Természetvédelem
„Fenntartható erdőgazdálkodás – fenntartható energiatermelés” címmel teremtett fórumot az energetikában érintett döntéshozók számára a II. Erdei Szabadegyetem
Az Országos Erdészeti Egyesület szakmai programot szervezett a fa alapú biomassza-felhasználás lehetőségeiről
Országos Erdészeti Egyesület: Különösen aktuális témával szólította meg az Országos Erdészeti Egyesület a hazai zöld energiaiparban érdekelt piaci, jogalkotói, önkormányzati, felsőoktatási szereplőket a „II. Erdei Szabadegyetem Döntéshozóknak” rendezvényen. A résztvevők a fa alapú biomassza-felhasználás lehetőségeit ismerhették meg elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. A meghívottak aktivitására, a szakemberek közötti szinergiára épülő csapatmunka alkalmat kínált egymás szakterületének, szempontjainak, munkájának megismerésére, az egyes területeken átnyúló hatékony munkakapcsolatok kiépítésére.
A tudásátadás – megosztás – kapcsolatépítés pilléreire alapozó programsorozat második eseményének célja a faanyag, mint megújuló energiaforrás pozícionálása, valamint az energiatermelésben érdekelt és a fa alapú biomasszát előállító ágazatok közötti párbeszéd lehetőségének megteremtése volt.
Bebizonyosodott, hogy az eseményen résztvevők számára fontos a körforgásos gazdaság elveinek maximálisan megfelelő rendszerekben való gondolkodás, a zöld energiamix időjárásfüggő technikai elemeinek kiegészítése olyan időjárásfüggetlen elemekkel, mint az erdei biomassza alapú tüzelőanyag. Ezért a téma kutatási, erdészeti, jogalkotói, felhasználói és pénzügyi szempontból való körüljárása hasznos tudással egészítette ki a döntéshozók egyéb megújuló energiaforrásokról meglévő ismereteit. A piaci szereplők az így kialakítható komplex megoldások kihasználásában látják hazánk jövőbeli energia függetlenségének egyik kulcsát.
Az Erdészeti Tudományos Intézet és az Agrárminisztérium munkatársainak előadása rámutatott arra, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak lényeges eleme lehet a biomasszalapú tüzelőanyag előállítás oly módon, hogy ez egyáltalán nem sérti a fa anyagában történő hasznosítását, az erdő ökológiai, természet – és klímavédelmi szerepének betöltését. Megvan a technológia, megvan a megfelelő erdőgazdálkodási forma, amivel biztosítható a fa biomasszaként való alkalmazása anélkül, hogy az sértené a fenntarthatóság elveit. Egy megújuló, megújítandó erőforrásról van szó.
Az eseménynek otthont adó Egererdő Zrt. az intézményi zöldhő ellátás komplett folyamatának bemutatásával, a felmerülő kérdések megválaszolásával tette teljessé a programot. A felsőtárkányi tűzifaudvarban és a Bambara Hotelben a faapríték előállítástól az erdei biomasszával üzemelő, a szálloda fűtését ellátó kazánok megtekintéséig lehetett nyomon követni a rendszer működését a hatékonysági, megtérülési adatok ismertetésével kiegészítve.
„A résztvevők megtudhatták, hogy hosszútávon, kiszámíthatóan hogyan jutunk hozzá erdei biomasszához, hogy a magyar erdők működése jól és szigorúan szabályozott, ezért a faanyag felhasználása során az erdőterület nem csökkenhet, több fát nem vághatunk ki, mint amennyit meg tudunk termelni. A Szabadegyetemen kialakult új kapcsolati háló megszületése rávilágított arra, hogy bár a jogszabályaink alkotása széles kör bevonásával történik, ezt a kört tovább lehet és kell is bővíteni.” – mondta el Szentpéteri Sándor erdőkért felelős helyettes államtitkár.
„Ha a rendezvényt lehet két szóval jellemezni, akkor ez a két szó a lehetőség és a felelősség. Ez munkálkodott mindenkiben, aki részt vett ezen az eseményen, ez mozgatta a gondolatokat, melyeken keresztül a jelenlévők inspirálták egymást. Ez az esemény a magyar erdők és a társadalom kapcsolatának feltárását, az erdőgazdálkodás céljainak, lehetőségeinek megismerését szolgálja. Az erdészek a magyar erdőket évszázados léptékben gondolkodva kezelik. Azért, hogy ez a gazdálkodás valóban tartamos és fenntartható legyen, fontos az erdőhöz bármilyen módon kapcsolódók megszólítása, szempontjaiknak figyelembevétele és a velük való közös gondolkodás. Ezen találkozások alkalmával új ötletek merülhetnek fel, amelyeket a mindennapi munkába beépítve olyan célokat érhetünk el, aminek aztán a teljes magyar társadalom élvezheti a hatásait.” – foglalta össze Elmer Tamás az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára a rendezvény céljait és tapasztalatait.
Az Agrárminisztérium által támogatott, az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett második Erdei Szabadegyetemen a következő előadások hangzottak el, melyek az esemény weboldalán is megtekinthetőek:
- Schiberna Endre, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet: Az erdei biomassza termelés fenntarthatóságának kérdései
- Szentpéteri Sándor, Agrárminisztérium: Tervezhetünk-e hosszútávon az erdei biomasszával?
- Zanatyné Uitz Zsuzsanna, Tüzelőanyag-gazdálkodási munkabizottság vezető, Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége: Zöldhő előállítása a településeken – A kaposvári fűtőmű példája
Forrás: OEE
Természetvédelem
A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon
Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon
Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.
A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.
Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.
Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.
A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.
A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.
Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.
Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.
Forrás: Dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park