Vadászat
Visszanéző: A muflonkos
Léman Gábor élménybeszámolója:
Léman Gábor muflonra vadászott a Bakonyban 2024. januárjában. Élményeiről beszámolt lapunknak:
„Holnap vagy holnapután ráérsz esetleg kerülni egyet kosra?” – ezzel a viber üzenettel kezdődött a kaland. De mielőtt belevágnék a történetbe, néhány unalmas tényt leírok magamról és arról, hogy hogyan jutottam el az üzenet megírásáig, valamint ahhoz, hogy a történetet papírra vessem.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Veszprém közelében, a Bakonyban vadászom, hivatalosan valamivel több, mint 20 éve.(plusz a gyerekévek) Annak rendje és módja szerint gyerekként kezdtem el az erdőt járni édesapámmal. A kedvtelés és hobbi igen rövid idő alatt átalakult valamivé, amit inkább a szenvedély ír le, de talán még ez annál is több. Nagyjából 7 éve tagként van szerencsém vadászni a régóta barangolt nagyvadas területen. Az erdeinkben főként gím, vaddisznó, őz dominál, de előfordul a dám és nagyritkán a muflon is.
A muflon… Még kimondani és leírni is különleges (másnak talán nem, de számomra mindenképp). Csak egy birka (vagy lehet akár kecske is), de milyen birka az, fekete-barna-fehér, éles szemű, óvatos, egzotikusnak hat a többi közt. Eddig csak álmodoztam róla, hogy egyszer talán én is céltávcsövön keresztül nézhetem. Az elmúlt években rendszeresen átnéztem a vadásztársaságok árjegyzékét, bújtam a külföldi vadászatszervező irodák honlapjait, hogyan juthatnék hozzá egyhez megfizethető áron? A válasz igen keserű és egyszerű volt: sehogy. Annak a pénznek mindig volt sokkal jobb helye, így abbahagytam a keresgélést. Az idei szezon azonban változást hozott, társaságunk kapott 6 kosra keretet, amiből a felét értékesítésre szánjuk, három pedig elérhető lett a tagok számára, a tagi bika fejében.
Hoppá! Eljött az én időm. Csak néhány apróságra van szükség: idő, jó idő, na meg persze a kos. Igaz, hogy már egész évben lőhető, de azért mégiscsak télvíz idején kellene valahogy… Jóval előre jeleztem a vezetőség felé ebbéli szándékomat. A munkám, a haza szolgálata külhonban, ez kicsit megnehezíti a feladatot, de haza kell jönni, hajtás is lesz és a muflonra időt kell szánni. Egy kegyes hazugság a külföldi iskola igazgatójának: „My daughter needs vaccination” – A lányomnak oltás kell – (Apának meg kos, hát nem érted?!), egy héttel hamarabb kell kezdenünk a karácsonyi szünetet, hogy minden beleférjen. Az első két hét gyorsan elrohant, 2 napos hajtás, néhány cserkelés, kiülés (muflon persze sehol), disznóvágás, szarvas szalámi töltés, karácsony a családdal, izgulás nehogy jöjjön a vadászmester üzenete: a három kos elesett, kilövés leállítva. Ügyintézés, szilveszter, a rohadt életbe már elseje van, buék, csak 4 nap és utazunk vissza, ide erősítés kell.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Ricsi, az egyik hivatásos vadász, ő lesz a megoldás. Így született meg a fent már említett üzenet: „Boldog új évet! Holnap vagy holnapután ráérsz esetleg kerülni egyet kosra?” Már eltelt 10 perc és semmi válasz, mi lehet annál fontosabb, mint az én kosom? Hát nyilván minden más, kénytelen vagyok beismerni. De a következő negyed órában megérkezett a válasz: „-Szia, boldog új évet! Megnézhetjük, de szerintem csak délután, délelőtt meg kell etetnem a hajtásra”. Ez már valami, persze az esély arra, hogy muflonba futunk csekély, de minden lehetőséget meg kell ragadni. „Én ráérek, mehetünk”- válaszolom lezseren, mintha nem azt gondolnám, hogy az is késő lenne, ha már úton lennénk. Kedd reggel korán kelek, napok óta nem alszom jól, bujkál bennem valami nyavalya. Kávé, reggeli rutin mikor újabb, nem várt üzenet érkezik: „Fent vagy már?
Megyek olyan negyed 9 fele, eljöhetsz, ha gondolod, puskát is hozzál” Még hogy gondolom-e?! Ha az ukrán front Balatonalmádiban lenne is indulnék. Öltözködés, fegyver, lőszer, pár mandarin, víz. Úton a kocsihoz a puska tokostól kiesik a kezemből, a francba (amit valójában mondtam, azt nem bírja el a papír), szerencsére vastag a szivacs, nincs baj. Nyitom az ajtót, azaz csak nyitnám, mert a kulcs is röpül. Mi a fene van ma reggel, ez biztos valami jel, vagy jó vagy rossz de valamit jelent.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Irány a vadászház. A kocsit megrakjuk kukoricával, hétvégén hajtás, meg kell etetni a területet, plusz az üzemi szórók. Jólesik beszélgetni, hónapok óta nem találkoztunk. Mi történt a területen, milyenek voltak a vendégvadászok, ki, mikor, hol, mit stb, csak a szokásos. Megvagyunk, mehetünk a célterületre. Évek óta nincs normális tél, ez meg különösen vizes, a kocsi csúszkál az erdőben, alig lehet megtartani. Ismerem az utat, pár perc és ott vagyunk, egy kis emelkedő, aztán jobbra, egy kis lejtő, mindjárt…
Megállunk, na végre! Fegyvert tölt, fültok a fejre, vastag pulcsi nem kell, sétálunk. Egy szálas a kiszemelt körzet, világos, a nap is be-bekukkant a ritka lomb között. Az alja tele levelekkel, ágakkal, ha nem lenne eldugulva mindkét orrlyukam, valószínűleg élvezettel szívnám magamba az erdő illatát, így csak azon igyekszek, hogy séta közben ne adjak ki horkoló hangokat. A terep végig lejt, 3-400 métert ellátni a ritkán álló fák között. Semmi sem mozdul, pedig itt már én is láttam muflont, de még egy őz sem… Igyekszem halkan követni Ricsit, a gallyakat kerülve próbálok osonni, már amennyire egy 120 kilós test (plusz fegyver és fültok) nem éppen balerina mozgását osonásnak lehet nevezni. Egymást váltogatja bennem a két érzés: a lehetőség okozta izgatottság, hogy bármelyik pillanatban megpillanthatjuk a keresett vadat, valamint a reménytelen lemondás, hogy itt nincs semmi.
Néha pattan egy ág a figyelmetlen lábaim alatt – csodálom, hogy nem látunk semmit?! Itt nem lehet halkan menni. Jó tíz perce cserkelünk, meg-megállva pillanatokra, figyelmemet próbálom megosztani a lábaim előtti centiken és a tájon, de leginkább rábízva magam a vadőr gyakorlott szemeire. Egyszer csak Ricsi megáll és emeli a távcsövét. „Mit lát? Biztos egy őz”- gondolom magamban. De mi az ott előttünk, kb. 150 méterre a két fa között? Egy sötét test, benne valami fehér? Ez nem őz, Ricsi jobbra lép takarásba, én utána lépek egyet, amikor a test megmozdul és a kép egy kossá alakul. Emelem a fegyvert, hogy a távcsövön keresztül nézzem.
Ez nem kicsi – mondom magamban, majd egy másodperc, az állat elfordul és már csak annyit látok, hogy mennek el tőlünk. Várunk pár percet, figyeljük az erdőt ahol eltűntek, újra csend, semmi mozgás. A szívverésem felgyorsult. Hát mégiscsak itt vannak, de vajon mennyire ugrottak el? Hányan voltak? Milyenek a kosok? Sok kérdés, de válasz nincs. Irány utánuk! Nem mehettek messzire, ezen a területen mozognak. A tokot lehúzom a fejemről a füleimre, bekapcsolom, ezzel már ne kelljen időt veszteni, ha helyzetbe kerülünk. Elkezdünk lopakodni. Huhh, hogy ropog ez az erdő, ezek meg se állnak a szomszéd megyéig. Ja nem, csak a mikrofon erősíti fel a hangokat, akkor jó, de akkor se létezik, hogy ezt a vad ne hallja meg. Na, mindegy, csak tovább.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Újabb hosszú percek. Arra tartunk, ahol eltűnt a nyáj, közben aprólékosan vizslatjuk a tájat, megpróbálva felfedezni bármit, ami muflon lehet. Semmi gyanús, pedig itt kell lenniük valahol. Megpróbálom a levegőt az orromon beszívni, a számon kifújni, hogy ha lövésre kerül a sor, ne remegjen annyira a kezem. De jó is lenne, ha nem lennék megfázva, de esélytelen. Még ötven méter halkan, balra és előttünk erősebben lejt a terep. Kémleljük, de üres. Ahogy jobbra fordítom a fejem, mintha mozdulna valami. Már Ricsi is áll és nézi őket. A muflonok tőlünk kb 120-140 méterre, észrevettek és lassan indulnak ismét. Van kos? Nem látok csigát, el fognak tűnni újra. Egy keresztbe kidőlt fán átugranak, mindjárt újra elnyeli őket az erdő, de az utolsó megáll és kíváncsian felénk fordul. „– Hát ti meg mik vagytok és mit néztek?”- nem tudja eldönteni, hogy indokolt-e a fejvesztett menekülés, vagy nincs veszély. Az adrenalin elönti a testem. Kos. Nem kicsi. Sőt nagy! Ez k…va nagy.
Ricsi suttogja: Lődd, ez nagyon jó! A következő 30 másodpercben egyszerre volt az az érzésem, hogy megállt az idő és az, hogy eltelt legalább 5 perc. Emelem a fegyvert, gépiesen tolom előre a biztosítót. Célzok, a szálkereszt táncol vagy fél méteres körben, ez így nem lesz jó. Jobbra lépek. Itt egy fa. Támasztok az oldalához. Ez az. Most már stabil. Stabil, de a kost innen nem látni. Nem hiszem el. Visszalépek kettőt. A kos áll és néz. Mindjárt elugrik. Ricsi menti meg a helyzetet: – Lődd a vállamról! A vállára teszem a fegyvert, a szálkereszt már nem táncol, de hova lőjek? Az alsó felét kitakarja a kidőlt fa, a lapocka felső részét fedi a csiga. Nincs nagy mozgásterem, csak nehogy a fába lőjek. A csigától balra mozdítom a szálkeresztet, most ez az, most valahol ott vagyok, ahol lennem kell… A robbanás hangja szétveri az erdő csendjét, a másodperc tört részében látok egy szőrcsomót a levegőbe repülni, a vad kimerevedik, majd eltűnik a fatörzs mögött. Ricsi hátrafordul és mosolyog: „ Ez eldőlt, de tölts újra, nehogy tüske legyen!” Még nem tudom eldönteni, mit gondoljak, jónak érzem a lövést, de mi van, ha nincs meg?
Hát láttam, hogy eldőlt. Persze az semmit nem jelent. Őrlődök magamban, miközben próbálom agyamban visszapörgetni a filmet és újrajátszani az elmúlt másodperceket. Újratöltök és elindulunk a kidőlt fa felé. Mintha ez a 100 egynéhány méter nem akarna elfogyni, de már csak pár lépés és meg kell, hogy lássam az elsőt életemben. A fához érünk, nyújtom a nyakam, hogy szemügyre vegyem a nagy…. Mi van?!! Se kos, se semmi. Elcsesztem. Tényleg tüske! Ez már a szomszédban szalad. Hogy lehetek ekkora béna, kiáll elém életem muflonja, megpiszkolom, sose lesz meg. Soha többet nem lesz ilyen helyzetem. Mindez átsuhant az agyamon, majd elnézek lefelé és látom, hogy a vad sebzetten húzza magát a lejtőn, a hátulja a földön. Gerinc, de nem tüske. Emelem a puskát, hogy minél előbb megszabadítsam a szenvedésétől… a földet, amit telibe lövök. -Nyugi, két lőszer van még a tárban, ne kapkodj!- mondom magamnak. Nagy levegő! Hol egy fa?Kitámasztok, a pont a lapockára és útjára engedem a megváltó golyót. A táj elcsendesedik, Ricsivel egymásra nézünk. Ez már a mienk.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Izgatottan sietünk le a koshoz. Közelről se mutat kisebbet, vastag, nagyon széles állású. Első pillanatra 75 cm környéke. Jó korban, minimum 8. De ezek csak számok, az élmény nem kifejezhető számokban, ahogy állok első kosom fölött, megsimogatom. Gyönyörű, hirtelen nem is tudom, mit kell gondolni ilyenkor, pörög az elmúlt 10 perc újra és újra a fejemben. Bárcsak elmesélhetném annak, aki megfertőzött ezzel a szenvedéllyel. Birtokba vesszük a vadat, megadjuk neki a végtisztességet. Fotó, újabb fotó, az arcomon a levakarhatatlan mosoly, aztán még egy kis fotó. Már csak fel kell húzni a kocsihoz. Lefelé mintha könnyebb lett volna jönni és nem is látszott ilyen nehéznek ez az állat. De kit érdekel, majd délután pihenek. Megvan a kos! Az első és minden bizonnyal jó ideig az utolsó is.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Hazafele a kocsiban újra átélem az eseményeket, örülök, mindketten örülünk. Nem gondoltuk volna, hogy összejön első alkalomra, azt pláne, hogy ilyen csigás öregúrral akadunk össze. Diána a platón ülhetett, de talán még Hubertusz is ott volt. Ricsi szavai teszik meghitté a hangulatot: „- Remélem Apád látott minket most!” Én is remélem.
Írta és fényképezte: Léman Gábor, 2024. január
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Fotó: Agro Jager News
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Természetvédelem
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról
Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.
Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.
Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig. Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.
A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.
A fajról általánosságban
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.
Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.
15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.
Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.
Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.
Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.
Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.
A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.
A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.
Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.
A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.
A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.
Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.
Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.
Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.
A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.
A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hód megítélésének különböző szempontjai
A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.
Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.
A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.
Ökológiai szempontú megítélése
A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.
A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.
A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.
A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.
A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.
A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.
A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.
Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.
Műszaki és gazdasági szempontú megítélése
Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.
„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.
Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.
A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.
Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.
A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.
Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.
Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.
Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódkár szemmel látható nyomai
A konfliktusok kezelése
Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.
Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.
Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.
A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.
Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.
A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Dióhéjban
Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.
Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.
Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!
Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.
E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Hódok az irodalomban
Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…
Az egyik magyar kiadás címlapja
Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
