Természetvédelem
Szalakótavédelem a Tiszántúlon
Aktív természetvédelem a Tiszántúlon
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyíri-Mezőségben járunk, a Tisza bal partján, Tiszalökön. Egy szenvedélyes madarásszal, Zsiros Sándor MME taggal beszélgetünk, aki a Madárles internetes oldal egyik közreműködője.

Fotó: Madárles

Ábra: Facebook
A civil életben, tanárként, biológiát és kémiát tanít. Elsősorban saját költségén közel 500 odút készített-telepített Tiszalök 70 kilométeres hatósugarában. Az eddigi tevékenységének köszönhetően dokumentáltan 24 különböző madárfaj foglalta el az odúit, amelyek a következők: kuvik, füleskuvik, macskabagoly, gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, szalakóta, búbos banka, vörös vércse, kékvércse, tőkés réce, seregély, széncinege, kékcinege, csuszka, örvös légykapó, szürke légykapó, házi rozsdafarkú, örvös galamb, csóka, mezei veréb, házi veréb, molnárfecske, egerészölyv, héja. Igaz az utóbbi két faj, nem odúkban költött, a részükre készített fészekalapot építette tovább. Két emlősfaj, a mogyorós pele és elvadult házimacska is “odút foglalt” néhány alkalommal. Szabad idejében, a fiókanevelési időszakban, folyamatosan ellenőrzi a kihelyezett fészkeket, odúkat. Megfigyeléseit minden esetben dokumentálja. Nagy viharok után, ha szükséges, fiókákat ment, vagy új odút tesz ki, amibe áttelepíti a még röpképtelen utódokat. A munka nagy koordinációt igényel, mivel sokszor több emberrel kell egyeztetni. Mindenkivel jó kapcsolatra törekszenek. A munkájukban nagy segítséget nyújtanak a helyi gazdák azzal, hogy lehetővé teszik ezen odúk telepítését. Ők a legtöbb esetben még örülnek is a kihelyezett odúknak, hiszen a bennük költő madarak egy költési időszakban jelentős mennyiségű rágcsálótól, rovartól szabadítják meg az odúk környezetét. Az odúk többsége szem elől rejtve, nem szembetűnő helyre kerül, hisz elég, ha a madarak találják meg őket- kezdte beszámolóját Zsiros Sándor. A madarak szeretete sok évtizedre nyúlik vissza.

