Keressen minket

Természetvédelem

Erdei szalonka táplálkozási helyeit vizsgálták a MATE kutatói

Legújabb kutatási eredmények az erdei szalonkánál:

Közzétéve:

Gödöllő, 2024. december 16. – A Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak erdei szalonkával (Scolopax rusticola) kapcsolatos kutatásai 2009-ben kezdődtek, a tudományos tevékenység pedig a mai napig tart. A MATE-VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai legutóbbi publikációjukban a MATE-KÖTI Talajtani Tanszék kutatóival közösen számoltak be a fajjal kapcsolatos legfrissebb tudnivalókról. Ismerjük meg kutatási eredményeiket közelebbről!

Fotó: MATE

A barnás-sárgás foltos, rejtőszínű tollruhával rendelkező, mindössze 300 grammot nyomó madár természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, cserjések, ugyanakkor előfordul nyílt, mezőgazdasági területeken, vetéseken és legelőkön. Utóbbi területeket különösen szereti, hiszen ez fő zsákmányának, a gilisztának is kedvelt előfordulási területe. Érdekesség, hogy bár alapvetően az erdei szalonka erdőben élő madár, nevével ellentétben éjszaka rendszeresen felkeresi a legelőket és gyepeket, az előbb említett zsákmány nagyobb mennyiségű előfordulása miatt.

Élőhelyhasználatáról még mindig viszonylag kevés információ áll a szakértők rendelkezésére, ezért a MATE kutatói azt vizsgálták, hogy az erdei szalonkák éjszakai előfordulása különbözik-e két szomszédos, hasonló növényzetű legelő között, és hogy a szalonkaészlelések térbeli mintázatának táblán belüli eltérései összefüggésben vannak-e a földigiliszta-sűrűséggel és a fő talajjellemzőkkel. Két jelölt szalonka GPS-nyomkövetési adatait és közvetlen megfigyelési adatokat használtak fel, hogy tanulmányozzák a madarak előfordulási mintázatát tavaszi és őszi időszakban. Ezen mintázatokat hasonlították össze a terepi mintavételezéssel nyert finomléptékű talajjellemzőkkel és a földigiliszták számával.

Eredményeik megerősítették, hogy a nagyobb földigilisztasűrűséggel rendelkező táblát gyakrabban látogatták a szalonkák, és ez az összefüggés a táblán belüli szinten is hasonlóan megfigyelhető volt. Eredményeik azt mutatják, hogy a szalonkák több térbeli skálán választják ki táplálkozóhelyeiket, mind a táblák között, mind a táblákon belül. Mivel a földigiliszta-sűrűség és a talajparaméterek jó indikátorai a szalonka táplálkozó élőhelyének, e változók mérése – legalábbis durva léptékben – segíthet a faj számára fontos élőhelyek azonosításában és kezelésének tervezésében.

Forrás: MATE

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Természetvédelem

ÉSZAKERDŐ: -31.5 °C a Bükk-fennsíkon

Published

on

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

A Bükk-fennsíkon több helyen vannak karsztfennsíki töbrökben kialakuló speciális mikroklímamérések, ezek közé tartozik a Nagymezőn található Vörösmeteor-töbör, ahol ma hajnalban -31 alá csökkent a hőmérséklet – tájékoztatott az Északerdő Zrt.

-31.5 °C a Bükk-fennsíkon. Fotó: FEhér Já

A jelenség lényege, hogy ha forrásban lévő vizet kilöttyintjük a „mínuszos levegőbe”, az abban a pillanatban apró jégszemcsékké fagy, és hatalmas jégzuhatag formájában zúdul vissza a talajra.

Agro Jager News

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja
Tartalmak már 1999-től

A hirtelen, drasztikus hőmérséklet-csökkenést ugyanis a tűzforró víz nem tudja másként “kezelni”, minthogy pici részecskékre szóródik szét, ami a napfelkeltében úgy néz ki, mint egy csodálatos jeges tűzijáték.

Északerdő

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Új kutatás: a borzok jelentős ragadozói a vörös listás parti madaraknak

Egy új kutatás szerint a borzok az egyik legjelentősebb veszélyt jelentik a földön fészkelő parti madarakra.

Published

on

Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!

Egy új kutatás szerint a borzok az egyik legjelentősebb veszélyt jelentik a vörös listán szereplő, földön fészkelő parti madarak – köztük a bíbic és a nagy goda – fennmaradására. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a fészkek kifosztásának kockázata hideg vagy száraz időjárás idején nő meg, amikor a borzok fő táplálékát jelentő giliszták nehezebben érhetők el a talaj felszínén.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az egyik tanulmány – amely az Egyesült Királyság területéről származó kameracsapdás adatok átfogó elemzésén alapul – eddig a legvilágosabb képet adja arról, mely állatfajok felelősek a madárfészkek pusztulásáért Nagy-Britanniában.
A vizsgálatban 2 088 fészket elemeztek, ezek 29,2%-át ragadozók pusztították el. A parti madarak fészkeit leggyakrabban emlősök fosztották ki. A pusztítás 41,7%-áért a borzok, míg 23%-áért a rókák voltak felelősek.

Andrew Hoodless, a GWCT (Game & Wildlife Conservation Trust) kutatási igazgatója – amely szervezet többek között az RSPB, az Essex Wildlife Trust és a Wildfowl and Wetlands Trust mellett adatokat szolgáltatott a tanulmányhoz – így fogalmazott:

„Az élőhelyek folyamatos javítása és helyreállítása kulcsfontosságú a parti madarak védelmében, de ragadozószabályozás nélkül ez gyakran hiábavaló. Ez a tanulmány értékes képet ad a fészkelőhelyeket érő ragadozói nyomás mértékéről és jellegéről, és segíthet a földön fészkelő fajok védelmét célzó kezelési stratégiák kialakításában.
Ugyanakkor kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban is, hogyan kezeljük a védett ragadozók – például a borz – jelentette veszélyt. A nem halálos módszerek, mint például a fészkek ideiglenes elektromos kerítéssel való védelme, hatékonyak lehetnek, de nem minden esetben kivitelezhetők.”

Hoodless hozzátette:

„A bíbic állománya az 1990-es évek közepe óta 53%-kal csökkent, ami mintegy 110 000 pár eltűnését jelenti az Egyesült Királyságban. A Birminghamtől délre fekvő területeken pedig mindössze 300–450 költő nagy godapár maradt. Mindkét faj esetében helyi kihalás veszélye áll fenn, miközben az általános táplálkozású ragadozók állományai növekedtek, és sok más európai országhoz képest magas szinten vannak.
Ha meg akarjuk menteni ikonikus madarainkat, a jövőben nehéz döntéseket kell hozni, akár egyes fajok célzott, engedélyezett szabályozásáról is, hogy másokat megvédhessünk – mielőtt túl késő lenne.”

A GWCT által a tanulmányhoz benyújtott adatok egy hatéves vizsgálatból származnak, amelyet a szervezet korábbi bemutató gazdaságában, Auchnerranben (Aberdeenshire) végeztek bíbicfészkekkel kapcsolatban. Az eredmények szerint minden negyedik fészekpusztítást borzok követtek el.
A 372 vizsgált fészekből 90-et ragadozók pusztítottak el, ezek közül 23-at borzok. A kutatás rámutatott arra is, hogy az időjárás kulcsszerepet játszik: hideg vagy száraz időszakokban a borzok nagyobb valószínűséggel fogyasztották el a bíbic tojásait, mivel ilyenkor a giliszták kevésbé elérhetők.

Ezért a száraz vagy hideg tavaszok további nyomást gyakorolhatnak az amúgy is csökkenő parti madárállományokra, különösen ott, ahol borzok és parti madarak ugyanazokat a gyepeket használják.

Nick Hesford, a GWCT skót igazgatója így értékelte az eredményeket:

„Ez a hosszú távú vizsgálat azt mutatja, hogy bár országos szinten továbbra is a rókák és a varjúfélék a leggyakoribb fészekragadozók, gyepterületeken a borzok ragadozása komoly korlátozó tényezője lehet a bíbic állományának regenerálódásában, különösen hideg tavaszokon és a borzvárak közelében.
Az eredmények arra utalnak, hogy az időjárás-előrejelzések felhasználhatók lennének célzott, megelőző ragadozókezelési intézkedésekhez, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megállítsuk – és visszafordítsuk – a bíbic állományának további csökkenését Skóciában.”

***

A Game & Wildlife Conservation Trust (GWCT) kutatásalapú természetvédelmi munkát végez egy élettel teli, fenntartható vidéki környezet érdekében.
A GWCT egy független természetvédelmi jótékonysági szervezet, amely az 1930-as évek óta folytat tudományos kutatásokat Nagy-Britannia vad- és élővilágával kapcsolatban.

A szervezet gazdálkodóknak és földtulajdonosoknak nyújt szakmai tanácsadást a vadon élő állatok élőhelyeinek javítása érdekében. Több mint 60 posztdoktori kutatót és más kutatási szakembert foglalkoztat, akik olyan szakterületeken rendelkeznek tapasztalattal, mint a madártan, rovartan, emlőskutatás, mezőgazdaság, halbiológia és statisztika.

A Trust saját kutatásokat is végez, emellett kormányzati és magánszervezetek által finanszírozott, szerződéses és pályázati projektekben is részt vesz.
A GWCT emellett különálló, professzionális tanácsadó szolgálattal is rendelkezik annak érdekében, hogy kutatási eredményei közérthető és gyakorlatban alkalmazható formában jussanak el a gazdálkodókhoz, földtulajdonosokhoz, vadőrökhöz, vadgazdálkodókhoz és mindazokhoz, akik a természetvédelmi gyakorlat megvalósításában szerepet vállalnak.

Forrás: GWCT

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Megérkeztek a vándorsólymok Dévaványa térségébe

A hideg idő beálltával a vándorsólymok is megjelentek a Körös–Maros Nemzeti Park területén.

Published

on

A hideg idő beálltával a vándorsólymok is megjelentek a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén. A korábbi évekhez hasonlóan idén is mintegy tíz példány tölti a telet a térségben.

A fotó illusztráció, készítette Czifrák Gábor

A vándorsólymok alapvetően nem költőző madarak, de télen ők is elkóborolnak élelem után kutatva. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon igen jó környezeti adottságok vannak telelésükhöz. Az itteni nagy, nyílt puszták, a sok apróvad és a Hortobágy-Berettyó folyón időző aprótestű barát- és csörgő récék vonzóak a vándorsólymok számára. Esetenként még akár a nagyobb testű tőkés récéket is zsákmányul ejtik.

Az ártéri magasabb fákon ülve éles szemmel kifigyelik a megsebzett, gyengébb récéket és gyorsan lecsapnak rájuk. Zuhanórepülés közben akár a 360 km/órás sebességet is elérhetik. Az orrukban lévő speciális nyúlvány (orrcsap) megóvja őket attól, hogy nagy sebességnél a légnyomás kárt tegyen a tüdejükben. Vadászat közben arra is figyelnek, hogy a parlagi sasok ne vegyék őket észre, mert akkor könnyen elkobozzák tőlük a megszerzett zsákmányt.

Telente általában 5-10, maximum 15 példány telel Dévaványa térségében. November végén, december végén érkeznek az orosz tundrákról, illetve Svédországból és Norvégiából. Február elején már mennek is vissza költőhelyükre, ahol megkezdik a területfoglalást.

Érdekesség, hogy időnként a városok belterületén is megfigyelünk vándorsólymokat, amelyek magas épületek tetejéről lesnek a galambokra. Orosházán, a víztorony tetején és Békéscsabán a református templom tetején is láttunk már vándorsólymot.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom