Keressen minket

Vadászat

A megviccelős öreg bak

Garabuczi Zoltán élménybeszámolója:

Közzétéve:

Garabuczi Zoltán osztotta meg élményeit lapunkkal:

Mint ígértem, újra itt vagyok. Engedjétek meg, hogy elmeséljem, miként viccelt meg sorozatosan a falu  szélén álló lucernás nagy öregje. Diana mégis a kegyeibe fogadott és egy váratlan fordulattal sikerült terítékre hoznom azt a bakot, amit parádésan sikerült elejtenem.

Fotó: Garabuczi Zoltán – AJN

Május közepe. Nagyon sűrűn telt a tavaszunk. A munkánk is, az itthoni teendőink is megszaporították dolgunkat, volt itthon minden: a teraszcsinálástól, a falszigetelésen keresztül, a térkövezésig, ami két dolgot jelentett, feleségem már tudta és huncutul meg is jegyezte,

-Na, érzed már a tavaszi zsongást?

-Érzem… – válaszoltam nevetve, mert hát nekem a tavaszi munkák befejezte egyet jelent azzal, hogy a melegebb nyár eleji és nyár végi hónapokban kedvezek kicsit hóbortjaimnak, hobbijaimnak, a vadászatnak és a horgászatnak egyaránt. Túkön ülve vártam a telefont a vadásztársaság vadászmesterétől, hogy mikor kerülök sorra őzbakom elejtésével. Aztán egy május eleji délután, mikor kávémat szürcsölgetve a nappaliban éppen Iglói Pál Perőcsényi vadászatait olvasgattam, megcsörrent a telefon. Kezembe véve, tudatosult bennem, hogy ki is keres.. őzbak ügyben hívtak..mondanom sem kell fel is csillant egyből a szemem a jó hír hallatán. Május 14-ben állapodtunk  meg, a vadászháznál este hat órai találkával..Még csak nem is sejtettem, hogy idei első őzbakom elejtése, a sok véletlen egybeeső kellemetlenséggel, milyen bravúros fordulattal fog csak megvalósulni.

Készülj az apróvadas idényre! Megérkeztek a legújabb FRANCHI sörétesek a FROMMER pesti üzletébe! Kattints a képre!

Elérkezett a várva várt délután, 4 órakor már szedelőzködtem, fitettem, matattam, puska a tokban, lőszer elcsomagolva, ruha kikészítve. Külön örültem, hogy végre magamra ölthetem nemrég vásárolt új nadrágomat, mely használata során bebizonyította, hogy nagyon jó választás volt. Az a tudat, hogy az időjárás-jelentés nem a megszokott 30 fokot, hanem enyhébb 24-26 fokot jósolt, megint csak jó jelekkel kecsegtetett.

Egyedül egy dolog miatt aggódtam csak, később kiderült teljesen jogosan. Szezonkezdet előtt nem is fogok többet ilyet csinálni, hogy nem teszek pár próbalövést a lőtéren, mert a téli tarvadazáskor, ahogy az olvadékos, latyakos hóban, sárban másztam, tűnt fel, hogy a kis meopta  szálkeresztje, mintha egy kicsit ferdén állna. A vele tett lövés azonban oda ment, ahova kellett, ezért nem nagyon tulajdonítottam jelentőséget a dolognak. Helytelenül, de erre később visszatérek.

Elérkezett az idő, be a kocsiba, A tacskó visított, hogy nem jöhet velem, még az utcára is kiszökött, és távozásomig a járókelőket inzultálta, nem kis aggodalmat okozva ezzel kis falunk lakóinak..de én már tekertem is a kormányt és gázt neki. Kíváncsi voltam, mit is tartogat számomra 2024 -es esztendő, no meg hát az otthoniaknak is kell néha egy kis izgalom. Kisgyermeki huncutsággal úgy voltam vele, ráérnek most egy kicsit ők is kergetni hőn szeretett, Ödön névre hallgató  tacskónkat az utcán…

A vadászházhoz érve egy gyönyörű szép német vizsla fogad, “ekkor találkoztam először Jégerrel”, majd csendesen beparkoltam a hatalmas fák hűst adó biztonságába. A kísérőm Sanyi, akiről nap végére kiderült, hogy Jani , én pedig nem Zsolti, hanem Zoli. No de “odaseneki” tarja a mondás, nem is ez a lényeg, hanem, hogy egy a szenvedélyünk: a vadászat!

A beirókönyvbe való kötelező adminisztráció után, elindultunk a terület zöld szívébe, a Keserű erdőbe. Útközben volt tanyánk mellett haladtunk el, kicsit rossz emlékek kavarogtak bennem, majd végignézve rajta láttam, élt ez a hely szebb időket is. A dűlőúton tovább haladva, átkelve egy pár tankcsapda mélységű kátyún, eljutottunk úticélunkig, ahol a kocsival félreállva, gyalogosan folytattuk utunkat tovább. Jómagam a cserkelős vadászatokat részesítem előnyben, legalábbis őzbak-, és tarvadvadászatnál, mert sokkal eseménydúsabb, sokszor kúszni, mászni, a felfedett vadhoz érve, lassan lépésről lépésre cserkelni, meg-megtorpanva, sokszor szinte lélegzetvisszafojtva közeledni kiszemelt zsákmányunkhoz. Most is ezt tettük, mert sokszor nem is a trófea nagysága az, ami egy örök emlékké teszi a vadászatunkat, hanem az a folyamat, amíg eljutunk oda.

Közben az erdőben, kaszálókon, a természet apró rezdüléseit is megcsodálhatjuk, sokszor fantasztikus pillanatokat átélve, melyet a sietve autóból kirobbanó vadásztársaink csak a filmeken élhetnek meg. Elmélázom…Igaz is a mondás, amit egy idősebb, sokat tapasztalt vadásztársam mondott annó..

-Fiam! A siető vadász, sokszor csak futó vadat lát…

Milyen igaz! Mennyi mindent megmutat magából az erdő, ha türelmesen, lassan haladva, sokszor meg-megállva, hallgatózva, ráérősen, megfontoltan cserkelünk, ahogyan mi is tettük. Kísérőm jó megérzéssel volt, láttunk is bakot, nem is egyet, csak nem a nekem való, mások szerint sokszor csak “pörköltbaknak” nevezett bakok voltak, hanem a kapitálisabbak közül valók, vagy még fiatalok, akik még letehetik lenyomatukat, az őzfellegvárban.

Hosszas cserkelés után visszamentünk az autóhoz, és folytattuk utunkat a szomszédos falu határában. Óriási búza-, repce-, és napratáblák előttünk, sajnos óriási takarással, ami megint csak nem nekem kedvezett. Két jó, úgymond nekem való bakot is elém terelt Diana, a baj csak az volt, hogy a korai felmelegedés miatt akkora volt a takarás, hogy őzeinknek csupán csak az agancsa, vagy az is csak alig-alig látszott ki a kefesűrű növényzetből, így lövésről szó sem lehetett. A kis 222-es EPN lövedék valószínű becsapódás előtt expandált, vagy eltérült volna.

A nap már lassan eltűnni látszott, cserkészetünk végéhez közeledett, de még csak odafordultunk a falu szélén álló lucernáshoz, ami mellett egy vastagabb sáv kökényes húzódott. Kísérőm szerint van ott egy bak ami nekem jó lehet. Nem nagy, olyan 300 gr körüli lefolyó rózsás, örök közepes kis öreg, viszont a hátsó agancsszára felfelé hajlik, ettől téve különlegessé a hőn áhított trófeát. Odaérve, a kocsit letettük és gyalogosan folytattuk utunkat a kiszemelt hely felé, lassan kísérőm mögött lépésről lépésre haladtunk előre, közben óriási önuralommal voltunk a támadó szúnyoghaddal szemben, akik nem kegyelmeztek. Jöttek, döftek, ettek, mentek..

Így vérfrissülve megérkeztünk a lucernásig, ami a lemenő nap látványával melegséggel öntötte el szívünket. Előtte egy 50 méteres felgazlott legelő volt kökényessel, szerbtövis bokrokkal tarkítva, melynek örültünk, hisz így nem virítottunk, mint az aranka a lucernában.. Ahogy várakoztunk és felkínáltuk magunkat a szúnyogok hadának, óramű pontossággal megjelent a keresett bakunk.

Fotó: Garabuczi Zoltán – AJN

És én csak néztem és néztem, különleges visszarakás jeleit mutató görbülő agancsát. De ekkor arra eszmélek, hogy lassan elindulunk felé, ki tudtuk használni, hogy mögöttünk egy villanyoszlop volt és annak takarásában, “álvillanyoszlopként” haladtunk csendesen előre. Kb. 120 méterre megálltunk, ekkor a lőbot három lába már szétrakva, kísérőm  óvatosan félreállt mellőlem és már támasztottam is a kis Izh-t a botra. A pillanat hevében elkapott a vadászláz és elcsattant lövésem, és lőttem, …Na itt jön a fordulat… Mellé…pontosabban alá.. Bakunk daliásan elbaktatva riasztva jelezte , hogy most ő nyert… Morcos voltam magamra, nem értettem. Elkapkodtam volna?

Belehúztam a lövésbe az ujjam? Még hazafelé is ezen elmélkedtem. Kísérőm sem értette, hogy hogyan tolhattam el a szinte szoborként, stabilan álló vadat. Örök rejtély, nyugtáztam magamban, majd hazatértünk, elbúcsúztunk, megbeszéltük a következő alkalmat. De közösen arra jutottunk, inkább a jobbik rossz történt, minthogy sebzés legyen a vége, ami szerintem vadászember számára a legkeserűbb dolog, ami csak lehet. Megállapodtunk, hogy május 17-én folytatjuk, de már célirányosan revansot véve a dalián… aki ma eltűnt ..mint egy szellem.

Május 17.-e 18.00 óra – vadászház

Még kissé hamarabb is érkeztem, mert nem hagyott nyugodni a múltkori dolog, mint egy apró tüske volt, bennem. Egy örökkévalóságnak tűnt az eltelt három nap, de most már összeszedettebben, szukuval bemázolva álltunk neki a késő délutáni cserkelésnek. Első utunk a lucernáshoz vezetett, de egy sután kívül még nem láttunk kint semmit. Arra jutottunk, kerülünk egyet a területen, amig kivált a bak, mert addig legalább kisétáljuk magunkat egy kicsit. Közbem az elmúlt alkalmat elemeztük, a vadászlázat elűztük egy jó hosszú  cserkeléssel, amit egy napratáblán keresztül hajtottunk végre, mert a mellette levő búzában volt egy másik jó, nekem szánt bak.

A sorok között, mint a gerillaharcosok furakodtunk előre, megközelítve  a domb alján rejtőző bakot, aki mire odaértünk, se híre, se hamva nem volt, mint a kámfor tűnt el a szemünk elől. Egy darabig várakoztunk, hallgatóztunk, majd pedig visszakászálódtunk a kocsihoz. Megint közeledett az este, így elindultunk a lucernatábla felé, mert a lemenő nap sugarai azt sejtették, hogy keresett bakunk, ekkorra már odakint lesz, vélhető helyén.

Visszafelé vezető úton egy jókora róka ugrott keresztül előttünk a dűlőn, majd kiérve a területre, aggódni kezdtünk, mert egy részeg biciklis pont a lucernás felől jött velünk szembe, Kadlott Karcsi slágereket dudolászott. Ez megint rossz ómen, morogtam magamban… Aztán lassan elcsendesedett minden, se biciklis, se madarak, se senki, szinte már bántotta a fülelmet a nagy csend. Letettük a kocsit és elindultunk befelé, szigorúan egymás mögött. A csendesség miatt most még jobban ügyeltünk lépteinkre, nehogy egy reccsenő ágacska, egy súrlódó nadrágszár hangja felfedje kilétünket. A múltkori kijövethez képest előnyként nyugtáztam, hogy a szúnyogok legalább nem annyira gyötörnek, mert még nem vakaróztam annyira, mint egy rühes kutya.

No, meg az előző alkalomból okulva, most hosszú ujjú inget öltöttem magamra, nem a kis barna pólómat, ami bizony erősen jó döntésnek bizonyult. A villanyoszlop tövében egy sutát pillantottunk meg a tábla tulsó oldalán, majd nem messze tőlünk megjelent még egy. És semmi. Csak vártunk és vártunk, teltek a percek, jött a fényváltás, egyre múlt a remény. Aztán egyszer csak megjelent, hirtelen ott állt előttünk 60 méterre a bak a semmiből. Majdnem ugyanolyan síri csendben jött, mint előtte alkalommal és csendesen legelészni is kezdett. Néztem is, hogy milyen válogatósan eszi csak a nedvdús csúcshajtásokat, de ekkor már a kis mepota bajor tüskéje a lapocka tövében pihent. Mutató ujjam lassan átdugtam a sátorvason és ekkor éreztem azt az érzést, azt a szenvedélyt, amely ősibb dolog sok mindennél, a zsákmányszerzés, a vadászat gondolata hasított végig agyamon.

