Vadászat
A bedői szellembak fia
Garabuczi Zoltán, augusztus elején őzbakra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:
Kedves olvasók! Engedjétek meg, hogy megosszam veletek, 2024 évi bakvadászataimnak harmadik történetét, mely, mint ígértem, a bedői szellembak fiáról, valamint egy szép süldőróka elejtéséről szól.
2024. augusztus 4. vadászház
Az augusztusi forróság mindenre kihatott, nem kímélve embert, földet, állatot egyaránt. A mai találkozót 18.30-ra beszéltük meg, mert a hőmérő még ekkor is 35 fok körüli értékeket mutatott. Ahogy telnek a hónapok, egyre jobban kovácsolódunk össze kísérőmmel és új fegyveremmel is. Amikor a bemutató videókat néztem, nemrég beszerzett kis lyukasztómról, nem akartam hinni a szememnek, hogy szószerint lyukba-lyukat lő. Aztán a sors úgy hozta, hogy kedvenc fegyverboltomban, a Puskásban, egy 243 win kaliberben Meopta világítópontos optikával, egy szépséges M18 volt a kirakatban, antracit tussal. Egy Afrikába utazó vadásztárs vette 2023-ban, de nem sok lövés hagyta el a fegyver csövét. Szerettem volna régóta egy igazi esőpuskát, melynek jöhet a sár, a víz, megfelelő karbantartás mellett gyakorlatilag nyűhetetlen darabok. Persze, hogy kezembe vettem. Néztem, néztem, szinte tökéletesen feküdt a vállgödrömben, az optika tűéles képet mutatott…hát igen.. mérlegelni kezdtem..
De gyakorlatilag csak a horgászfelszerelésem volt, ami beáldozható lenne, meg hát sokba is kerül, de amikor meghallottam, hogy a fegyver alkuképes, úgy döntöttem, teszek egy próbát. Meghirdettem a pecafelszerelésem, aztán ha elviszik, meg még a puska meglesz, akkor hátha szert tehetek erre a szolid kis műremekre. Mondanom sem kell, két hét múlva persze, hogy ott álltam a kirakat előtt, majd még két hét után már a rendőrségen kuporogtam vele, az átírást várva. Alig vártam a következő fizetést, mint aki meg van babonázva, úgy szaladtam a boltba a lőszerért. Na, most már vadászhatunk – gondoltam magamban. Okulva azonban májusi balszerencsés kezdésemből, most az első utam a lőtérre vezetett, ahol az első két lövés után majd leesett az állam. ” Ez tényleg lyukba lyukat lő”, nem volt kamu az 1 moás lőkép. Fantasztikus élményt nyújt a fegyver. A zárdugattyú kezdetben kicsit karcosan járt, de pár lövés után szépen besimult, de ezt betudtam a fegyver újszerű állapotának.
No, de vissza is kanyarodok augusztus 4.-ére , mert gondolom, nem a puskavásárlásról szeretnétek olvasni. Miután bekentem magam a magyar vegyipar csodálatos találmányaival, kaján vigyorral nyugtáztam, hogy a szúnyoghadsereg elleni csatát, ma, remélhetőleg, megint én nyertem. Olyan meleg volt, csak úgy szakadt rólam a víz, a vadászház parkolójában, szinte mintha egy oázisba érkeztem volna, annyira kellemesen esett a hűst adó fák árnyéka.
Pihegtem is, mint a tömött kacsa, mielőtt nekiindultunk volna. Aztán ing felgyűrve, kalap a fejre, puska a kocsiba és hajrá, megcsúfolásaim színhelyére, a nagy faluszéli legelő szélére, ahol szellembakom territóriuma volt. Odafelé menet, a legelőn már messziről kiszúrtunk egy bakot, kísérőm, keresőn keresztül bírálta, majd megszólalt:
– Nézd már! Ugyanolyan, mint a szellembakod, csak egy pár évjárattal fiatalabban – ugratott.
– Persze, biztos a fia – válaszoltam kicsit ironikusan.
De amint megnéztem keresőn keresztül, agancsában tényleg fellelhető volt a hasonlóság. Mivel a műútról beláttunk a legelőre és a nagy tábla lucernásra, de egy sután és egy gidán kívül mást nem láttunk, ezért továbbautóztunk. A két falu között az úton egy nagy szukaróka ugrott keresztül, nem sokkal előttünk. Jani ekkor megint megszólalt:
– Nicsak! Rókamama vacsoráért megy, gondolom, megint az utolsó sor ház portájáról fog elcsenni egy szép kövér tyúkot.
– Gondolom, csak nem a pulit hozza haza vacsorára – válaszoltam vigyorogva.
A balszerencsés tavasz miatt vegyes érzelmek voltak bennem lőtudásommal kapcsolatban, mert ha az ember hibázik egyszer, az még elmegy, de hogy kétszer , utána meg a fegyver megint csak kétszer mond csütörtököt, az már önbizalom-romboló kicsit. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az érzés nem kavargott bennem.
Tudom, sok vadásztársam lő jól, néhányan mesteri szinten, főleg ha a vacsoraasztalnál ülve, pár fröccs meg pálinka után eljut a mókásan kifejezve, “ki hazudik nagyobbat” szintre, és jönnek a sztorik több száz méteres nyaklövésekről, fültőlövésekről és még sorolhatnám.. Jómagam azonban őszintén bevallom, szerintem szép számmal akad hiányos lőtudással rendelkező Nimród is. Közéjük tartozok én is, mert azért valljuk be, az évente ellőtt 1-2-3 doboz lőszer meg sem közelíti azt a mennyiséget, amit a vadőrök, hivatásos vadászok elhasználnak.
Lekanyarodtunk azon a dűlőn, amin rókamama kiugrott és csendesen ereszkedtünk, kocsinkkal befelé a nagy napraforgó- és tengeritáblák közé. Két, lábon álló, tengeri között volt egy széles, hosszú, tárcsázott búzatarló, amit az egy héttel ezelőtti eső jól megáztatott. Félelmetes, hogy elnyelte a vizet a föld. A forróságban, minden poros, száraz, és délibábos. Hirtelen kísérőm megállítja a kocsit, mert kiszúr egy süldőrókát a tábla túlvégén.
-Na, Zoli! Most tesztelheted a lőtudásodat.
A távolság jó 150-170 m közt valahol. Már ugrok is ki a kocsiból. A rudi szép lassan poroszkálva halad, még nem szúrta ki a kocsit. Feltámasztok a motorháztetőn és kicsit elélövök, majd gyorsan új lőszer a töltényűrbe és duplázok. Hallani a becsapódást. A róka oldalazva elugrik a tengeribe. Erre kísérőm megszólal.
– Na, gyere! Nézzük meg a rókádat!
Lassan megtaláljuk a rálövés helyét és bizony ott a vér. Majd a tábla széléhez megyünk, ahol a tengeriszárakon látszik a kenés, ahogy a rudi beugrott, majd megtaláljuk őkelmét is. Nagyon megörülök. Két okból is: idén ez volt az első rókám, másrészt halványuló önbizalmam, egy kicsit visszanyertem lőtudásommal kapcsolatban. Nem nemes vad, de én mégis meghatódva térdelek mellé egy fotó erejéig, mert ugyanolyan izgalmat okozott elejtése a zsigereimben. Mozgó róka, 150 feletti távról, q..vajó ez a puska – morfondírozok magamban.
Kísérőm pár pillanatig nem szól, mert látja meghatódottságomat és örömömet, majd lassan tovább indulunk, mert lassan abban az időben járunk, amikor hőn áhított szellembakom meg szokta mutatni magát. Kis idő múlva már rókás élményekkel gazdagodva, a faluszéli legelőn cserkelünk a lucernás felé. Lassan haladunk, elől Jani, utána jómagam. Egy szajkó viszi hírünket, hogy épp miben sántikálunk, de mi megfontoltan, lassan, lépésről lépésre haladunk egyre beljebb és beljebb, figyelve minden léptünkre, nehogy egy ág reccsenése, felfedje kilétünket. Az augusztusi forróság közben enged szorításából, lágy fuvallat, okoz kellemes felfrissülést mindkettőnknek. Megörülünk, a szelünk is jó, már csak Diana kell, hogy kegyeibe fogadjon ismét. Titkon azonban már nagyon boldog voltam az elejtett róka miatt.
A lucernáshoz érve csendesen telepedtünk le a villanyoszlop tövébe. Ekkor már mozdult a vad, körülbelül 7-8 őzet számoltunk a messzeségben. Voltak suták, két jó bak és gida is, a friss lucernahajtások hoztak nekik enyhülést, ezért zavartalanul csipegették, szemezgették, de mi csak gyönyörködtünk, hogy kicsitől a nagyig, mindenkit kicsalogatott a lemenő nap közeledte.
A mi öregurunk csak nem akarta mutatni magát….. Az idő egyre csak fogyott, mikor, – igaz már a nász vége felé jártunk – de csak hívni kezdtünk. Ekkor láss csodát, az előttünk lévő gazos kökényesből, ami a köztünk és a lucernaföld között terült el, kidugta a fejét .. Ott volt.. a szellembak… Szinte a lélegzetem is elállt, de jobban nem mutatta magát. Furfangos vén dalia volt, aki, mivel idén is többször találkozott velünk és szándékunkkal, többet nem mutatott magából..Megint hívtuk. Buttolónk olyan vágyakozó sutahangon szólalt meg, hogy még a tábla végében lévő két bak is közeledni kezdett, de a szellembak csak egy gőgös riasztással nyugtázta, hogy a szerelem elmúlt, ő bizony nem fog többet mutatni magából..Végleg eltűnt. Hosszú percek teltek el. A tábla végéből a két bak egyre csak közeledett, ahogyan a fényváltás is.., ami vadászatunk végét sejtette..
-Na, még egy utolsót sípolok – szólalt meg kísérőm.
Bal oldalról, a bokrosból, ekkor ágreccsenésre leszünk figyelmesek. Valami jön, egyre csak közeledik. Egy szarka röppen ki a sűrűből, majd nemsokára egy idei gida emelkedik ki előttünk a gazból és a hang irányába fordul. Körülbelül 15 méterre feküdt előttünk, de eddig meg sem moccant, teljesen beleolvadt a kiégett, száraz fűbe. Lassan fordulunk a hang irányába és mikor a lőbotot is fordítjuk, megpillantjuk a szellembak fiát. Jön a hívásra, mint ha egy mézes madzagot húztak volna előtte el. Már 80 méter körül van tőlünk, mikor kirajzolódik teste és a kökényes szélén megáll. A gida elkezd közeledni felé, ez eltereli figyelmét. Mérlegelem a helyzetet, majd feltámasztom a kis M18-ast a lőbotra, de csak nézem. Ott áll előttem. Látom kis satnya, de mégis tetszetős fejdíszét.
-Ezt ki kéne venni az állományból.
-Nézd! Tényleg olyan az agancsa, csak kicsiben, mint a szellembaknak. Lehet, tényleg a fia lehet?
– Valószínű, de tényleg örök közepes, gyenge testalkatú. Tényleg ki kéne venni. Lődd meg!!
Ekkor előrenyomom a biztosítót, ujjam lassan átdugom a sátorvason, nagy levegő, benttart és megfontoltan elengedem a lövést. Szívlövés. A bak felemelkedik, elugrik, majd elterül. Jani hagyott, hogy én vegyem birtokba. Nagyon nagy az örömöm, közelről meglátván agancsát. Tényleg a szellembak kicsinyített mása.
– Nézd meg! Dupla szerencse! Csak kegyes volt hozzád megint Diana. Rókát is kaptál és a szellembak is, habár megint megviccelt, de csak elküldte neked a fiát. Érdemes volt a rekkenő hőségben cserkelni, itt várakozni a villanyoszlop tövében megint.
Ekkor egy közeli kökénybokorról töretet vágott, egyet utolsó falatnak, egyet a sebre és ünnepélyesen egyet átadott, gratulálva az elejtéshez, amit meghatódva nagy örömmel fogadtam és tűztem kalapom mellé. Fél szemmel sandán a kökénybokorra pillantva, ahol a szellembakot utoljára láttam..
Na, majd jövőre, ha már idén nem lettél az enyém, futott át agyamon a gondolat. Így zárultak idei őzbakvadászataim a Hajdúságban. Hamarosan újra jelentkezem Tiszadobról, ahol dámbika- és tarvadvadászatra invitállak benneteket. Egy biztos: a történet megint csak kalandosra sikeredik. Addig is…..
Tisztelet a vadnak, üdv a vadásznak!
Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Fotó: Agro Jager News
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Természetvédelem
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról
Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.
Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.
Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig. Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.
A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.
A fajról általánosságban
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.
Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.
15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.
Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.
Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.
Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.
Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.
A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.
A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.
Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.
A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.
A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.
Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.
Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.
Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.
Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.
A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.
A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hód megítélésének különböző szempontjai
A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.
Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.
A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.
Ökológiai szempontú megítélése
A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.
A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.
A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.
A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.
A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.
A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.
A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.
Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.
Műszaki és gazdasági szempontú megítélése
Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.
„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.
Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.
A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.
Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.
A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.
Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.
Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.
Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódkár szemmel látható nyomai
A konfliktusok kezelése
Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.
Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.
Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.
A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.
Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.
A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Dióhéjban
Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.
Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.
Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.
Fotó: Ipoly Erdő Zrt.
Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!
Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.
E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Hódok az irodalomban
Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…
Az egyik magyar kiadás címlapja
Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Egy élet az erdőn
Hamarosan benyújthatók az ökológiai gazdálkodás támogatási kérelmei
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
