Nyugat-Európában abszolút prémium kategóriás terméknek számít a csapósügér. Fehér, lemezes szerkezetű, szálkában szegény húsa miatt nagyon népszerű a halfogyasztók körében, minősége a süllővel és a tengeri sügérfélékkel is felveszi a versenyt, ennek ellenére itthon ritkán kerül az asztalra.
A csapósügér korábban nagy számban volt fellelhető a hazai vizekben, később azonban fokozatosan visszaszorult. A most lezárult programunk célja ennek, az akvakultúrában újnak tekinthető fajnak a termelésbe vonása, az ehhez kapcsolódó termeléstechnológia fejlesztése, valamint a tartás és takarmányozási feltételek javítása, továbbá a keletkező úgynevezett elfolyó víz hasznosítási lehetőségeinek feltárása volt. A halgazdaságokban ma többnyire mellékhalként jelenik meg a csapósügér, az intenzív termelésbe történő bevezetését az élelmiszerpiac és a horgászati ágazat igényei indokolnák – mondta Fehér Milán a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) tudományos munkatársa.

A DE Halbiológiai Laboratóriumában az előnevelés első szakasza zárt technológiában, medencés rendszerben történik.

A laboratóriumi intenzív, zárt technológia mellett egy saját fejlesztésű ketreces halnevelő rendszert is alkalmazunk a termelés során. Ezt speciálisan a csapósügér tavi utónevelésére fejlesztettük ki. A halakat az egyéves laboratóriumi előnevelés után, a második évben ebbe az úszóketrec-prototípusba helyezzük ki, amely egy együttműködési megállapodásnak köszönhetően a Látóképi-tározón, külső helyszínen üzemel. A ketreces rendszerben félintenzív termelés történik, amely azt jelenti, hogy bár a legtöbb termelési tényező ugyanúgy kontrollálható, mint zárt térben, a halak mégis olyan környezetben nevelhetők, amely sokkal közelebb áll a természetes élőhelyükhöz. A zárt technológiának köszönhetően a halak védett környezetben nevelkednek, ezáltal kedvezőbb megmaradást tudunk elérni. Ez természetesen nem csak a csapósügér esetében igaz, a technológiát más halfajok esetében is teszteljük – jelentette ki Fehér Milán.

A haltenyésztésben is egyre népszerűbb terület az alternatív, innovatív fehérjeforrások felkutatása, illetve a környezetvédelem szempontjából fontos téma a haltermelésből származó elfolyó víz hasznosítása. Ebben a kutatásban ez a két cél szinte egyszerre teljesült.

A programban sikerült olyan erőforráshatékony nevelési rendszert kidolgozni, amelynek sokkal kisebb a környezetre gyakorolt negatív hatása, mint a hagyományos intenzív rendszereknek. A takarmányozás területén rovarfehérje alapú tápok fejlesztése volt a célunk, amellyel helyettesíthető, illetve kiváltható a halliszt, ami meghatározó, ugyanakkor a túlhalászás miatt kimerülőben lévő fehérjeforrás. Ez a csapósügér esetében kifejezetten releváns, mivel a növényi eredetű fehérjeforrások a nem megfelelő aminosav készletük miatt nem alkalmasak a halliszt helyettesítésére. A kifejlesztett termelési technológiának köszönhetően az elfolyó vizet planktonikus táplálékszervezetek előállítására, valamint az akvapóniás növénytermesztésben hasznosítjuk újra. A megtermelt növényi melléktermékek a közönséges lisztbogár lárva nevelésének biztosítanak alapot. A DE Halbiológiai Laboratóriumában található akvapóniás rendszerben most olyan salátafélék, mint a vízitorma, a pak choi és a mizuna termesztése történik. A fő cél a zöld termelés megvalósítása, a fenntarthatóság jegyében – hangsúlyozta Fehér Milán.

A programban kifejlesztett termelési, takarmányozási és technológiai rendszer készen áll a piaci bevezetésre – véli a szakember.

– Olyan új úszóketrecrendszert fejlesztettünk ki, amely a hazai viszonyokhoz jól adaptált, és a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználásával segít növelni a termelést, a természeti erőforrások túlzott felhasználása nélkül. A DE Halbiológiai Laboratóriumának egyik legnagyobb erőssége, hogy technológiánk félüzem méretű, az itt kapott eredmények a gyakorlat szempontjából sokkal könnyebben extrapolálhatók. A megszerzett tudás, tapasztalat a felhasználói, vállalkozói oldal számára szinte közvetlenül alkalmazható – fejtette ki Fehér Milán, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) tudományos munkatársa.

A projekt során egy olyan rendszert sikerült kiépíteni, amelynek segítségével egy kiváló piaci potenciállal rendelkező halfajt lehet bevonni az innovatív intenzív haltermelésbe.

A kutatás „a horgászati- és halgazdálkodás szempontból jelentős halfajok tenyésztését és termelését támogató technológia-, tudástranszfer és innovációs infrastruktúra fejlesztése” MAHOP-⁠2.1.1-⁠2016-⁠2017-⁠00002 (RESEARCHFISH) pályázat keretében valósult meg.

A tudósítás és a cikk forrása: A Debreceni Egyetem és a Debreceni Egyetem MÉK Halbiológiai Labor Facebook oldala