– Meglövöm!  – mondtam magamban..elhúztam az elsütőt, megint porfelhő. Aláment.. de a bak csak a portól ijedt meg, szalad felém. Billentem a csövet, új lövedék a töltényűrbe, felkattintom a csövet és katt..nem sül el…

-Szellembak vagy az anyád… – mondom ezt már hangosan. Megtöröm a csövet, felcsapom, ezt már nem állja a bak. Indulása előtt húzom az elsütőt, megint csatt.. ez is üres…szellembakom eltűnik mint a kámfor a kökényesből. Visszaköszönve riaszt egyet, ezzel nyugtázván bénaságom… vagy lehet nem is vagyok béna… futnak a gondolatok át egyszeriben az agyamon. A keleti gyártót emlegetve mérgesen megyek haza, Kísérőm arcán érthető az elégedetlenség, azt mondja a vadászháznál, kicsit irónikusan:

– Helyetted nem tehetem a bográcsba.

Nem mentegetőzöm, Ott lett volna, de elba…tam.,

Valami azonban gyanús lett. Megint alá lőttem. Egy biztos: a következő időpont előtt irány a lőtér, mert szerintem valami gümbüc van a gépezetben. Gondolatban felelevenítem magam előtt a téli sutázást: egyszer kidöccent a kezemből a puska, amikor visszafelé mentünk tarvadastól a kocsihoz. Ez a vadászat végén volt, csak a vad feldolgozása miatt kiment a fejemből. Csak kihúztam a csövét és tettem a szekrénybe egyből. És bizony-bizony igazam lett. A lőtéren 50 méteren kb. 20 centit lőttem alá. Fellazítottam a meopta kupakját, tekerem lejjebb, alakul a lőkép, majd amikor megint tekerném tovább, a beállítócsavar elkezd körbeforogni. Nem kattog, csak forog. Ekkor látom be hibázásaim valódi okát.

– Na majd meglátom, mi lesz veled – mondom magamban. Elcsomagolom a fegyvert keszekusza gondolatokkal, kicsit búslakodva haza indulok, de azért csak bennem van a kisördög, hogy azt a szellembakot nekem szánják-e az égiek, avagy sem. Mindenesetre ő lesz az unikornisom. Titkon megfogadtam, hogy addig fogok kijárni, amíg terítékre nem hozom bármi áron. Bármennyi szúnyogcsípést kell kiálljak, ha fél délutánokat fogok ott állni a gazban, a tábla szélén, akkor is.

június 22. délután 17.30. vadászház

Kísérőmnek elújságolom, hogyan jártam a puskámmal, aki segít. Kölcsönpuskával lövünk kettőt a lőtéren és irány a terület, de üres a tábla: a szellembak nem mutatja magát. Estig várunk de a nap további része esemény nélkül telik el. Kb, 300-350 méterre két süldőróka játszik a tábla túlsó szélén, más esemény nem történik. A bakom utáni sóvárgásom miatt nem lövöm meg egyiket sem, mert nem akarok rontani amúgy is halovány esélyeimen. Este búcsút veszünk, majd két nap múlva találkozunk.

Fotó: Garabuczi Zoltán – AJN

június 24. este 18.00 vadászház

Telefonon egyeztettük a haditervet. Megnézzük szellembakunkat, s ha nem járunk sikerrel, kimegyünk egy másik lucernáshoz, egy közeli erdő szélére, ahol van egy másik öregecske , örök közepes bak. Ez lesz a kárpótlás, ha szellembak nem sikerül. Beírunk a beírókönyvbe és már megyünk is az erdőn keresztül, egyenesen a lucernás felé. Autónkat hátrahagyva, cserkelve haladunk a les felé. Ahogy a dűlőn haladunk, hatalmas itatógödör mellett megyünk el, amely disznó-, szarvas- és őznyomokkal van tele. Óvatosan lépünk ki az erdő végén a lucernás szélén, mert a lucernában 5 bakot pillantunk meg. Ebből persze  négy nagyobb agancsú és egy fiatal, még kímélendő. Az erdő szélén várakozunk, míg körülbelül fél nyolc felé a távolban megjelenik egy őszes fejű vénecske vitéz. Bírálás után, kísérőm engedélyével megpróbáljuk  becserkészni. Lassan előre nyomulok. Nincs közel, de mire lőnék, visszahúzódik a domb mögé, majd ahogy elkezdünk közelebb, közelebb haladni a mellettünk lévő napraforgóból kilép egy őz. Szintén nekem való, fordul a lőbot, teszem a puskát, de ekkor visszacurikkol a naprába. “Hmm, hmm, megint megvicceltek”,  – gondolom magamban. Kb. öt méterrel előrébb megint kilép, célzok, megint visszamegy..

Fotó: Garabuczi Zoltán – AJN

Ördögi türelem játék kezdődik:” vajon kijössz e megint” – gondolom. Kb. 90 méterre újra kidugja a fejét. Néz, majd lassan halad előre, de ekkor már nem várok többet. Ahogy a lapockája kiér a kökényesből, blatton lövöm. Halljuk, ahogy dübben a becsapódás. A lövést kitűnően jelzi és kb 20 méteres halálvágta után terül el a lucernásban.

Fotó: Garabuczi Zoltán – AJN

-Na, menjünk nézzük meg a megviccelős bakod!

-Menjünk. Na, látod, mondom én, hogy bár nem vagyok mesterlövész, de csak tudok azért lőni, -válaszolom.

Majd szoli , visszafogott nevetésben törünk ki mind a ketten. Bakomhoz érve, nagyon jól esett, hogy én vettem birtokba, majd kértem, néhány percet, hogy egyedül lehessek vele.Melléguggoltam és csak néztem visszarakott, lefolyó rózsás vén fejét, még egy kicsit el is érzékenyültem, mert nemigen mentem még ennyit vadért. Bár tudom nem a szellembak volt, de megmosolyogtam, hogy háromszor is megviccelt és tudom, vár rám, ha az égiek nekem szánják őkelmét.

Fotó: Garabuczi Zoltán – AJN

Majd eldöntöttem, hogy a megviccelős bak nevet kapja trófeáim között, mert szintén harmadjára jött ki, mire lövéshez jutottam. Elkészítettük a szolid ravatalt neki, a sebre töretet, szájába utolsó falatot helyeztünk. Emlékezetes elejtését egy életre a szívembe zártam és megtanultam, szezonkezdet előtt mindig ellenőrizzem fegyverem és saját magam lőkészségét.

Fotó: Garabuczi Zoltán – AJN

Hamarosan újra jelentkezem, a szellembak fiának történetével.

 

Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán

 

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

Vadászat

Befejezték a nyomozást a lelőtt svájci farkas ügyében

A nyomozók az eljárást befejezték, a több száz oldalas iratanyagot vádemelés céljából megküldték az Encsi Járási Ügyészségnek.

Published

on

Másfél évvel ezelőtt nagy felháborodást keltett annak a farkasnak a története, aki hazánkban pusztult el. Az M237-es jeladóval ellátott, fokozottan védett állat vándorlását annak idején nagyon sokan követték. 2023. április elején azonban a nyomkövető elhallgatott, és nagyon rövid időn belül felmerült, hogy az úton lévő farkas – melynek természetvédelmi értéke 250 000 forint – elpusztulhatott.

Fotó: Rendőrség

Sorsának tisztázása érdekében az Aggteleki Nemzeti Park jelzése alapján, – mivel feltehető volt, hogy pusztulását emberi beavatkozás okozta – a KR NNI Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Kiemelt Ügyek Osztály Környezeti Bűnözés Elleni Alosztálya 2023. április 8-án nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen természetkárosítás bűntett elkövetése miatt.

Az adatok alapján a nyomozók megállapították, hogy a védett farkas elpusztításával, tetemének eltüntetésével két nyíregyházi férfi gyanúsítható. A gyanú szerint az 50 és a 49 éves gyanúsított az állat elejtését követően a tetemről a jeladót levágta, majd azt a Hernád folyóba dobta. A nyomozók azt búvárok segítségével találták meg.

Arról még tavaly adtunk hírt, hogy a két elkövetőt 2023. augusztus 2-án hajnalban elfogta a KR NNI.

