Keressen minket

Természetvédelem

Szalakótavédelem a Tiszántúlon

Print Friendly, PDF & Email

Aktív természetvédelem a Tiszántúlon

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyíri-Mezőségben járunk, a Tisza bal partján, Tiszalökön. Egy szenvedélyes madarásszal, Zsiros Sándor MME taggal beszélgetünk, aki a Madárles internetes oldal egyik közreműködője.

Fotó: Madárles

Ábra: Facebook

A civil életben, tanárként, biológiát és kémiát tanít. Elsősorban saját költségén közel 500 odút készített-telepített Tiszalök 70 kilométeres hatósugarában. Az eddigi tevékenységének köszönhetően dokumentáltan 24 különböző madárfaj foglalta el az odúit, amelyek a következők: kuvik, füleskuvik, macskabagoly, gyöngybagoly, erdei fülesbagoly, szalakóta, búbos banka, vörös vércse, kékvércse, tőkés réce, seregély, széncinege, kékcinege, csuszka, örvös légykapó, szürke légykapó, házi rozsdafarkú, örvös galamb, csóka, mezei veréb, házi veréb, molnárfecske, egerészölyv, héja. Igaz az utóbbi két faj, nem odúkban költött, a részükre készített fészekalapot építette tovább. Két emlősfaj, a mogyorós pele és elvadult házimacska is “odút foglalt” néhány alkalommal. Szabad idejében, a fiókanevelési időszakban, folyamatosan ellenőrzi a kihelyezett fészkeket, odúkat. Megfigyeléseit minden esetben dokumentálja. Nagy viharok után, ha szükséges, fiókákat ment, vagy új odút tesz ki, amibe áttelepíti a még röpképtelen utódokat. A munka nagy koordinációt igényel, mivel sokszor több emberrel kell egyeztetni. Mindenkivel jó kapcsolatra törekszenek. A munkájukban nagy segítséget nyújtanak a helyi gazdák azzal, hogy lehetővé teszik ezen odúk telepítését. Ők a legtöbb esetben még örülnek is a kihelyezett odúknak, hiszen a bennük költő madarak egy költési időszakban jelentős mennyiségű rágcsálótól, rovartól szabadítják meg az odúk környezetét.  Az odúk többsége szem elől rejtve, nem szembetűnő helyre kerül, hisz elég, ha a madarak találják meg őket- kezdte beszámolóját Zsiros Sándor. A madarak szeretete sok évtizedre nyúlik vissza.

Fotó: Madárles

Sándor szívügyének tekinti a főleg madárköltések élő közvetítésével foglalkozó hazai internetes oldal, a madarles.hu működését is. A Madárlest, mint alulról szerveződő együttműködést Perger Balázs indította még 2015-ben, aki informatikusként dolgozik Veszprém környékén. Balázs azóta is töretlen lelkesedéssel működteti az oldalt. A Madárles csoport az elmúlt nyolc évben folyamatosan bővült, mind technikailag, mind a közreműködők számát illetően. Az évek során már 20 különböző madárfaj költését sikerült követni az oldalon.  Ezt a kezdeményezést madarak iránt érzett tisztelet kovácsolta össze. Szerencsés véletleneknek köszönhetően mindenki egy fontos részben tudott segíteni  a csoportnak. Balázs az informatikai tudásának köszönhetően képes összeállítani a közvetítéshez szükséges eszközöket, működteti weboldalt, bemutató videókat készít.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A kezdeti nehézségek után viszonylag rövid idő alatt elegendő “intézményi háttértudást” gyűjtöttek a kamerák telepítéséhez. A megszerzett tudást bárkinek szívesen tovább is adják, ha segítségüket kérik. A közösségi médiát Horváthné Marika kezeli, aki az online közvetítések alatt folyamatosan dokumentálja a fészekben zajló eseményeket. A madarak viselkedését, táplálkozását, utódgondozását bárki élő közvetítésekben megfigyelheti, a közvetítések ugyanis mindenki számára elérhetőek és ingyenesek. Az országban több helyén vannak együttműködő madarászok. Példaként említhető Tóth Tamás és Németh Imre, akiknek a „Ságvári gólyák”, illetve „Siófoki molnárfecske” közvetítés köszönhető. De említhetjük Tóth Gergőt is, aki egy macskabagoly odút kamerázott be a Mátrában. A Hajdú-Bihar vármegyében, Görbeházán élő gyöngybaglyok online közvetítése Sándornak köszönhető, aki ezen a helyszínen is évről-évre nyomon követi a fokozottan védett faj költését.

Élő fészek kamera a szalakóta odúból

A költési időszakban időnként fészekrablások is történhetnek, amit főleg a szajkó, dolmányos varjú, a holló, valamint a nyest okozhat. A természetvédelem és a vadgazdálkodás egymástól elválaszthatatlan. A szőrmés és a tollas kártevők populációjának csökkentése idejét, módját, technikai feltételeit a vadászati törvény egyértelműen szabályozza. A tollas kártevők, a fészekrabló madárfajok sem a tojást, sem a fiókát nem kímélik. A természetben az marad életben, aki nagyobb, erősebb, vagy jobban tud alkalmazkodni. A madaraknál is farkastörvények uralkodnak. Az online közvetítéseik számos “tragikus” eseményt rögzítettek.  Ami azonban az ember számára tragikusnak tűnik, az maga a természet működése. A Madárles oldal közreműködői a természet egy szeletét kívánják bemutatni, se szándékuk, se lehetőségük nincs az egyes fajok direkt állományszabályozására. A kamerák a költés időszakában 0-24 órában rögzítik a fajok közötti interakciókat, egyes esetekben a nyári záporokat, zivatarokat heves széllökésekkel. Emiatt kritika is érte a Madárlest, pl. amikor a vörös vércse fiókákat nyest pusztította el, vagy amikor a fekete gólyáknál a szülők nem gyűjthettek kellő mennyiségű táplálékot a fiókáknak a szárazság miatt. A fiókapusztulást, vagy a predációt nem lehet minden esetben megakadályozni. A Madárles oldal egyik fő célja, az online közvetítéseken keresztül, a tájékoztatás. A tények elferdítése, elhallgatása nem áll érdekükben. A szőrmés és a tollas kártevők, ragadozók, amellett, hogy rágcsálókat is gyérítik, ugyanúgy elfogyasztják a védett, vagy fokozottan védett madárfajok fiókáit is. A fokozott dúvadgyérítés miatt a fiókák száma is nagyobb lehet. A kirepülő madarak számát azonban az időjárás is szignifikánsan befolyásolhatja. Minden évjárat, és minden faj esete más és más. A szárazság kedvezőtlen a fekete gólyák számára, de közvetve jótékony hatású lehet a szalakóták fióka-nevelésére. A pockok gradációja kedvező a velük táplálkozó ragadozók szaporulatára. A pocok populáció összeomlása viszont új, ismeretlen viselkedést válthat ki egyes fajokból. Alighanem a táplálékhiány volt az oka annak, hogy 2021-ben a kuvikok három, a közvetítésekben látható kékvércse költés fiókáit is elpusztították.

Kékvércse fiókák. Fotó: Madárles

A Madárlesről visszakanyarodva az odúkihelyezés eredményeiről: az esetek döntő többségében a munka főleg a sikerekről szól, amelyet a számok egyértelműen igazolnak. Az országos szalakóta fészkek 2%-át (80 pár), a kékvércse 2,5%-át (45-55 pár), a vörösvércse 1,5 %-át (135 pár) kezeli Zsiros Sándor. Emellett jelentős számban figyelhető meg gyöngybagoly, füleskuvik, kuvik, erdei fülesbagoly és csókafészek is. A csóka a varjúfélék családjába tartozó fajok egyike, amely védett, 50 ezer forint a természetvédelmi értéke. Tavaszi költőhely foglalásánál bevett szokása, hogy több odút-vércseládát is alaposan kitakarít, viszont költéshez fészket csak egyben épít. Miért is probléma ez? A vércsék számára a gondos madarász forgáccsal kibéleli az vércseládát, mert ők nem hordanak fészekanyagot a költőládába. Ha nincs semmi a fészekben, akkor a tojások elgurulhatnak egy sarok felé, amelyeken a felnőtt madár már nem képes megfelelően kotlani, kevesebb vércsetojásból kel ki fióka.

Élő fészek kamera a vörös vércse odúból:

Van egy fokozottan védett madarunk, a szalakóta, amely a hozzá igazított védelem nélkül már a kipusztulás szélére sodródott volna hazánkban. Az, hogy ennek ellenére több ezer pár költ belőle, az utóbbi évtizedekben kihelyezett mesterségek fészekodúknak köszönhető. Méretét tekintve akkora, mint egy kisebb galamb, így meglehetősen nagy méretű odúra van szüksége a költéshez. Viszont ezekből a nagy méretű, természetes odvakat tartalmazó idősebb fákból már egyre kevesebb van, emiatt drasztikusan lecsökkent a szalakóták állománya. A faj megmentésére a helyi programok után egy országos akció is indult, ennek eredményeként jelenleg több ezer pár költ belőlük. Mivel főleg rovarevő, a téli időszakot kénytelen más égtájon tölteni. Úgynevezett hosszú távú vonuló, megközelítőleg 8 ezer kilométert repül a vándorlása során Dél-Afrika felé. Augusztus végén, szeptember első felében a teljes szalakóta-állomány eltűnik. A faj vándorlása, viselkedése hasonlít a többi migráló madárfajhoz. A tavaszi érkezésük elhúzódik. Az első egyedek már április vége felé megérkeznek, az utolsók legalább egy hónappal később. Vélhetően az idősebb egyedek kockáztatnak és hamarabb térnek vissza Afrika  déli szegletéből. Azok a madarak, amelyek már megjárták a hosszú utat, pontosan tudják, milyen veszélyekkel találkozhatnak. Azt is tudják, hol vár rájuk az odújuk. Visszaérkezve igyekeznek elfoglalni egy számukra megfelelő odút, ahol felnevelhetik fiókáikat. Ebben az sem zavarja őket, ha az általuk kinézett odú már foglalt. Ha az abban költő madár kisebb tőlük (ez többnyire a seregély szokott lenni), azt kilakoltatják. Megpróbálják ezt akkor is, ha a kinézett odúban a hozzájuk hasonló méretű kuvik költ, csak ekkor nem olyan egyértelmű a küzdelem kimenetele. A tojásaikon megközelítőleg 18-19 napig kotlanak. A kikelő fiókák közel négy hét után hagyják el az odút. A megérkezésük után 2-3 héten belül már tojásokat is raknak, így fiókákkal május vége és augusztus eleje között találkozhatunk. A legidősebb magyar (és egyben európai) szalakótát idén sikerült dokumentálni Görbeháza település közelében. A felnőtt madarat 11 évvel ezelőtt, még fiókaként, Berettyóújfaluban gyűrűzték meg, a költőhelyétől 80 kilométerre délre.  A madár már két évvel ezelőtt is ebben az odúban költött, akkor éppen a Madárles közvetítésében sikerült a jelölő gyűrűjét leolvasni.

Szalakóta fiókák. Fotó: Madárles

A munka egyik legszebb pillanata a fiókák gyűrűzése, amit Petrilláné Barta Enikő végez el, aki madárgyűrűzési engedéllyel is rendelkező MME tag. Minden egyes fára, ahol odú, költőláda található felmennek. Nagyrészükhöz egy költési időszakban többször is, hogy minél pontosabb képet kapjanak a költési eredményekről. Mindezt úgy, hogy a lehető legkisebb zavarást szenvedjék el a madarak. Ezek a költési eredmények bekerülnek egy országos adatbázisba, amely jól használható akár természetvédelmi döntések meghozatalában is. Éves szinten ezres nagyságrendű fióka látja meg napvilágot az odúiban.

A Madárles egyik célja, hogy minél több madárfajt mutasson be az élő közvetítéseken keresztül. Az egyik legfontosabb prioritás a fajvédelmi célú odúzások folytatása. Az elkövetkező években, szeretnénk az odúzásba embereket, támogatókat is bevonni a Madárlesen keresztül.

El akarunk jutni olyan nézettségi szintre, ami kitermeli a működtetés anyagi igényeit. A közvetítések és a terepi gyakorlatok mellett szeretnénk elérni azt is, hogy minél többen bekapcsolódjanak az aktív madárvédelembe. Az eddig összegyűjtött tapasztalatokról szakmai fórumokon publikáljuk megfigyeléseinket – zárta beszámolóját Zsiros Sándor.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Madárles, Zsiros Sándor, Németh Imre

A Madárles Facebook oldala ITT érhető el, a különböző madárfajokat bemutató élő közvetítések pedig ITT található meg

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

Természetvédelem

Újra medve tűnt fel az Északi-középhegységben

Print Friendly, PDF & Email

Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Hunter vadkamerák rögzítették a szlovák-magyar államhatártól 30 kilométerre, Magyarország területén, az Északi-középhegységben, a fényképen látható barnamedvét – tájékoztatta az Agro Jager Newst Dr. Fekésházy Szabolcs.

Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera

Az Agro Jager News olvasója számos alkalommal szerepelt már lapunk hasábjain és most egy rendkívüli képsorozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. Amikor ellenőriztem a képeket, a szóróra kihelyezett kamera képeit, még nem gondoltam, hogy ilyen meglepetés ér.

Semmi különöset nem lehetett észrevenni a szórón. Szárazság van és nem is akartam összejárni a területet. Nem szokásunk és akkor minek is helyeztünk ki vadkamerát, ha ugyanúgy viselkedünk, mintha nem lenne éjjel-nappali szeme az embernek.

Ezek a vadkamerák, amelyet a Hunter Vadkamerák forgalmaznak, sok érdekességet megmutattak már nekünk, de most különös élményben volt részünk. Erre igazán nem számítottunk – mesélte a vadász.

Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera

Azt pontosan jól tudtuk, hogy járja a medve a területet, de most, hogy májusban is feltűnik és látszólag nyugodtan járkál, pihen, mindenképpen fontos tudatni, nemcsak a vadgazdálkodókkal, hanem mindenkivel, aki az erdőn jár.

Kövesse a Hunter vadkamerák oldalát a Facebookon is. Kattintson a képre!

A medve kiszámíthatatlan. Fokozott figyelemmel túrázzunk, szedjünk gombát, vadgyümölcsöt. Az eddig megszokott módon ma már nem járhatjuk a hegyeink sűrűségeit s ha voltak is, akik szabadon sétáltatták házi kedvenceiket, arra kérik őket a szakemberek, hogy a medve és a farkas miatt ezt ne tegyék.

Barnamedve az Északi-középhegységben 2024. május 7-én Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs / Hunter vadkamera

A területre most még több kamerát helyeznek ki, amelyet Hunter Vadkamera támogat. A medve jelenlétére az Északi-középhegységben folyamatosan számíthatunk, ezért érdemes az erdőben kirándulóknak, túrázóknak arról is tájékozódni, hogy miként kell viselkedni, ha medvével találkoznak. Fontos hangsúlyozni, ha véletlenül bocsot, vagy bocsot vezető medvét látunk, semmiféleképpen ne próbáljuk megközelíteni az állatokat. Ez a szabály továbbra is igaz a malacokat vezető kocára és esetlegesen a farkasra is – tájékoztatott Dr. Fekésházy Szabolcs az Északi-középhegységből.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Tovább olvasom

Természetvédelem

A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.

Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.

A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.

Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.

Forrás: Dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom