Természetvédelem
A 2007 FT3 aszteroida valóban becsapódik bolygónkba októberben?
A hírek korát éljük, ez vitathatatlan, mint ahogy az is, hogy általában a mennyiség a minőség rovására megy. Nincs ez másképp a média által októberre belengetett aszteroida ütközéssel kapcsolatban sem. Alaposan körbejárva egy témát, könnyen kiderülhet, hogy csekély egyezést találunk a hír és a tényekkel igazolható valóság között. Az, hogy mit is kell tudnunk erről az emberiséget, az életünket fenyegető égitestről, jöjjenek a részletek.
Az aszteroida a 2007 FT3 nevet kapta, 2007-ben fedezték fel, és az 1.2 napig megfigyelt pályájáról 14 alkalommal rögzítettek adatot. Ez az adatmennyiség azonban roppant kevésnek bizonyult, hogy pontos jövőbeli pályaadatokkal is le lehessen írni a mozgását. Mindenesetre ezen számítások szerint úgy következtettünk, hogy 2013-ban és 2019-ben is meg kellett volna pillantanunk, de sajnos a Föld különböző pontjain lévő obszervatóriumok egyike sem volt képes megtalálni azt, egyszerűen „hiányzott”. Olyannyira pontatlan számadatokkal rendelkeztünk az aszteroida pályájáról, hogy az általunk találkozási pontként vélt időpontban az aszteroida gyakorlatilag egy 40 millió km sugarú gömb bármely pontján haladhatott.
Éppen ezért, nincs okunk aggódni, hogy ez év október 5-én ez az aszteroida a bolygónkba csapódik. A tudósok azonban reménykedhetnek, hogy ebben az időpontban egyáltalán képesek lesznek felfedezni az égbolton, hogy végre pontosan meghatározhassák pályáját, hogy majd legvégül nevet és azonosítót adhassanak neki.
A jelenlegi számítások szerint 2031. április elsején kerül a Földhöz legközelebb, akkor 0.105227 csillagászati egységre (CSE) lesz, azaz 15 millió 741 ezer 796 km-re. Mivel adatokkal nem lehet alátámasztani, hogy a bolygónkba csapódik, talán nem is annyira lényeges információ, hogy mekkora a súlya, mérete vagy, hogy a becsapódásakor hány atombomba vagy TNT erejével megegyező energiát szabadítana fel.
Az elmúlt évtizedekben is volt már ehhez hasonló „hiányzó” aszteroida a csillagászat történelmében. A Heidelbergi Obszervatóriumban 1937. október 28-án készített fényképészeti lemezen Karl Wilhelm Reinmuth alkalmazottja észrevette egy olyan tárgy hosszú fekete nyomát, amely nagyon közel repült a Földhöz – azóta már tudjuk, hogy 740 ezer km távolságban. A további megfigyeléseket a rossz időjárás megakadályozta, és a más obszervatóriumoknak küldött távirati üzenetek pedig túl későn érkeztek meg. A titokzatos aszteroidát, az ókori görög kereskedelmi isten Hermész után nevezték el, de a 69230-as számot csak 2003-ban rendelték hozzá, amikor véletlenül újra felfedezték az égbolt felmérése során a LONEOS projekt részeként.
Az aszteroida orbitális mozgásának extrapolációja a múltba, lehetővé tette számunkra, hogy észleljük egy másik közeledését is bolygónk felé, mely 1942. április 26-án történt – akkor csak 635 ezer km választotta el tőlünk (kevesebb, mint a holdpálya két átlagos sugara). Abban az időben azonban a második világháború eseményei miatt csak szórványos csillagászati megfigyeléseket végeztek, és elmaradt az esély, hogy újra felfedezzék ezt az égitestet. Nyilvánvaló, hogy akkor nem történt ütközés vele.
Ez az idei „becsapódós” hír, inkább a minél nagyobb olvasottságra fókuszál, mint a tárgyilagos közlésre, de biztosan tökéletes a bunkerépítő iparág élénkítésére.
Írta: Lajtár Lili
A Lowell Obszervatórium Földközeli objektumokról további részletek itt olvasható.
Természetvédelem
Téli madármentés
Még november 10-én érkezett hozzánk Esztergomból ez kék cini. Földön találták, nem túl fényes állapotban, a jobb szemével történt valami. A téli madármentés nem a szép és vidám történetek időszaka. Sajnos itt sem “happy end” a történet vége.
10-én, vasárnap érkezett, 13-án , szerda este távozott. Sajnos örökre.
Ha jól tévedek, akkor a cini macskával találkozhatott, úgy sérült a jobb szeme mellett, majd terjedt benne szét a cica karmai alól beszerzett bakteriális fertőzés. Egy biztos, a szeme mellett közvetlenül volt egy apró, szakított seb, amiből eredően a szem és környéke már váladékosan be volt gyulladva, amikorra ideért. Valószínűleg emiatt lehetett megfogni az egyébként jó kondícióban lévő felnőtt madarat. Az antibiotikum ellenére nem javult (ez igazából a macska okozta sérülés követő első pár órában szokott csak működni, sajnos akkor se mindig), pdig evett, igencsak akart élni, de nem jött össze.
A macska nyálában, karmai alatt, egy csomó erősen patogén baktérium “lakik”, ezért van, hogy még egy viszonylag pici, nem rossz szándékú macskakarmolás is üzembiztosan begyullad az ember kézen, bőrén. Pedig mi bazi nagy állatok vagyunk egy cinkéhez képest, sokkal erősebb immunrendszerrel, mint egy 30 grammos kismadár. Így ő bele is hal. Ezt a természet azért találta ki ilyenre, hogy a ragadozó macskaféle, ha el is véti ma a zsákmányt, az el is tud menekülni, holnapra a fertőzéstől gyengüljön le annyira, hogy már biztos zsákmány lehessen.
Mondjuk a természet azzal nem számolt, hogy mi, emberek háziasítjuk a macskát, tönkretesszük az egészséges ösztönrendszerét, ami azt eredményezte , hogy mai házimacska nem áll le, mint egy normális ragadozó, hanem akkor is vadászik, ha már nem éhes… , önmagában a vadászat kedvéért – mint az ember. Mondhatni, önnön képünkre formáltuk, rontottuk őket. Ennek aztán évente csak Magyarországon belül is több millió (nem tévedés) énekes madár, gyík, mókuskölyök, pele, stb fizeti meg az árát. Mint ez cini is. Ami télvíz idején fontos, tényleg az: a madáretetőket, itatókat olyan helyre tegyük, ahol a cica nem tud lesből támadni, nem tudja elérni az enni-inni jövő, éhes, apró madarakat. A jó szándékunk ne váljon halálcsapdává nekik.
Fontos:
A mostani konkrét cinke esete okán szükséges újra elmondanom, leírnom, hogy minél több emberhez jusson el: A talált (elárvult/sérült) madarat, esetleg fiókát NE ITASSUK meg! Etetni se etessük, maximum a madármentőkkel való egyeztetés UTÁN, a tőlük kapott információ alapján.
Miért ne itassunk?
Egyrészt, mert a fiókákat, pár fajtól eltekintve, a szülőmadarak sem itatják, a táplálékkal jutnak folyadékhoz, így nincsenek az ivásra, folyadékra felkészülve. De … még felnőtt madár esetén is, a laikus kéz 90% valószínűséggel félrenyeleti a madarat, a víz a tüdőbe kerül, ami a madár halálos ítélete.
A másik oka pedig az, ha szerecsénk is van és a madár nem nyeli félre, nem megy a tüdejébe a víz, akkor is többet ártunk, mint használunk az itatással, mivel a fölösleges, ráadásul madár méretéhez képest jobbára túlzó mennyiségű víz hasmenést okoz, ami – hasonlóan egy emberi csecsemőhöz – vészesen legyengíti a szervezetet. Mindenesetre ront az egyébként sem fényes állapotán a sérült madárnak, ront az immunállapotán.
Tudom, értem, hogy ilyenkor az ember tenni, segíteni akar, adni valamit, de higgyük el, a legjobb, amit tehetünk, ha mielőbb egy természetvédelmi mentőközpontba juttatjuk a madarat.
Majd ők (mi) adunk neki enni, ha kell inni, ha kell gyógyszert, stb. Mi erre vagyunk felkészülve, kb. minden létező mentvényhez van megfelelő ennivalónk kéznél, s tudjuk is, hogy mikor, miből és mennyit.
Forrás: BirdMania – Madárpark és Természetvédelmi-mentő központ
A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzetben monitoring céllal üzemeltetett madáritatón ritka faj jelent meg. A kameracsapda uráli baglyot fényképezett. Ez a nagytermetű bagoly hazánkban csak az Északi-Középhegységben költ bizonyítottan, ott is meglehetősen kis számban. A Dél-Dunántúlon ritkán bukkannak fel kóborló egyedei, főként a téli időszakban.
A Mecsek belső területeiről ez idáig nem volt előfordulási adata. Az uráli bagoly (Strix uralensis) Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Írta és fényképezte: Völgyi Sándor természetvédelmi őr – DDNP
Természetvédelem
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
A Pilisi Parkerdő makkot helyezett ki szajkóknak
A szárnyas munkások a természetes erdőfelújítás folyamatának résztvevői. A Pilisi Parkerdő egyre több helyszínen „veti be” ezt a természetközeli erdőfelújítási módszert, jelenleg Budapest 18. kerületében és Veresegyház határában kezdték meg az őszi szezonmunkákat a szajkók.
Az erdőfelújításról az erdőtelepítéssel ellentétben akkor beszélünk, amikor egy már meglévő erdőterületen – az erdő hármas funkcióinak biztosítása érdekében – szükségessé válik a faállomány megújítása, vagyis valamilyen módszerrel új faegyedek kell, hogy a területre kerüljenek. Ez történhet mesterséges módon, amikor az erdészek csemetéket vagy magokat ültetnek, illetve természetes úton, például az idősebb fákról lehulló makkokból kifejlődő tölgyek esetében. A Pilisi Parkerdő munkatársai egy másik természetes módszert alkalmaznak: szajkók számára készített, cser makkal megtöltött tálcákat szerelnek fel, vadkamerákat helyeznek ki és figyelik az eseményeket. A módszer a szajkók élelemszerzési szokásaira és „feledékenységére” alapoz. A szajkók hamar felfedezik a könnyű élelemszerzési lehetőséget, rákapnak a makkra, amit gondosan előválogatnak, s csak egészséges szemeket viszik magukkal. A „csemegét” ezután az erdő talajában, rengeteg kis éléskamrában eltárolják, amelyek bizonyos részéről viszont elfeledkeznek. A „szajkóspeizból” így tavasszal számos fiatal tölgycsemete tud kihajtani és indul növekedésnek. A Németországban is alkalmazott módszer tapasztalatai alapján így hektáronként akár a 600-700 db-ot is elérheti az ilyen módon megtelepedő csemeték tőszáma, mely már elegendő az erdők fokozatos átalakulásához.
Jelenleg a Pilisi Parkerdő Városierdő-fejlesztési Programjának egyik helyszínén, a XVIII. kerületi Kapocs utcai erdőben kezdenek serénykedni a szajkók.
A Kapocs utca környékén az 1960-as évek előtt nem találhattunk volna erdőt, mely a port és a zajt képes lett volna megszűrni. Ennek orvoslására akkor – a rossz minőségű talaj miatt – az erdészek csak zömmel idegenhonos fafajokkal, akác és erdeifenyő csemetékkel tudtak csak zöldfelületet létrehozni, melyek képesek voltak megfelelni az elvárásoknak. Napjainkra azonban ezek az egykorú fák már elöregedtek, így a kiserdő ellenállóképessége a klímaváltozás és a városi környezet okozta negatív hatások tekintetében jelentős mértékben lecsökkent. A probléma kezelését mesterséges csemeteültetéssel, másrészt a területen – örvendetes módon természetes úton, de kis számban megjelent – őshonos fafajok növekedését segítő beavatkozásokkal tudják biztosítani a XVIII. kerületi Önkormányzattal együttműködve a Parkerdő szakemberei.
A Kapocs utcai városierdő-fejlesztési helyszínen idén októbertől mintegy 500 kilogramm makkot, elsősorban szárazságtűrő tölgyfajok, tehát kocsányos-, molyhos- és csertölgy makkját helyezik ki a tálcákba.
A Parkerdőben első alkalommal 2022-ben, Veresegyháza határában próbálták ki a szajkókkal történő erdőfelújítási együttműködést. Ott egy rossz állapotú, száradó fenyves fafajcserés erdőátalakításában vesznek részt a madarak; az eddigi tapasztalatok szerint eredményesen, mert az általuk szétszórt makkok ma már életképes tölgycsemetékből álló újulatot alkotnak a fenyves alatt. Ezért idén ősszel az ottani szajkótálcákba is újabb 200-300 kilogramm makk kerül ki.
Forrás: Pilisi Parkerdő