Keressen minket

Természetvédelem

Miért támadják az autókat, ablakokat a madarak tavasszal?

Nem csak Magyarországon és Európában, de más kontinenseken is rendszeresen megfigyelnek − elsősorban tavaszonként − autók visszapillantó tükrét és szélvédőjét vagy házak, irodák ablaküvegét mániákusan csipkedő, kopogtató madarakat

Közzétéve:

Nem csak Magyarországon és Európában, de más kontinenseken is rendszeresen megfigyelnek − elsősorban tavaszonként − autók visszapillantó tükrét és szélvédőjét vagy házak, irodák ablaküvegét mániákusan csipkedő, kopogtató madarakat, melyek akár napokig visszatérve, órák hosszat támadják ezeket a mesterséges objektumokat. Ezekben az esetekben − függetlenül az érintett madarak csoportbeli hovatartozásától − nagyon sok a közös vonás, melyek egyben magyarázattal is szolgálnak a viselkedésre.   

A madarak élőhelyén parkoló autók fényezése is vizuális madárcsapda (a képen barázdabillegető látható) lehet (Fotó: Orbán Zoltán)

A jelenség hátterében a madarak költési időszakának kezdetével felerősödő területféltő magatartása, és ezzel összefüggésben a civilizációs környezet “tükörkép-szennyező” hatása áll. Mivel a természetben a mesterséges tükröződő felületekhez hasonlóan gyakori, ráadásul ennyire stabil és tiszta tükörkép nem létezik, az állatoknak nem volt lehetősége evolúciós szinten alkalmazkodni, felkészülni erre az ingerözönre.

Miért csinálják?!

Tavasszal a hosszabbodó nappalok hatására szaporodási izgalomba kerülő hímek fészkelőhelyet keresnek maguknak és leendő párjuknak, majd énekléssel kijelölik ennek határait, miközben figyelve és fülelve keresik a rivális hímeket.

A viselkedés leggyakoribb kiváltója az autók visszapillantó tükre és hátsó szélvédője, de a madarakat bármilyen tükröződő felület (például ablakok), és természetesen a számukra hozzáférhető helyre kitett tükör is megtréfálhatja. Ezekre mutatnak példát az alábbi, az amerikai kontinensről származó videó felvételek is.

Mit tehetünk ezekért a madarakért?

Bármilyen jópofának tűnjenek is ezek az “erőlködő” madarak, a vizuális környezetszennyezés könnyen veszélyessé válhat a számukra, mert a tükörképükkel vívott sokórás mániákus harc teljesen természetellenes körülmények között zajlik, hiszen az “ellenség” soha nem adja fel, így a madár képes a végkimerülésig küzdeni. Eközben nem táplálkozik rendesen, nem tudja a területét megvédeni a valódi riválisoktól, és akár a fiókák etetésébe való besegítést is hanyagolhatja. Sőt, az ablakban tükröződő „fajtárs” támadása következtében betörő üveg a madárnak fizikai sérülést okozhat. Néhány éve Sásdon egy fehér gólya napokig olyan hevesen támadta a tükörképét egy épület ablakaiban, hogy azok közül több is betört.

Forrás: MME

Természetvédelem

Bábaszarka – Ismét több nagy őrgébics telel a Kis-Sárréten 6.

Ilyenkor télvíz idején is találkozhatunk áttelelő példányokkal:

Published

on

A hazánkban előforduló gébicsfajok közül a nagy őrgébics a legtermetesebb, körülbelül akkora, mint egy rigó.  Ilyenkor télvíz idején a Körös-Maros Nemzeti Park minden részterületén, így a Kis-Sárréten is találkozhatunk vele.

Fotó: Boldog Gusztáv László – KMNP

Alapszíne szürkésfehér, szárnya és farka fekete. Méretéhez képest nagy a feje, melyen egy fekete szemsáv kölcsönöz szigorú tekintetet számára. Külsejét a ragadozó madarakéhoz hasonló kampós, erős csőr teszi teljessé.

Hazánkban elsősorban téli vendég, de az északkeleti országrészben kis számban fészkel is. Európa és Ázsia nagy részén, valamint Észak-Afrikában költ. A Körös-Maros Nemzeti Park tájain az első példányok idén is október közepén jelentek meg. Azóta a számuk növekedett, igaz sehol sem találkozhatunk velük túl gyakran.

Kedveli a fasorokkal, facsoportokkal, bokrosokkal tarkított, nyílt mezőgazdasági területeket, pusztafoltokat. Jellemzően magányosan figyelhetjük meg, igen nagy revírt, azaz táplálkozó-területet tart fenn telelőterületén.

Rendszertanilag énekesmadár, azonban életmódja a ragadozó madarakéhoz hasonló. Tipikus vártamadár, azaz zsákmányát különböző magaslatokról kémleli, például telefon- és villanyoszlopokról, vezetékekről, bokrok, fák és egyéb száraz növények csúcsáról, de gyakran vércse módjára szitál. Költési időben sok nagytestű rovart is fogyaszt, de télen ezek hiányában főként apró rágcsálók, alkalmanként kisebb énekesmadarak szerepelnek az étlapján. Ezeket gyakran a többi gébicsfajhoz hasonlóan tövisekre, tüskés ágakra szúrja fel.

A Kis-Sárréten Mezőgyán – Geszt – Biharugra határában, egy előre meghatározott útvonalon évről-évre megszámoljuk az itt telelő példányokat. A mostani eredmény 12 példány, de a teljes területen minimum 30 példány is előfordulhat. A nagy őrgébicset ezen a vidéken népies nevén, bábaszarkának is nevezik.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kis lilikek nyomában

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közleménye:

Published

on

November 15-én megtörtént a műszaki átadás-átvétele a kis lilik fennoskandináv állományának védelmét célzó LIFE pályázat (LIFE LWfG CLIMATE RESILIENCE (LIFE19 NAT/LT/000898) keretében elkészült élőhely rehabilitációknak. A két helyszín az Akadémia és a Bivalyos volt, ahol a funkciótlan, vagy természetvédelmi szempontból negatív hatást gyakorló vízlevezető csatornákat dolgoztuk el, beton műtárgyakat számoltunk fel, egy kilátó pontot építettünk, mely a megfigyelést teszi könnyebbé, illetve vízkormányzó műtárgyakat alakítottunk ki. Jelentős mennyiségű földmunkával jártak ezek a tevékenységek.

Fotó: Szabó Gyula – HNP

Ezután pár napon belül már láttunk is kis liliket a Bivalyos tóegységben. A faj vélhetően nyugat-szibériai állományából napjainkban is jelentős mennyiségű állat fordul elő a Hortobágy térségében, az elmúlt hetekben 50-60-as csoportok is feltűntek a vegyes vadlúd csapatokban.

Fotó: Szabó Gyula – HNP

Ez már önmagában is igen nagy örömhír számunkra, azonban az elmúlt hetekben egy újabb rendkívül érdekes eseményre világítottak rá a legújabban GPS jeladókkal ellátott kis lilikek mozgási adatai. Történt ugyanis, hogy egyrészt két jeladós madár is Törökországban töltött egy jelentős időt (ami nem megszokott), ami viszont rendkívül meglepő, hogy ezt követően nem egyből Görögországba, a tradícionális telelőhelyükre repültek tovább, hanem visszatértek hozzánk és majdnem két hetet nálunk töltöttek ismét a Hortobágyon. Úgy tűnik nehezen tudnak elszakadni tőlünk, mi pedig ennek nagyon örülünk!

Forrás: Szabó Gyula Természetmegőrzési Osztály – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Vakmerő varjak üldözik a sasokat a Csanádi puszták felett

Vakmerő varjakat fényképeztek a Csanádi pusztán

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületét járva gyakran nagyon érdekes történésekre figyelhetünk fel. Ilyen például az, amikor egy nagytermetű sast a nála jóval kisebb varjúfélék kergetik, üldözik. 

Rétisassal ujjat húzó dolmányos varjú Fotó: Balla Tihamér

Amikor a levegőben megpillantunk egy sast, és néhány kisebb madarat, azt hihetnénk, hogy a sas üldözi a kiszemelt zsákmányát. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük a szituációt, kiderül, hogy ez éppen fordítva történik. Ezek a vakmerő madarak szinte minden esetben a varjúfélék képviselői: dolmányos varjak, vetési varjak vagy éppen szarkák. Rájuk kifejezetten jellemző, hogy a náluk jóval nagyobb sasokat zaklatják.

A varjak kisebbek, fürgébbek, fordulékonyabbak, így a levegőben nem jelentenek rájuk kifejezetten veszélyt a sasok, azonban a fészkeikben lévő fiókákat, vagy a még ügyetlen, de már kirepült fiatal varjakat könnyűszerrel levadászhatják. Valószínűleg ebből adódik, hogy pimasz csipkelődéssel, folyamatos zaklatással igyekeznek elhajtani a területükről a hatalmas ragadozókat.

Nem ritka látvány, hogy amikor egy rétisas landol egy fasoron a pusztán, akkor néhány másodperc múlva már meg is jelenik néhány dolmányos varjú. Közvetlenül a sas mellett szállnak le, majd sorozatosan elkezdenek hátulról rárepülni, akár neki is ütköznek, csipkedik. Addig-addig háborgatják, amíg a sas már nem tűri őket és továbbrepül, de rendszerint a levegőben sem ér véget a jelenet. Ott is szigorúan hátulról, vagy felülről „támadják” a sast, aki oda-odakap, fordul egyet hirtelen, de kárt nem tud bennük tenni, így inkább békésebb környékre távozik.

Rétisassal levegőben incselkedő dolmányos varjú Fotó: Balla Tihamér

Emellett az is igaz, hogy ha nem a fiatal varjakból zsákmányol a sas, akkor az általa elejtett zsákmányra potyalesőkként jelennek meg a varjak, szarkák. Igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy minél több maradék juthasson nekik, ezért addig zaklatják a sast, amíg az inkább távozik. Azért a hatalmas csőrt a varjak is tisztelik, így ilyenkor is hátulról támadnak.

Igazán látványos természeti jelenet, ahogyan a sas mellett eltörpülő dolmányos varjú lapulva odaoson a sas mögé és csőrével csipkedi, húzogatja a faroktollait. A téli időszakban, amikor a nehezebb táplálékhoz jutni még gyakrabban figyelhetünk meg ilyen jeleneteket. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a Körös-Maros Nemzeti Park tájait.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom