Vadászat
Visszanéző: A muflonkos
Léman Gábor élménybeszámolója:
Léman Gábor muflonra vadászott a Bakonyban 2024. januárjában. Élményeiről beszámolt lapunknak:
„Holnap vagy holnapután ráérsz esetleg kerülni egyet kosra?” – ezzel a viber üzenettel kezdődött a kaland. De mielőtt belevágnék a történetbe, néhány unalmas tényt leírok magamról és arról, hogy hogyan jutottam el az üzenet megírásáig, valamint ahhoz, hogy a történetet papírra vessem.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Veszprém közelében, a Bakonyban vadászom, hivatalosan valamivel több, mint 20 éve.(plusz a gyerekévek) Annak rendje és módja szerint gyerekként kezdtem el az erdőt járni édesapámmal. A kedvtelés és hobbi igen rövid idő alatt átalakult valamivé, amit inkább a szenvedély ír le, de talán még ez annál is több. Nagyjából 7 éve tagként van szerencsém vadászni a régóta barangolt nagyvadas területen. Az erdeinkben főként gím, vaddisznó, őz dominál, de előfordul a dám és nagyritkán a muflon is.
A muflon… Még kimondani és leírni is különleges (másnak talán nem, de számomra mindenképp). Csak egy birka (vagy lehet akár kecske is), de milyen birka az, fekete-barna-fehér, éles szemű, óvatos, egzotikusnak hat a többi közt. Eddig csak álmodoztam róla, hogy egyszer talán én is céltávcsövön keresztül nézhetem. Az elmúlt években rendszeresen átnéztem a vadásztársaságok árjegyzékét, bújtam a külföldi vadászatszervező irodák honlapjait, hogyan juthatnék hozzá egyhez megfizethető áron? A válasz igen keserű és egyszerű volt: sehogy. Annak a pénznek mindig volt sokkal jobb helye, így abbahagytam a keresgélést. Az idei szezon azonban változást hozott, társaságunk kapott 6 kosra keretet, amiből a felét értékesítésre szánjuk, három pedig elérhető lett a tagok számára, a tagi bika fejében.
Hoppá! Eljött az én időm. Csak néhány apróságra van szükség: idő, jó idő, na meg persze a kos. Igaz, hogy már egész évben lőhető, de azért mégiscsak télvíz idején kellene valahogy… Jóval előre jeleztem a vezetőség felé ebbéli szándékomat. A munkám, a haza szolgálata külhonban, ez kicsit megnehezíti a feladatot, de haza kell jönni, hajtás is lesz és a muflonra időt kell szánni. Egy kegyes hazugság a külföldi iskola igazgatójának: „My daughter needs vaccination” – A lányomnak oltás kell – (Apának meg kos, hát nem érted?!), egy héttel hamarabb kell kezdenünk a karácsonyi szünetet, hogy minden beleférjen. Az első két hét gyorsan elrohant, 2 napos hajtás, néhány cserkelés, kiülés (muflon persze sehol), disznóvágás, szarvas szalámi töltés, karácsony a családdal, izgulás nehogy jöjjön a vadászmester üzenete: a három kos elesett, kilövés leállítva. Ügyintézés, szilveszter, a rohadt életbe már elseje van, buék, csak 4 nap és utazunk vissza, ide erősítés kell.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Ricsi, az egyik hivatásos vadász, ő lesz a megoldás. Így született meg a fent már említett üzenet: „Boldog új évet! Holnap vagy holnapután ráérsz esetleg kerülni egyet kosra?” Már eltelt 10 perc és semmi válasz, mi lehet annál fontosabb, mint az én kosom? Hát nyilván minden más, kénytelen vagyok beismerni. De a következő negyed órában megérkezett a válasz: „-Szia, boldog új évet! Megnézhetjük, de szerintem csak délután, délelőtt meg kell etetnem a hajtásra”. Ez már valami, persze az esély arra, hogy muflonba futunk csekély, de minden lehetőséget meg kell ragadni. „Én ráérek, mehetünk”- válaszolom lezseren, mintha nem azt gondolnám, hogy az is késő lenne, ha már úton lennénk. Kedd reggel korán kelek, napok óta nem alszom jól, bujkál bennem valami nyavalya. Kávé, reggeli rutin mikor újabb, nem várt üzenet érkezik: „Fent vagy már?
Megyek olyan negyed 9 fele, eljöhetsz, ha gondolod, puskát is hozzál” Még hogy gondolom-e?! Ha az ukrán front Balatonalmádiban lenne is indulnék. Öltözködés, fegyver, lőszer, pár mandarin, víz. Úton a kocsihoz a puska tokostól kiesik a kezemből, a francba (amit valójában mondtam, azt nem bírja el a papír), szerencsére vastag a szivacs, nincs baj. Nyitom az ajtót, azaz csak nyitnám, mert a kulcs is röpül. Mi a fene van ma reggel, ez biztos valami jel, vagy jó vagy rossz de valamit jelent.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Irány a vadászház. A kocsit megrakjuk kukoricával, hétvégén hajtás, meg kell etetni a területet, plusz az üzemi szórók. Jólesik beszélgetni, hónapok óta nem találkoztunk. Mi történt a területen, milyenek voltak a vendégvadászok, ki, mikor, hol, mit stb, csak a szokásos. Megvagyunk, mehetünk a célterületre. Évek óta nincs normális tél, ez meg különösen vizes, a kocsi csúszkál az erdőben, alig lehet megtartani. Ismerem az utat, pár perc és ott vagyunk, egy kis emelkedő, aztán jobbra, egy kis lejtő, mindjárt…
Megállunk, na végre! Fegyvert tölt, fültok a fejre, vastag pulcsi nem kell, sétálunk. Egy szálas a kiszemelt körzet, világos, a nap is be-bekukkant a ritka lomb között. Az alja tele levelekkel, ágakkal, ha nem lenne eldugulva mindkét orrlyukam, valószínűleg élvezettel szívnám magamba az erdő illatát, így csak azon igyekszek, hogy séta közben ne adjak ki horkoló hangokat. A terep végig lejt, 3-400 métert ellátni a ritkán álló fák között. Semmi sem mozdul, pedig itt már én is láttam muflont, de még egy őz sem… Igyekszem halkan követni Ricsit, a gallyakat kerülve próbálok osonni, már amennyire egy 120 kilós test (plusz fegyver és fültok) nem éppen balerina mozgását osonásnak lehet nevezni. Egymást váltogatja bennem a két érzés: a lehetőség okozta izgatottság, hogy bármelyik pillanatban megpillanthatjuk a keresett vadat, valamint a reménytelen lemondás, hogy itt nincs semmi.
Néha pattan egy ág a figyelmetlen lábaim alatt – csodálom, hogy nem látunk semmit?! Itt nem lehet halkan menni. Jó tíz perce cserkelünk, meg-megállva pillanatokra, figyelmemet próbálom megosztani a lábaim előtti centiken és a tájon, de leginkább rábízva magam a vadőr gyakorlott szemeire. Egyszer csak Ricsi megáll és emeli a távcsövét. „Mit lát? Biztos egy őz”- gondolom magamban. De mi az ott előttünk, kb. 150 méterre a két fa között? Egy sötét test, benne valami fehér? Ez nem őz, Ricsi jobbra lép takarásba, én utána lépek egyet, amikor a test megmozdul és a kép egy kossá alakul. Emelem a fegyvert, hogy a távcsövön keresztül nézzem.
Ez nem kicsi – mondom magamban, majd egy másodperc, az állat elfordul és már csak annyit látok, hogy mennek el tőlünk. Várunk pár percet, figyeljük az erdőt ahol eltűntek, újra csend, semmi mozgás. A szívverésem felgyorsult. Hát mégiscsak itt vannak, de vajon mennyire ugrottak el? Hányan voltak? Milyenek a kosok? Sok kérdés, de válasz nincs. Irány utánuk! Nem mehettek messzire, ezen a területen mozognak. A tokot lehúzom a fejemről a füleimre, bekapcsolom, ezzel már ne kelljen időt veszteni, ha helyzetbe kerülünk. Elkezdünk lopakodni. Huhh, hogy ropog ez az erdő, ezek meg se állnak a szomszéd megyéig. Ja nem, csak a mikrofon erősíti fel a hangokat, akkor jó, de akkor se létezik, hogy ezt a vad ne hallja meg. Na, mindegy, csak tovább.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Újabb hosszú percek. Arra tartunk, ahol eltűnt a nyáj, közben aprólékosan vizslatjuk a tájat, megpróbálva felfedezni bármit, ami muflon lehet. Semmi gyanús, pedig itt kell lenniük valahol. Megpróbálom a levegőt az orromon beszívni, a számon kifújni, hogy ha lövésre kerül a sor, ne remegjen annyira a kezem. De jó is lenne, ha nem lennék megfázva, de esélytelen. Még ötven méter halkan, balra és előttünk erősebben lejt a terep. Kémleljük, de üres. Ahogy jobbra fordítom a fejem, mintha mozdulna valami. Már Ricsi is áll és nézi őket. A muflonok tőlünk kb 120-140 méterre, észrevettek és lassan indulnak ismét. Van kos? Nem látok csigát, el fognak tűnni újra. Egy keresztbe kidőlt fán átugranak, mindjárt újra elnyeli őket az erdő, de az utolsó megáll és kíváncsian felénk fordul. „– Hát ti meg mik vagytok és mit néztek?”- nem tudja eldönteni, hogy indokolt-e a fejvesztett menekülés, vagy nincs veszély. Az adrenalin elönti a testem. Kos. Nem kicsi. Sőt nagy! Ez k…va nagy.
Ricsi suttogja: Lődd, ez nagyon jó! A következő 30 másodpercben egyszerre volt az az érzésem, hogy megállt az idő és az, hogy eltelt legalább 5 perc. Emelem a fegyvert, gépiesen tolom előre a biztosítót. Célzok, a szálkereszt táncol vagy fél méteres körben, ez így nem lesz jó. Jobbra lépek. Itt egy fa. Támasztok az oldalához. Ez az. Most már stabil. Stabil, de a kost innen nem látni. Nem hiszem el. Visszalépek kettőt. A kos áll és néz. Mindjárt elugrik. Ricsi menti meg a helyzetet: – Lődd a vállamról! A vállára teszem a fegyvert, a szálkereszt már nem táncol, de hova lőjek? Az alsó felét kitakarja a kidőlt fa, a lapocka felső részét fedi a csiga. Nincs nagy mozgásterem, csak nehogy a fába lőjek. A csigától balra mozdítom a szálkeresztet, most ez az, most valahol ott vagyok, ahol lennem kell… A robbanás hangja szétveri az erdő csendjét, a másodperc tört részében látok egy szőrcsomót a levegőbe repülni, a vad kimerevedik, majd eltűnik a fatörzs mögött. Ricsi hátrafordul és mosolyog: „ Ez eldőlt, de tölts újra, nehogy tüske legyen!” Még nem tudom eldönteni, mit gondoljak, jónak érzem a lövést, de mi van, ha nincs meg?
Hát láttam, hogy eldőlt. Persze az semmit nem jelent. Őrlődök magamban, miközben próbálom agyamban visszapörgetni a filmet és újrajátszani az elmúlt másodperceket. Újratöltök és elindulunk a kidőlt fa felé. Mintha ez a 100 egynéhány méter nem akarna elfogyni, de már csak pár lépés és meg kell, hogy lássam az elsőt életemben. A fához érünk, nyújtom a nyakam, hogy szemügyre vegyem a nagy…. Mi van?!! Se kos, se semmi. Elcsesztem. Tényleg tüske! Ez már a szomszédban szalad. Hogy lehetek ekkora béna, kiáll elém életem muflonja, megpiszkolom, sose lesz meg. Soha többet nem lesz ilyen helyzetem. Mindez átsuhant az agyamon, majd elnézek lefelé és látom, hogy a vad sebzetten húzza magát a lejtőn, a hátulja a földön. Gerinc, de nem tüske. Emelem a puskát, hogy minél előbb megszabadítsam a szenvedésétől… a földet, amit telibe lövök. -Nyugi, két lőszer van még a tárban, ne kapkodj!- mondom magamnak. Nagy levegő! Hol egy fa?Kitámasztok, a pont a lapockára és útjára engedem a megváltó golyót. A táj elcsendesedik, Ricsivel egymásra nézünk. Ez már a mienk.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Izgatottan sietünk le a koshoz. Közelről se mutat kisebbet, vastag, nagyon széles állású. Első pillanatra 75 cm környéke. Jó korban, minimum 8. De ezek csak számok, az élmény nem kifejezhető számokban, ahogy állok első kosom fölött, megsimogatom. Gyönyörű, hirtelen nem is tudom, mit kell gondolni ilyenkor, pörög az elmúlt 10 perc újra és újra a fejemben. Bárcsak elmesélhetném annak, aki megfertőzött ezzel a szenvedéllyel. Birtokba vesszük a vadat, megadjuk neki a végtisztességet. Fotó, újabb fotó, az arcomon a levakarhatatlan mosoly, aztán még egy kis fotó. Már csak fel kell húzni a kocsihoz. Lefelé mintha könnyebb lett volna jönni és nem is látszott ilyen nehéznek ez az állat. De kit érdekel, majd délután pihenek. Megvan a kos! Az első és minden bizonnyal jó ideig az utolsó is.
Fotó: Léman Gábor – Agro Jager News
Hazafele a kocsiban újra átélem az eseményeket, örülök, mindketten örülünk. Nem gondoltuk volna, hogy összejön első alkalomra, azt pláne, hogy ilyen csigás öregúrral akadunk össze. Diána a platón ülhetett, de talán még Hubertusz is ott volt. Ricsi szavai teszik meghitté a hangulatot: „- Remélem Apád látott minket most!” Én is remélem.
Írta és fényképezte: Léman Gábor, 2024. január
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Árvízi készülődés Gemencben, mentik a vadat
A vízügyi előrejelzések alapján a jelentős vízszintemelkedés előtt akár több héttel korábban is megkezdjük a hullámtérben lévő vadvédelmi dombok, régi, még a kalocsai érseki uradalom idejéből származó nyári gátak, egyéb magaslatok, valamint az árvízvédelmi töltésen túl lévő, úgynevezett ármentett területek takarmánnyal történő feltöltését – közölte Facebook oldalán a az ökoturisztikai Központ Gemenc.
Etetéssel tartják helyben a vadat Gemencben. Fotó: Baricz Árpád
Ennek köszönhetően a vad ezekre a területekre szokik, és több hétig is át tudja vészelni az áradást viszonylag kis, de élelemmel ellátott helyen. Ilyenkor a gímszarvas és a vaddisznó is vígan elviseli egymást. Közös cél, a túlélés. Ma Sétáló Jánost kísértük el a Gemenci erdő keselyűsi és szomfovai területeire, hogy bemutassuk a gyakorlatban, hogyan is valósul meg Gemencen a vadmentés.
Forrás: Ökoturisztikai Központ Gemenc
Fotó: Baricz Árpád
Vadászat
Elesett a Bélus-völgyi király
Oravecz Attila és kedves vendége, szarvasbőgésben egy ismeretlen, de annál inkább kívánatos és minden vonatkozásban elejthető szarvasbikával találkozik, amelyre lövést tesznek, de birtokba csak másnap tudják venni. Segítségükre az ismert utánkereső, Ruszinkovics Dániel érkezik, aki Maja nevű vérebbel indul meg a nyomon…
A Bélusvölgye Vadásztársaság területén járunk, amely 7800 hektáron gazdálkodik. Nyúlványerdők, telepített erdők csíkjai vezetnek a nagy erdőtömb közepéből, amelyet mezőgazdasági területek öveznek, miközben elhagyott régi szőlők, gyümölcsösök kedveskednek a vadnak, mert erről a vidékről eltűntek már a régi öregek. Talán értük is bőgnek ilyenkor odabent a szarvasok, egy-egy rom mellett, az öreg körtefák alatt. Mesebeli táj, ahol ma királyok laknak s akiktől így, szeptemberben hangos a táj..
A Bélus-völgyi király. Fotó: Oravecz Attila
Oravecz Attila, a társaság hivatásos vadásza hallgatja az estéket, a hajnalokat. Meg-megáll és lesi, figyeli az erdőt: merre járnak a szarvasok, merre mozog a vad, hogy fordul, hogy jár a szél? Kikaszált, sárgára égett gyepek várják az esőt, nemcsak itt, hanem feljebb, a szomszédban is, a vármegyében és jóformán mindenütt. Szinte perzsel a nap, perzsel a levegő, de éjjel már szólnak a bikák, a legnagyobbak. Itt vannak, visszatértek..
A Téglás erdőnél aprócska, mozdítható les áll. Előtte jól levágott, az erdő aljáig zúzott résszel. Ahogy kell – gondolta magában s félszemmel a naptárt leste, mert szeptember első napjára már 12 bika is beállt, felvette a helyét és akinek jó füle van, hallhatja, más és más egy-egy strófa.
A sűrűben a gyümölcsösök, a sarjas erdők és a gondosan karbantartott itatók, dagonyák megtartják a vadat és a felsült rétre még a tehenek nem hozzák ki a tarvadat. Így nehéz megfigyelni a bikákat is. Még úgy is, hogy vaddisznóra jóformán nem vadásznak és a szarvasé volt az erdő egész nyáron.
Készülj az apróvadas idényre! Megérkeztek a legújabb FRANCHI sörétesek a FROMMER pesti üzletébe! Kattints a képre!
Meglepetés nem érte, hiszen tudták ezt és a vadászatok során helyben, rögtön kell bírálni – nincs mese. Van úgy, hogy eltelik 2-3 nap is, anélkül, hogy megszólalna a puska, miközben a vendéggel annyi bikát látnak, hogy mire odakerül a sor, a lövés előtt lámpaláz már messze a múlté. Különleges hely ez s a nap, nap utáni cserkelések alatt örök barátságok születnek.
Végre befordult az autó. Oravecz Attila várta már a vendéget, de most másként, hiszen régi barátja érkezik, akivel sok napot, ha úgy vesszük, az évek során, hónapot töltöttek kint. Ő az az ember, aki látott egy-két bikát s olyan kérdésekre nem is kell válaszolnia odakint, hogy akkor miért nem lőttek? Ilyen nincs és ha vendég is, ha kísér is, jóbaráttal vadászni teljesen más érzés s ahogy ő megbízik benne, az fordítva is igaz. A vendég nem lő nagyobb bikát véletlenül, de véletlenül sem esik nagyobb, mint amilyet szeretnének…és nincs tovább. Vadászni indulnak.Egyáltalán nem akartak nagy bikát lőni és a Téglás lesen hallgatták az esti koncertet. Olyan sűrű ott az erdő, hogy cserkelni lehetetlenség, amikor a takarásból kilépett a gímbika. Persze hang alapján beazonosította, de Oravecz Attila nem látta. Vadkamerákkal próbálták „megcsípni”, de rendre kikerülte és – mint a derült égből a villámcsapás, – ott állt előttünk.
A Bélusvölgye Vadásztársaság éves szinten 45 gímszarvasbikát ejt el. A terület adottságai kiválóak, a társaság több tagja átlagon felül támogatja az egyesületet, de ahogy tartják Attiláról – nem ismer lehetetlent. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nem lehet kiverni és biztosak lehetünk benne, hogy megcsinálja – mondta lapunknak Ruszinkovics Dániel – aki azt is hozzátette, hogy ennek ellenére felismeri, hogy mikor kell segítséget kérni. Így kerültem én is ide – mesélte lapuknak Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső. De ne rohanjunk ennyire előre!
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
A bika kint állt és úgy 11-12 évesre becsültem a korát – meséli tovább Oravecz Attila. Az egy napos lehűlés, az eső előtt jól jött és amikor a teheneit követve feltűnt, megdermedt a levegő a lesen. Óvatos volt, mert a sűrű szélén megállt, de nekünk ennyi éppen elég volt, hogy lebíráljuk. Ám ahelyett, hogy kilépett volna, éppen csak benézett a rétre és „uzsgyé” vissza. Sarkon fordult és eltűnt.
Ezen a nyáron kedveztünk a vadnak. A sűrű legeldugodtabb részein etettünk, hogy zavartalanul pihenhessen, táplálkozhasson a vad. Idén cukorrépát kaptak, de ímmel-ámmal nyúltak csak hozzá, miközben már gyűjtöttük a szénát s volt már olyan etető, ahova tettünk be idei lucernaszénát is.
A szarvasbikánk azután csak nem bírta tovább és a tehenei után fordult, s ahogy illik, ahogy egy király érkezik, lépésben egyenesen középre ment és belebőgött az estébe. Nem volt tőlünk 80-90 méterre.
Széles fejű, nagyon jól ült az agancstő és a rendkívül erős nyak, erős markúppal az sugallta, hogy lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, ezt a pillanatot meg kell ragadni. Tolna vármegyei barátommal mind a ketten abban maradtunk, hogy ez itt is és náluk is, olyan gímbika, amely minden bírálaton megállja a helyét.
Agro Jager kitűző, amelyet Kalcsevics Csava vadászékszerész készített. Egyedi elképzelésed van, szeretnél ajándékba valami ékszert? Kattints a képre!
A .300WIN puskája eldördült. Rettentően jól jelzett a bika, de egy irdatlan sűrűbe váltott be. Amint lehetett körbeszimatoltunk, de sem én, sem pedig a vendégem gyakorlatilag semmilyen támpontot nem talált. Elugrást, persze azt megtaláltuk, de semmi más jelet nem.
Igen nehéz pillanatokat élt meg a két vadász a Bélusvölgye Vadásztársaság Téglás lesén, majd a rálövés helyén vizsgálódva. Mind a két vadász úgy jött le a lesről, hogy birtokba tudják venni a gímbikát, de ehelyett tanakodva álltak: bemenjenek és kockáztassák, hogy elugrik, vagy várjanak reggelig és segítséggel nyomába eredjenek, tartva attól, hogy éjjel kikezdi a vadat a farkas vagy más kisebb dúvad.
A legjobb svéd hangtompítók a FROMMER kínálatában! Részletekért kattints a képre!
Nem szerették volna kint hagyni, de kénytelenek voltak. Ezt diktálta a regula és a sötéttel bevonultak a vadászházba, miközben Oravecz Attila jóbarátját, az ismert vérebes utánkeresőt, Ruszinkovics Dánielt hívta.
Nagyon sokat gondolkoztunk. Biztos, hogy meg kell legyen a sűrűben és az este többször is átbeszéltük, hogy ki mit látott. Egymást biztatva sem lett jobb kedvünk, pedig a lelkünk mélyén mind a ketten tudtuk, hogy nem azért mondjuk, hogy nyugtassuk a másikat, hanem azért, mert az a gímbika ott vár bennünket!
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Ugyanilyen lövéssel, egy szegylövéssel emelkedett meg egy gímbika pár éve s bár sikerült terítékre hozni, sok kilométert kellett utána menni. Félő volt, ha megugrik, nehéz dolga lesz Daniéknak – tette hozzá Oravecz Attila.
Mindenki tudta, hogy nem akarta sem a kísérő, sem a vendég, hogy felkeljen a sebágyból.
Ruszinkovics Dániel Maja kutyáját vezetékre véve, puskájával a vállán benézett a sűrűbe. Senki nem szólt, hiszen a vérebvezető majd dönt és Dani fiatal kora ellenére jól tudja, mit kell ilyenkor tenni. A bika kettőt jobbra ugrott és arra próbáltam a Danit indítani – mesélte Oravecz Attila, de Maja elindult jobbra és azonnal elfordult balra. Csak összenéztünk, mert ő is és én is tudtam, hogy a kutyának mindig igaza van. Ott álltunk és elindultunk tehát balra.
A sűrűben várta a vadászokat a Bélus-völgyi király, amelyet Ruszinkovics Dániel kutyája dermedten talált meg. Fotó: Oravecz Attila
Nehezen is haladtunk előre, de nem sokkal indulás után Dani már szólt is. Megállt, hátrafordult kissé, hogy a kutya dermedthez vezetéssel már jelzi a vadat.
Mit is mondhatnék, mit is mondhatna az, aki ott volt? Nagyon boldog voltam, örültem neki, hogy megtaláltuk a bikát, hiszen egy rálövés után, mikor elugrik a vad, senki sem tudhatja, hogy 100 méteres, 500 méteres vagy sok kilométeres utánkeresésre indulunk.
Hozzá kell tenni, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy a váltókon, cikk-cakkban ki tudjuk hozni a bikát és jól esett, Dani előtt is, hogy a vendégem mindenütt segített. Mi több, társa, aki másik irányba indult bikavadászatra, is kijött velünk, mert kellett, nagyon kellett a segítség, mire kiértünk egy olyan helyre, ahová be tudtunk menni kocsival. Mondhatom, hogy társasága is büszke lehetett rá, mert elnökhöz méltó viselkedéssel ott volt közöttünk. Ha valami nekünk vadászat, akkor azt hiszem, ez a gímbika elejtése valóban vadászat volt. Ha az éjszaka nem is úgy telt, ahogy szerettünk volna, mégis minden kárpótolt bennünket, hiszen a bikánk ott feküdt bent. Úgy búcsúzott tőle a sötétségbe burkolódzó őszi erdő, ahogyan egy királyhoz illő, mert egész éjjel a szarvasbőgéstől volt hangos a Bélus-völgye…
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Oravecz Attila
Vadászat
Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben
Folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása
Az idei év őszén is folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása, valamint ezzel párhuzamosan az ebzárlat és a legeltetési tilalom bevezetése sem marad el az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2024. október 5-től veszi kezdetét Magyarország déli és keleti vármegyéiben.
Fotó: NÉBIH
Az immunizálás során kisrepülőgépek segítségével juttatják ki a mintegy 670.000 vakcinatartalmú csalétket az érintett több mint 27.000 km2-nyi területre. A művelet ezúttal sem érinti a lakott, sűrűn beépített övezeteket. A rókavakcinázás október 5-től kezdődik az ország déli és keleti vármegyéiben, amelyhez kapcsolódóan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben. Az egyes területekre vonatkozó időpontokról az illetékes járási állategészségügyi hivatal és a települési önkormányzat értesíti a lakosságot.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A külterületeken plakátokkal figyelmeztetik a kirándulókat. A programba bevont területek tájékoztató jellegű térképe, továbbá az érintett települések vármegyei bontású listája a Nébih honlapján is megtalálható.
A Nébih a kilőtt rókák laboratóriumi vizsgálatával ellenőrzi a vakcinázás eredményességét. Az előző évek adatai azt mutatják, hogy az immunizálásban érintett területeken a rókák több, mint háromnegyede felvette a vakcinát tartalmazó csalétket.
Forrás: NÉBIH
Fenntartható növényvédelem és élelmiszer-biztonság Magyarországon
Árvízi készülődés Gemencben, mentik a vadat
Elesett a Bélus-völgyi király
Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben
Árvízvédelmi intézkedések a Pilisi Parkerdőnél
A Német Erdészeti Tanács Budapesten tárgyalt
Családi napot szervezett a Somogyi Vadászhölgyek Klubja
A szentlászlói gímbikák
Második bikám elejtésének története
Az első alföldi bakom
Már a műholdakról is látszanak a Magyarországon bajba került fecskék – VIDEÓVAL
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
Második bikám elejtésének története
Az aranysakálok miatt lettem vadász
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
Idénykezdés Kardosfán
A cakkosfülű öreg aranysakál
Vaddisznó utánkeresése magyar vizslával