Fotó: Madárles
Sándor szívügyének tekinti a főleg madárköltések élő közvetítésével foglalkozó hazai internetes oldal, a madarles.hu működését is. A Madárlest, mint alulról szerveződő együttműködést Perger Balázs indította még 2015-ben, aki informatikusként dolgozik Veszprém környékén. Balázs azóta is töretlen lelkesedéssel működteti az oldalt. A Madárles csoport az elmúlt nyolc évben folyamatosan bővült, mind technikailag, mind a közreműködők számát illetően. Az évek során már 20 különböző madárfaj költését sikerült követni az oldalon. Ezt a kezdeményezést madarak iránt érzett tisztelet kovácsolta össze. Szerencsés véletleneknek köszönhetően mindenki egy fontos részben tudott segíteni a csoportnak. Balázs az informatikai tudásának köszönhetően képes összeállítani a közvetítéshez szükséges eszközöket, működteti weboldalt, bemutató videókat készít.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A kezdeti nehézségek után viszonylag rövid idő alatt elegendő “intézményi háttértudást” gyűjtöttek a kamerák telepítéséhez. A megszerzett tudást bárkinek szívesen tovább is adják, ha segítségüket kérik. A közösségi médiát Horváthné Marika kezeli, aki az online közvetítések alatt folyamatosan dokumentálja a fészekben zajló eseményeket. A madarak viselkedését, táplálkozását, utódgondozását bárki élő közvetítésekben megfigyelheti, a közvetítések ugyanis mindenki számára elérhetőek és ingyenesek. Az országban több helyén vannak együttműködő madarászok. Példaként említhető Tóth Tamás és Németh Imre, akiknek a „Ságvári gólyák”, illetve „Siófoki molnárfecske” közvetítés köszönhető. De említhetjük Tóth Gergőt is, aki egy macskabagoly odút kamerázott be a Mátrában. A Hajdú-Bihar vármegyében, Görbeházán élő gyöngybaglyok online közvetítése Sándornak köszönhető, aki ezen a helyszínen is évről-évre nyomon követi a fokozottan védett faj költését.
Élő fészek kamera a szalakóta odúból
A költési időszakban időnként fészekrablások is történhetnek, amit főleg a szajkó, dolmányos varjú, a holló, valamint a nyest okozhat. A természetvédelem és a vadgazdálkodás egymástól elválaszthatatlan. A szőrmés és a tollas kártevők populációjának csökkentése idejét, módját, technikai feltételeit a vadászati törvény egyértelműen szabályozza. A tollas kártevők, a fészekrabló madárfajok sem a tojást, sem a fiókát nem kímélik. A természetben az marad életben, aki nagyobb, erősebb, vagy jobban tud alkalmazkodni. A madaraknál is farkastörvények uralkodnak. Az online közvetítéseik számos “tragikus” eseményt rögzítettek. Ami azonban az ember számára tragikusnak tűnik, az maga a természet működése. A Madárles oldal közreműködői a természet egy szeletét kívánják bemutatni, se szándékuk, se lehetőségük nincs az egyes fajok direkt állományszabályozására. A kamerák a költés időszakában 0-24 órában rögzítik a fajok közötti interakciókat, egyes esetekben a nyári záporokat, zivatarokat heves széllökésekkel. Emiatt kritika is érte a Madárlest, pl. amikor a vörös vércse fiókákat nyest pusztította el, vagy amikor a fekete gólyáknál a szülők nem gyűjthettek kellő mennyiségű táplálékot a fiókáknak a szárazság miatt. A fiókapusztulást, vagy a predációt nem lehet minden esetben megakadályozni. A Madárles oldal egyik fő célja, az online közvetítéseken keresztül, a tájékoztatás. A tények elferdítése, elhallgatása nem áll érdekükben. A szőrmés és a tollas kártevők, ragadozók, amellett, hogy rágcsálókat is gyérítik, ugyanúgy elfogyasztják a védett, vagy fokozottan védett madárfajok fiókáit is. A fokozott dúvadgyérítés miatt a fiókák száma is nagyobb lehet. A kirepülő madarak számát azonban az időjárás is szignifikánsan befolyásolhatja. Minden évjárat, és minden faj esete más és más. A szárazság kedvezőtlen a fekete gólyák számára, de közvetve jótékony hatású lehet a szalakóták fióka-nevelésére. A pockok gradációja kedvező a velük táplálkozó ragadozók szaporulatára. A pocok populáció összeomlása viszont új, ismeretlen viselkedést válthat ki egyes fajokból. Alighanem a táplálékhiány volt az oka annak, hogy 2021-ben a kuvikok három, a közvetítésekben látható kékvércse költés fiókáit is elpusztították.

Kékvércse fiókák. Fotó: Madárles
A Madárlesről visszakanyarodva az odúkihelyezés eredményeiről: az esetek döntő többségében a munka főleg a sikerekről szól, amelyet a számok egyértelműen igazolnak. Az országos szalakóta fészkek 2%-át (80 pár), a kékvércse 2,5%-át (45-55 pár), a vörösvércse 1,5 %-át (135 pár) kezeli Zsiros Sándor. Emellett jelentős számban figyelhető meg gyöngybagoly, füleskuvik, kuvik, erdei fülesbagoly és csókafészek is. A csóka a varjúfélék családjába tartozó fajok egyike, amely védett, 50 ezer forint a természetvédelmi értéke. Tavaszi költőhely foglalásánál bevett szokása, hogy több odút-vércseládát is alaposan kitakarít, viszont költéshez fészket csak egyben épít. Miért is probléma ez? A vércsék számára a gondos madarász forgáccsal kibéleli az vércseládát, mert ők nem hordanak fészekanyagot a költőládába. Ha nincs semmi a fészekben, akkor a tojások elgurulhatnak egy sarok felé, amelyeken a felnőtt madár már nem képes megfelelően kotlani, kevesebb vércsetojásból kel ki fióka.
Élő fészek kamera a vörös vércse odúból:
Van egy fokozottan védett madarunk, a szalakóta, amely a hozzá igazított védelem nélkül már a kipusztulás szélére sodródott volna hazánkban. Az, hogy ennek ellenére több ezer pár költ belőle, az utóbbi évtizedekben kihelyezett mesterségek fészekodúknak köszönhető. Méretét tekintve akkora, mint egy kisebb galamb, így meglehetősen nagy méretű odúra van szüksége a költéshez. Viszont ezekből a nagy méretű, természetes odvakat tartalmazó idősebb fákból már egyre kevesebb van, emiatt drasztikusan lecsökkent a szalakóták állománya. A faj megmentésére a helyi programok után egy országos akció is indult, ennek eredményeként jelenleg több ezer pár költ belőlük. Mivel főleg rovarevő, a téli időszakot kénytelen más égtájon tölteni. Úgynevezett hosszú távú vonuló, megközelítőleg 8 ezer kilométert repül a vándorlása során Dél-Afrika felé. Augusztus végén, szeptember első felében a teljes szalakóta-állomány eltűnik. A faj vándorlása, viselkedése hasonlít a többi migráló madárfajhoz. A tavaszi érkezésük elhúzódik. Az első egyedek már április vége felé megérkeznek, az utolsók legalább egy hónappal később. Vélhetően az idősebb egyedek kockáztatnak és hamarabb térnek vissza Afrika déli szegletéből. Azok a madarak, amelyek már megjárták a hosszú utat, pontosan tudják, milyen veszélyekkel találkozhatnak. Azt is tudják, hol vár rájuk az odújuk. Visszaérkezve igyekeznek elfoglalni egy számukra megfelelő odút, ahol felnevelhetik fiókáikat. Ebben az sem zavarja őket, ha az általuk kinézett odú már foglalt. Ha az abban költő madár kisebb tőlük (ez többnyire a seregély szokott lenni), azt kilakoltatják. Megpróbálják ezt akkor is, ha a kinézett odúban a hozzájuk hasonló méretű kuvik költ, csak ekkor nem olyan egyértelmű a küzdelem kimenetele. A tojásaikon megközelítőleg 18-19 napig kotlanak. A kikelő fiókák közel négy hét után hagyják el az odút. A megérkezésük után 2-3 héten belül már tojásokat is raknak, így fiókákkal május vége és augusztus eleje között találkozhatunk. A legidősebb magyar (és egyben európai) szalakótát idén sikerült dokumentálni Görbeháza település közelében. A felnőtt madarat 11 évvel ezelőtt, még fiókaként, Berettyóújfaluban gyűrűzték meg, a költőhelyétől 80 kilométerre délre. A madár már két évvel ezelőtt is ebben az odúban költött, akkor éppen a Madárles közvetítésében sikerült a jelölő gyűrűjét leolvasni.

Szalakóta fiókák. Fotó: Madárles
A munka egyik legszebb pillanata a fiókák gyűrűzése, amit Petrilláné Barta Enikő végez el, aki madárgyűrűzési engedéllyel is rendelkező MME tag. Minden egyes fára, ahol odú, költőláda található felmennek. Nagyrészükhöz egy költési időszakban többször is, hogy minél pontosabb képet kapjanak a költési eredményekről. Mindezt úgy, hogy a lehető legkisebb zavarást szenvedjék el a madarak. Ezek a költési eredmények bekerülnek egy országos adatbázisba, amely jól használható akár természetvédelmi döntések meghozatalában is. Éves szinten ezres nagyságrendű fióka látja meg napvilágot az odúiban.
A Madárles egyik célja, hogy minél több madárfajt mutasson be az élő közvetítéseken keresztül. Az egyik legfontosabb prioritás a fajvédelmi célú odúzások folytatása. Az elkövetkező években, szeretnénk az odúzásba embereket, támogatókat is bevonni a Madárlesen keresztül.
El akarunk jutni olyan nézettségi szintre, ami kitermeli a működtetés anyagi igényeit. A közvetítések és a terepi gyakorlatok mellett szeretnénk elérni azt is, hogy minél többen bekapcsolódjanak az aktív madárvédelembe. Az eddig összegyűjtött tapasztalatokról szakmai fórumokon publikáljuk megfigyeléseinket – zárta beszámolóját Zsiros Sándor.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Madárles, Zsiros Sándor, Németh Imre
A Madárles Facebook oldala ITT érhető el, a különböző madárfajokat bemutató élő közvetítések pedig ITT található meg
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák
A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.
A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.

Fotó: KEFAG Zrt.
Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.
Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.
A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.
Forrás: KEFAG Zrt.
Természetvédelem
Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról
A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.
Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

Fotó: WWF
Természetvédelem
Az „Ezres tűz” után újraindul a vegetáció Csönge határában
Vöröstölgyet telepítettek az erdészek a csöngei erdőtűz által elpusztított területen
Gyönyörűen sorolnak a kis vöröstölgy csemeték, és az elegyfafajok is szépen hajtanak. A csöngei erdőtűz által elpusztított 9.64 hektáros állami erdei fenyves helyére megfelelő talajelőkészítés után 2025 őszén 2 ezer 400 kilogramm vöröstölgy makkot vetettünk el, és 3 ezer 600 vöröstölgy csemetét ültettünk, azután, hogy az úgynevezett „ezres tűzre” emlékezve szemléletformáló nap keretében diákok a katasztrófavédőkkel és az erdészeinkkel közösen jelképesen ezer csemetét ültettek el itt.

A téli csapadék az elmúlt években kimaradt, ennek és a forró, száraz nyaraknak következtében jelentősen csökkent országszerte, így Vas vármegyében is a talajvíz szintje, és nőtt meg jelentősen a szabadtéri tüzek veszélye. A klímaváltozás várható hatásai és a termőhelyi viszonyok miatt döntöttek úgy szakembereink, hogy ezen a területen vöröstölgy kerül az elpusztult erdei fenyő állomány helyére. Dr. Nagy László, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatóságának erdőművelési műszaki vezetője rendszeresen figyeli a természeti katasztrófa sújtotta területen a kis csemeték fejlődését. A silány, úgynevezett rozsdabarna cseri erdőtalajon szépen növekednek a vöröstölgyek és a beültetett vadkörte, vadalma, madárcseresznye, mezei juhar elegyfafajok is. A tűz pusztítása után a természet élni akarását mutatja, hogy a kökény, a galagonya, a vadrózsa, és a lágyszárúak is megindultak. A sekély termőréteg alatt vörös kavics van, így fontos szerepe van kipárolgás megakadályozásában, a vízvisszatartásban a talajt fedő növényzetnek. A vöröstölgy árnyéktűrő fafaj, és hamarosan túlnövi a többi itt élő cserjét, lágyszárút. De ha túlságosan megerősödnének, akkor a sorokból kiszedjük ezeket, hogy biztosítsuk a fő- és elegyfafajok fejlődését. – mondja szakemberünk. A vadkártól óvott, bekerített területen még hosszú évekig ápoljuk majd a kis csemetéket, hogy újra erdő lehessen a területen
Forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131




