A nyomozók az egyik férfi elfogásához a Terrorelhárítási Központ munkatársainak segítségét kérték, mivel engedéllyel tartott lőfegyverrel rendelkezett. Őt természetkárosítással, kiskorú veszélyeztetésével, lőfegyverrel visszaéléssel, valamint rongálással gyanúsították meg, míg társát természetkárosítással és kiskorú veszélyeztetésével. Utóbbi bűncselekmény miatt azért kell mindkettőjüknek felelniük, mert a védett állatot az 50 éves férfi 11 éves fia lőtte le. A gyermek életkorára tekintettel nem vonható felelősségre tette miatt.

A két gyanúsított elfogását követően egészen idén május végéig letartóztatásban volt, azóta mindketten bűnügyi felügyelet alatt állnak.

A másfél évig tartó nyomozás során a KR NNI Környezeti Bűnözés Elleni Alosztálya valamennyi bizonyítékot beszerezte, hogy a nyomozati iratokat vádképesen adhassa át az ügyet felügyelő Encsi Járási Ügyészségnek.

Ennek során kihallgattak minden olyan személyt, aki a bűncselekménnyel, illetve a vadászok tevékenységével kapcsolatban releváns információkkal szolgálhatott. Kutatásokat és szemléket hajtottak végre a gyanúsítottakhoz tartozó ingatlanokban, illetve gépkocsikban, valamint az elkövetés feltételezett helyszínén.

Lefoglaltak minden olyan tárgyat, biológiai anyagmaradványt, vérrel szennyezett eszközt, állati szőrképletet, amely a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható. Az eljárásban kirendeltek igazságügyi hematológus, genetikai, fizikai és kémiai, pszichológus, vagyontárgy, valamint nyomszakértőt is, hogy vizsgálataikkal egyértelműen alá tudják támasztani a bűncselekmény elkövetését.

A beszerzett adatokat és információkat folyamatosan elemezték, hogy rekonstruálják az eseményeket, aminek érdekében felvették a kapcsolatot a svájci hatóságokkal, valamint az eljárásba bevonták a különböző társhatóságokat is.

Annak ellenére, hogy az események szinte minden mozzanatát sikerült feltárni, az elpusztult állat hollétét nem tudták megállapítani. Az aprólékos nyomozati munkájuknak köszönhetően ugyanakkor teljes képet kaptak a védett farkas elpusztításával kapcsolatban.

A nyomozók az eljárást befejezték, a több száz oldalas iratanyagot vádemelés céljából megküldték az Encsi Járási Ügyészségnek.

Forrás: Rendőrség

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Az apróvad és a vaddisznó kapcsolata Tiszagyendán

Tapasztalatok Tiszagyendáról:

Published

on

Mihály Pál tapasztalatai Tiszagyendáról:

Pusztán egy, a területet  2010. óta aktívan járó, vadászó vadász gondolatai. Egy pár adat, gondolat a tegnapi disznóhajtásról. A disznóhajtás a Tisza árterén került megrendezésre. ami azért nem éppen szálerdő. Vízi akác, vadszőlő, vagyis nehéz terep a hajtóknak. A nyiladékok sem szélesek, a természetvédelem miatt nem lehetséges  a bővítésük. Végül 15 db vaddisznó feküdt a terítéken (ma még után keresések vannak) és 40+ lövés  ment el 22 puskától. Az eredményhez kellett a hajtók, különösképpen “hazánk elszakadt  része” kutyás hajtóinak a munkája.

Az eredményhez kellettek a hajtók, különösképpen az erdélyi kutyások munkája. 

Nem láttam még ilyet, hogy ebbe a sűrűbe mosolyogva mentek be és a végén még mindig mosolyogva jöttek ki. A közöttük levő hölgy is! Azt hiszem,  itt is illik megköszönni a munkájukat. Igy mindenki nevében: köszönöm a hajtók és a hivatásos állomány munkáját.

Fotó: Mihály Pál – Kunsági Dózsa Vadásztársaság

És akkor a területről pár szó. A Kunsági Dózsa vt. 18.083 hektáron gazdálkodik, apróvadas terület. Kunhegyes, Tiszagyenda és Tiszabő települések körüli földterületeken folyik a vadgazdálkodás. Megtalálható itt a Tisza ártér, elvadult, gazos rizsföldek és kisebb nagyobb erdőfoltok. Kelet felé inkább mezőgazdasági kultúra, lineárral öntözött, nagy kiterjedésű szántókkal.  Rendelkezünk fácánnevelő teleppel, ahol régebben 12000 madarat neveltünk, nem volt ritka az 1000-es teríték sem. Ezek, a főleg külföldi vadászok, viszont kiöregedtek, elmaradtak, így jelenleg minimális 1500 madarat nevelünk.

Apróvadas terület lévén a fő nagyvad (és bevételi forrás) az őz, ami viszont csökken, pedig próbáljuk felhozni.  Egyenlőre én nem látom az eredményét. A vízivad is olyan hogy vagy van, vagy pedig nincs. Ide csak táplálkozni járnak, így a vadásztatásuk kétséges. Hogy, hogy nem, vannak dámjaink, amik viszont még nem vadásztatható szintet képviselnek, bár kerül pár jó bika is.

Fotó: Mihály Pál – Kunsági Dózsa Vadásztársaság

Gím, az mindig csak megjelent és el is tűnt, de most van, amelyik lassan egy éve itt lakik, és nyomok alapján nem is egyedül van. Tájidegen, de jó vagy nem, kíméljük. Marad három bevételi forrás, ami igazából csak kettő.

Fotó: Mihály Pál – Kunsági Dózsa Vadásztársaság

A vaddisznó.

Amióta én vadászom, mindig is jelen volt. Hol több, hol pedig kevesebb számban. Ez évek, de akár időszakok vonatkozásában is megfigyelhető volt. Az ártér tart disznót egész évben, míg a többi terület rapszodikusabb. Ez köszönhető a nagy kiterjedésű öntözött mezőgazdasági kultúrának, amiben bizony, jól érzi magát. Ki sem nagyon akar jönni.  Betakarítás után viszont megjelenik a kisebb-nagyobb erdőkben, így ott jobban látható, észrevehető a jelenléte. Átlagosan 50-100 darab az éves teríték, úgy, hogy igazából maximum tízen vadászunk rájuk a területen. Logikus, hogy ez lehet egy esetleges bevételi forrás.

A mezei nyúl.

A nagyon régi időkről nem tudok, nem kívánok írni. Amit tudok, hogy 2010-től nem vadásztuk a nyulat, mert alig volt. 2020-ban viszont megugrott az állomány. Valami oknál fogva felszaporodott, azt gondoltam, hogy az aktív ragadozó vadászatnak köszönhetően. /itt megjegyzem hogy a kunhegyesi részen eléggé vissza lett szorítva a ragadozó, amiben rendesen kivettem a részem./

Ennek ellenére a többi területrészen is felszaporodott a nyúl, így a teóriám itt megbukott.

2021-től vadásszuk, vadásztatjuk óvatosan és az állomány stabil. Nem nő, de nem is csökken. Persze, nem a sok évvel ezelőtti az állapot.

Vad fácán.

2010-ben és még pár évig jó volt az állomány. Nem ritkán 3-4 darabot osztottunk egy -egy vadászat alkalmával.  Ezután csökkent, volt amikor nem is jutott mindenkinek. Most megint olyan, hogy van-van, de nem kimagasló. Inkább elégséges. A fejenként egy vadmadár azért legtöbbször megvan, de ha az időjárás olyan, akkor több is.

Ami pedig a poszt lényege: az apróvad és a disznó kapcsolata.

A területen két csoportra osztva vadászunk , társas vadászati formában.

A mi (én) csoportom a keleti részen ahol igazából mezőgazdasági kultúrsivatag van. Itt árkokat, fasorokat és kisebb erdőket hajtunk. Nagyon kevés élettér van itt apróvadnak, főleg a fácánnak. Ha hideg az időjárás, esetleg van némi hó is ,akkor összehúzódnak, ilyenkor van nagyobb teríték.

A másik csoport egy teljesen más jellegű részen vadászik. Sokkal kisebb parcellák vannak, azok széle is gazos, nádas. Régi rizsföldek, amik vagy elhanyagoltak, vagy sűrű,bokros erdőkkel ültetett. Néhol pedig mezőgazdasági kultúrával vetett. Jelentősen több apróvad található ezeken a területeken, mint nálunk, de ugyanakkor disznó is van. Sőt! Ragadozó is ezen a részen van a legtöbb. Tavasszal, amikor a keleti részen szinte nincs disznó vagy csak alig, itt akkor is jelen van jelentős számban, sokkal több malacos koca is. Pedig ez a fészkelési idővel egybeesik és mégis több fácán kerül terítékre ősszel. Ami még érdekes, hogy egy volt vadásztársam helyezett ki fácántojást szóróra, vadkamera elé. Nem záptojást, hanem egészséges tojást. Volt is a szórón disznó, azonban nem nyúltak hozzá, nem érdekelte őket. Még akkor sem, ha véletlenül összetaposták vagy a dámok léptek rá.

