Vadászat
Három bronzérmes rókát lőttek Bánhalmán
Joggal kijelenthetjük, hogy Támár Zoltánt tenyerén hordozta a 2022-es esztendő, hiszen aranyérmes borz trófeája után, alig két hét alatt három rókakoponyája is bronzérmes lett. A hihetetlen teljesítményt a Középtiszai Vadásztársaság területén, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében érte el. Lapunk, a szerencsés elejtővel beszélgetett.
Apósomtól, Holocsi Istvántól nagyon sokat tanultam. Úgy történt: beszélgettünk, hogy a rókatrófeákkal miként járjak el. Egynéhányat elejtett ő is és nagyon nagy érdeklődéssel szoktam hallgatni a tanácsait. Ma már nem vadászik, de etetni, körbenézni gyakran együtt megyünk s persze, a kisfiamat, az unokáját is rendre tanítgatja. Úgy ismeri ma is a területet, mint a tenyerét. Ismeri a vad mozgását tudja, hol kell keresni a rókát, a borzot. Tudja, hol vannak a kotorékok, amelyek évtizedekkel később ma is ott találhatók. Szóval nincs új a nap alatt, s annak a vadőrnek, akinek keresni-e kell a kotorékokat, ott már régen elveszett valami. Lehet, hogy új fiú a területen, de annak is hamar bele kell rázódni, vagy nem lesz abból semmi…
Szóval felhívta a figyelmemet, ha a rókának nagy foga van, ha a szemfog hosszú és annak a töve vastag, illetve, ha hegyes és látványosan hosszabb az átlagosnál, akkor sose hagyjam veszni!
A Bánhalmai halastavak nádasai mentén kiterjedt, háborítatlan sűrűségek, vízi világ húzódik ma is. A nádasok és a kisújszállási rizstelepek miatt, mély és széles csatornákban szalad a víz. Szóval vízjárta vidék ez és sokszor nehezen járható részei is vannak. Amolyan vadregényes, alföldi táj s ha gyalog vágunk neki, már nem is olyan sík ez a vidék. A Hortobágy dél-nyugati kapuja ez.
Aznap kint voltam a halastónál, dúvadozni – folytatta. Ilyenkor a 222REM kaliberű fegyveremmel vadászom. Évek óta ezzel a fegyverrel járom a határt. Pontos, villámgyors és dúvadozni a Fiocchi EPN műanyag hegyű lőszerével, meggyőződésem, néhány 222-es pártival együtt, hogy talán a legjobb kaliber. Persze mindenkinek van egy igazi nagy szerelme, nekem ez a kaliber az…
Szóval egy átlagos estének indult: örültem, hogy otthon vagyok, elég volt már a budapesti forgatagból. Úgy voltam vele, ha csak kerülök is egyet, jó idekint lenni. Persze járt nekem a szemem, mikor alkonyatkor egy róka ugrott fel a kis gátra, a nádasból. No – gondoltam, de már repült is a golyó. Sok idő nem volt késlekedni, bámészkodni, mert pár pillanat és meglátja, hogy én is ott vagyok. Alig 80 méterre állt. Szabadkézből lőttem, pár rókát ejtettem már így el, tudtam, mire kell figyelnem.
Innen, úgy 100 méterre volt egy híd. Gondoltam, hogy átlépek rajta a túloldalra. Nem erőltettem, nem hajtottam a vadat, nem vallattam a nádast, csak csendben cserkeltem. Élveztem az estét…
Mikor a hidat elértem, nem hittem a szememnek. A csatornából feljött egy róka. Persze, ahogy az előbb történt, ismét szabadkézből rálőttem. Helyben is maradt: tűzben rogyott. Ekkor már emésztett a gondolat, hogy ott hagytam az előző koponyát. Ezt is megnéztem, hát már-már kételkedtem magamban is, de, ha már megszületett bennem a gondolat, begyűjtöttem ezt is és visszamentem a másik trófeáért is.
Persze, addig szépen besötétedett. Megkerestem az autót és elindultam haza.
Nap, nap után jártam a határt. A puska hallgatott. Nyomában voltam több rókának, borznak, de nem hozta úgy a szerencse, hogy össze is fussunk. A kotorékoknál csak nyomokat láttam, de nem igen akartam összejárni és különösen nem erőltettem akkor sem – ha összejön, összejön, – gondoltam. A dúvad éjszakai lámpázására egyébként a társaság megkapta az engedélyt. Egy este, egy kukoricatarlón végighúztam a lámpát. Ahogy szokott történni, egy szempár megvillant. Egyedül voltam s mire a puska a kezemben került, hol volt már addigra a róka?! Mondhatom, hogy mire újra megtaláltam, talán messze is volt. Csak a távcsőben tudtam megbecsülni a közöttünk lévő távolságot. 200 métert saccoltam, az pedig nekem még belefér – mesélte lapunknak Támár Zoltán.
Komolyan vettem a célzást és a lövés után a becsapódást is hallottam, meg azt is láttam, hogy tűzben maradt. Az előző, hogy úgy mondjam, utánkeresésem után, most már zacskóval, késsel felfegyverkezve indultam el, hogy birtokba vegyem a zsákmányomat. Persze, hogy nem rögtön mentem rá és hogy, pakoltam még a táskámban, nem hiszem, hogy részleteznem kell senkinek sem, milyen nehéz volt megtalálni. De hittem magamban és végül megleltem! Visszafelé pedig számoltam a lépéseket és az autóig 208-at léptem.
Néztem én a trófeámat ott is, de nézte apósom itthon is: kerek szemekkel. Hiszen ez már a harmadik volt. Egyszer csak megszólalt és azt mondta: ezt is lefőzzük. Hogy így volt-e, arról a leghitelesebb a beírókönyv feljegyzése tanúskodik és persze apósom, aki kifőzte mind a hármat – tájékoztatta lapunkat a Támár Zoltán Bánhalmáról
Így történt, hogy Támár Zoltán Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, Bánhalmán, a Középtiszai Vadásztársaság területén, két hét alatt három bronzérmes rókatrófeával lett gazdagabb.
Támár Zoltán elbeszélése alapján írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Fotó: Támár Zoltán
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK