Természetvédelem
A fenséges…
Rétisast figyeltek meg a Kiskunságban
Fenséges. Talán ez az a szó, ami kifejezi, hogy milyen is egy rétisas. Ez a kétméteres szárnyfesztávval rendelkező ragadozó, amikor a földről a magasságokba emelkedik nem fogható semmi máshoz. A földön látunk egy csodaszép, 3-4 kilogrammos madarat “esetlenül totyogni”. Egyszer csak megnyitja a hatalmas szárnyait és a levegőbe emelkedik. A levegőbe, ahol ő az úr. Egy éve éppen túzokokat filmeztem, fotóztam.

Fotó: Kreisch Zoltán – Agro Jager News
A túzokok mellett egy hatalmas nagy lilik csapat legelészett. Miközben arra figyeltem, ahogy a túzokok már megkezdik a dürgési táncukat, egy “vijjantást” hallottam. A másodperc töredéke alatt több száz lúd emelkedett a magasba, majd a túzokok is megindultak. Fantasztikus élmény volt, ahogy a fejem felett húzott el ez a hatalmas tömeg. Egy rétisas szállt az égen. Megszólalt. Majd minden madár menekült. Mégis hatalmas kontrasztot látok ennek a madárnak az életében. Sokszor néhány varjú, vagy holló meg tudja keseríteni az életét. Körbeveszik ezt a félelmetes ragadozót és hol hátulról, hol oldalról felváltva támadják. Tépik a tollait.

Fotó: Kreisch Zoltán – Agro Jager News
Sokszor igazzá válik a mondás: sok lúd disznót győz. Sok varjú pedig sast. Minden alkalom ünnep, amikor megláthatom ezeket a teremtményeket. Ha azt gondolnánk, hogy ez nem nagy dolog, gondoljunk arra, hogy Magyarországon jelenleg kb 300-350 párt tartanak nyilván. Ezek az egyedek itt fészkelnek. A téli időszakban ez a szám ugyan megduplázódhat, mert az északi részeken költő példányok is megjelennek nálunk, hogy élelemhez juthassanak. Ha mindezt egybevesszük, akkor is körülbelül 1400 példány lehet az országunkban. Magyarország területe 93.000 km2. Ez azt jelenti, hogy 66 km2-re jut egyetlen példány. 2023-ban mintegy 100 példányt számláltak meg a Kiskunságon. Ha voltál valaha ezen a területen, melynek a jelentős része végeláthatatlan puszta, akkor tudhatod, mekkora áldás ezekkel a madarakkal találkozni. Persze az ember leleményes lény. Van könnyebb megoldás is, ha sast szeretnél látni, és fotózni. Egy általam is nagyra tartott természetfotós megalkotott jónéhány fotós lest az állatok természetes élőhelyén. Ezekből a lesekből, egészen közelről, fantasztikus képeket tudott készíteni. Ma már lehetőség van kibérelni ilyen lest. Sok esetben klímatizálható lesekről beszélhetünk.

Fotó: Kreisch Zoltán – Agro Jager News
Egy speciális refllexiós üveg mögül, egy hangszigetelt épületből figyelheted meg őket. Számomra ez a lehetőség, azonban nem vonzó. Némi magyar forint segítségével, megfelelő technika használatával garantált a siker. Nagyon sok ilyen képet lehet ma látni az Interneten. Tűéles képek, elmosott háttérrel, sasok verekednek, miközben hollók, varjak, sirályok vannak a háttérben. Mindez megfelelő mennyiségű hús kiszórása után nem nagy csoda. Én se szeretek fázni. Nem szeretem, ha 40 fokban lihegek. Azonban nekem pontosan ez adja meg a vadfotózás örömét. Megküzdeni egy pillanatért. Szeretek közel lenni az állatokhoz, de csak természetes módon. Bizonyos fajok esetében pedig mindenképpen tartom a távolságot. Ilyen a túzok, a daru és a rétisas is. Annyit nem ér egy felvétel, hogy ezeket az állatokat megzavarjam. Fokozottan védett állatokról van szó. Ezért az általam a filmezéshez, fotózáshoz használt technikát fejlesztem, hogy minél közelebbi felvételeket tudjak készíteni nagy távolságból is. Sokszor a feleségemmel együtt szoktunk fotózni. Ez azon kívül, hogy egy csodás közös kikapcsolódás, könnyebbség is. Egyszerre tudunk képeket és filmet készíteni. Sajnos a sas fotózásakor egyedül voltam kint a területen. Így váltogattam a fotózást és a filmezést. Ebből kifolyólag a dolmányos támadásáról csak fénykép készült. Azonban sikerült filmre vennem, amint a sas beszáll egy nagy csapat lúd és réce fölé. A filmezés nagyon fontos a számomra. Arra készülök, hogy egy nagy filmet készítsek a Kiskunságról. A KKNPI 2025 január 1-én ünnepli az 50. születésnapját. Szeretném, ha erre a napra összeállna a film. Azt tervezem, hogy ebből a filmből némi bevételt szerezzek.
Azonban, mint eddig soha, ebből se szeretnék saját bevételt produkálni. Ha megvalósulnak az álmaim, akkor jótékony célokra fog befolyni az ebből megszerzett összeg. Miután ez megtörtént, ingyenesen megtekinthető lesz a film, mindenki számára a youtube csatornánkon. Mivel a filmet is egyedinek szeretném elkészíteni, nem egy dokumentumfilm elkészítésére készülök. Szeretném átadni azokat a csodákat, amiket az elmúlt években megélhettem a Kiskunságon.
Írta és fényképezte: Kreisch Zoltán természetfotós
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

