Természetvédelem
Nem védett területeken is kezd megjelenni a magyar futrinka
A magyar futrinka (Carabus hungaricus) fokozottan védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében, ún. jelölő faj.
A magyar futrinka (Carabus hungaricus) fokozottan védett Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj szerepel a Natura 2000 Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében, ún. jelölő faj. 35 Natura 2000 területről jelezték jelölőfajként az országban, ezek közül 8 a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén helyezkedik el.
Természetvédelmi státusza miatt az utóbbi időben megszaporodtak a rá irányuló felmérések. Egyre több nem védett területről is előkerül, így idén ősszel Solt külterületén mutatta ki a nemzeti park természetvédelmi őre: 23 példány került elő egy erdők közé ékelődő, jó állapotú homoki gyepről. Az utóbbi időben sikerült a faj jelenlétét igazolni Bugac, Kalocsa, Bócsa, Császártöltés, Csávoly, Hajós, Érsekcsanád, Érsekhalma, Imrehegy, Kunadacs, Orgovány, Soltszentimre, Tázlár és Baja külterületen.
A magyar futrinka hazánkban potenciálisan veszélyeztetett. A veszélyeztető tényezők közé tartozik az élőhelyek beépítése, illegális szemétlerakás, beszántás, de ide sorolható a taposás, az intenzív legeltetés, az úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok, az erdősítés és a spontán erdősülés.
Tipikus sztyeppfaj, a hazai futóbogarak közül a leginkább szárazságtűrő. Elsősorban homok- és löszpusztagyepekben, illetve a középhegységi és dombvidéki meleg lejtőkön, sziklagyepekben, lejtősztyeppekben találja meg életfeltételeit.
A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében a magyar futrinka természetvédelmi állaptának hosszú távú nyomonkövetése is zajlik. A megfigyelésére kidolgozott módszertani útmutatás szerint nyomon követik a faj egyedszámának változását (intenzív monitorozás) és elterjedési területének alakulását (extenzív monitorozás).
Az extenzív monitorozás célja az ismert állományok meglétének vizsgálata, valamint új lelőhelyek keresése. Intenzív monitorozás, azaz az egyedszám változásának figyelemmel kísérése évente történik. A mintavételt szeptember közepétől október közepéig (ez az állat fő aktivitási periódusa) vagy áprilistól november végéig végzik. Utóbbi esetében az adott évi fiatal példányokról, valamint a lárvákról is kapunk adatokat.
A felmérést élvefogó pohárcsapdákkal végzik (két, kissé átalakított, egymásba helyezett műanyagpoharat ásnak le a talajba, föléjük műanyaglemez kerül a csapadék és a napsugár elleni védelem miatt). Az intenzív módszer esetében területenként 200 db, extenzív módszer esetében 10 db pohárcsapda kerül kihelyezésre.
A magyar futrinkáról:
A magyar futrinka a Palearktikumban honos, ahol összesen három alfaja fordul elő. A nálunk is honos alfaj elterjedésének súlypontja a Kárpát-medence, és a következő országokban élnek populációi: Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia. Hazánkban a legtöbb előfordulási adat a Duna-Tisza köze és a Nyírség területére esik.
Szárnyatlan, teste szénfekete, felül a finom recézet miatt matt, kissé zsírfényű. Feje és előháta igen finoman és sűrűn pontozott, a szárnyfedő korongján a pontok nagyobbak. A szárnyfedőn a rendszertelenül álló, szabad szemmel alig kivehető, apró pontokon kívül jól látható, lapos gödröcskék vannak, melyek 3 hosszanti sorba rendeződtek.
Életmódjáról viszonylag keveset tudunk. Szaporodása nyár végén – ősz elején zajlik, ekkor figyelhető meg a faj a legnagyobb egyedszámban. A telet főként lárva formában, a talajban vészelik át. A kifejlett példányok kisebb része szintén áttelel, de nagy részük a fagyok beálltával elpusztul. A többi hazai futrinkafajhoz hasonlóan alapvetően éjszaka aktívak, nappal farönkök, kövek alatt, talajrepedésekben rejtőzködnek vagy beássák magukat a homokba. Feltételezhetően a gyepekben élő, lassú mozgású gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, csigák, giliszták).
Forrás: KNPI
Nem a Mátra alján, hanem a bihari határ mentén, Pocsajon, a falu szélén lakik az öreg néne, aki két éve fogadta magához a sete-suta őzgidát, mely mindeddig boldogan élt a kertben, kutyával, tyúkokkal, kacsákkal, libákkal békességben.
Egy nem túl szép napon az eddig barátságos kutya megharapta az őz fejét, ahogy megugrott, a lába beszorult egy vaskarám alá, és a hátulsó lába lábtő ízületén nyílt ficam keletkezett. A bőr 12 cm-en felszakadt, és a csont kifordult. Az őz azon járt, mely szennyeződött, fertőződött, ha azonnal nem kap műtéti ellátást, amputálni kell. Gazdája egy nyolcvan éves öreg néni nem tudta elsősegélyben részesíteni, másnak az őzike nem hagyta magát megközelíteni.
A debreceni speciális állatmentők aznap nem tudták szállítani, altatás nélkül nem is lehet. Azonnal kocsiba ültem munkatársammal, és egy bő óra alatt odaértünk Pocsajra. Altató injekció az ólban a combjába, majd mosás, fertőtlenítés, antibiotikum, sínbe rakás, lepedőbe göngyölés és a Duster hátsó ülésén munkatársunk vigyázott rá útközben. Ha mozdult, kapott még egy kis altatót, mert mintegy fél óra a hatása, az út pedig 100 km. Hortobágyon még egy adag, mely már kockázatos volt, mert kérődzők hosszú altatás során felfúvódhatnak, de szükséges, mert azonnal meg kellett operálni.
Mosás, fertőtlenítés, antibiotikumos lemosás még egyszer, csak jobban, szalagok, ízületi tok és bőr varrása után sínezés. Egy folyosót almoztunk be neki, a redőnyös falú kórtermeket összetörte volna, ha nekiugrik. Nem ugrál, de áll, járkál, eszik, iszik, és a gazdái másnaponta látogatják. Öreg néne simogatja, becézgeti, szeretgeti, két hét múlva hazaviszi.
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Dr. Déri János beszámolója 2023-ból:
Tavaly a madárinfluenza miatt a daruállomány 10%-a elpusztult.
Éppen egy éve tört ki a darvak között a madárinfluenza. Tavaly talán a világon a legtöbb daru gyűlt össze Hortobágyon, közel 200 000 madár. Táplálkozni a kukorica tarlókon százas-több ezres csoportokban, és éjszakázni alacsony vízállású, leeresztett halastavakban tízezrével.
Valahol 20 ezer, valahol 60 ezer egy tóban, ahol könnyen terjed a vírus. Hortobágyon pár ezer hullott el, innen a szegedi Fehér tóhoz vonulók közül közel 20 ezer. Az egész állománynak a 10 %-a! A hullák nem kerültek összeszedésre, még februárban sem, mert nem volt gazdája. Sem az állategészségügy, sem a természetvédelem nem tudott, vagy nem akart ezzel foglalkozni.
A daruvész során érdekes módon pár nagyliliken kívül nem volt más madárfaj az áldozatok között. Még a korábbi járványok alatt leginkább érzékeny hattyúk is kimaradtak belőle, bár előtte a nyár folyamán több gólya, egerészölyv is fertőződött.
De az összes nagyüzemi házibaromfi állomány elkapta és kártalanítás mellett mindet ki kellett irtani. A tavaszi vonulással a darvak már nem hullottak, a vadludak sem, de a házi baromfiállományok igen, melyeket ismét ki kiellett irtani.
A vírus endémiássá vált, nem kell már behurcolni, itt terem. Bár idén a vadmadarakat megkímélte a betegség, most újra dühöng a házi baromfiállományok között, és nem biztos, hogy nem jelentkezik vadon élőkben újra. Néhány nyári lúdban már megjelent Hortobágyon és a környéken.
Ha találkozik valaki túl szelíd, emberi közelséget elviselő, esetleg remegő, fejét rázó, tekerő vízimadárral, akkor a tavalyi protokoll szerint nem kell hozzá nyúlni, ott kell hagyni, ahol van, és a hatósági állatorvosnak kell szólni. Ha mi tudunk róla, megoldjuk a karanténozását, a tampon minta vételét és vizsgálatra küldését. Ha valaki akár közvetlenül, akár közvetve érintkezett velük, azonnali teljes személyi fertőtlenítés, ruhacsere szükséges, és ne menjen madarak közelébe!
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Az I. és a II. rendű vádlott közel 75 köbméternyi hulladékot helyezett el Mátraháza határában.
Az I. és a II. rendű vádlottak egymástól függetlenül több köbméternyi építési törmeléket, háztartási hulladékot, míg másikuk egy kanapét is elhelyezett a Mátraháza külterületén található tájvédelmi körzetben. Az illetékes kormányhivatal által a földterület megtisztítására kötelezett vétlen tulajdonosok közel 1.600.000 forintot fizettek az évek során felhalmozódott hulladék elszállításáért.
A bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott 2022. március 3-án a használatában lévő tehergépkocsival öt fordulóval hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül 0,5 m3 vegyes, veszélyes anyagnak nem minősülő – tégladarabokat, egy pozdorja darabot, szigetelőanyag darabokat, nagyobb vastagságú üvegdarabokat tartalmazó – építési-bontási hulladékot, valamint 7 m3 települési hulladékot helyezett el a tulajdonosok márkházi külterületi ingatlanán.
Az I. rendű vádlott által kihelyezett 0,5 m3 építési-bontási hulladék alkalmas volt a föld, a víz, illetve azok összetevői veszélyeztetésére.
A II. rendű vádlott 2021. szeptember 13. és 2021. október 14. napja között, pontosan meg nem határozható időpontban ugyancsak hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül veszélyes faanyagot tartalmazó kanapét helyezett el hulladékként ugyanott. A II. rendű vádlott által engedély nélkül elhelyezett kanapé veszélyes hulladéknak minősült.
A Márkháza külterületén található, tájvédelmi körzethez tartozó földterületen korábban egy szakadék volt található, amelyet az évek során – illegálisan – veszélyes hulladékot is tartalmazó hulladékkal töltöttek fel ismeretlenek. Az illetékes kormányhivatal a terület tulajdonosait a hulladék elszállítására kötelezte. Az összesen közel 75 köbméternyi hulladék elszállítása a tulajdonosoknak 1.600.000 forintjába került.
A Salgótarjáni Járásbíróság a 2024. október 7-én megtartott előkészítő ülésen hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntette miatt az I. rendű vádlottat 180 óra közérdekű munka büntetésre, míg a II. rendű vádlottat 1 év, végrehajtásában 1 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A bíróság döntése fellebbezés hiányában a kihirdetést követően jogerőre emelkedett.
Forrás: Magyarország Bíróságai