Keressen minket

Vadászat

A cakkosfülű öreg aranysakál

+1

Jakabfi Zoltán aranysakált fényképezett Somogyban:

+1

Közzétéve:

+1

Jakabfi Zoltán amatőr természetfotós, kora este, aranysakált fényképezett Somogy vármegyében. A nem mindennapi találkozásról, amely csak kevés természetszerető embernek adatik meg, így mesélt lapunknak

Fotó: Jakabfi Zoltán természetfotós – AJN

Még a nyár közepén történt, hogy  Somogyba indultam lencsevégre kapni egy aranysakált. Egy évvel ezelőtt már sikerült ezen a környéken aranysakált fotóznom, amint éppen pockokra vagy egerekre vadászott, de a magas fű és az ellenfény sajnos meggátolt abban, hogy jó képeket készítsek róla. Akkor azt hittem, ha az elsőt megtaláltam, majd sikerül jobban megörökíteni őket. Sajnos nem így történt. Igaz, a következő napokban még láttam sakálokat a sűrű bozótban, de a fotók csak nyomokban tartalmaztak sakált. 🙁

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az idén, június 16-án, bizakodva indultam a tavalyi helyszínre, talán most több szerencsém lesz, de a tavalyi réten még magasabb volt a fű és a sakáloknak se híre-se hamva. Néhány dámszarvas legelészett a réten, így hát azokkal vigasztalódtam, amíg le nem buktam és ők is továbbálltak.Közben sajnos a nap is felhő mögé bújt és én elindultam visszafelé. A következő tisztásnál, az erdő szélén, megpillantottam egy vadnyulat és úgy gondoltam, talán sikerül egy közelit is lőnöm róla. A nyuszi azonban nagyon óvatos volt, így nem tudtam olyan közel kerülni hozzá, mint ahogy szerettem volna. Felkapaszkodtam a mellettem álló lesre és vártam.

Fotó: Jakabfi Zoltán természetfotós – AJN

A fények egy rosszabbak lettek, de egyszer csak elindult felém a nyuszi. Csalódnom kellett, mert átlósan átvágott előttem a vadföldön, ahol megpróbáltam lekövetni futás közben.

És egyszer csak a háttérben feltűnt valami homályosan. Nem hittem a szememnek. Egy sakál állt a mező túlsó felén, szájában egy őz, vagy inkább dámszarvas lábat cipelve.

Fotó: Jakabfi Zoltán természetfotós – AJN

Valószínűleg a kotorék felé igyekezett, ahol éhes kölykei várták az ennivalót. Pár pillanatra megtorpant, de a nyúlra ügyet sem vetve, továbbszaladt az ösvényen a zsákmányával. Szerintem biztosan tudta, hogy ott vagyok a lesen, mert mintha pont rám nézett volna. Akkor már kit érdekelt a nyuszi. Izgatottan próbáltam követni a sakált, ami néha-néha eltűnt a magas fű vagy egy-egy bokorcsoport árnyékában. Rutinos, dörzsölt, öreg sakál lehetett, aki már néhány küzdelmen túl van, amit a cakkosra szabdalt füle is bizonyított. Hamar a tisztás szélére ért. Hátranézett, hogy nem-e követi valaki, majd felém tekintett és pár méter után elnyelte bozótos.

Fotó: Jakabfi Zoltán természetfotós – AJN

A fotózás körülményei nem a legjobbak voltak. Igaz, én a “helyzet magaslatán” voltam, de ez átvitt értelemben már nem igaz,mert túl alacsony zársebességet használtam. Talán célszerűbb lett volna az érzékenységet is emelni,de túlságosan is az élmény hatása alatt álltam.Remélem még lesz alkalmam jobb képeket is készíteni róluk.

Írta és fényképezte: Jakabfi Zoltán amatőr természetfotós

Jakabfi Zoltán amatőr természetfotós Facebook oldala itt érhető el

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

+1

Vadászat

Búcsú

+1

Baracskay Lajost elismerésben részesítette a Veszprém Vármegyei Vadászkamara

+1

Published

on

+1

Ritka eseményre került sor a veszprémi Betekints étteremben, ahol a Veszprém Vármegyei Vadászkamara tisztelettel és szeretettel búcsúztatta nyugdíjba vonulása alkalmából Baracskay Lajost, aki 28 éven keresztül odaadóan szolgálta a vármegye vadász közösségét a kamara titkáraként.