Fotó: Mihály Pál – Kunsági Dózsa Vadásztársaság

Ezen tapasztalatok alapján én azt mondom, hogy a disznó jelentősen nem befolyásolja az apróvadat, legalábbis a nálunk jelen lévő mennyiségben, a területen nem. Sokkal inkább az adott év időjárása, de leginkább a megfelelő élettér, ami nagyon szükséges. A legnagyobb ellenségnek a mezőgazdaságot gondolom, hiszen egy pár, csapadékmentesebb év alatt, a digókat, kisebb árkokat beszántják, ezzel a maradék élőhelyet is kiiktatva.Persze ez a megállapítás a jelenlegi állapotokra érvényes, mert ha nagyon-nagyon felszaporodik a disznó, ez változhat. Ez saját meglátás, tapasztalat és vélemény. Nem állítom hogy helyes és azt sem, hogy máshol is ez a helyzet. Mint említettem, szakmabeli sem vagyok így ezen írás egy nem hozzáértő, de a vadászat és a saját területe iránt elkötelezett “mezei” vadász tapasztalata, véleménye.

Ui: pár kép és videó pusztán érdekességként.

Írta és fényképezte: Mihály Pál

Vadászni szeretne Tiszagyendán, a Kunsági Dózsa Vadásztársaság területén?

A vadásztársaságról további részletek itt érhetőek el

 

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Erdei szalonka táplálkozási helyeit vizsgálták a MATE kutatói

Legújabb kutatási eredmények az erdei szalonkánál:

Published

on

Gödöllő, 2024. december 16. – A Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak erdei szalonkával (Scolopax rusticola) kapcsolatos kutatásai 2009-ben kezdődtek, a tudományos tevékenység pedig a mai napig tart. A MATE-VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai legutóbbi publikációjukban a MATE-KÖTI Talajtani Tanszék kutatóival közösen számoltak be a fajjal kapcsolatos legfrissebb tudnivalókról. Ismerjük meg kutatási eredményeiket közelebbről!

Fotó: MATE

A barnás-sárgás foltos, rejtőszínű tollruhával rendelkező, mindössze 300 grammot nyomó madár természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, cserjések, ugyanakkor előfordul nyílt, mezőgazdasági területeken, vetéseken és legelőkön. Utóbbi területeket különösen szereti, hiszen ez fő zsákmányának, a gilisztának is kedvelt előfordulási területe. Érdekesség, hogy bár alapvetően az erdei szalonka erdőben élő madár, nevével ellentétben éjszaka rendszeresen felkeresi a legelőket és gyepeket, az előbb említett zsákmány nagyobb mennyiségű előfordulása miatt.

Élőhelyhasználatáról még mindig viszonylag kevés információ áll a szakértők rendelkezésére, ezért a MATE kutatói azt vizsgálták, hogy az erdei szalonkák éjszakai előfordulása különbözik-e két szomszédos, hasonló növényzetű legelő között, és hogy a szalonkaészlelések térbeli mintázatának táblán belüli eltérései összefüggésben vannak-e a földigiliszta-sűrűséggel és a fő talajjellemzőkkel. Két jelölt szalonka GPS-nyomkövetési adatait és közvetlen megfigyelési adatokat használtak fel, hogy tanulmányozzák a madarak előfordulási mintázatát tavaszi és őszi időszakban. Ezen mintázatokat hasonlították össze a terepi mintavételezéssel nyert finomléptékű talajjellemzőkkel és a földigiliszták számával.

Eredményeik megerősítették, hogy a nagyobb földigilisztasűrűséggel rendelkező táblát gyakrabban látogatták a szalonkák, és ez az összefüggés a táblán belüli szinten is hasonlóan megfigyelhető volt. Eredményeik azt mutatják, hogy a szalonkák több térbeli skálán választják ki táplálkozóhelyeiket, mind a táblák között, mind a táblákon belül. Mivel a földigiliszta-sűrűség és a talajparaméterek jó indikátorai a szalonka táplálkozó élőhelyének, e változók mérése – legalábbis durva léptékben – segíthet a faj számára fontos élőhelyek azonosításában és kezelésének tervezésében.

Forrás: MATE

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom