Vadászat
Április este
Ősz óta alig esett eső, hó meg egyáltalán nem csakhogy ezt alig vettük észre, amíg melegebbre nem fordult az időjárás. Mostanra a szárazság miatt megrepedezett a föld, s bár zöldell a vetés, de a keményre égett, száraz nógrádi agyag nem ígér jó termést…
Amióta nem esett, a disznók sem nagyon járnak ki turkálni a táblákra viszont sokfelé messziről úgy látszik, mintha eke dolgozott volna a domboldalakon, nem pedig a vaddisznóormányok. Nagy mezőgazdasági területeken jelentkezett a korai vadkár de, amint tudjuk, akármi is történik, minden rosszban van valami jó!
A vadkárban például az, hogy vendégjegy nélkül is szívesen látják a puskás embert, csak segítsen a süldők és malacok létszámának apasztásában vagy, ha nem sikerül lőnie, akkor már legalább a disznóriogatásában.
Így kerültem én a Pályi-kút nevű helyen álló magaslesre, Bandi bátyám meghívására. Szép, kerek domb, éppen alatta a Ménes-patak völgyébe torkollik egy kis mellékvölgy. Ígéretes is lenne a hely, ha nem erre vezetne alig pár száz méterre a főút. Akkora a forgalom estefelé, hogy a vad közeledtét jelző zörejeket nem hallaná meg az ember hosszú perceken keresztül sem.
A sok túrás alapján ítélve disznó szépen lehet a meredek dombra felkúszó táblát övező sűrűségekben, erdőkben, de, ha az előző napi eső jobban megáztatja a földet, mások lennének most az esélyek. Csakhogy a zápor ellenére is olyan száraz, repedezett és kemény a föld, hogy más vidéken megtenné gyengébb minőségű téglának…
Mindegy, nézzünk körül, ha már itt vagyunk, mert érdemes! A Kishartyán feletti dombok gerincét közelíti a lemenő nap, a madárcseresznyefák még mindenfelé virágzanak, a vadkörte is fehérlik sokfelé, de a kökény hófehér menyasszonyi ruhája lehullott már.
A völgy aljában száraz nádas, közepén nyárfasor, a lemenő nap utolsó sugarai éppen a fényes, barna színű idei hajtásokra esnek. A látvány tehát szép, de néhány feketerigót kivéve nem mozdul semmi. A puskát a sarokba támasztom, kezem ügyébe helyezem a távcsövet, a lámpát, aztán előszedem a fényképezőgépet.
Alkonyatig nem történik semmi, de amint a nap a nyugati égbolt alját vörösre festve lebukik a távolban, s szürke alkonyati árnyak telepednek a völgyre, táplálkozni indul a környék állatvilága. Elsőként csak cserebogarakat látok, de aztán egy fácánkakast veszek észre a völgy aljában. A nádasból jön, átmegy a földúton, és eltűnik a kökénybokrok alatt.
Naplemente után elteszem a fényképezőgépet, mert az olcsó optika csak megfelelő fényviszonyok között alkalmas elfogadható képek készítésére no, jussak csak egy nagyobb összeghez!
A kocsik még mindig jönnek-mennek a főúton, a feketerigók dalra fakadnak, s még világosban egy újabb fácánt látok, nagyjából ott, ahol az előzőt persze az is lehet, hogy kétszer rajzolódott ki a távcső lencséjében ugyanaz a kakas.
A következő pillanatban megpillantok még egy fácánt, ez a nádasból jött ki, s némi dürgés meg szárnyverdesés után szedegetve megindul egyenesen a les felé. Lehet vagy háromszáz lépésre, s lassan, néha meg-megállva, valamit szedegetve, máskor meg néhány gyors lépést is téve közeledik. Meglepetésemre egészen bejön a les alá, pár méternyire van csak, amikor bekanyarodik a kökénybokrok elé. Nem is látom többet, csak szárnyverdesését hallom egyszer.
Amíg a kakast figyeltem, a nádasból kiváltott egy őz! Most ott áll a szántóföld közepén és a gabonát csipegeti. Megnézem távcsővel, fiatal bak, talán hároméves lehet a testalkata után. Szürkés a színe, de már nem a téli szőrzet van rajta, mutat némi vöröses árnyalatot is. Az agancsszárai rövidek, két ujjnyival, ha a fülei fölé érnek, de az ágak szép hosszúak, a végük fehérre fent. Nógrádi viszonyok között egy-két év múlva be fog érni, feltéve, ha megéri…
Talán a bak szemébe villan a távcső lencséje, mert hirtelen megugrik, azután egy pillanatra még megáll, a les felé figyel, majd hosszú szökkenésekkel végigfut a völgy alján. Végül eltűnik a bokrok között.
