Keressen minket

Vadászat

A bedői szellembak fia

Közzétéve:

+1

Garabuczi Zoltán, augusztus elején őzbakra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kedves olvasók! Engedjétek meg, hogy megosszam veletek, 2024 évi bakvadászataimnak harmadik történetét, mely, mint ígértem, a bedői szellembak fiáról, valamint egy szép süldőróka elejtéséről szól.

2024. augusztus 4. vadászház

Az augusztusi forróság mindenre kihatott, nem kímélve embert, földet, állatot egyaránt. A mai találkozót 18.30-ra beszéltük meg, mert a hőmérő még ekkor is 35 fok körüli értékeket mutatott. Ahogy telnek a hónapok, egyre jobban kovácsolódunk össze kísérőmmel és új fegyveremmel is. Amikor a bemutató videókat néztem, nemrég beszerzett kis lyukasztómról, nem akartam hinni a szememnek, hogy szószerint lyukba-lyukat lő. Aztán a sors úgy hozta, hogy kedvenc fegyverboltomban, a Puskásban, egy 243 win kaliberben  Meopta világítópontos optikával, egy szépséges M18 volt a kirakatban, antracit tussal. Egy Afrikába utazó vadásztárs vette 2023-ban, de nem sok lövés hagyta el a fegyver csövét. Szerettem volna régóta egy igazi esőpuskát, melynek jöhet a sár, a víz, megfelelő karbantartás mellett gyakorlatilag nyűhetetlen darabok. Persze, hogy kezembe vettem. Néztem, néztem, szinte tökéletesen feküdt a vállgödrömben, az optika tűéles képet mutatott…hát igen.. mérlegelni kezdtem..

De gyakorlatilag csak a horgászfelszerelésem volt, ami beáldozható lenne, meg hát sokba is kerül, de amikor meghallottam, hogy a fegyver alkuképes, úgy döntöttem, teszek egy próbát. Meghirdettem a pecafelszerelésem, aztán ha elviszik,  meg még a puska  meglesz, akkor hátha szert tehetek erre a szolid kis műremekre. Mondanom sem kell, két hét múlva persze, hogy ott álltam a kirakat előtt, majd még két hét után már a rendőrségen kuporogtam vele, az átírást várva. Alig vártam a következő fizetést, mint aki meg van babonázva, úgy szaladtam a boltba a lőszerért. Na, most már vadászhatunk –  gondoltam magamban. Okulva azonban májusi balszerencsés kezdésemből, most az első utam a lőtérre vezetett, ahol az első két lövés után majd leesett az állam. ” Ez tényleg lyukba lyukat lő”, nem volt kamu az 1 moás lőkép. Fantasztikus élményt nyújt a fegyver. A zárdugattyú kezdetben kicsit karcosan járt, de pár lövés után szépen besimult, de ezt betudtam a fegyver újszerű állapotának.

No, de vissza is kanyarodok augusztus 4.-ére , mert gondolom, nem a puskavásárlásról szeretnétek olvasni.  Miután bekentem magam a magyar vegyipar csodálatos találmányaival, kaján vigyorral nyugtáztam, hogy a szúnyoghadsereg elleni csatát, ma, remélhetőleg, megint én nyertem.  Olyan meleg volt, csak úgy szakadt rólam a víz, a vadászház parkolójában, szinte mintha egy oázisba érkeztem volna, annyira kellemesen esett a hűst adó fák árnyéka.

Pihegtem is, mint a tömött kacsa, mielőtt nekiindultunk volna. Aztán ing felgyűrve, kalap a fejre, puska a kocsiba és hajrá, megcsúfolásaim színhelyére, a nagy faluszéli legelő szélére, ahol szellembakom territóriuma volt. Odafelé menet, a legelőn már messziről kiszúrtunk egy bakot, kísérőm, keresőn keresztül bírálta, majd megszólalt:

– Nézd már! Ugyanolyan, mint a szellembakod, csak egy pár évjárattal fiatalabban – ugratott.

– Persze, biztos a fia – válaszoltam kicsit ironikusan.

De amint megnéztem keresőn keresztül, agancsában tényleg fellelhető volt a hasonlóság. Mivel a műútról beláttunk a legelőre és a nagy tábla lucernásra, de egy sután és egy gidán kívül mást nem láttunk, ezért továbbautóztunk. A két falu között az úton egy nagy szukaróka ugrott keresztül, nem sokkal előttünk. Jani ekkor megint megszólalt:

– Nicsak! Rókamama vacsoráért megy, gondolom, megint az utolsó sor ház portájáról fog elcsenni egy szép kövér tyúkot.

– Gondolom, csak nem a pulit hozza haza vacsorára  – válaszoltam vigyorogva.

A balszerencsés tavasz miatt vegyes érzelmek voltak bennem lőtudásommal kapcsolatban, mert ha az ember hibázik egyszer, az még elmegy, de hogy kétszer , utána meg a fegyver megint csak kétszer mond csütörtököt, az már önbizalom-romboló kicsit. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az érzés nem kavargott bennem.

Tudom, sok vadásztársam lő jól, néhányan mesteri szinten, főleg ha a vacsoraasztalnál ülve, pár fröccs meg pálinka után eljut a mókásan kifejezve,  “ki hazudik nagyobbat” szintre, és jönnek a sztorik több száz méteres nyaklövésekről, fültőlövésekről és még sorolhatnám.. Jómagam azonban őszintén bevallom, szerintem szép számmal akad hiányos lőtudással rendelkező Nimród is. Közéjük tartozok én is, mert azért valljuk be, az évente ellőtt 1-2-3 doboz lőszer meg sem közelíti azt a mennyiséget, amit a vadőrök, hivatásos vadászok elhasználnak.

Lekanyarodtunk azon a dűlőn, amin rókamama kiugrott és csendesen ereszkedtünk, kocsinkkal befelé a nagy napraforgó- és tengeritáblák közé. Két, lábon álló, tengeri között volt egy széles, hosszú, tárcsázott búzatarló, amit az egy héttel ezelőtti eső jól megáztatott. Félelmetes, hogy elnyelte a vizet a föld. A forróságban, minden poros, száraz, és délibábos. Hirtelen kísérőm megállítja a kocsit, mert kiszúr egy süldőrókát a tábla túlvégén.

-Na, Zoli! Most tesztelheted a lőtudásodat.

A távolság jó 150-170 m közt valahol. Már ugrok is ki a kocsiból. A rudi szép lassan poroszkálva halad, még nem szúrta ki a kocsit. Feltámasztok a motorháztetőn és kicsit elélövök, majd gyorsan új lőszer a töltényűrbe és duplázok. Hallani a becsapódást. A róka oldalazva elugrik a tengeribe. Erre kísérőm megszólal.

– Na, gyere! Nézzük meg a rókádat!

Lassan megtaláljuk a rálövés helyét és bizony ott a vér. Majd a tábla széléhez megyünk, ahol a tengeriszárakon látszik a kenés, ahogy a rudi beugrott, majd megtaláljuk őkelmét is. Nagyon megörülök. Két okból is: idén ez volt az első rókám, másrészt halványuló önbizalmam, egy kicsit visszanyertem lőtudásommal kapcsolatban. Nem nemes  vad, de én mégis meghatódva térdelek mellé egy fotó erejéig, mert ugyanolyan izgalmat okozott elejtése a zsigereimben. Mozgó róka, 150 feletti távról, q..vajó ez a puska –  morfondírozok magamban.

Kísérőm pár pillanatig nem szól, mert látja meghatódottságomat és örömömet, majd lassan tovább indulunk, mert lassan abban az időben járunk, amikor hőn áhított szellembakom meg szokta mutatni magát. Kis idő múlva már rókás élményekkel gazdagodva, a faluszéli legelőn cserkelünk a lucernás felé. Lassan haladunk, elől Jani, utána jómagam. Egy szajkó viszi hírünket, hogy épp miben sántikálunk, de mi megfontoltan, lassan, lépésről lépésre haladunk egyre beljebb és beljebb, figyelve minden léptünkre, nehogy egy ág reccsenése, felfedje kilétünket. Az augusztusi forróság közben enged szorításából, lágy fuvallat, okoz kellemes felfrissülést mindkettőnknek. Megörülünk, a szelünk is jó, már csak Diana kell, hogy kegyeibe fogadjon ismét. Titkon azonban már nagyon boldog voltam az elejtett róka miatt.

A lucernáshoz érve csendesen telepedtünk le a villanyoszlop tövébe. Ekkor már mozdult a vad, körülbelül 7-8 őzet számoltunk a messzeségben. Voltak suták, két jó bak és gida is, a friss lucernahajtások hoztak nekik enyhülést, ezért zavartalanul csipegették, szemezgették, de mi csak gyönyörködtünk, hogy kicsitől a nagyig, mindenkit kicsalogatott  a lemenő nap közeledte.

A mi öregurunk csak  nem akarta mutatni magát….. Az idő egyre csak fogyott, mikor, – igaz már a nász vége felé jártunk – de csak hívni kezdtünk. Ekkor láss csodát, az előttünk lévő gazos kökényesből, ami a köztünk és a lucernaföld között terült el, kidugta a fejét .. Ott volt.. a szellembak… Szinte a lélegzetem is elállt, de jobban nem mutatta magát. Furfangos vén dalia volt, aki, mivel idén is többször találkozott velünk és szándékunkkal, többet nem mutatott magából..Megint hívtuk. Buttolónk olyan vágyakozó sutahangon szólalt meg, hogy még a tábla végében lévő két bak is közeledni kezdett, de a szellembak csak egy gőgös riasztással nyugtázta, hogy a szerelem elmúlt, ő bizony nem fog többet mutatni magából..Végleg eltűnt. Hosszú percek teltek el. A tábla végéből a két bak egyre csak közeledett, ahogyan a fényváltás is.., ami vadászatunk végét sejtette..

-Na, még egy utolsót sípolok – szólalt meg kísérőm.

Bal oldalról, a bokrosból, ekkor ágreccsenésre leszünk figyelmesek. Valami jön, egyre csak közeledik. Egy szarka röppen ki a sűrűből, majd nemsokára egy idei gida emelkedik ki előttünk a gazból és a hang irányába fordul. Körülbelül 15 méterre feküdt előttünk, de eddig meg sem moccant, teljesen beleolvadt a kiégett, száraz fűbe. Lassan fordulunk a hang irányába és mikor a lőbotot is fordítjuk, megpillantjuk a szellembak fiát. Jön a hívásra, mint ha egy mézes madzagot húztak volna előtte el. Már 80 méter körül van tőlünk, mikor kirajzolódik teste és a kökényes szélén megáll. A gida elkezd közeledni felé, ez eltereli figyelmét. Mérlegelem a helyzetet, majd feltámasztom a kis M18-ast a lőbotra, de csak nézem. Ott áll előttem. Látom kis satnya, de mégis tetszetős fejdíszét.

-Ezt ki kéne venni az állományból.

-Nézd! Tényleg olyan az agancsa, csak kicsiben, mint a szellembaknak. Lehet, tényleg a fia lehet?

– Valószínű, de tényleg örök közepes, gyenge testalkatú. Tényleg ki kéne venni. Lődd meg!!

Ekkor előrenyomom a biztosítót, ujjam lassan átdugom a sátorvason, nagy levegő, benttart  és megfontoltan  elengedem a lövést. Szívlövés. A bak felemelkedik, elugrik, majd elterül. Jani hagyott, hogy én vegyem birtokba. Nagyon nagy az örömöm, közelről meglátván agancsát. Tényleg a szellembak kicsinyített mása.

– Nézd meg! Dupla szerencse! Csak kegyes volt hozzád megint Diana. Rókát is kaptál és a szellembak is, habár megint megviccelt, de csak elküldte neked a fiát. Érdemes volt a rekkenő hőségben cserkelni, itt várakozni a villanyoszlop tövében megint.

Ekkor egy közeli kökénybokorról töretet vágott, egyet utolsó falatnak, egyet a sebre és ünnepélyesen egyet átadott, gratulálva az elejtéshez, amit meghatódva nagy örömmel fogadtam és tűztem kalapom mellé. Fél szemmel sandán a kökénybokorra pillantva, ahol a szellembakot utoljára láttam..

