Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Horgászat

Menyhalakat fogtak a Garamból – GALÉRIÁVAL

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Szetei Norbert, Szlovákiában élő magyar ajkú horgász. Szabad idejében főleg a Garamon horgászik, alig pár kilométerre a magyar-szlovák határtól. Nyaranta, a Dunán is megfordul a barátaival.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

Számos különböző halfajt sikerült már kifognia a Garamból. A menyhal horgászata azonban évről-évre egyre jobban vonzotta. Idén, késő ősszel barátaival a Garam déli szakaszára ment ki horgászni, alig pár kilométerre Párkánytól.  Dávid előzetesen ismert egy olyan szakaszt a folyón,ahol sikeresen lehet menyhalra horgászni.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

Dávid olyan horgász, aki nagyon hamar kiismer egy-egy folyószakaszt.. Ez egy különleges képesség, amellyel nem mindenki rendelkezik. A három horgász  a titkos helyükre ült le horgászni.  A horgászhelyet személyautóval csak  nehezen lehet megközelíteni. Egy lassú vízfolyású öböl mellett telepedtek le, aminek az aljazata kövekkel borított.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

Norbert és Gergő kissé bizonytalan volt, mert ilyen helyen az ólom hamar beszakad. Nyáron itt főleg amurt és pontyot lehet fogni, télen pedig menyhalat. Mivel a menyhalak is prédaállatai lehetnek más ragadozóhalaknak, ezért a folyó csak bizonyos szakaszain tűnnnek fel. A menyhalak kifejezetten szeretik a köves szakaszokat, mert innen lesik a sneciket, és egyéb táplálékukat.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

A menyhal kifejezetten érzékeny a zajokra, ezért jobb csöndben maradni a vízparton. A felszerelésük feeder botokból állt, amihez 40-es főzsinórt, valamint 40 centiméter hosszú 30-as fluorkarbon előkét kötöttek kettes horoggal, amihez 80 grammos ólmokat választottak. A Garam a kisebb folyók egyike, időnként nagy sodrással. Próbálkoztak kisebb ólmokkal is az elmúlt évek során, de nekik ez a vált be.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

Mind a hárman különböző csalikat kínáltak fel. Dávid élő kárásszal próbálkozott, Norbi taposott kishallal, míg Gergő gilisztát dobott be a vízbe. Pár perc várakozás után a taposott kishal váltotta ki a legnagyobb reakciót, a többi csali nem érdekelte a menyhalakat.

A taposott kishallal horgásztak tovább, majd idővel mindenki fogott különböző méretű menyusokat. A halak többsége meghaladta a 35 centiméter hosszúságot. Szlovákiában hatóságok idén megszigorították a halak legkisebb kifogható méretét.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

Tavaly a 30 centiméternél kisebb menyhalakat kellett visszadobni a vízbe, idén ezt 35 centiméternél módosították. A legnagyobb menyhal elérte a 48 centiméteres nagyságot. A halak hossza minden esetben 40 és 48 centiméter között változott. Mivel a menyhal rendkívül finom, ezért a legnagyobb halat hazavitték, míg a többit, a fényképezés után azonnal szabadon engedték.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

A szlováki horgászrend jelentősen eltér a magyartól. Novembertől április végéig a horgászok csak reggel hattól este kilencig horgászhatnak. Aki nem tartja be a hatályos horgászrendet,azt megbüntetik a szlovákiai ellenőrök. Mivel az elmúlt hetekben többször próbálkoztak menyhalat fogni, azt vették észre, minél hidegebb van, annál aktívabbak ezek a halak.

Fotó: Felvidéki Pecások – Agro Jager News

Ha nagy a köd, az esetek többségében több halat is fognak. Furcsa, de a menyhalak is érzékenyek a frontokra, amit mindig meg is éreznek. Kijelenthető, hogy nyugodtabb, csendesebb időben jobban mozognak. A menyhal általában a szürkületben mutatkozik meg először, addig kivárnak, nem mozdulnak. A Garam halállománya azonban jelentősen csökkent. A közelmúltban  ipari szennyezés történt a folyón. A vadvízbe került vegyszer körülbelül 50-100 kilométer után annyira meghígult, hogy nem okozott pusztulást a folyó délebbi szakaszán. Azonban az északibb részeken több halfaj is eltűnt, így a menyhal is. A komáromi szakaszon azonban a menyhal állománya stabil. A Garamban élő menyhalak vélhetően a Dunából úsznak fel a táplálék reményében. A Garam fentibb szakaszain csak nagy ritkán lehet menyhalat fogni.

A Garamon körülbelül 8 Celsius fok alatt mozdulnak meg a menyusok. Mivel a Garam folyót szabályozták, horgászat nem egy “leányálom”.  A folyó szintje mindennap 30 -40 centimétert ingadozik. A halak ezt nem szeretik, nem tudják mi fog történni, és emiatt nem esznek. A horgászatuk a fent említett körülmények miatt teljesen kiszámíthatatlan, és rapszódikus  – zárta beszámolóját Szetei Norbert.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek: Felvidéki Pecások

***

A Felvidéki Pecások Facebook csoportot négyen alapították meg. A hobbiból született horgászvideókat különböző vadvizeken először telefonnal készítették.

Időközben egyre jobb minőségű horgászvideókat készítettek, amihez a tárgyi tudásokat, és az eszközeiket is bővítették. A humorral átszőtt videókat főleg helyi fiatalabb generációnak készítik azért, hogy könnyebb legyen a halfogás a Garamon és más folyókon Szlovákiában és Magyarországon is. A tapasztalatok megosztása rendkívül fontos, amivel egy olyan tudásbázist szeretnének létrehozni, amihez bárki hozzáférhet. A Felvidéki pecások csoportja itt érhető el.

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Horgászat

Megdőlt az országos szürkeharcsa-rekord!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Bányai Péter június 10-én harcsázni indult, a Veszprém vármegyében található Széki-tóra, amely Devecsertől négy kilométerre található. Álmában sem gondolta, hogy a horgászata végén megdől az országos szürkeharcsa-rekord. 

Élményeiről beszámolt lapunknak:

Sziasztok! Bányai Péter vagyok, a Széki-tó egyesületi tagjaként már 2009 óta hajtom aktívan a bajszosokat, bójás módszerrel. Az évek alatt öszzehozott a sors már sok szép példánnyal, a 70 centiméteres 55 kilós halakig. Szokásomhoz híven, a nagy esőzésre is tekintettel, 2024. június 10-én a helyemre indultam, ami a befolyó árok közelében helyezkedik el. Ez a harcsások egyik kedvenc horgászhelye. Bíztam az időjárásban és a hétköznapban, tudtam, üres lesz a tó, s ami számomra kedvező, se lámpázás, se zörgés. Csend lesz a tavon.

Fotó: Bányai Péter – Agro Jager News

17 óra felé szerelékemet bójás módszerrel kihelyeztem, bíztam az éjszakában. Valami lesz! De sajnos a kapás elmaradt! Hajnalban ébredve, egy kávé mellett vártam napfelkeltét. A csalihalak élnek. Nem értem, mi baj lehetett? Miért nem evett? Az időjárás kedvez, minden klappolt. Majd vizet szemlélve, a kihelyezett karómtól nem messze, hatalmas rablásra lettem figyelmes. Úristen! Ott a harcsa!  Mindjárt kapásom lesz, de a számára kedvező vadászterületet nem volt hajlandó elhagyni! A közelben horgászó harcsás barátomat hívtam, Tima Andrást! Hallod Bandi! Itt rabol!

Fotó: Bányai Péter – Agro Jager News

Tőlem nem messze Bandi megjegyezte, az aktívan táplálkozó harcsát könnyebb megfogni! Nem tetováztam, telefon letéve, úszós szerelékkel gilisztával elindultam! Lassan, csorogva közelítettem meg a helyszínt! Vártam a rablást, de az úszón felkínált giliszta érdektelennek tűnt számára. Óvatlan mozdulat a csónakban és mintha ott se lett volna – eltűnt. Csalódottan kifelé vettem az irányt, pakolni kezdtem,majd hihetetlen módon újra jelet láttam. Gondoltam, a rengeteg táplálékhal közt pár szem gilisztám érdektelen számára, változtatnom kell. Fireball technikára szereltem, majd tenyeres dévérrel a horgon, újra elindultam a csónakkal! Féltem, ha túl közel megyek, újra eltűnik. Kb. a helyszíntől egy 15-20 méterre hajítottam a szerelékem!

Hát mondtam is magamban, azért ennek a becsapódásnak volt hangja. Megvártam, míg a csalim talajt ért, majd lassú vontatásba kezdtem volna, de a harmadik tekerésre hatalmas ütést éreztem a botomon! Amit bírtam, bevágtam. Megvagy – gondoltam én! Majd egy iszonyat erőt érezve, a csónakkal együtt elrohant velem vagy 50 métert. Hiába a bivalyfelszerelés, éreztem ő diktál. Tudtam, jó hal lesz. Kb. 20 perc fárasztás után, a karikára görbült bot végén végre öklömnyi buborékokat láttam! Végre – mondtam magamban, nem csak én, te is fáradsz! A sekély víz miatt ( 1,80m ) nemsokára sikerült felszínre kényszerítenem a fejét, akkor láttam meg pár másodpercre. Úristen! Ez hatalmas lesz! Tudtam, esélyem nincs csónakba emelni, se kesztyű, se semmi nálam…

Fotó: Bányai Péter – Agro Jager News

Higgadt maradtam. Amíg húzol, én gondolkodok – mondtam magamban. Tudtam, csak egy esélyem lesz.  A horgászhelyem mellett levő sekély vízben semmi akadály nincs, így arra vettem az irányt! Jónak tűnt, csak hogy a hal nem igen akart jönni 60-70 méternél közelebb a parthoz! Egyszerűen képtelen voltam a csónakban állva húzóerőt kifejteni. Tudtam egy esélyem van, nekem partra kell jutnom! Az orsón a kart átvàltva, partra ugrottam a csónakból! Végre kint vagyok! Azonnal folytattam a fárasztást, immár  biztos talajon. Ahogy csak bírtam, húztam a halat kifelé. Végre megindult felém, majd kb 2-3 méterre parttól, megjelent egy hatalmas száj és végre megláttam a hátát. Majd aztán semmi, se előre, se hátra! Hoppá! Leért a hasa a halnak. A botom félrerakva, azonnal a vízbe indultam! Mellette állva láttam, hát ez nem kicsi lesz! Kesztyű nélkül megragadtam  a száját és nem engedtem. Kis keringő a vízben, de én nyertem. Megvagy! Riasztottam Bandit! Gyere azonnal!!  Ez hatalmas!! Bandi azonnal jött is! A halat meglátva: Peti!! Ez hatalmas! – mondta. Mérjük le a hosszát!! Csak néztünk: 256 cm! Az igen!

Fotó: Bányai Péter – Agro Jager News

Bandi módja le kell mérnünk a súlyát. Szerencsére Bandit már korábban öszzehozta a sors nagy hallal,  így kialakított egy kíméletes mérlegelőt az ilyen helyzetekre. Na!  Mérjük meg! Hoppá! Kettőnknek meg arrébb húzni is nehéz volt! Riasztottam harcsás barátaimat, Zsédely Attilát és Sass Gábort,  akik munkájukból rohantak segíteni! Na!  Emeljük!! Mindenki csak lesett, 127,4 kg!  Micsoda?? Riasztottuk halőreinket is, akik azonnal helyszínre siettek a hitelesítés miatt!

Fotó: Bányai Péter – Agro Jager News

A sallagokat visszamérve, ami pont 8 kg volt, a hal tiszta súlya 119,4 kg lett, amit ámulva néztem! A halőrök mondták, ez nem csak tórekord, hanem szerintük országos lesz! Így már nem volt más hátra, mint halat azonnal vissza engedjem, megvárva hogy biztosan jó erőben van! Hatalmas élmény volt, minden harcsàsnak kívánom, hogy érezze, élje át ezt!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni Tima Andrásnak, Zsédely Attilának és Sass Gábornak, valamint halőreinknek az aktív segítségért!

 

Írta: Bányai Péter

A Széki-tó horgászati lehetőségeiről részletes információk itt érhetőek el!

 

 

 

 

 

 

Az eddigi rekordot Kovács Gábor tartotta, aki 2010- május 10-én 21 óra 45 perckor egy 113 kilogrammos harcsát akasztott Töröcskei tavon. A hossza elérte a 230 centimétert. Forrás: MOHOSZ

 

Tovább olvasom

Horgászat

Tények és tévhitek a kullancs helyes eltávolításáról

Print Friendly, PDF & Email

A Semmelweis Egyetem közleménye:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kullancsok csaknem háromszáz betegséget terjesztenek, ám ezek közül az emberre csak néhány veszélyes. Hazánkban a két leggyakoribb a Lyme-kór és a vírusos agyvelő-, agyhártyagyulladás. Ezek elkerülése érdekében fontos, hogy a kullancscsípés esetén mielőbb távolítsuk el a vérszívót. A Semmelweis Egyetem oktatóvideója ehhez nyújt segítséget.

Fotó: Pixabay

Szabadtéri programok, természetjárás közben főként tavasztól őszig gyakran találkozhatunk kullancsokkal.  Esetleges csípés esetén legfontosabb tényező az időfaktor, hiszen minél tovább van a bőrünkben a kullancs, annál inkább nő a fertőzés veszélye. Éppen ezért a kullancsok eltávolításával felesleges időveszteség orvoshoz fordulni, kivéve, ha nehezen vagy nem elérhető helyen, például a hallójáratban van – mondja dr. Kovács Anikó. A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika bőrgyógyásza az alábbi oktatóvideóban ismerteti a patikában is kapható kullancscsipesz és -kanál helyes használatát, de arra is kitér, hogy ezen eszközök nélkül hogyan tudjuk szakszerűen eltávolítani a vérszívót.

Fontos, hogy eltávolításkor a kullancsnak csak a fejét szorítsuk meg, a törzsének egyidejű összenyomása nélkül, mivel a kórokozók a kullancs belső szerveiben találhatóak, a nyomással viszont öklendezésre kényszerítjük az állatot, ami növeli a fertőzés kockázatát

– mondja a bőrgyógyász.

A videóban a szakember a tévhitekről is beszél, például, hogy a csípésre tilos különböző olajokat, zsírokat, krémeket kenni. Ugyanakkor eltávolítást követően a csípés helyét fertőtlenítsük le, de ne használjunk szteroidos krémet, ez ugyanis megzavarhatja az immunrendszert, és elmaradhat a szokásos helyi reakció, a Lyme-kórra utaló körkörös vagy ovális, több centiméter átmérőjű, fájdalmat nem okozó bőrpír! Ha ilyet tapasztalunk, mindenképpen forduljunk orvoshoz, hiszen a kezeletlen Lyme-kór akár hosszabb idő elteltével is okozhat neurológiai, szív vagy ízületi megbetegedéseket! Az időben felismert betegség azonban orvos által felírt, antibiotikum-kúrával ma már sikeresen gyógyítható.

A kullancsok által terjesztett másik gyakori megbetegedés, a vírusos agyvelő-, agyhártyagyulladás ellen megelőzéssel lehet legjobban védekezni. Az erre kifejlesztett oltás beadatásával, illetve a kullancs mielőbbi szakszerű eltávolításával kiküszöbölhető a megbetegedés.

Forrás: Semmelweis Egyetem

Tovább olvasom

Horgászat

A szanazugi óriás

Print Friendly, PDF & Email

Egy sarkadi horgász nagy fogása a Fekete-Körösön

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Vajda Zoltán Békés vármegye keleti részében él, Sarkadon, nem messze a magyar-román határtól. Az egykor cukorgyáráról ismert város a horgászok előtt sem ismeretlen. Bármerre indul el egy horgász, lépten-nyomon vadvízbe botlik.

Fotó: Vajda Zoltán – Agro Jager News

Egyike azoknak, akik sok-sok év munkájával kiismerték magukat a Körösök-vidékén. Édesapjával gyerekkora óta folyamatosan együtt járnak ki horgászni. Édesapja mindig arra figyelmeztette, hogy egyedül nem szabad kimenni horgászni ezekre a folyókra. Bármi megtörténhet. Sok helyen meredek a part, mély a víz. Egyes folyók,  mint például a Sebes-Körös, vízfolyása gyors, egyes helyeken szeszélyes. Az öregek úgy tartják, hogy helyenként mély kutak is vannak a vízben.

Mivel a munkanapokon szinte mindig Budapest és annak környékén dolgozik, csak hétvégente van ideje horgászni.  Számos olyan helyet is ismer, amelyekre még évek múlva is visszatér.

Amikor csak tehetik, a Fekete-Körösön horgásznak a Sarkad és Gyula közötti folyószakaszon, Szanazugtól nem messze. Ez a folyó az Erdélyi-szigethegységből ered, a hazai szakasza megközelítőleg 134 kilométer. A Körösöket, a Tisza és mellékfolyóival egy időben, a 19. század második felében szabályozták. Szanazugnál egyesül a Fekete-, és Fehér-Körös, amiből megszületik a Kettős-Körös. A Kettős-, és  Sebes-Körös Gyomaendrőd és Körösladány között találkozik egymással, amiből létre jön a Hármas-Körös, amely végezetül Csongrádnál a Tiszába folyik.

A szabályozási munkálatok kezdete a Habsburg Birodalom idejére tehető. Az 1850-es és az 1860-as években a folyók kanyarulatait levágták, medrüket mélyítették és gátakat építettek. Az Körös-vidéken, így a Fekete-Körösön is, jelentős változtatások történtek ezekben az évtizedekben. Az árvízek így gyakorlatilag megszűntek. A szabályozás miatt ez a folyó gyakorlatilag “áll”. Ezen a vizen horgászni kifejezetten nehéz. A Fekete-Körösön pergetve jóval eredményesebb az ember, mintha békés halakra horgászna. Egy balin, egy süllő, szinte mindig akad, amihez, a szerencse mellett, sok tapasztalat is szükséges. Egyes wobblerek nagyon fogósak, de ha egy picivel nagyobbat dobunk be, nem lesz kapásunk. Kivéve, ha valamelyik éhesebb csuka vagy szürkeharcsa rá nem ver.