Közben valami mozgást veszek észre bal kéz felől is: egy róka jött ki a tábla közepére, amíg az őzet nézegettem! Meg kellene lőni, hiszen a környék fácánállománya alighanem az ő és népes családja gyomrába vándorol… Bár
Nem tudom. Ahogyan Bandi bátyámtól hallottam:
– Azt mondták az öregek, hogy, ha tavasszal a határban egy kakasra négy-öt tyúk jut, úgy a jó! Ahol csak kakas látsz, ott baj van…
Láttam itt ma este két vagy három kakast, tyúkot meg egyet sem – túl sok kárt nemigen tehet a rókafamília.
A vörösbundás közben megáll egerészni egy mélyebb vaddisznótúráson. A szálkereszt ekkor már az oldalán ül Több mint száz méter lehet a távolság, ha nem is sokkal… Lőjek, vagy ne lőjek?
A róka nyugodtan egerészik, sőt, közeledik felém, úgyhogy van idő a mérlegelésre.
Az apróvadat kímélendő, lőni kellene. Csakhogy a rókának kölykei lehetnek, ilyenkor pedig a ragadozót sem illendő bántani! Persze, ha szoptatós szuka, akkor az egész családtól megkímélheti a környéket egy jó lövés ez is igaz. Viszont a koma egerészik, amivel hasznot hajt!
Lőjek, vagy ne lőjek?
Már száz méterre sincs, éppen egy nagy vaddisznótúrást vesz behatóbb vizsgálat alá. A fegyvert tenyerembe fektetve már feltámasztottam a les mellvédjére, a róka pedig sokszor megáll egy kis időre hallgatódzni, figyelni a kisrágcsálók mozgását Olyankor útjára lehetne engedni a lövedéket…
De mit kezdek én egy döglött rókával? A bőre nem jó ilyenkor, igaz, nincs is manapság értéke. Azért más lenne a helyzet novembertől márciusig!
A róka még mindig közeledik! Kibiztosítom a fegyvert, célzom az oldalát, de az ujjam valahogy nem akar görbülni…
Lőjek, vagy ne lőjek?
Disznó aligha lesz itt ma este, de a 11,7 grammos lőszer ólomhegyű, nem kifejezetten rókabőrkímélő a 30-06-os kaliber sem… Persze mindegy, ha úgysem jó a bőr de ez már az előbb is eszembe jutott egyszer.
A róka még mindig felém tart, már csak úgy látom, hogy a szélső kökénybokrok gallyai takarják. Amint azonban a hajlatból kiér, éppen előttem lesz, húsz méterre… Nemsokára teljesen eltűnik a bokrok takarásában, végül nem jön ki a les elé.
Elszalasztottam, de nem baj: az áprilisi este nagyon szép, a lövéssel pedig véget ért volna!
Sötétedéskor a feketerigók még mindig röpködnek, a cserebogarak is mind többen veszik kezelésbe a friss növényi hajtásokat, néha olyan zajt ütve, mintha vad motoszkálna a sűrűben. A főúton még mindig nagy a forgalom, az ember nem is nagyon hagyatkozhat a fülére…
Úgy fél óra múlva újra megpillantom a rókát, amint a szemközti meredélyen keresgél szimatolva! Ismét megcélzom, csakhogy most már nem tudom olyan biztosan feltámasztani a puskát, mint az előbb, mert éppen a les létrája esik arra az oldalra. A távolság is van vagy százötven méter…
Elszalasztottam az előbb vagy megkegyelmeztem neki? Most már mindegy, hadd menjen!
El is nyeli nemsokára a leszálló alkonyat. Sötétedés után lekászálódom a lesről és elindulok a kocsihoz. Az újhold sarlója keskeny, alig ad fényt, a csillagok szikráznak a sötét égbolton, az úton kamion dübörög, fényszórója végigsöpri a kanyarban a vetés egy részét. Vad nem mozdul, még a róka is másfelé jár.
Az áprilisi este nemsokára éjszakába fordul, akkor talán a disznók is kijönnek. Lámpával lehetne vadászni rájuk, a vadkárelhárításban engedélyezik is, de a vadászati módok közül egyet kerülök, ha lehet: a reflektoros éjszakai vaddisznólest. Még vadkárelhárításban is.
Szép ez az áprilisi este így is, zsákmány nélkül…
Éppen a les alatt torkollik a Ménes-patak völgyébe egy kis mellékvölgy
Naplemente a Kishartyán felett húzódó dombokon
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login