Horgászat
Egy magyar szürkeharcsa horgász Franciaországban
Varga Vilmos Franciaországban, Provance tartományban él és ma már csak a horgászattal foglalkozik. 11 évesen találkozott először a horgászattal, amely szépen lassan egyre nagyobb szenvedéllyé nőtte ki magát. Gyerekként a Duna különböző szakaszait vallatta, persze hol görbült, hol meg csak a készülődés és a vízpart melletti várakozás élménye maradt, de nem adta fel. Azonban a türelem és a kitartás meghozta az eredményét és lépésről lépésre, a keszegtől egészen a nagy pontyokig, minden magyarországi halfajt kifogott. Megbirkózott a domolykóval is, de valahogy Vilmos mindig azt érezte, hogy neki ez nem elég, többet szeretne. Elhatározta, hogy az ismeretlen szürkeharcsák felé fordul, amelyből aztán egy mai napig tartó szerelem alakult ki…
Varga Vilmos az év nagy részét Provance tartományban tölti Franciaországban, és ma már csak a horgászattal foglalkozik. 11 évesen találkozott először a horgászattal, amely szépen lassan egyre nagyobb szenvedéllyé nőtte ki magát. Gyerekként a Duna különböző szakaszait vallatta, persze hol görbült, hol meg csak a készülődés és a vízpart melletti várakozás élménye maradt, de nem adta fel. Azonban a türelem és a kitartás meghozta az eredményét és lépésről lépésre, a keszegtől egészen a nagy pontyokig, minden magyarországi halfajt kifogott. Megbirkózott a domolykóval is, de valahogy Vilmos mindig azt érezte, hogy neki ez nem elég, többet szeretne. Elhatározta, hogy az ismeretlen szürkeharcsák felé fordul, amelyből aztán egy mai napig tartó szerelem alakult ki…
Vilmos sok-sok éven át rendezvényszervezéssel foglalkozott Magyarországon és egyik koncert jött a másik után. Az egyszerű, szürke hétköznapokat követően a szabadidejét aztán a víz mellett töltötte. Egy ilyen horgászat alkalmával arra gondolt, hogy a szenvedélyéből is meg lehetne élni. Vadvizeken óriási élmény együtt, közösen nagy halakat kifogni és belevágott.
Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, hirtelen kapott egy franciaországi álláslehetőséget, amelyet kis gondolkodás után el is fogadott. A kezdetek igen nehezek voltak – emlékszik vissza, mert összesen csak három szót értett franciául, amiből kettő a köszönés és egy a köszönöm volt – mondta el nevetne. Ma Camarguében ismert horgász, túrákat szervez édesvízre és tengerre egyaránt, miközben jól megérteti magát franciául. Vele indultunk el a francia szürkeharcsák nyomába.
Mi a különleges a francia harcsaállományban?
A szürkeharcsa Spanyolországban és Franciaországban nem őshonos. Senki nem tudja azt, hogyan került ide ez a faj, de a helyiek úgy tartják, hogy a 20. század elején egy magyar gróf telepítette be – sikeresen…
A francia szürkeharcsa állomány ezekben a vizekben olyan nyugalomra talált, amellyel rögtön élt is. Hiszen bármilyen égtáj felé fordulok, az biztos, hogy 40 kilométer sugarú körben nincs rajtunk kívül más horgász – meséli Vilmos. Aki a kényelmes horgászatot kedveli, úgy, hogy nem zaklatja senki, akkor megérkezett a végállomásához: Provance!
A mai rendkívül mozgalmas, rohanó világban itt megtalálhatjuk azt a fajta békét, amire olyan sokan vágyunk. A nyugalmat, amit a víz áraszt, nem pótolhatja semmi, ráadásul nincsenek horgászok! Tudom ez furcsán hangzik egy magyarországi horgász számára, de a tengeri horgászat itt az első számú kalandok közé tartozik – mondja Vilmos. A tengeri hal íze felülmúlja az édesvízi halakét, éppen ezért a szürkeharcsát és a pontyokat senki nem fogyasztja. Ennek köszönhetően egy rendkívül nagy egyedszámú ősharcsa-állomány él itt a Camergue vidékén. A halak maximum egymás gyérítik, horgásszal rajtam kívül egy se találkozik az élete során. A rendkívül nagy halgazdagság miatt, a szürkeharcsák is alkalmazkodtak ehhez a páratlan lehetőséghez. Nem ritka, hogy horgászat alkalmával egy állásból négy nagytestű harcsát is adhat a folyó – amit minden alkalommal mi vissza is engedünk. A horgászati stílus mindenkinek más és más. Én, ha tehetem, pergetni szeretek, mások fenekeznek vagy „driftelnek” – ami itt azt jelenti, hogy csónakban ülve, úszóval sodortatják a folyón a felkínált csalit – meséli Vilmos, milyen is a francia vízparton az élet.
A halak méretei egészen elképesztőek, bár a tömegüket elég problémás lemérni, s hogy minél kevesebbet sérüljön a hal, inkább a hosszúságukat mérjük és aztán irány a víz – mesélt a külhonban élő Varga Vilmos.
folytatjuk…
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Kapitális csukát akasztottak
Bagó Róbert élete egyik legnagyobb csukáját akasztotta meg. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Bagó Róbert vagyok. Több, mint 40 éve horgászom, gyermekkori szenvedélyem. Mindig is közel állt a szívemhez a finomszerelékes horgászat. 2 évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom, Zsolt ismertette meg velem a rablóhalazás világát. Ezen belül a drop shot módszer tetszett meg leginkább, így, ha csak tehetem, ezzel horgászok.
2024. november 2-a fontos nap lett a horgászéletemben. 10 órakor érkeztünk a horgászhelyre, csodálatos, napsütéses, szélcsendes időben. Nem sokkal a horgászat kezdete után, sikerült fognom egy 35 centis kősüllőt, majd egy szebb sügér akadt a horgomra. Kis pihenőt adtak a csatorna halai. A következő dobásnál olyan érzés volt, mintha elakadt volna a szerelék, kb. 30 méterre a parttól. Ahogy megrántottam, iszonyatos erővel megindult, a fékem egyfolytában szólt. Ekkor már tudtam, hogy óriási halat akasztottam. 35 percig egyfolytában ment, amire a part közelébe tudtam húzni. De még ekkor sem tudtam, hogy mi dolgoztatott meg ennyire. Zsolt, a merítőszákkal, tettre készen állt mellettem.
A parttól egy méterre mutatta meg magát. Ebben a pillanatban Zsolt gyorsan meg is szákolta. Másodpercekig csak néztük a hatalmas halat, nem tudtunk megszólalni sem. Életünkben egyikünk sem látott még ekkora csukát! Miután megmértük, számszerűen is bebizonyosodott, hogy hatalmas:1 méternél is nagyobb, 15 kiló! Zsolt 30 éve perget, de ilyen óriási halat még ő sem látott. Azt én is éreztem, hogy nagy lesz, de hogy ilyen különleges, hatalmas lesz, arra nem is gondoltam. Egyből feltűnt az óriási hasa, tapintásra éreztem, hogy tele van hallal. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy elviszem. Ebben a világban, aki a vízben megél több évtizedet, az megérdemli, hogy éljen. Remélem még sok horgásznak ad örömet és visszaengedik.
A felszerelés, amivel megfogtam: Shimano stradic pergetőbot 15-50 grammos, orsó Shimano stradic 4000-es, 12-es fonott zsinór, 22-es fluorokarbon előke, 15 grammos végólom, vörösszínű 5 centis gumihal.
Kívánom, hogy ti is átélhessétek egyszer ezt a csodálatos élményt!
Írta és fényképezte: Bagó Róbert
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor