Keressen minket

Természetvédelem

Terjeszkedő nutria-állományok Délnyugat-Magyarországon

2023-ban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén jelentősen megnőtt a nutria észlelések száma

Közzétéve:

Az idegenhonos, inváziós nutria (Myocastor coypus) terjedő, önfenntartó állományai alakultak ki a Kerka és Kebele vízfolyások, valamint a Mura folyó térségében, ami egyre inkább sürgeti az aktív és rendszeres fellépést a faj terjedésének megállítása érdekében.

Fotó: Právics Márk, Schneidler Viktor – BFNP

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre,

2019-2020-tól kezdve országosan megszaporodtak a nutria észlelések, elsősorban az ország északi, valamint középső részén. Irodalmi adatok alapján a nutria Szlovákia és Ausztria felől, a Duna és mellékágai mentén terjeszkedik, ugyanakkor megfigyeléseink azt mutatják, hogy jelenléte és terjedése 2021-től intenzívvé vált az ország délnyugati régiójában is, vagyis Szlovénia és Horvátország irányából is megfigyelhető egy-egy inváziós útvonal.

Zala vármegyében 2016-ban észlelték a nutria első példányát a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a Mura folyó felső szakaszánál. Ezt követően 2017-ben került elő újabb példány szintén a Mura mente területéről, de ezek legyengült, majd elpusztult példányok voltak, melyek feltételezhetően a téli táplálékhiány következtében hullottak el. Ezután csak 2021 elején figyeltünk meg ismét három elpusztult példányt a Kerka folyón, valamint a Kerka-Lendva torkolat vidékén.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Majd a Határ-patak mellett, egy feltételezhetően új bekerülési útvonalon jelent meg a faj már bizonyítottan szaporodó állománya. 2022-ben új előfordulási helyekről is detektálták a nutriát Igazgatóságunk munkatársai, ami részben a célzott vizsgálatok eredményeként, részben a faj terjedéseként értékelhető, mivel az elmúlt évek enyhe telei is kedveznek a faj túlélésének, állománynövekedésének.

Fotó: Právics Márk, Schneidler Viktor – BFNP

2023-ban megsokszorozódtak az észlelések a Murán, valamint a Kerka folyó alsó szakaszán (részben a kutatottság miatt), a legfrissebb előfordulási adat pedig már a Cserta-patak mellől származik, ami a legkeletibb észlelés a térségben. Ez az adat feltételezi az akár több 10 km-es terjeszkedést a Kerka felől az elmúlt egy-két évben. Adataink alapján – bár a faj gyérítésére, visszaszorítására való törekvések már 2021-2022-től megkezdődtek – a Kerka-mente és a Kebele elnevezésű Natura 2000 területeken bizonyított a faj szaporodó állománya (min. 1-2 család jelenléte), mely hozzávetőlegesen megfelel a szakirodalmi adatoknak (egyedsűrűsége a mérsékelt övi élőhelyeken néhány egyed/ha), de a faj aktivitása alapján akár ennek többszöröse is feltételezhető. A Mura folyó mentén egyelőre néhány kóborló, magányos egyed került csak szem elé, de elmondható, hogy itt volt legsikeresebb az elmúlt években a faj állományszabályozására való törekvés.

Ábra: Právics Márk, Schneidler Viktor – BFNP

2022-ben a Marcal folyó mentén is megfigyeltünk egy elütött példányt, mely a faj első észlelésének tekinthető Veszprém vármegyében. Ez az adat feltételezhetően a Rába, vagy akár a Duna felőli terjeszkedésre enged következtetni.

Fotó: Právics Márk, Schneidler Viktor – BFNP

A nutria agresszív terjedése a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén a közelmúltban öltött nagyobb méreteket, de az állományok felszámolására még reális esély van. A következő években mind saját, mind a vadgazdálkodási ágazattal való szoros együttműködésben tervezett a faj állományainak felszámolása szelektív vadászati módszerekkel (kilövés, szelektív csapdázás). A hazai helyzet kezelését azonban nehezíti, hogy a vadgazdálkodóknak nem fűződik érdeke az inváziós fajok visszaszorításához (amíg az „csak” természetvédelmi probléma és a gazdálkodás során nem jelentkezik jelentős kártétel), valamint a szomszédos országokból természetes úton szinte folyamatos az utánpótlás.

Forrás: Bíró Éva – BFNP

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom