Vadászat
KITEKINTŐ: Dúvadhajtás Szerbiában – GALÉRIÁVAL
Szerbia északi részén, a Vajdaságban, avagy a Délvidéken, az utolsó hajtások egyikére jelentkeztek a helyi vadászok. Ahogy Bognár Rudolf, a magyarkanizsai vadász elmondta az Agro Jager Newsnak, volt már magyarországi vendége is annak a dúvadhajtásnak, amelyre a helyieken kívül további 90 vadász jelentkezett. Ő a legjobb barátjával, Bosnjak Goránnal, no meg még néhány szemfüles, gyors kezű, igazi dúvados vadásszal indultak a híres csonoplyai sakál-, és a rókahajtásra. Jónéhányukról, vadászélményeikről, már nem egyszer beszámoltunk itt, lapunk, az Agro Jager News hasábjain, akik most is megmutatták Csonoplyán a vadásztudományukat.

A vadászatok ünnepnapok Szerbiában! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Szerbia a vadászat vonatkozásában egy külön fogalom. Aki ott vadászni indul, aki ott vendégségbe érkezik, aki vendégül látja a másikat, az mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezze magát és nemcsak az idegennek, hanem helyi vadászoknak is kedveznek. A vendégjog mindenek felett!

Mire megvirradt sokan már megsütötték a szalonnájukat! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Mondhatnám úgyis, hogy a mesebeli „terülj, terülj asztalkám” elevenedik meg az előtt, aki átlépi Szerbia határait és vadászni indul déli szomszédainknál.

Tábortűz nélkül nincs vadászat. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Szerbiába utazni élményszámba megy. Ne feledjük, gyakran előfordul, hogy a határon, a rendőrök és a vámosok is tudják, hogy érkezünk. Sőt várnak bennünket s ha érdeklődnek a felszerelésünk után, nyugodt szívvel számoljunk be, merre és hova indulunk.

90 vendég fogadása komoly logisztikát igényel! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Nekem elhihetik: nincsenek véletlenek. Szerbia lélekszámban akkora, mint hazánk, de ez az ország rettentően összetartó s ha várnak valakit, akkor ők aztán igazán tudnak várni és ha egyszer megszeretnek valakit, az örökös. Ezzel azonban ne éljünk vissza, mert, ha valakik komolyan gondolják, hogy barátságukba fogadnak, akkor azok a déli szomszédaink. Ez Szerbiában a legnagyobb megtiszteltetés, amit csak adhatnak, hiszen családtagnak számítunk ezután…
Azon a napon többen indultunk Magyarkanizsáról – vágott bele Bognár Rudolf. Módfelett szeretünk sakálra és rókára vadászni és nemcsak hajtásban kapjuk puskavégre, hanem járjuk az éjszakát is. Goran, Sarnyai Csaba, Szélpál Szabolcs és jómagam indultunk el Csonoplyára vagy szerbül Čonopljára, de mondhatnám németül is: Tschonopel településre, mert a Bácskában vannak, akik még így ismerik, a Zombortól 12 km-re keletre fekvő települést, mely pontosan Nemesmilitics és Kerény közt fekszik.

“Dobro jutro!” – azaz, jó reggelt kívánok! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Ezen a területen egy akkora, patkó alakú nádas található, amit több óra áthajtani. Aki kicsit is jártas a vadászatban, mi több a vadgazdálkodásban, tudja, hogy ilyen helyt húzza meg magát a róka és mód felett szereti a sakál is. Nem kell mellébeszélni, hogy nincs, mert van és ahhoz, hogy ki lehessen mozgatni ezeket a helyeket, zörgetni, kutatni kell. Szóval rendesen járni kell vadászni és nemcsak úgy autóból.

Vadásszon őzbakra Magyarországon, Biharnagybajomban, a Nagy-Sárrét szívében!
Kellenek a jó magaslesek és kellenek az olyan vadászok is, akik nem félnek a sártól, nem félnek attól, hogy a szép, új kabátjukat meghasogatja a sűrű. Aki ilyen, inkább ne is jöjjön ki vadászni, vagy, ha jön, mi nem akarunk ott lenni..

Gépjárműre! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Na, itt, Csonoplyára végül 90-en neveztünk be és a helyiek, úgy 30-an, neki is fogtak, hogy végigverik a nádat. Komoly reggeli után, mindenki arra a pótkocsira ült fel, ahová a szerencse parancsolta és én elszakadtam a barátaimtól. Goran itt, rögtön az elején állt le s én is, meg ő is tudta, hogy ma nem igen kerül villámkezű rendőrbarátom orra elé se róka, se sakál. Ma is jót nevetünk azon, mikor pár éve három sakállal fotózkodott és olyan komment került a képe alá: ha én sakál lennék, akkor lövés nélkül is megadnám magamat. Tény, ami tény, hogy nemcsak söréttel, de golyóval is jól céloz s tavaly Zlatiborban, bent Szerbiában, két másik itteni haverunkkal, szerb bajnokok lettek a Szerb Nemzeti Farkasvadász Napon. Igen jó fegyverforgatók és becsületes, tiszta szívű vadászok. Na! Végtére is, a barátairól mi mást mondhatna az ember…

Két traktor erre, a harmadik meg a nádas végére igyekezett! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Szóval Goran ott maradt, de kitartott a végéig. Ám alig, hogy szétszórtak bennünket, mind a kilencven főt és elindult a hajtás, már a nádas legvégén ugrott is a sakál.

Senkit nem marad el, mindenki felfér! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
A sakál nem viccel: amint lehet, kereket old és uzsgyi! Ezért is van, hogy ilyenkor csak a hajtás beszélgethet, mert az elállóknak csendben kell lenni. Minden telefont némítottak és úgy leste a nádat az összes vadász!

Létrát le! Gépjárműről! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Hallottam én, hogy itt is, ott is szól a puska. Abban már biztos voltam, hogy sakált nem lövök, mert ritka az, hogy visszafordul, bent marad, de ahogy teltek az órák, csak hallgatóztam. Vártam, füleltem, lestem a nádat.

Kutyák nélkül nincs vadászat! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Jó idő volt. Egy kis vadászszéken üldögéltem. Előttem volt egy csipkebokor, attól arrébb, meg egy kis tisztás folt. Úgy voltam vele, ha ott átbújna valami, akkor odarántom a puskacsövét, ha meg ide, a vetésre fordulna ki, amit kötve hittem, azzal meg nem lesz baj.

Komoly vérebesek sem féltették kutyáikat. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Szerbia, a Vajdaság, sokféle vadat ad az itteni embernek. Nagyon színes, hogy mire lehet vadászni nálunk, mert a zergétől a fürjig minden van. Azt hiszem, amit Európában lehet vadászni, azt Szerbiában elérheti az, aki arra adja a fejét, hogy idejön.

A Csonoplya alatt a hírhedt nádas! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Mondom ezt azért, mert tálcán itt nem kínálja fel senki a vadat. Itt meg kell érte küzdeni, jó vadásznak kell lenni és jól kell forgatni a puskát is. Vannak igen különleges vadászterületek is, persze, hogy vannak s ott, ahol a vadgazdálkodást egyetemi szintre tudják hozni, természetesen a vadlétszámban és a természetvédelem oldalán is megmutatja magát, mire képes a táj, ha az ember kedvez neki.

Hajtás állj! Igazodj! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Egyik barátomat sem látom. Elég jó helyet kaptam, de csak nem került elém semmi. Talán már három órája is megy a hajtás, mire valami zörgésre leszek figyelmes.

Nád, nád és nád. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Nem tudtam hova tenni, annyi szent. Sok minden lehet s tudjuk jól, ha sokáig csendben ülünk, az ember füle hatványozottabban dolgozik és olyan neszekre lesz figyelmes, amit addig nem hallott. Bár már közelgek a hetedik X-hez, meglehetősen jó a hallásom. Itt Magyarkanizsán, meg, mondhatom a barátaim körében, meg akik ismernek, sokan „Macska Rudinak” hívnak. Hogy miért is, azt kevesen tudják és ezt most sem árulom el, de tény, hogy azért olyan neszekre is felfigyelek, amelyekre más nem és valami ott belül, néha, néha szokott figyelmeztetni is!
Na, most ez a valami azt súgta, hogy lehet, lehet, valami át fog ott surranni a kis tisztáson, ami jó, ha akkora volt, mint egy abrosz. Mire ezt végig gondoltam, már nyúlt is az orra annak a bizonyos veres frakkosnak és ahogy mozdult a kezem, már el is sült a puskám. Tényleg, ahogy szoktuk mondani: odadobtam a lövést.

Szerbiában a dúvadat is nagy tisztelet övezi és ez igaz a vadászat minden formájára is! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Számolták, mindenki számolta a lövéseket, ahogyan én is. Az enyém volt az ötödik, csak azt nem tudtuk, hogy ki mit lőtt. Dúvad el nem ment, dúvad ki nem tört a nádból.

Szerbia. Ahol négy rókáért és egy sakálért összejön 120 ember, ott nyugodtan kijelenthetjük, hogy van jövője a vadászatnak, a vadgazdálkodásnak. Példaértékű! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
A teríték végül úgy alakult, hogy egy aranysakál és további négy róka feküdt a vadászok előtt. Ahogy szokott lenni nálunk, itt Délvidéken, a Vajdaságban és nyugodtan mondhatom egész Szerbiában, hogy egy igen jó ebéddel vártak odabent bennünket. Aki tehette, ivott is egy-egy kupicával, de akinek nem volt, hogy hajtsa azt a bizonyos lovat, az nem ivott egy kortyot sem. Szerbia sok tekintetben változik, ahogy változik a körülöttünk lévő világ, de abban biztos vagyok, hogy itt a vadászat nagyon sokáig ilyen hangulatos marad, ahol a közösségi hangulat, a baráti találkozások, az együtt töltött idő, a tűz, a közös étkezések, sütések éppen olyan fontosak, mint a vadászat.

Ahogy Dejan Dzakula, a Lov i jos ponesto főszerkesztője szokta mondani: “A vadászat összeköt!”. Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Tudnia kell mindenkinek, aki hozzánk érkezik, hogy amikor vadászni megyünk, azt megüljük. Aki siet, aki rohan, inkább ne is jöjjön, mert akkor semmiből nincs semmi. Szavam járása és szoktam mondani, ahogy apámtól tanultam és ami az itteni ember hitvallása: „A család, a munka az első!” amit jóbarátom, aki éppen ezt a cikket megírja helyettem, meg azzal egészít ki: „és a vadászat!”.

Bognár Rudolf csonoplyai rókájával! Gratulálunk! Fotó: Szuhomeli Dénes / Agro Jager
Eltelt egy év itt, nálunk, Szerbiában is, a Délvidéken, a Vajdaságban és kívánok a magyarországi vadászoknak is jó egészséget! A következő vadászidényre pedig, egy igen nagy kalappal s gyertek minél többen és többet hozzánk vadászni, mert a vadászat összeköt!
Bognár Rudolf elbeszélése alapján,
írta:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. lapigazgató
![]()
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hatalmas érdeklődés mellett zajlott a 32. FeHoVa
A négy napos eseményen számos teltházas szakmai és közönségprogram várta az érdeklődőket.
Elégedett kiállítók, folyamatosan gyarapodó látogatószám – véget ért a 32. FeHoVa Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás a HUNGEXPO Budapest Kongresszusi és Kiállítási Központban. A négy napos eseményen számos teltházas szakmai és közönségprogram várta az érdeklődőket.

Fotó: Hungexpo
A FeHoVa – a kelet-közép-európai régió vadászainak, horgászainak, erdészeinek, fegyverrajongóinak és természetkedvelőinek legjelentősebb vadászati és erdészeti kiállításán idén 13 országból 200 kiállító vett részt. A látogatók száma pedig jóval meghaladta a 40 ezret, ami a szervezők szerint a gazdag programkínálat mellett a most bevezetett díjmentes parkolásnak és a korábbinál kedvezményesebb büfékínálatnak volt köszönhető. A FeHoVá-val egy időben rendezett XIII. jubileumi FEHOVA-MEOESZ Nemzetközi Kutyakiállításra (CAC, CACIB) több mint 6 ezer négylábút hoztak el gazdáik Európa számos országából.
A részletekért kattints a képre!
A FeHoVa megnyitóján Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke ismertette az elmúlt év vadászokat és a vadgazdálkodást érintő döntéseit, kiemelve, hogy minden ezzel kapcsolatos javaslat, törvénymódosítás és jogszabályváltoztatás előtt kikérik az összes létező szakmai szervezet véleményét. Hangsúlyozta, hogy a hazai vadgazdálkodás eredménye 16 év alatt tizennyolcszorosára, évi 3 milliárd forintra nőtt. A vadásszá válás feltételeinek szigorodása ellenére a vadászok száma 57 ezerről 71 ezerre emelkedett.

Fotó: Hungexpo
Nagy István agrárminiszter köszöntőjében azt emelte ki, hogy a tájegységi vadgazdálkodási rendszer bevezetése, valamint az országos trófeabírálati rendszer alkalmazása nagymértékben hozzájárul a mennyiségi szabályozás eredményességéhez és a minőség megőrzéséhez. A vadászati törvény módosítása lehetővé tette, hogy a vadászatra jogosultak március 1-jétől elektronikus alkalmazással vezessék a vadászati naplót és a terítéknyilvántartást – tette hozzá a miniszter.
Dr. Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációjáért felelős államtitkára a Nimród Vadászújság főszerkesztője, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) magyarországi nemzeti delegációja vezetője elmondta, elindultak az egyeztetések arról, hogy milyen új tartalmakkal, újításokkal folytatódjon a jövőben a FeHoVa kiállítás, amely a vadászati kultúra átadásában az elmúlt több mint három évtizedben jelentős szerepet játszik.
Szűcs Lajos, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) elnöke a többi között elmondta, hogy a kormánnyal kötött horgászturisztikai stratégia értelmében tovább folytatódik az egyesületi bázispontok fejlesztése.
Dr. Philipp Harmer, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) elnöke a kiállítás szervezőit dicsérte, és Európában is példaértékűnek nevezte a magyar vadgazdálkodás és természetvédelem együttműködését.
Korózs Gábor, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületei Szövetségének (MEOESz) elnöke elmondta, hogy már 20 éve vesznek részt a rendezvényen, amely mára négynapos úgynevezett „összfajtás” nemzetközi kutyakiállítássá nőtte ki magát, amelyre Európa számos országából érkeznek.
Ganczer Gábor, a Hungexpo vezérigazgatója megnyitójában arról beszélt, hogy a FeHoVa több mint harminc éve a természetkedvelők, vadászok és erdészeti szakemberek találkozási pontja, akiknek fontos az örökség, amit továbbadhatnak.
A hivatalos megnyitón írták alá a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet együttműködéséről szóló partnerségi megállapodást. A dokumentum szerint az aláíró szervezetek a jövőben az eddiginél is szorosabban működnek együtt a fenntartható agrár-, erdő- és vadgazdálkodás területén.
Idén is rendkívül sikeresek voltak a FeHoVa szakmai programjai. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara A vadgazdálkodás aktuális kérdései című konferenciáján az Agrárminisztérium képviselői, az egyetemi és kutatói szféra szakemberei, valamint az erdő- és vadgazdálkodás gyakorlati szereplői tartottak előadásokat, tömött széksorok előtt. Újdonság volt a szakmai kisszínpad, ahol a részvevők olyan témaköröket vitattak meg, mint a vadászat a városban, a hivatásos vadászok jövője, vagy a felkészülés a külföldi vadászatokra.

Fotó: Hungexpo
A vadászati közönségprogramok közül ezúttal is kiemelkedtek a trófeakiállítások, a trófeabírálati bemutató, valamint az ismert vadászok dedikálással egybekötött könyvbemutatói és élménybeszámolói.
A sztyeppétől napnyugtáig – Vadászat lőpor nélkül címmel a látogatók az MMNKK Magyar Nemzeti Múzeum anyagából összeállított tárlatot, valamint Szunyoghy András grafikusművész munkáit tekinthették meg. Sokan keresték fel a terepjáró pályát és vettek részt az éjjellátó bemutatón. (A részvevők az egyik pavilon tetejéről a másik pavilon tetejére kihelyezett, fűthető állatfigurákat figyelhették meg.)
Hagyományosan a kiállításon rendezi meg a Vadászati Kulturális Egyesület az ifjúsági vadászkürtös versenyt, és a szarvasbőgő bajnokságot. Az idei, 12. vadászkürtös verseny gyermek kategóriáját 2026-ban Schnell Ádám nyerte, az ifjúsági korosztályban pedig Fehér Szabolcs diadalmaskodott. A szlovák versenyzők részvételével lezajlott FeHoVa Kupa Nemzetközi Szarvasbőgő Bajnokság legjobbja idén Tardosi Balázs lett, ifjúsági bajnoka pedig Pap Dániel.

Fotó: Hungexpo
A FeHoVa horgász kiállításának fókuszban ezúttal a horgászat, haltenyésztés, természetvédelem szakmai innovációinak, valamint a versenyhorgászat eredményeinek bemutatása volt. Óriási sikert aratott a második alkalommal megrendezett MOHOSZ Agóra, amelyen a tavalyinál is több cég és márka mutatkozhatott be (az Agórában megjelent cégek és márkák listája itt olvasható.)
A Horgász színpadon az elmúlt évek magyar horgász Európa- és világbajnokai tartottakelőadásokat, dedikáltak, meséltek a versenyeken szerzett élményeikről, tapasztalataikról.
A pergető- és etetőhajós medencékhez, valamint a fárasztó szimulátorhoz is alig lehetett odaférni a bemutatók idején. A MOHOSZ standjánál ezúttal is sokan váltották ki az éves horgászjegyüket, és vettek részt a horgászvizsgán.
Egyidejű rendezvények
A 2026-os FeHoVa két egyidejű rendezvényt is kínált a látogatóknak. A Magyar Íjász Szövetség által rendezett hagyományos Íjász bajnokságot és a XIII. FeHoVa – MEOESZ Nemzetközi kutyakiállítást, amelyre ezúttal több mint 6000 kutyát hoztak el Magyarországról és Európa számos országából.

Fotó: Hungexpo
Jótékonyság a FeHoVa kiállításon
A FeHoVá-hoz kapcsolódva idén is több jótékonysági akciót szerveztek. A Hungexpo által szerevezett kiállítói fogadáson a Bátor Tábor Alapítvány javára 300 ezer forintot, valamint értékes nyereményeket és ajándékokat ajánlottak fel a részvevők. Az idén 25 éves Bátor Táborban sorsfordító élményeket nyújtanak súlyos betegséggel küzdő, vagy élethosszig tartó megbetegedéssel élő gyerekeknek és családjaiknak, illetve azoknak a családoknak, akik elvesztették gyermeküket.
A Vadászati Kulturális Egyesület a Hungexpoval közösen biztosított lehetőséget hátrányos helyzetű gyermekek számára, hogy meglátogathassák a kiállítást. A Győr-Moson-Sopron vármegyei Kormányhivatal közreműködésének köszönhetően egy kisbusznyi gyermek érkezett Rábacsécsényről.
A MOHOSZ, az Energofish Kft. és a FeHoVa évek óta tartó együttműködésének keretén belül a MOHOSZ idén is pályázatot hirdetett iskoláknak, hogy meglátogathassák a kiállítást. A MOHOSZ finanszírozta a buszokat, az Energofish Kft. a gyerekek helyszínen kapott ajándékait, a FeHoVa pedig a több, mint 1000 tanuló és kísérőtanáraik belépőit.
Forrás: Hungexpo
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Egy téli vadászat Visegrádon – A 61. Orvoshajtás
A vadászatra való felkészülés már napokkal, sőt olykor hetekkel korábban elkezdődik — nem a terepen, hanem a vadász gondolataiban. Izgatott, mégis csendes várakozás ez: vajon kegyes lesz-e hozzánk a természet?
A vadászatra való felkészülés már napokkal, sőt olykor hetekkel korábban elkezdődik — nem a terepen, hanem a vadász gondolataiban. Izgatott, mégis csendes várakozás ez: vajon kegyes lesz-e hozzánk a természet? Jön-e vad, és ha elénk áll, lesz-e bennünk elég nyugalom és biztos kéz a tiszta lövéshez?

Hajnaladik. Utcakép az Ördögmalom előtt. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Téli vadászat idején különösen az időjárás jár az ember fejében. Eső, hó, hőmérséklet — maradt-e még hó Visegrád misztikus hegyein és völgyeiben? Megadatik-e, hogy a fehér háttérből, egy hangos roppanás után megjelenjen a nagy fekete árny, vagy talán hangtalanul, szinte a semmiből lépjen elénk? Talán már a horizonton közelednek a hajtók kutyái is. A vadász így érkezik a nagy napra: kiélezett figyelemmel, kérdésekkel telve, s egyfajta, szerelemhez hasonló várakozással.
Különösen igaz ez a minden esztendőben megrendezett visegrádi — régi nevén vaddisznóhajtás — orvosvadászatok idején. Ilyenkor a szakma kiválóságai néhány napra maguk mögött hagyják a műtők világát, és gondolataikat teljesen átitatja az erdők, szurdokok csendes, ősi hangulata.

ODabent már kora reggel ég a tűz. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Fél nyolcra szólt a találkozó az Ördögmalom étteremnél, de a vadászok többsége már hét óra táján megérkezett. Vadászatra nem illik csak úgy beesni; ez is része a szertartásnak. A lélek és az elme már rég ott van, így a test sem maradhat soká távol. Hosszú éveken át az Apátkúti vadászház adott otthont a gyülekezésnek, később a Hoffmann vadászház, idén pedig a 61. „Orvoshajtásra” gyűltünk össze — ahogy gyermekkoromban édesapámtól és nagyapámtól hallottam nevezni.
Édesapámnak, Dr. Rusz Zoltánnak talán a harmincadik meghívása volt ez, melyet minden alkalommal ugyanazzal az örömmel fogadott. Nagyapám, néhai Prof. Dr. Frang Dezső — Isten nyugosztalja — már a harmadik-negyedik alkalommal jelen volt e vadászatokon, és több mint ötven alkalommal vett részt rajtuk. Néhány évvel ezelőtt, rangidősként, ő köszöntötte a vadászokat a ropogó tüzek és a tisztelettel övezett teríték mellett. Megható és felemelő érzés volt, amikor még mindhárman ott állhattunk egymás mellett, és együtt hódolhattunk a vadászat tiszteletének. Ma már ketten maradtunk édesapámmal — tanítómesteremmel —, kéz a kézben a nálunk hatalmasabb természettel.

Otthonosan éreztük magunkat. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Az Ördögmalomban gyülekező vadászok — többségükben orvosok — nagy szeretettel köszöntik egymást. Szó esik a szakmáról is, de még több a vadászélmény, az elmúlt időszak történetei. Ebben a közösségben az ember azt érzi: az értékek, a gondolatok és a szenvedély közösek. Meleg tea, pogácsa és beszélgetések után elérkezik az eligazítás ideje: ki melyik kocsiba kerül, hol lesz a lőállása. Lassan mindannyian megérkezünk oda, amit hetek óta várunk.
Csodálatos meglepetés ért minket édesapámmal. Ugyanarra a lőállásra kerültünk, ahol öt esztendővel korábban egy hatalmas koca került terítékre. Ilyenkor az ember felidézi a múlt emlékeit, s ezek az élmények finom hangulatot adnak az aznapi vadászatnak is. Hó is maradt a hegyen, így a várakozás a tetőfokára hágott.

Eligazítás után megkaptuk a térképet. Teljesen egyértelmű, Fotó: Rusz Bero / CC Agency
A hajtás közepén álltunk, tudtuk, idő kell, mire megérkezik a hajtósor. Hamarosan szállingózni kezdett a hó, majd havas esőbe váltott, és vele együtt a köd is leereszkedett a hegyoldalba. A látótávolság még elegendő volt, de éreztük: nem a legkedvezőbb körülmények ezek. Másként mozog ilyenkor a vad. Halk beszélgetésünk közben különös módon mégis úgy tűnt, mintha az idő néha megállna; a természet csendje saját törvényei szerint jár.
Nem sokkal később kutyaugatás hallatszott, majd egy fiatal, spíszer bika villant fel a fák között, nagy sebességgel futva a hegyoldalban. A ködben és futtában azonban nem lehetett biztosan megítélni a méretét, márpedig a vadász megfelelő bírálat nélkül nem lő. Így maradt a csodálat — az a néhány másodperc, amíg a tölgyek és bükkök között eltűnt a völgy irányába. Megéltük, de nem lőttük meg.

Édesapámmal, Dr. Rusz Zoltánnal a lőállásunkban. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Ebédidőben visszatértünk a gyülekezőhöz. Gulyásleves, meleg tea és élménybeszámolók vártak. Lövést alig hallottunk, mégis szép számban esett vad az első hajtásban, bár a vaddisznóállományt sajnos erősen megtizedelte az ASP.

Odafent még hó fogadott bennünket. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
A második hajtásra már bizakodóbban indultunk. Visegrád meredek oldalai között, egy keskeny úton kaptunk állást, felettünk és alattunk mély lejtők. Mire azonban elfoglaltuk helyünket, a hó eltűnt, maradt a sár és a sűrű köd. Hosszú, közel két és fél órás hajtás következett. Időről időre apró roppanások hallatszottak, amelyekről rendre kiderült, hogy csak lehulló ágak vagy az erdő saját neszei. Egy fiatal muflonkos villant fel később — csodálatos látvány volt, de lövést itt sem tehettünk. Így másodszor is a figyelem, a csend és az élmény maradt velünk.

Téli utakon. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Mondhatnám, hogy számunkra nem volt eredményes a vadászat — de ez nem volna igaz. Az erdő néha úgy tanít, hogy közben szinte semmi sem történik. Ilyenkor érti meg az ember, hogy a természet ereje és rendje nálunk nagyobb: a vadász dolga nem a kényszerítés, hanem az alkalmazkodás — és a szeretet akkor is, amikor nem a mi terveink szerint alakulnak a dolgok.

Némán figyel az erdő. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Tisztelni azt, ami nagyobb nálunk, és ugyanígy megbecsülni azt is, ami kisebbnek látszik — mert minden, ami él, ugyanannak a nagy egésznek a része: ember, állat, fa, erdő és mező.

Este teríték. Fotó: Rusz Bero / CC Agency
Ezt is megtanítja egy olyan vadászat, amikor látszólag semmi sem történik — mégis gazdagabban tér haza az ember, mint ahogy elindult.
Írta és fényképezte:
Rusz Bero

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A téli hónapokban az, aki fával fűt otthonában, gyakran különböző méretű járatokat, kerek és ovális röpnyílásokat fedezhet fel tűzifáján. Ezekből a szoba melege hatására előbújva vagy éppen daraboláskor dermedten kihullva díszbogarak, cincérek és egyéb rovarfajok kerülhetnek elő.
A cincérek az egyik kedvenc rovarcsoportom, amelyből már több faj – köztük védett és inváziós is – előkerült az udvaromban több évre elrakott száradó sarangokból. Február elsejének reggelét is hasogatással kezdtem, amikor az egyik kocsánytalan tölgy tuskóban egy feltáruló járatra lettem figyelmes, amiből egy fej és egy tor kandikált ki. Mikor óvatosan kihúztam a test többi részét, gyermekeim nagy örömére kiderült, hogy egy nagy hőscincért találtam.

Fotó: Joó Miklós – BNPI
A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) az egyik legnagyobb testű cincérfajunk. Testméretük 25-60 mm között változik. A hímek csápjai túlnyúlnak testükön.
Hazánkban főképp hegy- és dombvidékek idősebb erdeiben fordul elő, de az Alföld bizonyos területein, valamint fás legelőkön és parkokban is rábukkanhatunk. Lárvája jellemzően különböző tölgyfajok sérült élő fájában fejlődik. Fejlődési ciklusa hosszúnak mondható, akár 5 év is eltelhet, mire lárvája bebábozódik. A telet kifejlődve, imágóként vészeli át lezárt bábbölcsőjében és csak májusban bújik ki onnan. A kirepült példányok rövid életük során fák kicsorgó nedveivel táplálkoznak.
A faj a múltban Európa nagy részén fellelhető volt, de manapság már csak Dél- és Kelet-Európában fordulnak elő stabil állományai. Élőhelyeik területe viszont napjainkban is csökken.
Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft egyedenként.
A fent megtalált hím példányt átteleltetését követően a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzethez tartozó Nagybárkány községhatárában lévő védett erdőtömbben tervezem szabadon engedni, egy olyan élőhelyen, ahol a faj előfordulása már több ízben is bizonyítható volt.
Írta és fényképezte: Joó Miklós – BNPI

















































