Szerbia északi részén, a Vajdaságban, avagy a Délvidéken, az utolsó hajtások egyikére jelentkeztek a helyi vadászok. Ahogy Bognár Rudolf, a magyarkanizsai vadász elmondta az Agro Jager Newsnak, volt már magyarországi vendége is annak a dúvadhajtásnak, amelyre a helyieken kívül további 90 vadász jelentkezett. Ő a legjobb barátjával, Bosnjak Goránnal, no meg még néhány szemfüles, gyors kezű, igazi dúvados vadásszal indultak a híres csonoplyai sakál-, és a rókahajtásra. Jónéhányukról, vadászélményeikről, már nem egyszer beszámoltunk itt, lapunk, az Agro Jager News hasábjain, akik most is megmutatták Csonoplyán a vadásztudományukat.

A vadászatok ünnepnapok Szerbiában! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Szerbia a vadászat vonatkozásában egy külön fogalom. Aki ott vadászni indul, aki ott vendégségbe érkezik, aki vendégül látja a másikat, az mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezze magát és nemcsak az idegennek, hanem helyi vadászoknak is kedveznek. A vendégjog mindenek felett!

Mire megvirradt sokan már megsütötték a szalonnájukat! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Mondhatnám úgyis, hogy a mesebeli „terülj, terülj asztalkám” elevenedik meg az előtt, aki átlépi Szerbia határait és vadászni indul déli szomszédainknál.

Tábortűz nélkül nincs vadászat. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Szerbiába utazni élményszámba megy. Ne feledjük, gyakran előfordul, hogy a határon, a rendőrök és a vámosok is tudják, hogy érkezünk. Sőt várnak bennünket s ha érdeklődnek a felszerelésünk után, nyugodt szívvel számoljunk be, merre és hova indulunk.

90 vendég fogadása komoly logisztikát igényel! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Nekem elhihetik: nincsenek véletlenek. Szerbia lélekszámban akkora, mint hazánk, de ez az ország rettentően összetartó s ha várnak valakit, akkor ők aztán igazán tudnak várni és ha egyszer megszeretnek valakit, az örökös. Ezzel azonban ne éljünk vissza, mert, ha valakik komolyan gondolják, hogy barátságukba fogadnak, akkor azok a déli szomszédaink. Ez Szerbiában a legnagyobb megtiszteltetés, amit csak adhatnak, hiszen családtagnak számítunk ezután…

Minden ami kert: Suveniri Čonoplja. Keresd a Facebookon! Kattints a képre!

Azon a napon többen indultunk Magyarkanizsáról – vágott bele Bognár Rudolf. Módfelett szeretünk sakálra és rókára vadászni és nemcsak hajtásban kapjuk puskavégre, hanem járjuk az éjszakát is. Goran, Sarnyai Csaba, Szélpál Szabolcs és jómagam indultunk el Csonoplyára vagy szerbül Čonopljára, de mondhatnám németül is: Tschonopel településre, mert a Bácskában vannak, akik még így ismerik, a Zombortól 12 km-re keletre fekvő települést, mely pontosan Nemesmilitics és Kerény közt fekszik.

“Dobro jutro!” – azaz, jó reggelt kívánok! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Ezen a területen egy akkora, patkó alakú nádas található, amit több óra áthajtani. Aki kicsit is jártas a vadászatban, mi több a vadgazdálkodásban, tudja, hogy ilyen helyt húzza meg magát a róka és mód felett szereti a sakál is. Nem kell mellébeszélni, hogy nincs, mert van és ahhoz, hogy ki lehessen mozgatni ezeket a helyeket, zörgetni, kutatni kell. Szóval rendesen járni kell vadászni és nemcsak úgy autóból.

Vadásszon őzbakra Magyarországon, Biharnagybajomban, a Nagy-Sárrét szívében!

Kellenek a jó magaslesek és kellenek az olyan vadászok is, akik nem félnek a sártól, nem félnek attól, hogy a szép, új kabátjukat meghasogatja a sűrű. Aki ilyen, inkább ne is jöjjön ki vadászni, vagy, ha jön, mi nem akarunk ott lenni..

Gépjárműre! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Na, itt, Csonoplyára végül 90-en neveztünk be és a helyiek, úgy 30-an, neki is fogtak, hogy végigverik a nádat. Komoly reggeli után, mindenki arra a pótkocsira ült fel, ahová a szerencse parancsolta és én elszakadtam a barátaimtól. Goran itt, rögtön az elején állt le s én is, meg ő is tudta, hogy ma nem igen kerül villámkezű rendőrbarátom orra elé se róka, se sakál. Ma is jót nevetünk azon, mikor pár éve három sakállal fotózkodott és olyan komment került a képe alá: ha én sakál lennék, akkor lövés nélkül is megadnám magamat. Tény, ami tény, hogy nemcsak söréttel, de golyóval is jól céloz s tavaly Zlatiborban, bent Szerbiában, két másik itteni haverunkkal, szerb bajnokok lettek a Szerb Nemzeti Farkasvadász Napon. Igen jó fegyverforgatók és becsületes, tiszta szívű vadászok. Na! Végtére is, a barátairól mi mást mondhatna az ember…

Két traktor erre, a harmadik meg a nádas végére igyekezett! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Szóval Goran ott maradt, de kitartott a végéig. Ám alig, hogy szétszórtak bennünket, mind a kilencven főt és elindult a hajtás, már a nádas legvégén ugrott is a sakál.

Senkit nem marad el, mindenki felfér! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

A sakál nem viccel: amint lehet, kereket old és uzsgyi! Ezért is van, hogy ilyenkor csak a hajtás beszélgethet, mert az elállóknak csendben kell lenni. Minden telefont némítottak és úgy leste a nádat az összes vadász!

Létrát le! Gépjárműről! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Hallottam én, hogy itt is, ott is szól a puska. Abban már biztos voltam, hogy sakált nem lövök, mert ritka az, hogy visszafordul, bent marad, de ahogy teltek az órák, csak hallgatóztam. Vártam, füleltem, lestem a nádat.

Kutyák nélkül nincs vadászat! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Jó idő volt. Egy kis vadászszéken üldögéltem. Előttem volt egy csipkebokor, attól arrébb, meg egy kis tisztás folt. Úgy voltam vele, ha ott átbújna valami, akkor odarántom a puskacsövét, ha meg ide, a vetésre fordulna ki, amit kötve hittem, azzal meg nem lesz baj.

Komoly vérebesek sem féltették kutyáikat. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Szerbia, a Vajdaság, sokféle vadat ad az itteni embernek. Nagyon színes, hogy mire lehet vadászni nálunk, mert a zergétől a fürjig minden van. Azt hiszem, amit Európában lehet vadászni, azt Szerbiában elérheti az, aki arra adja a fejét, hogy idejön.

A Csonoplya alatt a hírhedt nádas! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Mondom ezt azért, mert tálcán itt nem kínálja fel senki a vadat. Itt meg kell érte küzdeni, jó vadásznak kell lenni és jól kell forgatni a puskát is. Vannak igen különleges vadászterületek is, persze, hogy vannak s ott, ahol a vadgazdálkodást egyetemi szintre tudják hozni, természetesen a vadlétszámban és a természetvédelem oldalán is megmutatja magát, mire képes a táj, ha az ember kedvez neki.

Hajtás állj! Igazodj! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Egyik barátomat sem látom. Elég jó helyet kaptam, de csak nem került elém semmi. Talán már három órája is megy a hajtás, mire valami zörgésre leszek figyelmes.

Nád, nád és nád. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Nem tudtam hova tenni, annyi szent. Sok minden lehet s tudjuk jól, ha sokáig csendben ülünk, az ember füle hatványozottabban dolgozik és olyan neszekre lesz figyelmes, amit addig nem hallott. Bár már közelgek a hetedik X-hez, meglehetősen jó a hallásom. Itt Magyarkanizsán, meg, mondhatom a barátaim körében, meg akik ismernek, sokan „Macska Rudinak” hívnak. Hogy miért is, azt kevesen tudják és ezt most sem árulom el, de tény, hogy azért olyan neszekre is felfigyelek, amelyekre más nem és valami ott belül, néha, néha szokott figyelmeztetni is!

Na, most ez a valami azt súgta, hogy lehet, lehet, valami át fog ott surranni a kis tisztáson, ami jó, ha akkora volt, mint egy abrosz. Mire ezt végig gondoltam, már nyúlt is az orra annak a bizonyos veres frakkosnak és ahogy mozdult a kezem, már el is sült a puskám. Tényleg, ahogy szoktuk mondani: odadobtam a lövést.

Szerbiában a dúvadat is nagy tisztelet övezi és ez igaz a vadászat minden formájára is! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Számolták, mindenki számolta a lövéseket, ahogyan én is. Az enyém volt az ötödik, csak azt nem tudtuk, hogy ki mit lőtt. Dúvad el nem ment, dúvad ki nem tört a nádból.

Szerbia. Ahol négy rókáért és egy sakálért összejön 120 ember, ott nyugodtan kijelenthetjük, hogy van jövője a vadászatnak, a vadgazdálkodásnak. Példaértékű! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

A teríték végül úgy alakult, hogy egy aranysakál és további négy róka feküdt a vadászok előtt. Ahogy szokott lenni nálunk, itt Délvidéken, a Vajdaságban és nyugodtan mondhatom egész Szerbiában, hogy egy igen jó ebéddel vártak odabent bennünket. Aki tehette, ivott is egy-egy kupicával, de akinek nem volt, hogy hajtsa azt a bizonyos lovat, az nem ivott egy kortyot sem. Szerbia sok tekintetben változik, ahogy változik a körülöttünk lévő világ, de abban biztos vagyok, hogy itt a vadászat nagyon sokáig ilyen hangulatos marad, ahol a közösségi hangulat, a baráti találkozások, az együtt töltött idő, a tűz, a közös étkezések, sütések éppen olyan fontosak, mint a vadászat.

Ahogy Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője szokta mondani: “A vadászat összeköt!”. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Tudnia kell mindenkinek, aki hozzánk érkezik, hogy amikor vadászni megyünk, azt megüljük. Aki siet, aki rohan, inkább ne is jöjjön, mert akkor semmiből nincs semmi. Szavam járása és szoktam mondani, ahogy apámtól tanultam és ami az itteni ember hitvallása: „A család, a munka az első!” amit jóbarátom, aki éppen ezt a cikket megírja helyettem, meg azzal egészít ki: „és a vadászat!”.

Bognár Rudolf csonoplyai rókájával! Gratulálunk! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager

Eltelt egy év itt, nálunk, Szerbiában is, a Délvidéken, a Vajdaságban és kívánok a magyarországi vadászoknak is jó egészséget! A következő vadászidényre pedig, egy igen nagy kalappal s gyertek minél többen és többet hozzánk vadászni, mert a vadászat összeköt!

Bognár Rudolf elbeszélése alapján,
írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. lapigazgató

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131