Horgászat
Egy magyar szürkeharcsa horgász Franciaországban
Varga Vilmos Franciaországban, Provance tartományban él és ma már csak a horgászattal foglalkozik. 11 évesen találkozott először a horgászattal, amely szépen lassan egyre nagyobb szenvedéllyé nőtte ki magát. Gyerekként a Duna különböző szakaszait vallatta, persze hol görbült, hol meg csak a készülődés és a vízpart melletti várakozás élménye maradt, de nem adta fel. Azonban a türelem és a kitartás meghozta az eredményét és lépésről lépésre, a keszegtől egészen a nagy pontyokig, minden magyarországi halfajt kifogott. Megbirkózott a domolykóval is, de valahogy Vilmos mindig azt érezte, hogy neki ez nem elég, többet szeretne. Elhatározta, hogy az ismeretlen szürkeharcsák felé fordul, amelyből aztán egy mai napig tartó szerelem alakult ki…
Varga Vilmos az év nagy részét Provance tartományban tölti Franciaországban, és ma már csak a horgászattal foglalkozik. 11 évesen találkozott először a horgászattal, amely szépen lassan egyre nagyobb szenvedéllyé nőtte ki magát. Gyerekként a Duna különböző szakaszait vallatta, persze hol görbült, hol meg csak a készülődés és a vízpart melletti várakozás élménye maradt, de nem adta fel. Azonban a türelem és a kitartás meghozta az eredményét és lépésről lépésre, a keszegtől egészen a nagy pontyokig, minden magyarországi halfajt kifogott. Megbirkózott a domolykóval is, de valahogy Vilmos mindig azt érezte, hogy neki ez nem elég, többet szeretne. Elhatározta, hogy az ismeretlen szürkeharcsák felé fordul, amelyből aztán egy mai napig tartó szerelem alakult ki…
Vilmos sok-sok éven át rendezvényszervezéssel foglalkozott Magyarországon és egyik koncert jött a másik után. Az egyszerű, szürke hétköznapokat követően a szabadidejét aztán a víz mellett töltötte. Egy ilyen horgászat alkalmával arra gondolt, hogy a szenvedélyéből is meg lehetne élni. Vadvizeken óriási élmény együtt, közösen nagy halakat kifogni és belevágott.
Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, hirtelen kapott egy franciaországi álláslehetőséget, amelyet kis gondolkodás után el is fogadott. A kezdetek igen nehezek voltak – emlékszik vissza, mert összesen csak három szót értett franciául, amiből kettő a köszönés és egy a köszönöm volt – mondta el nevetne. Ma Camarguében ismert horgász, túrákat szervez édesvízre és tengerre egyaránt, miközben jól megérteti magát franciául. Vele indultunk el a francia szürkeharcsák nyomába.
Mi a különleges a francia harcsaállományban?
A szürkeharcsa Spanyolországban és Franciaországban nem őshonos. Senki nem tudja azt, hogyan került ide ez a faj, de a helyiek úgy tartják, hogy a 20. század elején egy magyar gróf telepítette be – sikeresen…
A francia szürkeharcsa állomány ezekben a vizekben olyan nyugalomra talált, amellyel rögtön élt is. Hiszen bármilyen égtáj felé fordulok, az biztos, hogy 40 kilométer sugarú körben nincs rajtunk kívül más horgász – meséli Vilmos. Aki a kényelmes horgászatot kedveli, úgy, hogy nem zaklatja senki, akkor megérkezett a végállomásához: Provance!
A mai rendkívül mozgalmas, rohanó világban itt megtalálhatjuk azt a fajta békét, amire olyan sokan vágyunk. A nyugalmat, amit a víz áraszt, nem pótolhatja semmi, ráadásul nincsenek horgászok! Tudom ez furcsán hangzik egy magyarországi horgász számára, de a tengeri horgászat itt az első számú kalandok közé tartozik – mondja Vilmos. A tengeri hal íze felülmúlja az édesvízi halakét, éppen ezért a szürkeharcsát és a pontyokat senki nem fogyasztja. Ennek köszönhetően egy rendkívül nagy egyedszámú ősharcsa-állomány él itt a Camergue vidékén. A halak maximum egymás gyérítik, horgásszal rajtam kívül egy se találkozik az élete során. A rendkívül nagy halgazdagság miatt, a szürkeharcsák is alkalmazkodtak ehhez a páratlan lehetőséghez. Nem ritka, hogy horgászat alkalmával egy állásból négy nagytestű harcsát is adhat a folyó – amit minden alkalommal mi vissza is engedünk. A horgászati stílus mindenkinek más és más. Én, ha tehetem, pergetni szeretek, mások fenekeznek vagy „driftelnek” – ami itt azt jelenti, hogy csónakban ülve, úszóval sodortatják a folyón a felkínált csalit – meséli Vilmos, milyen is a francia vízparton az élet.
A halak méretei egészen elképesztőek, bár a tömegüket elég problémás lemérni, s hogy minél kevesebbet sérüljön a hal, inkább a hosszúságukat mérjük és aztán irány a víz – mesélt a külhonban élő Varga Vilmos.
folytatjuk…
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel