Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Balogh János az őzbak bírálatáról írt cikket.

Talán nincs olyan egyetlen vadfaj sem a hazai faunában, aminek a kormeghatározása, bírálata, agancsának fejlődése és hanyatlása, ezek genetikai, élőhelyi összefüggései ennyi bizonytalanságra, vitára adna okot, mint az őzé, és azon belül is az őzbaké. Nagyvadjaink többségének élete nyitott könyv, de az őz annak ellenére, hogy a legelterjedtebb csülkös vadunk, jóformán mindennapos a vele való találkozás, mégis életfázisainak egyes mozzanatai, agancsának fejlődése, ennek okai mind a mai napig nem tisztázottak vagy teljesen félremagyarázottak.

Fotó: Balogh János – Agro Jager News

Balogh János, a cikk szerzője. Fotó: Facebook

Nemcsak az életkor, de a szaporodási periódusának, a táplálkozási szokásainak, a rejtett időszakokban a különböző viselkedésformáinak ismerete sem mentes az utópisztikus elemektől. Jó húsz évvel ezelőtt, mikor szűkebb baráti körben vagy éppen tágabb plénum előtt arról kezdtem beszélni, hogy az agancs tömegének alakulása nem (csak) genetikai eredetű, bizony sokszor még a gyakorló vadászemberek között sem okoztam osztatlan sikert „eretnek” tanaimmal. Nem egyszer éjszakákba nyúló szakmai vitákba keveredtünk a hasonszőrű „vadászbolondokkal” e kérdéskör kapcsán, de a téves alapokon nyugvó, több évtizedes, megkövesedett elméletekkel bizony nehéz volt vitába szállni. Pedig már akkor nem egy szakember, hivatásos vadász volt ezen az állásponton, elég csak a tolnai Faddi Vadásztársaság eredményeit megemlíteni, ahol az agancs tömegének kimutatható növekedését érték el a minőségi takarmányozással, ásványi anyagok adagolásával.

Genetika és az élőhely

Aztán a 80-as évek végére egyre többen látták, hogy az őz agancsának forma- és tömegalakulása nemcsak genetikai kérdés, és ez a két dolog valószínűleg semmilyen összefüggésben nincs egymással. Ebben a véletlen, és az évtized vége felé a vadásztársaságokra nehezedő gazdasági gondok is szerepet játszhattak. Nem egy nagyvadas vadásztársaság, főképpen felsőbb szakmai inspirálásra, igyekezett az addig töltelék vadként kezelt őzzel, mint vadgazdálkodási lehetőséggel foglalkozni. Minden bizonnyal az alföldi területek egyre magasabb bevételei és a magyar őzagancstrófeák külföldi hírnevének növekedése állhatott a háttérben.

Jó pár nagyvadas vadásztársaság vásárolt alföldi területekről jó képességű, nagy aganccsal rendelkező őzbakokat „vérfrissítés” címén azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezek a bakok örökíteni fogják a nagy tömeget hozó tulajdonságokat. A probléma akkor jelentkezett, amikor a megjelölt, kiengedett egyedek a következő év tavaszán jóval gyengébb agancsot raktak fel az új területen, és később az utódok agancsaiban sem jelentkeztek a súlyra irányuló kívánalmak.

Fotó: Balogh János – Agro Jager News

Az alföldi területeken egyre nagyobb lett az igény az 500 grammot meghaladó trófeasúlyra. Az aranyérmes magyar bak státuszszimbólum lett külföldön és egyre inkább nálunk is. Sajnos a megnövekedett piaci igény kielégítésére a magyar vadászatban egyre inkább – a jelen időben – tabuként kezelt, nem kívánatos jelenség ütötte fel a fejét: a tenyésztett, háznál nevelt őzbak kiengedése és jó pénzért való lelövetése. Ennek a „gazdálkodásnak” és „vadászatnak” mindenképpen csak káros következményei lehetnek, leginkább a becsületes, tisztességes többségre nézve, nem beszélve a hírnévrontásról, ami éri a magyar vadgazdálkodást és vadászatot. Az egyetlen „pozitívuma” ennek a nem kívánatos jelenségnek, hogy végképp bizonyosságot szerezhettünk arról, hogy az agancs tömegének alakulása elsősorban az élőhelyi adottságokkal és a táplálkozással áll szoros kapcsolatban.

Évszerinti kormeghatározás vagy korosztály szerinti korbecslés?

Alapvető probléma az őz életkorának pontatlan behatárolása, ami a bírálati rendszer és a selejtezési alapelvek ide vonatkozó részét is megkérdőjelezi. Az őz életkoráról csak becsléseink vannak, ez valahol 10 és 20 év közé tehető. A szabad természetben a 10 év a valószínűsíthető. Nem tudjuk biztosan például azt, hogy van-e eltérés a mezei és erdei élőhelyeken élő populációk életkorában, és ha igen, mennyi. Feltételezés csupán az a megállapítás is, miszerint az erdei biotópokon élő őzállomány átlagos életkora alacsonyabb. Az igazság ezzel szemben az, hogy pontos kort egyéves korig tudunk biztosan megállapítani, a teljes fogváltás megtörténtéig.

Ezt követően már csak becslésről beszélhetünk, még akkor is, ha az összes kormeghatározó tényezőt figyelembe vesszük. Éppen ezért enyhén szólva nagyképűség az évszerinti kormeghatározás. Nélkülöz minden racionalizmust, és valljuk be, minden szakmai alázatot is. Lehetetlenség meghatározni az előttünk álló bakról, vagy akár a már kézben tartott agancsáról, hogy az hányadik életévében jár. Be lehet sorolni fiatalnak, de besorolhatjuk középkorúnak is. Ugyanez a helyzet a közép-öreg korosztály határmezsgyéjén lévő bakok korának megállapításával is. Sokkal korrektebb lenne a korosztály szerinti becslés.

Kulmináció, az agancs fejlődése és hanyatlása

Azt hiszem, a legnehezebb kérdéskör, amelyben mind a mai napig nagyon sok a szakmai dilemma és bizonytalanság. Szorgalmasan foglalkoztam ezzel a témával az elmúlt évtizedekben, rendszeresen videóztam és fotóztam a területen élő bakokat, de nem merném minden esetben kijelenteni, hogy ez vagy az a bak milyen agancsot hordozott a fején az elmúlt évben. Pedig az adatbázis – ha készítünk – sokat tud segíteni. Persze ez sok plusz munkával jár, hiszen az őzbak viselkedésében, habitusában is homogén faj. Akadnak könnyen azonosítható kivételek, mert jellegzetes testi jegyeket hordoznak, vagy az agancson visszatérő forma miatt felismerhetők.

A minden évben elkészített adatbázisok alapján az a tapasztalatom, hogy az agancsfelrakás nem lineáris az esetek többségében, legalábbis az alföldi biotópokon biztosan nem. Az agancs tömegének alakulásában a kornak csak egy bizonyos határon belül jut szerep. Ez minden bizonnyal meghatározó, de még számos tényező befolyásolja az agancs növekedését vagy visszarakását. Meg kell említeni azokat a bizonyos százalékban visszatérő eseteket, ahol a bak visszarakást mutatott, vagy kulminációt, de a következő évben ismét erős agancsot rakott fel. Tehát bizonyítható, hogy első helyre kell tennünk az élőhelyet, a felvett tápanyagok mennyiségét és – ami talán még fontosabb – a minőségét. Meg kell említeni az időjárást, a klimatikus viszonyokat a tápanyagfelvétel összefüggésében, valamint a stresszt is. Minden bizonnyal a genetika is közrejátszik valamennyire, de itt a sutáknak véleményem szerint nagyobb szerepe van, mint a bakoknak.

A megállapított, 8–9 évre prognosztizált kulminációs időt először talán Szederjei vonta kétségbe a 60-as évek tájékán. Ő 3–4 éves korra tette azt az időszakot, amikor az őzbak már nem rak fel jobb agancsot. Aztán jó pár évtizedig szóba sem került ez a sarkalatos kérdés. Mostanra viszont az alföldi területeken megállapított kulminációs idő 5–6 év lett, ami még mindig nem feltétlenül igaz. Az első megállapítás biztosan téves, hacsak nem zárt, erdősült biotópról van szó. Úgy gondolom, hogy Szederjei jár közelebb az igazsághoz, nagyjából nekem is ez a több évtizedes tapasztalatom. Persze itt is felmerül az életkor, mint bizonytalansági tényező, és az, hogy nincs megfelelő bizonyíték arra sem, hogy ezek a bakok valóban elérték teljesítőképességük határát.

Tehát a kulmináció változó. A kulmináció = élőhely.

A korbecslési jegyek az agancson és a koponyán

Ahhoz, hogy a korbecslést el tudjuk végezni, a különböző jellemzőket összességükben kell megvizsgálnunk, beleértve az őzbak elejtését megelőző, majd azt követő tényezőket is. Nagyobb biztonsággal csak így lehet az elejtett őzbak korosztályát meghatározni.

Minél több ide vonatkozó információt veszünk figyelembe, annál pontosabb lesz a becslés; nem elegendő csupán az agancs és a fogazat szemrevételezése.

Fotó: Balogh János – Agro Jager News

A korbecslési jegyek a következők: az agancs, az agancstőcsont barázdáltsága, a homlokcsont, a koponyavarratok, a koponyacsont vastagsága, a homlokcsont szélessége és hossza, az orrsövényporc csontosodásának mértéke, valamint a fogazat kopásának mértéke. A koponya alsó részén található, az agykamra és az orrcsont közötti területen elhelyezkedő garatporc csontosodott állapota szintén fontos tényező.

És a terepen?

Hiszen ott dől el minden. A legfontosabb az állományunk teljes körű ismerete. Ez a záloga a sikeres vadászatnak, és annak, hogy minél kevesebbet tévedjünk. Igyekszünk számba venni a különböző korosztályú bakokat, és minél több olyan jellemzőt rögzíteni, amelynek segítségével később gyorsan azonosítani tudjuk őket. Ez leginkább a tavaszi őzbakidény kezdetén segít, amikor rövid idő alatt nagyobb mennyiséget kell kilövetni az érkező vendégekkel.

A legfontosabb mozzanata az előkészítő munkának a korosztályok szerinti elkülönítés. Lehetőleg kíméljük a fiatal korosztályt, ha mégis ilyen vagy olyan okokból meg kell húznunk az elsütőbillentyűt, akkor inkább az egy évet betöltő egyedekből lőjünk ki (a letisztítást követően). Az egyéves bakokból feleslegesen túl sok marad a területeken. Az egy évnél idősebb, de még fiatal korosztályú bakokra viszont következetesen vigyázzunk, hiszen belőlük az évek folyamán még bármi lehet, ők képezik az utánpótlást. Kilövéskor maradjunk a 250 grammos súlyhatár alatt és az általános kondíció figyelembevételénél.

A fiatal bakokra jellemző a vékony, törékeny testalkat, a kíváncsi természet és az élénk tekintet. A területen leggyakrabban velük találkozunk, általában bizalmasak, sokszor még napközben is mozognak, nagy területeket járnak be. Riasztó hangjukat hosszan hallatják. A tavaszi vadászat során figyeljünk a szőrváltás időszakára, mert könnyen idősebbnek ítélhetjük a már vedlésben lévő egyedeket.

A középkorosztály képezi az állomány derékhadát, ezért a kilövési darabszám itt a legmagasabb. Sok esetben az agancs visszarakásának jelei már megjelennek.

A középkorú bakra jellemző az erős testalkat, a vastag nyak és a jellegzetes „kutyahas”. Viselkedése óvatos, területét jól tartja, annak határait rendszeresen ellenőrzi. Riasztó hangja mélyebb, és gyakran csak rövid ideig hallatja.

Az öreg korosztályú bakok vannak a legkevesebben. Nemcsak ezért, hanem óvatos viselkedésük miatt is ritkán kerülnek szem elé. Leginkább az üzekedés idején van esély találkozni velük. Kis területen élnek, többnyire magányosan vagy egy suta társaságában, hangjukat ritkán hallani. Testalkatuk eleinte még hasonló a középkorú bakokéhoz, de az élet végén már sovány, megtört benyomást keltenek, mélyen tartott fejjel, lassú mozgással. Életterük sokszor néhány négyzetméterre korlátozódik.

Mínusz pont

Ott voltál, amikor született? A kérdés teljesen jogos. A mínuszpontos büntetőrendszer nemcsak azért hibás, mert lineárisan kezeli a kor, az agancsfejlődés és a hanyatlás viszonyát, hanem azért is, mert a besorolást konkrét életkorhoz köti. Ez a jelenlegi ismereteink alapján sokszor fikció.

A golyóérettség és a kulmináció fogalmai ebben a rendszerben alaptalanok és tudománytalanok. Emlékszem egy háznál nevelt, kapitális bakra, amelyet két megyében is lebíráltattunk: az egyik helyen 7 évesnek, a másikon 8 évesnek becsülték, miközben valójában 3 éves volt. Egy másik esetben egy 720 grammos trófeával rendelkező bakot 4 évesnek minősítettek és mínusz ponttal sújtottak, miközben az adatbázis szerint 6 éves volt.

No comment.

Mi lehetne a megoldás?

Szükséges lenne egy rövid és hosszú távú kutatás, amely az őz életkorát vizsgálná, nemekre és élőhelyekre bontva. A vizsgálatot szabad vadászterületeken kellene elvégezni, egyévesnél fiatalabb egyedek befogásával és megjelölésével.

A befogást célszerű lenne a téli időszakban végrehajtani, amikor a stresszhatás a legkisebb. A megjelölt egyedeket jól látható, különböző színű fülkrotáliával kellene ellátni, azonosító számmal és a vadászterület kódjával. Ez lehetővé tenné a mozgás és az elvándorlás nyomon követését.

Minél nagyobb mintaszámmal kellene dolgozni, hogy a természetes elhullás és a vadászat miatti kiesések ellenére is elegendő adat álljon rendelkezésre. Célszerű lenne a vizsgálatot szomszédos vadgazdálkodási egységek együttműködésével végezni a minél pontosabb eredmények érdekében.

Írta és fényképezte: Balogh János

Van egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131