elsőként letisztítva pihent a lucernában. Közel százméteres távolságról megmutattam a kisfiamnak távcsővel. A közelgő hidegfront miatt nem várhattam, eldöntöttem hogy kihasználom a hétfő hajnalt…. Három órakor kiugrottam az ágyból, negyed ötkor már a területen voltam. Az idő fantasztikus volt. Langyos 15 fok, enyhe szellő, madárcsicsergés és finom virágillat fogadott. A lucerna tele volt őzzel, amerre csak a szem ellátott, nagy esély volt rá, hogy pirkadatkor a lesemnél váltanak vissza az erdőbe. A sötétség leple alatt lassan haladtam a les felé, ahonnan perceken át rókaszuka hívó hangja hallatszódott. Már majdnem elfogott a rókavadászat hangulata, erősen észben kellett tartanom, milyen céllal érkeztem. Mikor megérkeztem a fámhoz, még láttam az elillanó alakját a keresőben. Lassan elhelyezkedtem, bebiztosítottam magam a még szinte csupasz akácon a standkötélre, vesszőt helyeztem a felakasztott íjra és a lassan derengő hajnalban kényelmesen körbe nézelődtem. A felhozatal igen ígéretes volt. Azon a területrészen legalább négy lőhető bakot láttam és több mint tíz sutát, gidát vegyesen… Ahogy telt az idő, finoman mozgásba kezdtek a csapatok. Már kellően világos volt, jól láttam, ahogy egy sutagida beérkezett a nád elé kiszórt kukoricából csemegézni. Csak gyönyörködtem benne, egészen közel hozta őt az ötvenedik szülinapomra frissen kapott távcső. Hirtelen belépett a látott képbe a kiszemelt bak… Takarásban jött, jól meglepett. Bambuszrügy növekedésének sebességével “gyorsan” leakasztottam az íjam 😁. A bak keresztben állt, már szinte belekezdtem a húzásba, de elugrottak. Hangosan méltatlankodva beugrottak az erdősávba. Átfutott rajtam a gondolat hogy még ekkora balfék nem lehetek 😂 Minden klaffolt és én bealudtam… Hát hova tette a szemét Ladó…( Mondta az öreg Matula bácsi.)… Álmodozik, nézelődik? Bakot lőni ki fog? 😀 De türelem, még csak fél hat!

Fotó: Mudra László – Agro Jager News

Negyed óra múlva kisétált az erdőből egy suta három gidával és a Bak! Tőlem hetven-nyolcvan méterre elkezdtek legelni a lucernában, sajnos rossz széllel. Ezért sokszor láttam hogy felemelik a fejüket és magasra tartott orral bizalmatlanul szimatolnak. Sokáig ment ez így, amíg egyszer csak elkezdtek egy másik irányba feszülten figyelni. A területen átvezető úton megjelent egy kutyasétáltató páros, két vizslával. Óó!! – hogy szidtuk őket korábban, mikor szabadra engedve csaholva feltúrták a nádast, mialatt a gazdájuk hívogatta őket kétszáz méterről.. De most valami jó előérzetem támadt. Ahogyan lassan túljutottak az őzek vonalán, azok pozíciót váltva kiugrottak a lucernából a kopasz boronált területre és onnan lassan felém közeledtek. Hamar íj a kézbe, elsütő az idegre és behúzódtam a fa takarásába. Csak a fél szemem hagytam kint 😁 Bejött egy suta, egy gida, még egy, meg még egy és végre ott állt a bak is a hölgykoszorú kellős közepén! Visszadőltem a fa mögé, takarásban kihúztam az íjat és lassan kihajoltam. Tizenhét méterre az összes velem szemben állva ropogtatta a kukoricát. Lassan megnyugodott az irányzéktüske a bak hátán és vártam, hogy oldalra forduljon… De ő csak állt szemben lehajtott fejjel és semmilyen jelét nem mutatta, hogy ezen változtatni akarna. Nem igazán szeretem, ha nem áll oldalt a vad, de ismerve az íjam erejét és mivel szándékosan nem nehéz vesszőt választottam, ismervén az őz reakció idejét, úgy döntöttem, hogy fentről lefelé, a gerincen át veszem célba a vitális területet. A gyors vessző olyan sebesen érte, hogy rogyasztani sem volt ideje. A bak a lövésre orra bukott, rúgott párat és pár másodperc múlva már ki is múlt. Az én Bakom!! Hányszor láttam, távolról-közelről, vágyakozva…. És most itt fekszik alattam…

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Erős zúgás zökkentett ki a gondolataimból. Hatalmas zajjal megjelent egy traktor, kezdte volna a kukorica vetését. Még most is előttem van a gépkezelő arca, ahogy meglátta a nád előtt fekvő őzet, mellette a véres vesszőt a földben 🤣 Én meg megpróbálom túlkiabálni a traktor zaját: BENESZÁNTSADDD!!!

Bár nem hallott meg, kikerülte a bakot és ment tovább… Gyorsan lemásztam a fáról és még mindig full álcában behúztam a bokrok biztonságos takarásába a zsákmányom. Na, ha még ezt is látta volna a gazda, akkor a kocsmában biztosan évekig meséli kellő mennyiségű alkohol fogyasztása után, hogy egyszer az egyik bokor behúzta a döglött őzet a többi bokor közé… Veszélyes vidék ez… 😉

Végre zavartalanul birtokba vehettem a zsákmányom, megadva a végtisztességet és egy pillanatra elcsendesedve hálát adtam a vadászszerencsének. Hiszen, ha előbb jön a traktor, vagy később a vizslások, akkor semmi nem így alakult volna…. Örömmel hívtam fel a szintén a területen vadászó Ambrózy Árpádot, (akire példaképként tekintek fel – azt hiszem sokan vannak még így velem együtt 😀), hogy elújságoljam a nagyszerű hírt, meglőttem első őzbakom! Szívből gratulált és nekem nagyon sokat jelentett, hogy Ő avatott fel őzbakíjasvadásszá!! Köszönöm szépen a lehetőséget, Árpád!!

Gyors üzenet ment még a vadászíjász barátoknak is, akik érintettek a területen, nagyon jól esett az ő gratulációjuk is! Köszönöm szépen nekik is! Nagyon jó érzés ilyen emberekkel együtt vadászni. Remélem hogy nekik is mihamarabb lesz lehetőségük terítékre hozni egy – egy bakot…

Miközben ezeket a sorokat írtam, jött az üzenet Balogh Tibi barátomtól, hogy Diána őt is a kegyeibe fogadta! 😀 De az már az ő története 😁

Röviden a felszerelésről : Mathews V3 27 csigás íj, 66#/29″, vessző Aftermath 300, hegy G5 Deadmeat 125 grain, teljes vesszősúly 520 grain. Lőtávolság 17 méter, menekülési távolság 0 méter. A vessző átütötte a gerincet, egy penge vágta a szívét, mindhárom penge telibe vitte a tüdőt, kimenetnél két bordát. A hegy nem sérült…

Vadászíjász üdvözlettel: Laci

Írta és fényképezte: Mudra László