Természetvédelem
A 2007 FT3 aszteroida valóban becsapódik bolygónkba októberben?
A hírek korát éljük, ez vitathatatlan, mint ahogy az is, hogy általában a mennyiség a minőség rovására megy. Nincs ez másképp a média által októberre belengetett aszteroida ütközéssel kapcsolatban sem. Alaposan körbejárva egy témát, könnyen kiderülhet, hogy csekély egyezést találunk a hír és a tényekkel igazolható valóság között. Az, hogy mit is kell tudnunk erről az emberiséget, az életünket fenyegető égitestről, jöjjenek a részletek.
A fénykép illusztráció. Fotó: Youtube
Az aszteroida a 2007 FT3 nevet kapta, 2007-ben fedezték fel, és az 1.2 napig megfigyelt pályájáról 14 alkalommal rögzítettek adatot. Ez az adatmennyiség azonban roppant kevésnek bizonyult, hogy pontos jövőbeli pályaadatokkal is le lehessen írni a mozgását. Mindenesetre ezen számítások szerint úgy következtettünk, hogy 2013-ban és 2019-ben is meg kellett volna pillantanunk, de sajnos a Föld különböző pontjain lévő obszervatóriumok egyike sem volt képes megtalálni azt, egyszerűen „hiányzott”. Olyannyira pontatlan számadatokkal rendelkeztünk az aszteroida pályájáról, hogy az általunk találkozási pontként vélt időpontban az aszteroida gyakorlatilag egy 40 millió km sugarú gömb bármely pontján haladhatott.
Éppen ezért, nincs okunk aggódni, hogy ez év október 5-én ez az aszteroida a bolygónkba csapódik. A tudósok azonban reménykedhetnek, hogy ebben az időpontban egyáltalán képesek lesznek felfedezni az égbolton, hogy végre pontosan meghatározhassák pályáját, hogy majd legvégül nevet és azonosítót adhassanak neki.
A jelenlegi számítások szerint 2031. április elsején kerül a Földhöz legközelebb, akkor 0.105227 csillagászati egységre (CSE) lesz, azaz 15 millió 741 ezer 796 km-re. Mivel adatokkal nem lehet alátámasztani, hogy a bolygónkba csapódik, talán nem is annyira lényeges információ, hogy mekkora a súlya, mérete vagy, hogy a becsapódásakor hány atombomba vagy TNT erejével megegyező energiát szabadítana fel.
A fénykép illusztráció. Fotó: Youtube
Az elmúlt évtizedekben is volt már ehhez hasonló „hiányzó” aszteroida a csillagászat történelmében. A Heidelbergi Obszervatóriumban 1937. október 28-án készített fényképészeti lemezen Karl Wilhelm Reinmuth alkalmazottja észrevette egy olyan tárgy hosszú fekete nyomát, amely nagyon közel repült a Földhöz – azóta már tudjuk, hogy 740 ezer km távolságban. A további megfigyeléseket a rossz időjárás megakadályozta, és a más obszervatóriumoknak küldött távirati üzenetek pedig túl későn érkeztek meg. A titokzatos aszteroidát, az ókori görög kereskedelmi isten Hermész után nevezték el, de a 69230-as számot csak 2003-ban rendelték hozzá, amikor véletlenül újra felfedezték az égbolt felmérése során a LONEOS projekt részeként.
Az aszteroida orbitális mozgásának extrapolációja a múltba, lehetővé tette számunkra, hogy észleljük egy másik közeledését is bolygónk felé, mely 1942. április 26-án történt – akkor csak 635 ezer km választotta el tőlünk (kevesebb, mint a holdpálya két átlagos sugara). Abban az időben azonban a második világháború eseményei miatt csak szórványos csillagászati megfigyeléseket végeztek, és elmaradt az esély, hogy újra felfedezzék ezt az égitestet. Nyilvánvaló, hogy akkor nem történt ütközés vele.
Ez az idei „becsapódós” hír, inkább a minél nagyobb olvasottságra fókuszál, mint a tárgyilagos közlésre, de biztosan tökéletes a bunkerépítő iparág élénkítésére.
Írta: Lajtár Lili
A Lowell Obszervatórium Földközeli objektumokról további részletek itt olvasható.
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Részletekért kattintson a feliratra!
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Fiatal tollazatú tamariszkusz poszáta a szegedi Fehér-tavon ( Tokody Béla)
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A madarat 2024. június 13-án gyűrűzték fiókaként a Kelemen-széken (fotó: Sápi Tamás)
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén (fotó: Mattia Bacci)
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
Megjelentek a referenciaárak a 2024. évi kárenyhítő juttatáshoz
Jelentősen emelkedtek a takarmánynövények árai
Ismét egy erdőgazdaság nevével éltek vissza a tűzifacsalók
2025-től új uniós előírás érinti a vizes élőhelyen gazdálkodókat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Nemzetközi kongresszus a fenntartható szőlészetről és borászatról
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
Visszanéző (2020): Életbikám története
Beteljesült álom!
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A pusztavacsi öreg harcos
A diplomaosztós kos
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
Életbika
Három a magyar igazság!