 

Az elmúlt időszakban egyre többször láttak busákat a vízfelszínén nagy csoportokban gyülekezni, táplálkozni. A fehér-, és pettyes busa állománya az elmúlt években drasztikusan megnövekedett. A békésszentandrási duzzasztónál szinte “mindennel” kifogható. Ott főleg a kisebb, egy- két és fél kilogrammos busa a jellemző mérettartomány. A térhódításuk egyre látványosabb, mivel csapatokban szeretnek úszni. A horgászatuk azonban jelentősen eltér a többi halfajétól. Táplálkozásuk egyedi, ezért horgászatuk teljesen más csalit és felszerelés kíván. Az elmúlt egy-két évben Zoli édesapjával kitanulta a busázás rejtelmeit. Minden évben több alkalommal célzottan busára is horgásznak.  A busa horgászata drága az etetőanyag miatt. Korábban többször készítettek saját receptúra alapján préselt etetőanyagokat. Azonban a mostani alkalommal egy jól ismert márka termékeit használták. Édesapja volt már a Dunán, a Pilismaróti öbölben is horgászni, ahol eredményesen horgászott busákra.

Május közepén, az egyik hétvégén, Zoli kiment horgászni. A sötétedés előtt már a parton várta a kapásokat. Aznap süllőt szeretett volna fogni egy öbölben. Kapása nem volt, de a víz tetején, tőle alig pár méterre, rengeteg busát látott táplálkozni. Aznap még kapása sem volt, de elhatározta, hogy megpróbál majd a következő napon busát fogni.

Másnap kora délutánra ért ki. Mindent, úgy, ahogy a korábbi években tanult, alkalmazott. Röviddel a kiérkezés után már az úszós készséget nézte, amit folyamatosan lökdöstek a halak. Sokáig bízott abban, hogy kapása is lesz, azonban ez egyelőre elmaradt. Elkezdte variálni az ereszték hosszát, mivel busákat főleg a víz tetején is látott, ezért az úszótól a horog körülbelül 20-30 centiméterre lehetett. Egyelőre ez sem vált be. Este tíz órakor eldöntötte, hogy ha nem történik semmi, körülbelül éjfélig vár, akkor hazamegy!

23:40-kor az úszója eltűnt, ekkor azonnal bevágott. Egy pillanatra érezte, a folyóvízre tervezett feeder botján, hogy egy nagyobb halat sikerült megakasztania. A bevágás után a hal a part felé indult el, pontosan Zoli felé. Eddig nem is volt semmi gond. Miután a hal érzékelte a partot, megfordult, és teljes erejéből elindult a folyó közepe felé. 40-50 méter zsinór lepergett az orsóról. Aggódott is, mi lesz, ha a hal nem akar megállni. A fék erősségét is csak annyira állította be, nehogy valami elszakadjon közben.

A halat folyamatosan fárasztotta, komótosan mindig megállítva. A hal időnként a partmenti növényzet felé indult el, ami egyszer majdnem sikerült. Utána érezhetővé vált, hogy a hal folyamatosan fárad. Körülbelül 20-25 perc elteltével újra meglátta a törzsét, az uszonyait.

Fotó: Vajda Zoltán – Agro Jager News

Amikor már a busa feladta, két kisebb gonddal szembesült. Meredek volt a part és a szák is lehetett volna egy picivel nagyobb. A kerek szákban a busa csak félig fért be, a testének egy kisebb része az ég felé állt. Amennyire csak lehetett, kímélte a halat és a szákot is, amit a tervezők teljesen más feladatra terveztek. Amikor nagy nehezen kiemelte a halat a vízből, érezte, hogy ez jóval súlyosabb, mint elsőre gondolta.

A horgászmérlege a parton kiakadt, ezért csak becsülni tudta a hal tömegét. Miután hazaért, a szobamérleg segítségével derült ki, hogy a több mint egy méter hosszúságú fehér busa tömege 30 kilogramm.

Ekkora busát még ezidáig nem sikerült megakasztani. A jövőre nézve bizakodásra ad okot, hogy ilyen kapitális példányok is  élnek a Fekete-Körösön és hasonló szép fogásokról tudunk még beszámolni – zárta beszámolóját Vajda Zoltán.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

 

 

Tovább olvasom