Fotó: OMVK

A kivételes eseményen a kamarai és vadászszövetségi küldöttek mellett megtisztelte jelenlétével az ünnepeltet a főispán,  az országos szervezet és a vadászati hatóság képviselői is, továbbá a legszűkebb családi kör is osztozott a megható pillanatokban, ezzel is hangsúlyozva Baracskay Lajos munkájának és személyének elismertségét a vadászvilágban és a magánéletben egyaránt.

A leköszönő titkártól búcsút vett a kamara vezetősége és munkatársai, majd elismerésének jeleként Takács Szabolcs főispán, az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke egy elegáns faliórával köszönte meg Baracskay Lajos fáradhatatlan munkáját. A Verga Zrt. nagylelkű ajándékaként egy muflonkos, míg a Bakonyerdő Zrt. egy felejthetetlen élménnyel, egy dámbika elejtésének lehetőségével ajándékozta meg a leköszönő titkárt. Pap Gyula vármegyei elnök egy vadászfestménnyel fejezte ki köszönetét a majdnem három évtizedes közös munkáért.

Fotó: OMVK

Baracskay Lajos közel három évtizedes munkássága a Veszprém Vármegyei Vadászkamara élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegye vadgazdálkodásának és a vadászközösség összetartásának terén. Nyugdíjba vonulása a kamara és a vadászok számára egyaránt jelentős változás, de az általa letett alapok biztosítják a sikeres munka folytatását. A Veszprém Vármegyei Vadászkamara hálásan köszöni Baracskay Lajosnak a sokéves áldozatos munkáját, és jó egészséget, valamint sok örömet kíván a nyugdíjas évekre családja körében!

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Csabai Béla: A húsvéti őzbakom

Published

on

+1

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, az őzbakvadászok között, fogalomszámba megy. Persze jó, erős, mutatós őzbakok esnek máshol is, de a “jászsági” és úgy az egész vármegye olyan őzállománnyal bír, hogy nagyon bízom benne, ennek a titkát soha nem fejtik meg. A nagy távolságok, a sokszor elérhetetlen messzeségben, a végtelen búzamezőkön kiálló őzbakok után, csak sóvárog az ember, miközben akad itt ártér és komoly erdők is. Aki járt erre, sose felejti el és ha csak egy-egy alkalommal lógott a vállán puska, sokáig elkíséri. Most az Agro Jager News érdeklődésére Csabai Béla meséli el, hogyan ejtette el a Szolnoki Diána Vadásztársaságnál a képen látható őzbakot, amelyre Dávid Valentin hivatásos vadász kísérte.

Csabai Béla őzbakjával. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager

Csabai Béla: Április 18-án történt. A Szolnoki Diána Vadásztársaságnál már 12 éve vagyok tag. Akkor nap, már hajnalban, de még sötétben mentünk ki Valentinnal, mivel előző napon a vadőrünk, az utolsó lővilágban látta az előtte megfigyelt őzbakot. Mivel az őzbak az ártérből váltott ki, így a gáton, a Tisza-folyó mellett foglaltunk helyet. Ahogy kezdett pirkadni egy nyúlcsalád jelent meg. Percekig nézegettük őket, közben mögölünk egy suta és tavalyi két bakgidája váltott ki az erdőből. A vadőrünk mondta, hogy átmegy a fasor túloldalán lévő repcetáblára, hogy megnézze, hogy talán ott van-e a kiszemelt. Egyedül maradtam.

15 perc után hív, hogy menjek utána, mert a repcetábla melletti réten kint látja az őzbakot. Összeszedtem a felszerelésem és elindultam a vadőr után. Miután odaértem hozzá, mutatja, hogy ott a mi kiszemeltünk. Na, láttam én, de úgy 400 méterre tőlünk, több más őzzel egyetemben. A kísérőm javasolta, hogy menjünk visszább két művelőnyommal, amit a gépek vágtak a repcében. Igen ám, de a legszélső művelőnyomban egy “hatos” fiatal bak állt. 200 métert cserkeltünk a repcében, miközben eláztatott minket egy tavaszi zápor is. Hirtelen jött, nem is tudtunk rá felkészülni.

Csabai Béla kívánatos őzbakja. Fotó: Csabai Béla / Agro Jager

Mikor a kiszemeltünkkel egyvonalba értünk, felkelt a repce szélén még egy fiatal őzbak, ami minket méregetett. 20 perc mozdulatlan várakozás közben csatlakozott hozzá még egy fiatal őzbak. Azt hittük, most elállt mellőlünk Diana. Azonban még 20 perc várakozás után egy egerészölyv elrepült a két fiatal őzbak felett, amitől megriadtak és odébb álltak. No!

Mégis csak ránk mosolygott Diana, így el tudtuk foglalni a megfelelő helyünket. Lehasaltunk a repce szélére, hogy ne tűnjünk ki a környezetből és vártunk, mert a a mi őzbakunk meg eközben lefeküdt. 45 percet hasaltunk a vizes fűben, miközben záporok áztattak minket, de kitartottunk. A vadőr egyszer csak suttog, hogy jön felénk a suta és nagyon a mi irányunkba nézeget. Én nem láttam még akkor, de 30 másodperc múlva megint megszólal, hogy  jön a kiszemeltünk is a suta után.

Vadászati hírekért látogasson el a Vadászati rovatunkba! Kattintson a képre!

Én ekkor láttam meg a sutát. Nem sokkal később pedig megláttam Őt! Folyamatosan követtem. Amikor először megállt, akkor pont úgy állt meg, hogy egy fűcsomótól nem láttam tisztán. Amikor újból elindult, láttam meg újra, de egy nádas gödör szélén állt meg, ám ekkor már  72 méterre volt tőlünk és ott kezdett el szedegetni. Ekkor mondta a vadőr: most jó és ha gondolom!

Jó kísérővel sem egyszerű a vadászat. Fotó: Csbai Béla / Agro Jager

Nem tudtam a puskát rendesen a vállamba fogni és célzás közben is tudtam, hogy ez nehéz lesz. Mindent megtettem, de a lövés pillanatában is láttam, hogy hátracsúszott. Így is jelzett és rögtön beugrott a nádasba. Vadőr is megerősítette a találatot és egy kis várakozásra kért engem. Mit tehettünk mást?

Emlékezetes maradt az idei húsvéti őzbakom története. Fotó: Dávid Valentin / Agro Jager

Dohányoztunk és miután végeztünk a kis szünetünkkel, elindultunk a nádas gödör azon pontjához, ahol beváltott az őzbakunk. Mikor odaértünk a beváltási helyéhez, már meg is pillantottuk. Dermedten feküdt előttünk, úgy öt méterre. A vadőrünk gratulált nekem és ott hagyott az őzbakkal, hogy töretet és a terítékhez szükséges gallyakat begyűjtse. Gyönyörködtem ez idő alatt eme remek őzbakban és a trófeámban.

Így esett el az én húsvéti őzbakom…

Írta és fényképezte:
Csabai Béla

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Új elemekkel bővült a kereskedelmi célú álltartó telepekre belépők kötelező nyilvántartása

+1

A NÉBIH szigorításokat vezetett be a járványok megelőzése érdekében:

+1

Published

on

+1

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felhívja a figyelmet, hogy 2025. április 20-tól Magyarország egész területén valamennyi kereskedelmi célú állattartó telepen kibővített adattartalmú látogatási naplót kell vezetni. A dokumentumban a telep területére be- és kilépő személyeket, továbbá a gépjárműforgalmat teljes körűen kell rögzíteni. A cél az állattenyésztést fenyegető állatjárványok továbbterjedésének megállítása.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A kibővített adattartalmú látogatási napló vezetését a Magyarország állattenyésztését fenyegető és sújtó madárinfluenza, afrikai sertéspestis, kiskérődzők pestise és kiemelten a ragadós száj- és körömfájás állatbetegségekkel összefüggésben a betegségek továbbterjedésének megakadályozása és a kártételének csökkentése érdekében rendelték el.

Minden olyan személyt, aki belép a telepre, de nem szerepel a – már megszokott – jelenléti íven, valamint minden olyan gépjárművet, amely nem tartozik a mindennapi telepi munkavégzéshez szükséges járművek közé, a látogatási naplóban naprakészen rögzíteni kell. A napló hiánytalan vezetéséért a telepvezető/tartó/tulajdonos felel.

Amennyiben az állattartó nem tartja be a határozatban foglaltakat, az illetékes hatóság bírságot szabhat ki.

Minden további információ elérhető a Nébih portálon:
https://portal.nebih.gov.hu/rszkf 
https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
https://portal.nebih.gov.hu/afrikai-sertespestis
https://portal.nebih.gov.hu/kiskerodzok-pestise

 

Forrás: NÉBIH

+1
Tovább olvasom