Vadászat
Királystand
Pécsváradon, a Mecsek déli lejtőjén, közvetlenül az erdő alatt áll a Királygát nevű vendégház. Annak a forrásnak a tőszomszédságában, amelyből Béla királyunk a nagy hírű pécsváradi várba vezettette az ivóvizet. Innen eredeztetik a Királygát nevet.
Az újonnan kialakított vadászati rend, illetve az új vadászterületek kijelölésének ideje óta ezen a területen (családi tulajdonunk) is lehetőségem nyílt vadászni. Legelső dolgom a szóró kialakítása és a les stand felállítása volt. A szorgalmas etetés, a szóró gondozása, az erdő közelsége és a válogatott takarmány meghozta az eredményt. A vadak felvették a szórót.
Az idő múlásával az innen terítékre vitt vadak száma csakúgy, mint a standhoz köthető vadászélmények, egyre gyarapodtak. Önökkel egy öt évvel ezelőtti nyár eleji teliholdas időszak élményeit szeretném megosztani.
Szóval, az úgy történt hogy jó vadászszokás szerint kezdjek az ismertetésbe , hogy egy szép napon észrevettem a szórón egy nagy disznónak a nyomát. Ez időtájt már túl voltam az itt elejtett harmincadik vadamon, amelyek között volt 18 cm agyarú kan is.
Az észlelt nyom lázba hozott. Nagy izgalommal ültem ki a standra, félhold lehetett. Jó széllel, 11 óra körül meg is jelent a vad. Óvatos volt, szinte mint egy nagy fekete árnyék, olyan hangtalanul jött. A méreteit látva még nagyobb izgalom lett úrrá rajtam. Meg sem vártam, hogy teljesen keresztbe forduljon, lőttem. Hiba volt, mert csak megsebeztem. A combjából lőttem ki egy darabot, amit a fővadász barátom segítségével másnap reggel meg is találtunk.
Nyugtalanított a dolog. Rendszeresen kijártam a lesre, és még a márciusi növő hold idején majdnem telihold volt már kis vadászinasom társaságában, aki azóta már hivatásos vadásznak tanul, kiültem. Megint úgy 11 óra körül láttuk meg a disznót. Messze volt még, de jól megfigyelhettük, hogy bokorról-bokorra bujkálva, ki-kilesve közelít a szóróra.
Miközben minden mozdulatát lélegzetvisszafojtva figyeltük, nem vettük észre a szomszéd kutyáját az etető tetején. Bezzeg a kan! Szemvillanás alatt eltűnt.
Rettentő mérgesen, az égieket sem kímélve, szitkozódva, cserkelni indultunk. Persze sikertelenül. Visszatérve az autóhoz Gábor nevű inasomnak javasoltam, nézzünk rá még egyszer a szóróra. A szél felerősödött, irányt is váltott, mit lehet tudni.
És valóban: ott eszegetett a kapitális jószág! Na, gondoltam, most sikerülnie kell! A viharossá erősödő szél segítségemre volt, sikerült zajtalanul feljutnom a lesre. Gábor a földről figyelte távcsővel az eseményeket. A 30-06-os kaliberű puskám volt nálam, gondosan céloztam és lőttem.
– Merre mozdult Gábor? – kérdezem.
– Fölfelé – felelt a fiú.
– Hú, az nem jó jel! – És tényleg, a rálövés helyén nem volt vér.
Nagyon elszomorodtam. Újra itt volt egy lehetőség, és én hibáztam. Reménykedve még jóval éjfél után is kerestük a vérnyomot, de hasztalanul, így hát hazatértünk.
Reggel első utam Fullér Miklós fővadászhoz vezetett, akinek meglehetős szomorúsággal meséltem el az esetet. Nem hiszem, hogy nem találtad el. Menjünk ki, nézzünk körül. Viszem a kutyát is biztatott.
Hosszas keresgélés után végre vért találtunk. A kutya szagot fogott és szőrrel teli szájjal tért vissza.
– Na, megvan a disznód! – mondta a fővadász.
Kiderült, hogy a kan a lövés helyén maradt. Szíven találtam. A hatalmas testet nem ütötte át a golyó, ezért nem találtunk vért.
A ravatalán lévő kan szépet mutatott, zsigerelve 150 kg-ot nyomott. Hát még a szájából kilógó agyar! Az volt az igazi csoda. A hivatalos bírálaton aranyérmes lett. 23,3 cm körüli, teljesen ép, nagy agyar. Gyönyörű trófea! A nevezetes éjjelen jól elszidott égiek is megbocsátottak, mert gyönyörű márciusi reggelen, ragyogó napsütésben fotózhattuk le.
Én természetesen azt hittem, hogy a combon lőtt vad az áldozat. Nagy ünneplést csaptunk, talán százszor is koccintottunk a nagy kanra.
* * *
Kislányom negyedikes gimnazista volt, és meghívta az osztálytársait a vendégházba ballagás előtti bulira, ami egy napot és egy éjszakát tartott, hatalmas hangoskodással és a hangszórók bömbölésével. Ekkor már az áprilisi hold időszakában jártunk. Feleségem hazaérkezett Olaszországból, ahol a női kamarakórussal vendégszerepeltek. Megbeszéltük, hogy ketten kimegyünk a standra és ott elmeséli az élményeit.
Tavasztól őszig, amikor nem kell fázni, szívesen jön ki velem. Elnézegeti az őzeket, szarvasokat, de lőttünk már disznót is. Ez alkalommal nyolc óra körül voltunk kint. A beszámolója érdekes volt, röpült az idő.
Úgy tíz óra körül arra lettem figyelmes, hogy megkerülve a lest, a település felől kocog egy jó disznó az etetőre. Könyökkel jeleztem a feleségemnek, akinek távcső lógott a nyakában, amit rögtön a szeméhez emelt, én pedig a puskát a vállamhoz. Ahogy keresztbe fordult, lőttem. A vad, helyben maradt.
Egy kicsit vártunk, talán még egy puszit is kaptam, majd lementünk a disznóhoz. Kalaplevétellel megadtuk a végtisztességet, majd mellé térdelve láttam, hogy vagy 7 cm-nyi agyar lóg ki a szájából, ami azt sejteti, hogy legalább a kétszerese van még belül! Nagyon boldog voltam! Nézegettük, forgattuk, készültünk a zsigereléshez, és akkor vettük észre, hogy a jobb hátsó lába, mintha el lenne sorvadva.
Szegény jószág! Hát ez volt a combon lőtt disznó nem a múltkori! Az agyara 21,5 cm lett, ezüstéremmel jutalmazták, súlya 130 kg volt a leadáskor.
Szép tavaszi idő lévén, és a két érmes kan elejtése ürügyet szolgáltatott rá, hogy összehívjam vadászbarátaimat feleségestől a tanyánkra, az elejtés színhelyére, egy eszem-iszom, dínom-dánomra. A trófeák ki voltak rakva, minden pohár bort feléjük felemelve fogyasztott el a kedves baráti társaság. Mondhatom, igazán megünnepeltük a vadászsikert, s azzal váltunk el, hogy lőjek még egyet, és hívjam meg őket újból.
Majdnem be is jött a következő hold alatt, ami már a májusi volt. Jó látási viszonyok voltak, rendes vadászhoz méltón én is kimentem és fölültem a királystandra. Különösen nagy reményeim nem voltak, gondoltam, lövök egy süldőt. Tizenegy óra is elmúlott, amikor halk neszt hallottam, mintha disznó szöszölne. Visszahőköltem, megszorítottam a puskámat: Ez nem lehet igaz, magányos nagy disznó!
Na, ez már nekem is sok volt, elfogott a cidri. Nem tudom hogy történt, de lőttem bár nem kellet volna. Kapkodtam, a hátsó csülkét sikerült lelőnöm, amit a rálövés helyén talált csontok alapján állapítottunk meg.
Nem hagyott nyugodni az eset, másnap szóltunk a szomszéd társaság hivatásos vadászának, Horváth Jánosnak, és megkértük, hozza magával a vérebet is. Reggel hattól kerestük délig, többször láttuk a helyet, ahol megfeküdt, hatalmas vértócsákat is találtunk, de a disznó nem lett meg.
Már-már el is felejtettem a történteket, amikor hallottam a hírt, a szomszéd területen meglőtték a sánta kant. Az agyar 20 cm fölötti volt, de sajnos törött.
Annak a három hónapnak történetét meséltem el, amely azzal a tanulsággal szolgál, hogy a munka, a befektetett energia meghozza a várt eredményt, csak kellő alázattal és A vad iránti tisztelettel kell begyűjteni. Én összesen tíz kant lőttem, kettőt lövettem, számtalan tarvadat és süldőt hoztam terítékre.
Felejthetetlenek azok a vadászélmények amelyek ehhez a helyhez kötődnek. Ezért is királystand a királystand az én számomra, nem csak a történelmi múlt és a telekkönyvi bejegyzés miatt.
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Több határozatot hozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara elnöksége rendkívüli, összevont elnökségi ülésén a Nimród Vadászújság további kiadásáról, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses és szervezeti kérdésekről. Az egyeztetésre Hatvanban, a Vadászkamara székhelyén, a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati múzeumban került sor június 23-án.
Fotó: Agro Jager archív
Az előzetesen a két érdekképviselet vezetősége által előkészített, a Védegylet elnöksége által egyhangúlag elfogadott javaslatok értelmében az érdekképviseleti szervezet felmondja az Egy a Természettel Nonprofit Kft.-vel fennálló kiadói szerződését. A felmondás a szerződés szerint rendes felmondással, június 24-ével, három hónapos felmondási idő mellett történik. A döntést a megváltozott külső körülmények indokolják.
A Védegylet elnöksége arról is döntött, hogy június 23-i hatállyal felmenti dr. Kovács Zoltánt a lap főszerkesztői feladatainak ellátása alól. A felmondási időszak alatt a főszerkesztői feladatokat Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke látja el annak érdekében, hogy a lap működése és megjelenése zavartalan maradjon. A főszerkesztő munkáját a javaslatok alapján Imre János, a Védegylet Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Bajdik Péter, a Vadászkamara főtitkára segíti szakmai felügyelőként a következő hónapokban.
A Kamara részéről a határozati javaslatok a Nimród Vadászújsághoz kapcsolódó pénzügyi és szerződéses kötelezettségek felülvizsgálatát irányozzák elő. (Az elmúlt években a kiadvány részeként jelent meg a Vadászkamara 16 oldalas hírlevele, amely ingyenesen juthatott el minden magyar vadászhoz, aki ezt a vadászjegy érvényesítésekor igényelte.)
A vadászati érdekképviseletek – amelyek általában is szoros szakmai együttműködést ápolnak – elkötelezettek amellett, hogy a Nimród Vadászújság a magyar vadászok közösségének meghatározó szakmai fóruma maradjon, a szükséges átmeneti intézkedések mellett is biztosított legyen a lap folyamatos megjelenése és szakmai színvonala, valamint a lap októbertől is megjelenhessen. Ennek részleteit a következő hetekben dolgozzák ki a Védegylet vezetői.
Fotó: OMVK
A Vadászkamara elnöksége arról is döntött, hogy a korábban szeptember 5-ére, Pákozd-Sukorói Arborétumba és Vadasparkba tervezett Országos Vadásznapra mégsem kerül sor. Ennek alapvetően technikai és anyagi okai vannak, illetve a partner állami erdőgazdaság, a VADEX Zrt. sem tudja a korábbi elképzelések szerint támogatni az eseményt. Ehelyett a hatvani vadászati múzeumba tervezett, hagyományos Vadász-Gyermeknap idén – talán hagyományteremtő jelleggel – országos esemény lesz.
Forrás: OMVV
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Házisertés ASP: minden minta negatív
Gidamentés: Precíziós vadvédelem és ágazati összefogás a gyakorlatban
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
You must be logged in to post a comment Login