Na, majd jövőre, ha már idén nem lettél az enyém, futott át agyamon a gondolat. Így zárultak idei őzbakvadászataim a Hajdúságban. Hamarosan újra jelentkezem Tiszadobról, ahol dámbika- és tarvadvadászatra invitállak benneteket. Egy biztos: a történet megint csak kalandosra sikeredik. Addig is…..

Tisztelet a vadnak, üdv a vadásznak!

 

Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
+1

Vadászat

Az első vaddisznó – A babos

Published

on

+1

A kisebbik fiam, Dominik unszolására végeztem el a vadásztanfolyamot, és tettem le a vadászvizsgát 2023 karácsonya előtt. A 2023/24-es vadászidény végén a tanfolyamtársaimmal néhány társasvadászaton vettünk részt, hogy szokjuk a légkört és a szabályokat.

Az előző vadászati idényben sikerült kezdő vadászként – egyik barátom hívására, bérlőként – nem messze tőlünk, Polány-Somogygesztiben, egy 550 hektáros területen elkezdeni a vadászatot. Itt sikerült az első vadamat, egy borzot, terítékre hoznom.

Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News

A terület gyönyörű, dimbes-dombos somogyi táj, három kis tóval szegélyezve. Nem vagyok nagy trófeahajhász, elsősorban rókák, borzok kerültek terítékre. Kitartó kísérőként, főleg a nyári szünetben, a fiam társaságában vadásztunk. Rengeteg hajnali kelés, hogy egy selejtbakot terítékre hozzunk – sajnos, nem járt sikerrel.
Gím- és dámbikák egyelőre védelmet élveznek, de tavaly októberben sikerült elejtenem az első rókámat, decemberben pedig az első sutámat – nagy örömömre a fiam társaságában, aki 15 éves kora ellenére vállalta az őz zsigerelését!

November végével elkezdődtek a vadásztársaság területén a társasvadászatok. Bár nagyvadas területen vagyunk, az apróvad-állomány is szép – fácánok, nyulak vannak szép számmal. A saját körzetünkben is bokrászással kerültek terítékre apróvadak. November végén leesett az első – és egyben utolsó – hó, ezzel elkezdtük a vadak etetését, a szórók feltöltését.

A tél gyorsan eltelt, hála a társasvadászatoknak – nem unalmasan!

Február közepén, lesen ülve egy szóró mellett, disznóröfögésre figyeltem fel. Tőlem 25 méterre, 10–12 süldő lakmározott a kiszórt kukoricából. Aznap este amnesztiát kaptak, bár volt két babos is közöttük.

Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News

Így jött el az idei vadászati idény. Április 9-én délután a fiammal – egy kis kihagyás után – kilátogattunk a területre, ahol összetalálkoztunk az egyik földtulajdonossal: épp a kukoricát vetették. Jelezte, hogy itt az ideje a csülkösök körmére nézni, ne dézsmálják a friss vetést!

Másnap este, munka után barátommal és mentorommal, Gyuri bácsival – aki már a nyugdíjas éveit tapossa – este kilencre megbeszéltük a találkozót, és elindultunk a területre. Beírás után elosztottuk a területeket. Két helyen vetettek, ezért őt kiraktam a falu szélén lévő „Rozoga” leshez, a friss vetés mellé. Én tovább autókáztam az erdei úton az Y-nál lévő leshez.

Mire kipakoltam a kocsiból, és elindultam a les felé, este 10 óra volt. Nyakamban a hőkamera, hátamon a zsák, vállamon a puska. A leshez érve még lent a les alján körbenéztem, sajnálattal konstatáltam, hogy a vetés nem kezdődött el. A hőkamerámmal viszont észrevettem jó pár sötét foltot a tavalyi popcorn-beszántott területen. Felmásztam a lesre, izgatottan pakoltam le a cuccokat – hiszen még nem lőttem vaddisznót. Óvatosan bekapcsoltam az éjjellátót, feltekertem a hangtompítót, végül betáraztam a fegyvert.

Újabb izgalom fogott el, amikor az éjjellátó kamerájában feltűntek a süldőkorú vaddisznók, közöttük két babos mintázatú egyed. Nagyon gondosan túrták szisztematikusan a földet, mint utólag kiderült, néhol 30–40 cm mély árkot vájva.

Kiszemeltem az egyik babos süldőt, majd a céltávcsővel követtem az útját – ami nem volt egyszerű. Hol teljesen szembe fordult velem, hol társa mögé bújt el, hol egy nagyobb gödör nyújtott neki jó fedezéket. Jó 10 perces mozizás után egyedül maradt, bal oldalát mutatta. Rámértem a távolságot – kb. 120 méter –, és mivel továbbra sem mozdult, elengedtem a lövést. A kis konda szétrebbent, és a közelben lévő erdő felé rohantak. Pillanatok alatt eltűntek – a hőkamerával sem láttam már őket.

Hatalmas izgalommal kitáraztam a puskát, vállamra vettem, remegő lábakkal lemásztam a lesről, kezembe vettem a fiam által készített őzagancsos lőbotot, és a babos keresésére indultam.
Közben Gyuri bácsitól jött egy üzenet:

„Lövés felőled?”
„Igen, egy babos. Elszaladtak! Keresem a nyomot!” – volt a gyors válasz.

Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News

A szántáson lassan haladtam, menet közben kémleltem a hőfoltokat, nem nagy sikerrel. Végül a lestől távolabb, a lövés irányában felfedeztem egy mozdulatlan, kisebb méretű testet, kb. 100 méterre előttem. Odaérve hatalmas örömmel állapítottam meg, hogy sikerült az első vaddisznómat terítékre hozni!
Gyorsan küldtem egy képet Gyuri bácsinak és a fiamnak, aki – mivel másnap iskola – már az igazak álmát aludta.

Krotália felkerül, majd megpróbáltam a zsákmányt kivonszolni a kocsihoz. Mivel csak az erdő széléig sikerült, visszamentem az autóért, feltettem a vadtartó rácsot a vonóhorogra, és visszaautóztam a babosért. Még jó, hogy nem látott senki, mert azt a harcot, amit a testtel vívtam – a súlya és a rács magassága miatt –, talán egy burleszkfilmben jobban mutatott volna!

Irány a tisztás, ahol már Gyuri bácsi várt. Gratuláció, majd a disznó leszállítása a rácsról. Teríték készítése, Gyuri bácsi töretet és pálcát vett magához, az utolsó falat a süldő szájába került, a véres töret barátom kalapján átnyújtásra került a részemre. Újabb gratuláció, majd az elmaradhatatlan vaddisznóvadásszá avatás pálcaütései és szövege:

„Légy mindig igaz vadász, türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet. Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat! Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, soha ne légy irigy vadász!”

Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News

– Csak nekem lesz párás a tekintetem ezek hallatán?

Gyorsnak nem mondható zsigerelésbe kezdtünk: szív, máj, nyelv külön zacskóba, zsiger a ragadozóknak az erdőbe, süldőm a rácsra – már könnyebben. Irány a hűtő, mérlegelés: 44 kg. Beírókönyv, adatrögzítés, irány haza. Gyuri bácsit kiraktam Balatonszemesen. Otthon fürdés, hajnal 3, egy pohár jó vörösbor. Gyors alvás, korán kelés – apu reggel megy a fogorvoshoz.

Írta és fényképezte: Csizmás Arnold

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye, fogott egy szép halat, netán fényképezett valami érdekeset?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Befejeződött az RSZKF betegséggel fertőzött telepek felszámolása

+1

Befejeződött a fertőzött állományok leölése és ártalmatlanítása

+1

Published

on

+1

A ragadós száj-és körömfájás (RSZKF) harmadik és negyedik kitörésével érintett telepeken, Darnózselin és Dunakilitin a fertőzött állományok leölése és ártalmatlanítása befejeződött. A hatósági munka azonban, többek között a telepek fertőtlenítése, még folyamatban van. Újabb megbetegedést továbbra sem igazolt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma, de nem lankadhat a figyelem, hiszen a vírus átlagos lappangási ideje szarvasmarháknál 14 nap. Ezért rendkívül fontos, hogy az állattartók és az állatgondozásban dolgozók következetesen betartsák a járványvédelmi előírásokat saját jól felfogott érdekükben. 

Fotó: Google

A Győr-Moson-Sopron vármegyében található Darnózselin és Dunakilitin április elején igazolta a Nébih az RSZKF betegséget. A telepeken még aznap megtörtént a szarvasmarhák vakcinázása, hogy azok felszámolásáig a vírusürítés minimálisra csökkenjen. Az állományok felszámolása mostanra befejeződött. A két telepen 3588, így összesen mintegy 8300 állat ártalmatlanítására került sor március eleje óta.

A fogékony állatok vizsgálata országszerte folyamatosan zajlik. Ezidáig több mint 1200 haszonállattartó telepről, valamint 700 vadból származó mintát vizsgált a Nébih laboratóriuma és újabb fertőzést nem igazoltak a szakemberek. A kedvező eredmények ellenére most a legfontosabb, hogy továbbra se lankadjon a figyelem, közös erővel tegyünk azért, hogy a vírus ne jelenjen meg újra. A fertőzött telepeken zajlik a fertőtlenítés. Az országos mintavétel szintén folytatódik és a hatósági intézkedések is élnek. Ezekről a Nébih portálon tájékozódhatnak az érintettek: https://portal.nebih.gov.hu/-/ragados-szaj-es-koromfajas-jar…

Kiemelten fontos, hogy az állattartók szigorúan és következetesen betartsanak minden előírást és állategészségügyi szabályt, hogy még véletlenül se hurcolhassák be a fertőzést a gazdaságukba. A védekezés segítése érdekében a Nébih több mint 1250 db 10 literes fertőtlenítőszert juttat el a héten a korlátozott területen lévő településekre, valamint csaknem 100 000 tájékoztatót oszt szét a kormányhivatalok segítségével a helyi lakosoknak. Hatóságunk országszerte helyszíni ellenőrzéseket is végez az állattartó telepeken és ellenőrzi az előírások betartását.

A Nébih, a kormány- és járási hivatalok szakemberei minden erejükkel küzdenek az RSZKF betegség megfékezéséért. A cél egyértelmű: megállítani a vírust és minimalizálni a károkat!

Forrás: AM

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye, fogott egy szép halat, netán fényképezett valami érdekeset?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom

Vadászat

Ferencz Károly emléke előtt tisztelegtek a koronglövészet hazai képviselői

+1

Ferencz Károly előtt tisztelegtek a hazai koronglövő sportág képviselői

+1

Published

on

+1

A Pilisi Parkerdő Gödöllői Erdészetének egykori kerületvezető erdésze és kiváló sportlövője, Ferencz Károly előtt tisztelegtek a hazai koronglövő sportág képviselői április 12-én, a galgamácsai sportlőtéren. Az idei évben minden eddiginél nagyobb érdeklődés övezte az emlékversenyt – közel 100 résztvevőt regisztráltak az eseményre a szervezők az ország minden részéből.

Fotó: Parkerdő

A 12. alkalommal megrendezett emlékversenyt alapvetően a tiszteletadás szándéka hívta életre, de a szervezők célként tűzték ki a sportbarátságok erősítését, a biztonságos lövészet készségének fejlesztését, valamint a koronglövő sportág népszerűsítését is. Az esemény megnyitóján Ocsovai Zoltán, a Gödöllői Erdészet vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd a résztvevők egy emlékkoszorú elhelyezésével és egy perces néma főhajtással tisztelegtek egykori kollégájuk emléke előtt.

A verseny lebonyolítása a gyorsított korongvadászat (compak sporting) szabályai szerint, négy pályán párhuzamosan zajlott, a  FITASC nemzetközi versenyszabályzat alapján. A sportlövők hét egyéni kategóriában (felnőtt, amatőr, kezdő, senior, junior, női, veterán), valamint egy háromfős csapatkategóriában nevezhettek.

Fotó: Parkerdő

Az eredményhirdetés során minden kategóriában az első három helyezettet jutalmazták. A legjobb eredmény 100-ból 96 korong volt, amelyet több versenyző is elért, így a mezőny élén rendkívül szoros eredmények születtek. A hivatalos eredményeket a szervezők www.fitascsporting.hu weboldalon tették közzé.

Forrás: Parkerdő

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

+1
Tovább olvasom